Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-12 / 8. szám

* Két kép — két DVTK-támadás ... Balról ‘Winter, jobbról Medgyesi dob kosárra (Szabó István felvételei) Kosárlabda NB I J erejíékes Csak Winter dicsérhető V asárnap a miskolci sportcsarnokban folytató­dott az 1980. évi női kosár­labda-bajnokság. Az „őszi” szezonból még öt mérkőzés volt hátra, amikor a Mai­lári. Szabados játékvezető kettős jelt adott a DVTK— ZTE bajnoki összecsapásra. (Egyébként ahhoz, hogy a szakosztályi tervek valóra váljanak, mind az öt mér­kőzést meg kell nyerni.) A nagyszámú nézőközönség — ezernél is többen voltak •—. meglepetéssel tapasztalta, hogy sem Medgyesi, sem Mol­nár nincs a kezdő ötösben. Sztanev Károly edző: — Medgyesit csak akkor állítjuk be, ha baj van. Be­teg volt. Egyébként levetkő­zött, a bemelegítést is végig­csinálta. Molnár itt van a nézőtéren. Ö is beteg. Aztán megkezdődött a ta-' lálkozó. Az első félidőt, úgy érezzük, jobb lenne minél hamarabb elfelejteni. Nem azt állítjuk, hogy rossz csa­pat a Zalaegerszeg, de azt igen, hogy egy jó Diósgyőr, több mint harminc ponttal verné őket. E rövid kis értékelésből ki­tűnik, hogy nem a vasgyári gárda lépett fel támadólag, nem ők irányították az első félidőt. Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy pontok­ban „kapaszkodnak” a ZTE után. Konkrétumokra fordítva: nem nagy meggyőződéssel, zónavédekezéssel kezdett a DVTK. Center híján — Med­gyesi a kispadon ült — a lepattanó labdák megszerzé­sében semmi esélyük sem volt. De nem ment a táma­dás sem. Szinte az első fél­idő egészében — az utolsó percet leszámítva — a zala­egerszegiek vezettek. A rend­kívül rossz védekezés, az el­kapkodott kosárra dobás, a gyenge palánk alatti játék együttes eredménye ez. Szín­vonalról csak negatív érte­lemben beszélhetünk, A második félidőben hu­szárosán kezdett a DVTK: az első három perc alatt olyan előnyre tett szert, ami elegendő volt a mér­kőzés megnyeréséhez. Főleg gyorsaságban tűntek ki. Pontosan abban, amit ko­rábban hiány oltunk a csa­pattól. Az egyéni teljesítmények értékelésekor meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, mert egyfelől jól tudjuk, hogy Medgyesi a sportkór­házból jött, másfelől Molnár betegsége miatt nem játsz­hatott, és tudjuk, hogy töb­ben gyengélkedtek, az utóbbi egy-két héten. Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy Áron­ná 18 dobott pontja mellett mégegyszer annyit szerezhe­tett volna, ha csak a zicce­reket értékesíti. Megjegyez­hetnénk, hogy Winter 38 do­bott pontja mellett — ami egészen kiemelkedő teljesít­mény — több labdát eladott, több bejátszása nem sikerült, több közeli tempója maradt kihasználatlanul. Azt is meg­írhatnánk, hogy Papp — jól­lehet, a mérkőzés többségét végigjátszotta — mindössze négy pontot dobott, lassúsá­ga ezúttal nagyon sok pont­jába került a Diósgyőrnek. A kezdő Karádiról és Jász­káról inkább nem szólunk semmit, nemcsak azért, mert pontot sem dobtak, hanem azért is, mert elképesztően gyengén játszottak. A 6. percben csereként be­állt „beteg” Medgyesi a második telidére bemelege­dett, az ekkor mutatott já­téka feledtette az első fél­időben gyengébb teljesít­ményt. Bennünket különösen az za­vart, hogy kétszer vetett a három másodperces szabály ellen, egyszer támadó szemé­lyi hiba miatt vették el tőle a labdát a játékvezetők. A szakvezetésnek gondol­koznia kellene azon, hogy vajon Novák kezdő ötbe ál­lítása ^nem lenne-e célszerű. Jól tudjuk, meglehetősen rapszodikus teljesítményt nyújt. De azt senki sem ta­gadhatja. hogyha a csapat­társai kellő időben és jól zár­nak, akkor Novák távolról a legponterösebfo diósgyőri já­tékos lehet. Összességébe» a 84:77 ará­nyú győzelem nem fejezi ki a látottak alapján a két csa­pat közötti különbséget. En­nél sokkal jobb csapat a DVTK. Ahhoz, hogy Sztanev edző 3.—5. he)y célkitűzése a rájátszás után valóra vál­jon. sokkal fegyelmezettebb, sokkal jobb játék szükségel­tetik. DVTK—ZTE 84:77 <3ti:35) DVTK: Áronné IS. Win­ter 38, Papp 4, Kara di —, Jászka —. Csere: Medgyesi 12, Novák 12. (Az ifjúságiak mérkőzését 58:53 arányban a diósgyőriek nyerték.) B. TÓTH BÉLA Totóeredmények 1. Atalanta—Spal vége. 1:1 X 2. Atalanta—Spal I. félidő o:ü X 3. Catania—Genoa vége. 2:1 1 4. Catania—Genoa I. félidő 1:0 1 5. Cesena—Lazio vége. 2:1 1 6. Cesena—Lazio I. félidő i:l X 7. Foggia—Lanerossi 2:1 1 8. Lecce—Pescara 2:0 1 9. Milan—Rimini 3:1 1 10. Monza—Bari 1:1 X 11. Pisa—Taranto 0:0 X 12. Sampdoria—Varese 2:1 1 13. Verona—Palermo 1:1 X +1: W. Verona—Palermo I. félidő 1:0 1 A VOLÁN 3. sz. VALLALAT felvételi pályázatot hirdet utazási irodai munkakör betöltésére. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: középfokú angol nyelvvizsga. Fizetés a kollektív szerződésben foglaltak szerint. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás a Volán Utazási Iroda vezetőjénél (január 15-től) Miskolc, Zsolcai kopu 18. Új .edzővel réi>i célok Csonka Unió a röplabda i l-ben Az MVuC utánpótlása Kazincbarcikáról A röplabdával foglalkozó sport­újságírók körében már régen tu­dott volt, hogy Homola György edző — talán magyar csúcsot is javítva —, 1981-ben megválik az lVIVSC-től. Azóta az is ismert, hogy egy NB II-es dunántúli csapathoz szerződött, ahol fő fel­adata az lesz, hogy a csapatot az NB I-be juttassa. A röplab­daberkekben közismert szakember távozása meglehetősen nehéz fel­adat elé állította az MVSC ve­zérkarát, de a játékosokat is. A kérdés ugyanis az volt: iehet-e találni olyan edzőt, olyan röp- iabdasporiot szeretőt, aki az utóbbi években gyengélkedő NB I-es női csapatot kellőkép­pen inspirálja, összeszedi és ha kell, benntartja az NB I-ben. Az MVSC elnökségének Ducsai Géza, 33 éves testnevelő tanár szerződtetése jutott az eszébe, aki Kazincbarcikán, a Kun Béla Ál­talános Iskolában testnevelő ta­nár, és aki ottani tanítványait eljuttatta a Magyar Televízióban is közvetített „Röps üli”-torna döntőjébe. Egyébként mintegy két éve a miskolci juniorok ed­zője, és az utóbbi fél évben Ho­mola György edző megkérte a felnőttcsapat edzéseinek, mérkő­zéseinek látogatására is. Homola Györgyről szinte min­dent tudtunk. Ducsai Gézától bemutatkozást vártmik, és kér­tünk: — Tulajdonképpen nem vagyok röplabdaszakember. Mint súly­emelő, a DVTK-ban kezdtem, ha jól emlékszem, 1968-ban szakítás­ban nevemhez fűződik a megyei csúcs. Azután Kazincbarcikára kerültem. Ott akkor már igen magas színvonalon űzték a röp­labdát. Az igazgató is azt mon­dotta, hogy ..neked röplabdát kell csinálnod”. Ezt válaszoltam: „Én ehhez nem értek.” „Nem baj, azért próbáld meg” — volt a válasz, és talán ettől a perctől tudtam, hogy a röplabdának kö­telezem el magam egy életre. Tudni kell mindehhez, hogy aki abba az iskolába bekerül, és aki szereti a sportot, az ott megma­rad. Egy testnevelőnek oda be­jutni rang, ott megmaradni még inkább az, de csak akkor le­hetséges, ha valamit felmutat az ember. — Kazincbarcika Miskoletól fél­órányi (busz) időre van. ön ho­gyan került kapcsolatba Mis- kolccal? — Kétségtelen, hogy Kazinc­barcikán dolgozva, csak az új­sághírekből ismertem az MVSC eredményeit. De a különböző út­törő-, serdülötornák, megyeiek, országosak az MVSC tornater­mében bonyolódtak le, így az is­kola csapatával többször is elju­tottam oda. Aztán kialakult egy munkakapcsolat is, mely szerint az utánpótláskorúakat mi „szál­lítjuk” az MVSC-nek. Tehettük ezt azért, mert többek között két úttörő-olimpiát megnyertünk, kétszer lettünk elsők a Pajtás Kupában, és amióta én itt va­gyok, a Serdülő Kupában is. És következett 1980. második fél éve. Gyuri biztosan tudta, hogy tá­vozni fog, ezért a íelnőttcsapat edzéseire, mérkőzéseire rendsze­resen meghívott. Mivel 1978-tól a juniorok munkáját én irányítot­tam, így merem remélni, hogy , személyi problémám a leányok­kal, a felnőttekkel sem lesz, mint az első csapat edzőjének. — Ezzel lényegében választ adott arra, hogy mennyire isme­ri a játékosokat. Hallott-e arról — amit elsősorban az MVSC törzsszurkolói beszélnek —, hogy segítene az MVSC sportkörön az­zal, ha a röplabdát az NB I-böl az NB II-be „vinné”. —- Nem, és ilyenről nem is sze­retnék hallani! — Az utóbbi egy-két évben a röplabdát szerető szurkolóktól hallottuk azt, hogy a csapatnál elsősorban az előkészítő játékon kellene valamit változtatni, ön hogyan látja e kérdést? — Ez így igaz, ahogy mond­ja, persze több oka van. A sze­mélyes jellegűekbe nem merü­lök bele, inkább a jövőt vázol­nám. Az 1980-as év egyik leg­jobb játékosa, Perecsi, a válo­gatottba is meghívást kapott. A válogatott edzőjével beszélve kitűnt, hogy ő, amikor az el­ső sorban van, előkészítő játé­kosként próbálja foglalkoztatni. Ennek örültem, mert az eddigi mérkőzések során, én is úgy láttam, hogy erre a posztra ö . a legmegfelelőbb, hiszen gyors, jól képzett, valamennyi röplab­datechnikai és -taktikai elemet ismer, vele biztonságosan meg­oldható e legnehezebb feladat. Baj csak akkor van, amikor ő a hátsó sorban játszik, illetve fog játszani. Remélem, hogy a szülés után újra csatasorba álló Szab óné megoldja majd az elő­készítő feladatot, és egy volt tanítványom, Kovács Mónika já­tékára is számítok. — 1981 más lesz, mint 1980. Ismeri-e már a Magyar Röplab­da Szövetség elképzelését a baj­nokság leb onj'olítá sáról? — Február 13-tól június 4-ig négy csoportban bonyolódik le az úgynevezett csonka bajnok­ság. Öröm az, hogy nincs kieső. A bajnokság végére kialakul az 1—8., illetve a 9—16. sorrend. Mi ,az erőviszonyokat ismerve, ez utóbbiba várjuk magunkat, mert ez egyúttal meghatározója lesz az 1981/82-es őszi—tavaszi rendszerű bajnokságnak. Hogy erősítéseket is tervezünk, az természetes, de hogy mely já­tékosokról van szó, az egyelőre maradjon titok. ★ Az MVSC NB I-ben szereplő női röplabdacsapata a csonka fordulóra és az 1981/82-es bajno­ki évre megkezdte a felkészü­lést. Ducsai Géza egy dolgot mindenképpen ígért; nevezete­sen azt; bogy a szurkolók rá sem fognak ismerni a korábbi csapatra. Az úgynevezett variált röplabdát szeretné játszatni lá­nyaival, azaz a korszerű, a gyors támadójátékot. Azt, hogy a tá­madás befejezésében ne csak egy játékos legyen érdekelt, ha­nem három, négy, és a kombi- natív játék ott mutatkozzon meg, amikor az előkészítés el­dönti, hogy a sikeres nyitás fo­gadás után, mely támadónak adja fel a labdát. A célkitűzés dicséretes. És a szkeptikusokkal szemben állít­juk, hogy a jelenlegi játékos­állománnyal is megvalósítható az új edző elképzelése. És, ha a megvalósítás sikerül, akkor ez a helyezésekben is megmutatko­zik majd. Ehhez kívánunk az új edzőnek sok sikert! D. TÓTH BÉLA „Klampárt kérjük az asztalhoz!’ Klampar Tibort pályafutásának kezdetén a magyar asztalitenisz szuper klasszisának kiáltották ki. A Bp. Spartacus 28 éves verseny­hije tizeiikilencszeres magyar, kétszeres világ, és többszörös Európa- bajnok. Eddig kétszázszor volt a magyar válogatott lagja. amit a februári Európa 12-ig, a Super Liga küzdelmein tovább növelhet. A szakemberek titulusát tehát igazolta. Az Európa 12 viadalain 1972- ben hatodik, 1973-ban nyolcadik, 1974-ben negyedik helyezett lett. Azóta különböző okok miatt nem indult e rangos versenyen. Most itt lesz Miskolcon, mint a magyar ranglista első, az európai rang­lista második és a világranglista hatodik-hetedik helyezettje. A szuper klasszis Klampár a sok szép győzelem mellett, sok fejfájást is okozott fe­gyelmezetlenségeivel. kilen­géseivel, botrányaival a sport­ág szakvezetőinek, szurkolói­nak. Sokan már lemondtak róla. elkönyvelték örök reni- tenskedönek. aki képtelen megváltozni, tehetségét teljes mértékben az asztalitenisz szolgálatába állítani. Szeren­csére Klampár még időben észbe kapott, megkomolyo­dott. Továbbra is beszédté­ma volt, de .most már újabb sikereiről, sziporkázó játéká­ról szóltak a hírek, tudósítá­sok. A válogatott szakveze­tője, Bérezik Zoltán ‘is vissza­vette a válogatottba, mond­ván: „Egy fegyelmezett, jó Klampárra mindig szükség( van!” Az újabb bizalom szár­nyaltat adott Klampárnak sorra aratta a babérokat, hogy mást ne mondjunk, a kínaiak tőle tartanak a leg­inkább. Joggal, hiszen nagy része volt férficsapatunk vi­lágbajnoki elsőségében. A miskolci közönség is többször találkozhatott vele. A legutóbbi Bíró Sándor- emlékverseny az első napon a késő esti órákig húzódott el. Klampár utolsó, aznapi mérkőzésére este fél 10 táj­ban került sor. Pihenő idejét mindig rejtekhelyen töltötte, rendszerint az utolsó pilla­natban érkezett az asztalhoz. Ezúttal is így történt: Versenybíróság, á hangos­beszélőn : — Klampár Tibort kérj ült az asztalhoz! Klampár sehol. Versenybíróság a hangos­beszélőn : — Klampár Tibort kérjük, fáradjon az asztalhoz! Hősünk, mint fent. Versenybíróság a hangos­beszélőn : — Klampár Tibort nagyon kérjük, fáradjon az asztal­hoz! Hősünk még mindig sehol. Nem vártam tovább, az egész napon játéknézéstől fáradtan, kissé káprázó szemekkel ha­zafelé indultam. A sportcsar­nok bejáratától nem messze egy korallszínű 'Zsiguli mel­lett megláttam Klampárt . .. Egyébként háromszor áll­hatott fel a dogobó legmaga­sabb fokára... (darab) ★ Patrick Birocheau az Európa 12 férfi mezőnyének harmadik számú tartaléka. Ezen a viadalon a franciák 26 éves asztaliteni­szezője egyébként még soha nem indulhatott. Hazájában a rang­lista második, Európa 15. és a világ 24—25. legjobb versenyzője a ranglista szerint. Mindezek el­lenére nyert már Európa-bajnok- ságot, Secretinnel párban. (Szabó István felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents