Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-05 / 2. szám

Mi kellene ide? a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pl.: 39. — Telefon: 18-221 A magánkereskedelemről szóló 1977. évi jogszabályo­kat a közelmúltban a bel­kereskedelmi miniszter mó­dosította és kiegészítette. Ez a jogszabály összhangba ke­rült az új szerződéses és bérleti rendszerben üzemel­tethető kiskereskedelmi üz­letekről és vendéglátóipari üzemekről szóló jogszabá­lyokkal. A 17/1979. BkM rende­let 1980. szeptember 30-án lépett hatályba. Eszerint a magánkereskedői igazol­ványt a helyi tanács szak- igazgatási szerve kérelemre „kizárólag vásáron árusít­hat” vagy „vásáron is áru­síthatja” záradékkal láthatja el. Az előbbi záradékot akkor vezetik rá az egyébként ér­vényes magánkereskedői igazolványra, ha a magán- kereskedő az igazolványát kizárólag vásározó tevé­kenység folytatására kapta. Az utóbbit pedig általában akkor, ha a magánkereske­dő a megjelölt szakmabeli tevékenységet nem üzlethe­lyiségben gyakorolja vagy idényjelleggel kifőző, falato­zó, büfétevékenységet foly­tat az idényen kívüli időre. Az új jogszabály több mint harminc szakmában ad lehetőséget a vásári (orszá­gos, hetivásáron, hetipiacon, búcsúvásáron, alkalmi ünne­pi vásáron, autóvásáron) árusításra jogosító záradék­nak a magánkereskedői iga­zolványra való rávezetésére. Ezek közül megemlítünk né­hányat, mint pl.: cukorka­kereskedés. mezőgazdasági szeráru, divatáru és kötött­áru, felsőruházati, méter­áru, cipő, papucs, illatszer és háztartási cikk, vaskeres­kedés, népművészeti és há­ziipari cikk kereskedés stb. Dt. Saes Tiber A víz csodálatos, de az öltöző... jfc Ez a konténer a Selyemréten, a Szinva-part közelében, az építők munkásszállójánál található. Nincs ki minden ke­reke. És nem ez az egyetlen ilyen városunkban. Kapásból említek egy másikat is: az Augusztus 20. utcában található. Két hónappal ezelőtt dőlt az oldalára, pedig annak csak egy kereke hiányzik. Hogy hová tűnnek ezek a görgő gumikere­kek? Ki tudja. Mondjuk zongora alá nyilván nem felel meg. De valamire csak használják őket. Különben megvolnának ... Azért persze nem ártana, ha a köztisztasági vállalat netán ismételten rendbe tenné őket. Funkciójukat ugyanis ilyen rokkantán nem tudják ellátni. A szemét legfeljebb melléjük, de nem beléjük kerül. A cél pedig végül is mégiscsak az volna, hogy ezekben gyűjtsük a hulladékot. Már csak köz­egészségügyi okokból is! (Sz. Gy. felvétele) Miskolcon töltötte az ünnepeket L. Cs„ aki budapesti la­kos. A fürdők nagy barátja, és Budapest köztudottan európai hírű fürdőváros. Ennek ellenére vendégünk elragadtatással nyilatkozott az Augusztus 20. strandfürdő vizéről, mint mond­ta, sohasem kerüli el, ha Miskolcon jár. Mielőtt azonban da­gadozni kezdett volna keblünk a büszkeségtől, hozzátette: érthetetlen számára, miért társulnak ehhez a csodálatos vizű medencékhez olyan öltözők, és egyáltalán olyan körülmények, melyekhez hasonlóval: értsd: hasonlóan rosszal — sehol sem találkozott. A kritikával megtoldott dicséret felidézte bennünk a városi tanács legutóbbi ülésén elhangzottakat, nevezetesen azt. hogy a testület megítélése szerint a fürdőket üzemeltető vállalat az elmúlt években nem tett meg mindent a város nem min­dennapi lehetőségeinek jó kihasználásáért. A kritikai meg­jegyzések zöme — lehet-e csodálni? — éppen az Augusztus 20. fürdőt illette. Attól persze, hogy mi itt Miskolcon ugyanúgy értékeljük a fürdőkultúránkat, ahogy egy fővárosi vendég, még minden maradhatna a régiben. Maradhatna de reméljük, hogy már nem sokáig marad. Mert nem kell ahhoz több száz millió forintos beruházás, hogy a tisztaság és a kényelem alapvető követelményeinek megfeleljen egy gazdag hozamú hőforrásra épült patinás strandfürdői Bölcsőde, ahova az nem megy be, aki nem akar... Alig három hete hordom gyermekemet a vadonatúj böl­csődébe, a Bihari János utcába. S maris igen keserves tapasz­talattal „gazdagodtunk”. December 22-én történt, amikor is igen nagy sár volt a hazunk előtt. Gyermekemre ráadtam az előző napokban vá­sárolt jugoszláv import gumicsizmát. Délután a férjemmel együtt mentünk a kicsiért, s öltöztettük voina. Ekkor derült ki. hogy az ú,j kiscsizma nincs m'g. És persze azóta sem ke­rült elő. A gyermeket természetesen zokniban vittük haza ... A bölcsőde vezetőjénél reklamáltunk azon melegiben. Leg­nagyobb meglepetésünkre azt a választ kaptuk, hogy ők nem felelnek a gyermek ruházatáért. De hát akkor ki felel érte? Az. hogy mekkora lelketlenség ellopni egy bölcsődéből az apróságok holmiját — már más lapra tartozik. Elvetemült emberek sajnos még mindig vannak. És nyilván lesznek is jó ideig. Ezért érdemes volna elgondolkodni afelett, hogy miként lehetne ebből a szempontból is biztonságosan üze­meltetni az ilyenfajta gyermekintézménveket. Csak egy ötlet: talán be kellene zárni az ajtajaikat. Hiszen egész nap az megy be az Öltözőhelyiségekbe, aki akar. S a kis szekrények is nyitva vannak ... Tartok tőle, hogy ha továbbra is nyitott ajtókkal várja a nem kívánt látogatót a bölcsődénk, akkor legközelebb eset­leg meztelenül kell hazavinnünk a gyermekeket. Leitnerné Boda Mária Miskolc, Vándor S. u. 11. sz. Hiánycikk a gyertya és a petróleum? A téli iskolai szünetben a szikszói gimnazisták sítanfo­lyama zajlott a bánkúti sí­házban. Minden rendben is ment addig, míg a szombati — december 27-i — hóesés és az azt követő jegesedés ra nem döntött néhány fát az elektromos hálózatra a Bükkben. Az ÉMÁSZ még az ünnepiek alatt hozzálátott a javításhoz, s noha hóvi­harban kellett dolgozniuk, éjt nappallá téve ügyköd­tek, hogy ismét kigyullad­jon a villany a síházban és a turistaházban. Éjfél előtt siker koronázta munkájukat, s igen hálásan köszöntük meg lelkiismeretes segítő­készségüket. Csakhogy... A síházban mindössze öt szál gyertyánk volt. amely éppen kitartott az áramszünet ideje alatt. Ám hogy Ilyen zavarunk ne legyen, gondoltam — én , naiv —, bejövök Miskolcra, s veszek tíz csomag kocsi­gyertyát. De nemhogy száz szál, egyetlenegy sem volt sehol Miskolcon... Ha gyertya nincs, veszek viharlámpát vagy öt dara­bot — határoztam el. Sze­rencsére még mielőtt meg­vettem volna, érdeklődtem a háztartási boltokban, hogy van-e petróleum. Sajnos az sincs — mondták még az árusítására kijelölt Nagv- váthy utcai háztartási bolt­ban is. Mit tehettem mást, eszem­be jutott, segítséget kértem és kaptam a Mindszenti templom plébániájától. Készségesen adtak jó né­hány gyertyát a síház szá­mára. Köszönet érte. Azt azért remélem: nem kell megvárni az új eszten­dőben a halottak napját, hogy kereskedelmünk ismét forgalmazzon kocsigyertyát is. Mert úgy gondolom, hogy a gyertyaigényünket még­sem a plébániáknak kell ki­elégíteniük. Dr. M. A. a bánikúti Síklub ügyvezető elnöke Furcsa vendéglátás Szilveszter napján — dél­után — gondoltunk egy me­részet : elmegyünk éjszakai síelésre Bánkútra. A 200 kilométeres autóút után, este fél 9-re érkeztünk a turistaházhoz, ahová azon­ban be sem engedtek ben­nünket. Az igencsak gorom­ba pincér azzal indokolta a „kívül tágasabb” fogadta­tást, hogy zártkörű rendez­vén yük van. Igencsak furcsa a vendég­látásnak ez a módja a Bükk tetején: Az Egri Panoráma Vállalat turistaházában va­csora nélkül maradtak a tu­risták. Nem hisszük, hogy az ilyenfajta vendéglátás hosszú távon igazán kifize­tődő volna! Stoic Tamás Budapest. XI.,' Kosztolányi Dezső tér 4. sz. Somogyi Miklós Budapest, IX., Szamuely u. 41. sz. Etf: mónüfa ||ilig&abály MILYEN SZAKMÁKBAN LEHET A MAGÁNKERESKEDŐI IGAZOLVÁNYT VASARI ÁRUSÍTÁSRA JOGOSITTATNI? Telefonos dialógus a Centrummal Nem akarok hiába fáradni, telefonon ke­resel; hát kapcsolatot a Centrum Áruházzal A központ jelentke­zik. kérem a sanka- os-fályt Ka ácsolják. Én: — Kérem. szí­veskedjen megmonda­ni van-e sisavkájuk. Kellemes női hang: — Milyen kell. női vagy férfi? Én: Női. A hang: Sajnos, a: nincs. Én: — Férfisísapka van? Sajnálkozó hang: — Az sincs■ ' Hát ennyi történt. Ám azóta is azon tö­röm a fejem, miért volt kiváncsi a kedves eladó arra. hogy női vagy férfisapkát sze­retnék-e venni. Hiszen az áruházban egyik sem volt. Őszintén szólva jobban szeret­tem volna, ha netán arról kapok felvilágo­sítást, hogy mikor vár­ható esetleg egy újabb szállítmány a téli sze­zonban bizonyára nemcsak általam ke­resett portékából. A. M. Miskolc A A fenti helyszínről készült fotók lassanként állandó helyet kérnek rovatunkban. Az utóbbi hónapokban ugyanis több ízben hívták fel rá olvasóink a figyelmet, hogy milyen helyzet alakult ki a Búza téri benzinkút és az Árucsarnok közötti útszakaszon. A korábbi gyalogos-átkelőhelyet ugyanis csaknem fél évvel ezelőtt megszüntették. A nagyobb nyoma­ték kedvéért — látván, hogy a megszokás babjai nem tudnak, vagy nem akarnak lemondani az átkelőhely használatáról — lánckorlátot építettek a járdaszegélyre, ezzel is jelezvén: tilos az átkelés a veszélyes útszakaszon. Ám a gyalogosok ötletessége határtalan volt, sőt mondhatni: korlátlan. Eleinte csupán a láncot lépték át, s úgy vágtak neki veszélyes útjuk- nak. Később letépték a láncot az oszlopról, s amikor azt újra meg újra visszahelyezték az illetékesek, lám, fortélyosabb megoldást választottak. Ma már így néz ki a volt átkelő­hely Árucsarnok felőli oldala. Vajon mi kellene ide, hogy{ végre elvegyék a kedvét a ron- gálónak — rongálóknak! — az ilyen látványos állampolgári fegyelemsértéstől? L. J. Miskolc Csepeg a csap, eltűnt a fenyő Nemrégiben olvastam ar­ról. hogy megcsapolják a Bükk karsztforrásait, mivel­hogy kevés a víz, s előte­remtése egyre nehezebb. Ezek szerint tehát pazarol­ni sem volna szabad, még akkor sem, ha netán csapa­dékéi úsabb az időjárás. Ep- peú ezért furcsállom, hogy csaknem két hónapja fo­lyik egy kerti csap a Győri kapu 8—12. számú bérhá­zak között. Egy fadugóval Nincs ki minden kereke van bedugva a csap. ám az nem tömít rendesen, mellet­te sugárban ömlik a földre a víz, percenként elég tete­mes mennyiség. Kis ügy? Lehet, hogy az, hiszen csak egy kis vízfo­lyásról van szó. Ám ha meggondoljuk, hogy a víz előteremtéséért mily sok pénzt kell áldoznunk — s egyre többet! —, bizony nem volna szabad szó nél­kül elmenni mellette. Mert velem együtt ezt nyilván már sokan észrevették az elmúlt hónapok alatt. Az il­letékesek figyelmét most ez­úton szeretném felhívni rá. Más: sok milliót ^időzünk a város parkosításáért, a tisztább levegőért. Eszten­dőről esztendőre facsemeté­ket ültetünk parkjainkba. Lakóterületünkön magam is jó néhány csemetét ültettem már el. közöttük nem egy fenyőt. A karácsony köze- ledtével' szorongva figyel­tem. megvan-e mind? Ke­serves érzés volt látni, hogy bizony már vittek el belő­le. Tőből fűrészeltek ki egy gyönyörű, méteres kará­csonyfát. Vajon milyen ér­zéssel ünnepéit a parkból lo­pott karácsonyfa alatt a tol­vaj? Magyar Ferenc Miskolc, Augusztus 20. u. 18. sz. Egész évben van csillagszórónk! Szombaton a házgyári épü­let fordulójában durrant, va­sárnap reggel az előszobában, délután a szobai csillárban — a bura egyik felét is magá­val vitte -rr, aztán a fürdő­szobában szórta a csillagokat a fejemre a felrobbant izzó. A lámpabúrák csorbítása mel­lett, minden esetben kivágta a biztosítékát is. A fürdőszo­bai malőrt újabb követte, mert amikor a vadonatúj vil­lanykörtét becsavartuk a fog­lalatba, ismét csillagokat lát­tunk, most már a méregtől. És persze megint csak szerel­hettük a biztosítékot is . Tisztelettel kérdem: vajon nem tervez-e a Tungsram Gyár átalánydíjas szerződést kötni velem? Idén ugyanis csaknem 500 forint értékű iz­zót vásároltunk eddig, s még nincs vége az esztendőnek. Ha már nem gyertyával vi­lágítunk. nem volna szabad tiszavirág életű izzókkal te­tézni az áramszolgáltatás díj­tételét. Évek óta robbannak az izzók, s mint példám mu­tatja, nem csekély összeget emészt fel a pótlásuk. Vajon miért nem intézkedik ez ügy­ben a kereskedelem, s hol al­szik a gyártó cég meósa? Va- joh, ha 1981-ben minden számlát elteszek, benyújtha­tom-e év végén a gyártó­nak?! F. L.-né Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents