Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-01 / 281. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva—Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Legalább elnézést kérjenek! Precíz ember vagyok, különösen a pénzügyekben. Amióta ingatlantulajdonos lettem — három éve ennek —, igen gon­dosan ügyelek arra is, hogy pontosan teljesítsem állampol­gári kötelességemet, s befizessem a kivetett adó összegét, Ez evenként mindössze 406 forint — beleértve az ebadót és a községfejlesztési hozzájárulást. Hogy ne legyen semmi gon­dom vele, az év első hónapjában 500 forintot tizettem be a 111. kerületi Tanácsi Hivatal adócsoportjához szóló esek-' ken. Júliusban kaptam is egy adóívet, amelyen — csekkei- men túl — regisztrálták: 94 forint a túlfizetésem. így talán megértik megdöbbenésemet, amikor egy hónap­pal ezelőtt egy fizetési felszólítást postázott az adócsoport részemre. Nem is akármilyet. Kilencezer valahányszáz fo­rintot fizessek be, záros határidőn belül, mint adóhátralé­kot, különben viseljem a végrehajtás következményeit. Élképzelni sem tudtam, hogy honnan lenne nekem ekkora adóhátralékom, hiszen ha három év alatt egy fillért sem fizettem volna, akkor sem kerekedhet ki ennek legfeljebb alig több, mint tizede. Első utáni a III. kerületi Tanácsi Hivatalhoz vezetett. Hét­fői nap vo*. a portás közölte, hogy ügyfélfogadás nincsen, menjek az információs szolgálat helyiségébe, a földszint 7-es szobába. Mentem. Elmondtam, mi a problémám, s kértem: ha már nem engednea fel az adócsoporthoz, legalább hívja­nak le valakit, hogy megmutassam csekkjeimet. Nem szük­séges. nyugtatott meg az információs szolgálat, adjam oda a fizetési felszólítást, majd rávezeti a csekkek befizetési ide­jét, s eljuttatja az illetékes előadóhoz, fgy is történt. Teljes nyugalommal távoztam. Mígnem a napokban azzal fogadott feleségem, amikor a munkából hazatértem, hogy épp most mentek el a végre­hajtók, akik azért jöttek, hogy foglaljanak tőlünk az adó­hátralék fejében. Feleségem elővette a csekkeket, azok felje­gyezték. aztán csak ennyit mondtak: Hát igen, érdemes eze­ket a csekkeket legalább öt évig megőrizni. És távoztak. Se egy elnézés, se egy bocsánat, se egy pardon nem érke­zett hozzánk azóta sem. Pedig legalább ennyit ezért az indo­kolatlan zaklatásért elvártam volna. Azóta is töröm a fejem: ha én ekkora hibát vétenék a munkahelyemen, vajon mi lenne a büntetésem? Nagy István, Miskolc, Tatárköz 3. sz. (A in. kerületi Tanácsi Hivatal adócsoportjától Kiss Ist­vánná mindenekelőtt pótolta az eddig mulasztottakat, s el­nézést kér olvasónktól az eset miatt. Azóta már helyesbítet­ték adóívén a bejegyzéseket. Az történt, hogy az ügyintéző eltévesztette a számlalapokat, s egy szomszédos számlalap­ra tartozó adóhátralékot vezetett rá a Nagy Istvánéra. Az esetből fakadó további tanulságokat nyilván bizonnyal le­vonják a hivatalban mindazok, akiket illet. A szerk.) Milyen messze esik az alma az árától? A tél nincs tekintettel a beomlott kéményekre Még május elején történt, hogy a Weidlich-udyar (Szé­chenyi u. 19. sz.) I. emeleti 6-os lakásában a gázbojleren keresztül vastagon omlott ki a füst és korom. Bejelentet­tük, s a kéményseprő válla­lat szakemberei ki is jöttek. Több napos alapos és lelkiis­meretes vizsgálat után meg­állapították, hogy itt bizony öt kémény egymásba omlott. S egyidejűleg közölték, hogy a kémények mentén levő la­kások megfelelő oldalán nem szabad a cserépkályhákba begyújtani, mivel a helyzet életveszélyes, Később telefonon érdek­lődtünk a kéményseprő vál­lalat igazgatójánál, hogy most aztán mi lesz. Közölte, hogy írásban jelezték a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igaz­gatójának ezt a helyzetet. S mi azóta is csak várunk, mert a kémény javítása ügyében a mai napig sem történt intézkedés, noha a fűtési idény megkezdődött, s a tél nincs tekintettel a be­omlott kéményekre. Október 9-én levélben for­dultunk a MIK igazgatósá­gához. azonnali intézkedést kérve. Ma már december 1. van. Még választ sem kap­tunk levelünkre. Sem bizta­tót. sem elutasítót, semmi­lyen Vajon mihez tartsuk magunkat a télen? Wodala Jánosné Miskolc, Széchenyi út 19. sz. Az ingatlankezelő vállalat titkárságától kaptuk a tájé­koztatást: az intézkedés a kémények ügyében folya­matban van. Helyreállítá­sukra a műszaki tervek el­készültek. kijavításukat a Vállalat megrendelte. A Centrum Áruház előtt levő szabadtári zöldséges standon almát vásároltam november 26-án, délelőtt 10 órakor. Négy kilót kértem a kínálkozó portékából, s az ifjú eladónő —, miután le­mérte — 24 forintot kért ér­te. Csodálkozva tettem szóvá az így „kalkulált” árat. hi­szen az egész városban al­mavásárt hirdetnek, s ez al­kalomból 4 forintért adják az alma kilóját. — Hát én nem is tu­dom ... — mondta az eladó- nö. s valamiféle papirost ke­resgélt elő. Majd miután megnézte az elöhalászott pa­pírdarabot. egyetértőleg bó­lintott. s újra megszólalt: — Tényleg 4 forint. Miután ily módon kontrol­lálta árismeretem helvessé- gét. elfogadta tőlem a 16 fo- -rintot a négy kiló almáért. Becslésem szerint ötméte­res volt a sor előttem, a kuncsaftok mindegyike ha­tért vitte el a gyümölcsöt. Nem is csodálkoztam rajta, hogy árat sehol sem tüntet­tek fel a standon. Legalábbis láthatóan nem .. . Utam délután 2 órakor vé­letlenül ismét arra vitt. Most már csak azért is beáll tamf a sorba az almáért. Talán mon­danom sem kell. megint 6 forintért árulta kilóját az el­adó. S ami a legszebb: a sze­mé sem rebbent, amikor Ki­Az Üteg utcai higanygőzlámpák Néhány éve higanygőz­lámpasort kapptt az Üteg utca. Mégis sötétben kell bo­torkálni. ha napszallta után vagy napkelte előtt vezet ar­ra az utunk. A 15 lámpa­testből ugyanis igen régóta már csak három világít. Az utca elején, a közepén és a végén egy-egy. A környék­beliek tudni vélik, hogy az energiatakarékosság jegyé­ben „oldották” meg ily fur­csa módon itt a közvilágí­tást. Véleményem szerint nem éppen szerencsés ez a fajta „takarékosság”. S nem csak a gyalogosoknak okoz bosz- szúságot. hanem az MKV autóbuszremizéből ki- vagy befelé tartó gépkocsik veze­tőinek is. Úgy vélem, helye­sebb lenne, ha más módszert választanának a takarékos­ságra. Kovács Dezső Miskolc, Buzogány u. Lukács Béla, az ÉMÁSZ kirendeltségének vezetője még a feltételezés ellen is tiltakozik: sehol sem választ­ják ezt a módját az energia­takarékosságnak. Minden bi­zonnyal műszaki hiba okoz­za a bajt. Ha a környék la­kói jelezték volna a kiren­deltségen a hibát, már régen túl lennének a kijavításán. A közvetlen jelzés a gyorsabb intézkedést segíti. Hibabeje­lentőjük telefonszáma: 36-997. szolgált. Nyilván fel sem is­mert. Azt hiszem, mindehhez nem is kell kommentár. Gy. J. Miskolc Némi kommentárt azért mégis szeretnénk ehhez hoz, záfűzni. Ezzel a zöldség-gyü­mölcs árusító standdal saj­nos visszatérően kénytelenek vagyunk foglalkozni rova­tunkban. Eddig főként a mérlegelési módszert kifogá­solták olvasóink; legutóbb Váradi Ferencné (Miskolc, Győri kapu 56. sz.), akinek éppen 70 dekát hibádzott a karfiol, amit leméretett. Az esetet akkor is jeleztük a Zöldért Vállalat központjá­ban, ahol ígérték: fokozot­tabb figyelemmel kísérik a sok kifogás alá eső elárusí­tóhelyet. A fokozott figyel­met most a Megvei Állami Kereskedelmi Felügyelőség­től is kértük. OH sem isme­retlenek a standdal kapcso­latos panaszok. Hisszük, hogy esetleg egy gyakoribb ellen­őrzés segíthet. Ugyanakkor tanácsoljuk: segítsenek a vá­sárlók is. Ha valamiféle rendellenességet tapasztal­nak a kiszolgálás körül, ke­ressék meg a szemben levő üzlet vezetőjét vagy kérjék a panaszkönyvet. Talán a társadalmi kontroll kellően hatásos lesz. Hová lett a Jézus kútja? , Az Avas lábánál, a To­ronyalja utca közepén évszá­zadokig vizet adott a kör­nyék lakosainak egy forrás­kút. A tőzsgyökeres miskol­ciak emlékezhetnek a nevé­re : Jézus kút jaként volt köz­ismert. A legenda szerint ugyanis az egyik avasi pin­cében tetemes mennyiségű bor folyt el, s beleszivárgott a forrás vizébe. A lakosság nagy örömére boros vizet adott hát egy ideig a forrás. A bibliabeli csodát rebes­gették — amikor is Jézus borrá változtatta a vizet —, mígnem kiderült a bor ere­Gáspár Józsefné, Miskolc, Sza­bó Lajos u. 22. sz.: Panaszára a rendelőintézet il­letékes vezetője válaszolt. Kér­jük. keressen meg bennünket. Dósa Sándor, Miskolc, Szirma u. 39. sz.: Panaszát az Állami Kereske­delmi Felügyelőséghez továbbí­tottuk. A kivizsgálás eredményé­ről rovatunkban tájékoztatjuk. Rejtő Ferenc, Miskolc, Győri kapu 41. sz.: i Kérjük, írja meg,- ismétiődüttye novemberben is a l,eírt eset. Szenes János, Miskolc: A teherautót nem találtuk. Hol van? Nagy Károly nyugdíjas, Mis­kolc, Hegyalja u. 1. sz.: Tessék mondani: hol van a Hegyalja u. l. szám? Nem ta­láljuk. A liítes bérházak között legalábbis nem. A házkezelősé- gen sem tudnak róla, hogy ilyen lenne. Rossz volt a parkettcsiszoló A hét elején parkettcsiszoló gépet kölcsönöztem az Ipar­cikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat miskolci. Széchenyi úti boltjában. Azonnal ki kel­lett fizetni a 150 forint köl­csönzési díjat. Mindez dél­előtt történt, ám én a gépet csak délután vehettem hasz­nálatba — elfoglaltságom mi­att. Azaz csak vettem volna, mert kiderült, hogy a gép rossz, működésképtelen. Visz- szavittem a kölcsönzőbe, gon­dolván, hogy a kölcsönzési díjat — mivel a gépet nem lehetett használni — vissza­kapom. Nem kaptam vissza. Miért nem vittem vissza dél­előtt a gépet, adtak volna helyette egy jót — mondták. Én pedig kérdezem: 1. Hon­nan tudták volna, hogy a má­sik gép jó? 2. Egyáltalán mi­ként lehetséges, hogy műkö­désképtelen gépet kiadnak? (Arról, hogy jó-e vagy sem. a kölcsönző ilyen esetben aligha tud meggyőződni, hi­szen a boltban nem lehet parkettát csiszolni...) 3. Ha nem kaptam a pénzemért szolgáltatást (hiszen az, hogy én elcipeltem a nehéz gépet, kínlódtam vele vagy két órát, majd visszacipeltem, aligha jelent díj térítés-kötelezettsé­get. sőt. azért a kölcsönzőt illethetné „vigaszdíj” ... Mi­ért számolják el mégis? Így rövid idő alatt összegyűlhet a rossz berendezések révén annyi pénz, amiért újat le­het vásárolni... Ny. L. Miskolc LLL. Makula L. u. dete. Addigra persze rajta­ragadt a kúton a neve: Jé­zus kútja lett. A valaha jó vizű foiTás állítólag háromszor- mentette meg a várost a szorpjúho- zástól. A második világhá­borút követően — míg a vízszolgáltatás helyre nem állt — sok tízezren hordták kannában, vederben ottho­nukba innen a vizet. Később kis építmény került fölé, va­laki vagy valakik márvány­táblát raktak homlokzatára, majd ajtóval zárták el az avatatlanok elöl. Ma már csak a helye van meg. „Különös ismertetóje- le”: gyakorta ékesíti a fen­ti fotón is jól látható ilyen csendélet. — De hát hová is lett a Jézus kútja? — kérdezték a közelmúltban többen is szer­kesztőségünktől. A városi tanacs I- kerüle­ti hivatalának műszaki osz­tályától kaptunk felvilágosí­tást a kérdésre. .Az Avas íorráskútját — mint mond­ták — három évvel ezelőtt, elbontották, részint azért, mert vize coli bacilussal fer­tőzött volt. részint azért, mert a fölé emelt épület műszaki állapota is indokol­ta a bontást. A forrást per­sze nem tömhették el — ezt ugyanis rendeletek tiltják —, hanem bevezették a szenny­vízcsatorna-hálózatba. Mindez persze nem jelen­ti azt, hogy a város lemon­dott e forrás vizéről. A táv­lati elképzelések szerint — amikoris kiépül az avasi pincesoroknál, s a Toronyal­ja utca felső szakaszán a vízvezeték- és csatornaháló­zat, s letisztul a forrás — ismét kiépítik a kútját. Ad­dig is — jobb elzárva tarta­ni a fertőzött vizet. <r> A pecsét Vadonatúj, szép vörösre festett nyelű formás kis pecsétek, rajtuk a feliratok: Megdicsérem, Figyelmeztetem. Tanulmá­nyi munkájában hanyag. Mindent tanár kap belőle, csak fes­tékpárna kell hozzá, s indulhat az újítási Mert ez az, vitán felül. Zseniális, hiszen az iskolákban ed­dig alkalmazott módszerek közül ezé a hatékonysági nagy­díj! S makacs is: ellenáll minden gúnynak, bírálatnak, hi- szent nem először esik így róla szó. Mindez persze nem vál­toztat praktikusságán: csak püfögtetni kell sorban egy kis füzetbe, aszerint, hogy mit érdemelt aznap a nebuló. Időt, pénzt. fáradságot takarítanak meg, s a mostani gyerekdöm- ping, osztálylétszámok idején ez nagy szó. A diáknak nem kell figyelni arra, hogy vajon most ne­heztel-e rá a tanító néni, vagy sem? Semmi fárasztó emberi kapcsolat. S aki rossz fát tesz a tűzre, nem kényszerül a hosszas dörgedelmek végighallgatására: csak egy puffanás, s ott a pecsét. A tanár megkímélödik ily’ módon a szülőknek szóló üze­netek megfogalmazásától, a terhes írkálás jó részétől, az is­kolai rémtettek feszes kis novellába öntésétől. Szegény szülő, ő nem jár igazán jól: neki nincs pecsétje. Pedig milyen príma lenne, ha ő is ezzel jelezhetné véleke­dését, viszontpecsételve az üzenőfüzetbe s ezzel teljes is le­hetne a kép. Csak bele kellene tekinteni a gyerek füzetébe, rögvest ki­derülne. hol áll a magatartás és szorgalom területén ebben a pillanatban. Mindössze nemi gyakorisági számítás kell hoz­zá, hogy melyik pecséttípusból mennyi van? A rossz és jó pecsétek ritkulása, sűrűsödése megbízhatóan jelezné: hol, mi­kor volt rosszabb, jobb passzban gyermekünk. Esetleg év végén ki lehetne dolgozni a tanulók pecsétsta­tisztikai évkönyvét, grafikonnal, szemléletes módszerekkel, könnyítve a majdani osztályzat kiválasztását. Talán egyszer majd számítógépre is vihető! Mindez persze nem kis munka, de csak gondosan érde­mes. S hogy ki fogja majd csinálni? Nyilván a tanárok: hi­szen a „megtakarított idővel” valamit kezdeni kell... ! k—ó TELJESEBB AZ ÖRÖM, HA AJÁNDÉKA IDEJÉBEN ÉRKEZIK! Kérjük, már most adja fel külföldre karácsonyi küldeményeit!

Next

/
Thumbnails
Contents