Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-29 / 303. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Eva—Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Miként születik a bürokrácia? A Váralja Lakásszövetkezet tagjaként öt éve lakom az egyik Árpád utcai lakásban. Nemrég a Miskolc járási-városi Földhivataltól a postaládánkban a jogelőd szövetkezeti tag, a volt (!) lakástulajdonos nevére szóló borítékot találtunk: Ebben a levélben — gondoltuk — olyan értesítés lehet, ami bennünket érint, ezért bátorkodtunk felbontani, nem tartva tőle, hogy levéltitkot sértünk vele. Hiszen ez idő tájt több tucat szövetkezeti tag talált olyan címzésű levelet a postaládájában, amely az ő lakásáról szólt, de a volt tulajdonosnak címezték. Mit is tartalmazott a levélboríték? Először is egy határozatot arról, hogy egyszeri térképészeti díj címén ennyi meg ennyi száz forint összeget fizessen be az a tulajdonos, aki még a környéken sem létezik már. A másik tulajdoni lap volt. amelyben a földhivatal -y'l közli, hogy X lakást az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik a volt tulajdonos nevére! Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt, amikor a telekkönyv megszűnéséről és az egységes ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály megjelent, ezt többek között azzal is indokolták, hogy a régi telekkönyv nem a valóságot tükrözi, benne helyenként a régi földbirtokosok neve is szerepel, holott köztudott, hogy az a világ már megszűnt, és földbirtok sincs. Az án eszembe jutott, hogy a lakásszövetkezet nyolc évvel ezelőtt alakult, ám a telekkönyvezésre — uram bocsa’!—, az „ingatlan-nyilvántartás valósághű vezetésére” most került sor. Igen ám, de az eltelt nyolc év alatt több százan, sőt — Miskolcon több ezren — cserélték el vagy adták el lakásukat, amiről az OTP nyomban tudomást szerzett, hiszen saját formanyomtatványán történt az adósi vagy kezesi felelősségvállalás. Az OTP tehát a mai tényleges állapotokat tudja. Vajon a jogszabály —, amelyik a mai valós állapotokat akarja rögzíteni!!! — megkötötte volna a földhivatal kezét? Amely- lyel felvehetnék a telefont? Megkérdezni, ha mást nem, az OTP-t?! Az eset arra mindenképpen jó, hogy tetten érjük, miként születik a bürokrácia, a fölösleges adminisztráció, s vele a létszámnövelés. Mert mi jön most? Minden gazdát cserélt lakás új tulajdonosa arra kényszerül, hogy külön kérelmet adjon be az eredeti csereszerződés csatolásával vagy bemutatásával azért, hogy a már el is felejtett lakáscsere után a mai tulajdonos neve kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba. Abba, amelyiket már „valósághűen” vezetnek. Legalábbis már illenék, hogy úgy legyen! S. T. i Miskolc Tavalyi panoráma Inkább ilyen legyen! Aligha van miskolci lakos, aki ne kívánta volna: inkább a kanálisokból fakadnának szökőkutak, mint mellettük — de mindenütt. Kevesebb gondot okozna a kerülgetésük, mint az, hogy az úttest tócsáit vizslatva közlekedjünk a járdán. Rovatunkban ez egyébként nem véletlenül örökzöld téma. Mert okot arra még nem adott városunk, hogy feledésbe merüljön. Csapadékdús időjárás alatt és után, minduntalan akad valaki, aki elmondhatja: fürdőit a Széchenyi úton. Most dr. Zádori Péter nyugdíjas adja közre „élményét”. „Időpont: 1980. december 20., 14 óra 45 perc. Fürdető: a Tiszai pályaudvar és Majális-park között iozlekeüö autóbusz gepköcSivezetője. Színhely: az Avas-szálló és a Kossuth utca közötti »■árkádsoros« szakasz a Széchenyi úton. (Az »árkádsor« azt az építkezést takarja, amelynek a befejezési határidejére évek óta fogadásokat kötünk.) A fürdetés felelősei: az autóbusz vezetője — mint már írtam —, ámbár gépjármüve számát önhibámon kívül megállapítani nem tudtam, mivel, kb. egy percig ki sem tudtam nyitni a szemem. Ez ugyanis tetőtől talpig zuhany volt. noha a sofőr nyilván <*■férfimunkának« tartja. További felelős: az. akinek feladata lenne megakadályozni valamilyen módon az ilyen fürdetéseket. Esetleg úgy, hogy intézkednék: ne legyen az ezer tó utcája egyetlen főutunk. Eredmény: felöltőm, kalapom, pantallóm a Patyolatnak adtam. Nyitott kérdés: kifizetik-e a felelősök munkáltatói a tisztítás költségeit...?” A tanítók és óvónők erkölcsi elismerése Azoknak a tanítóknak és óvónőknek fokozottabb társadalmi megbecsülése érdekében akik életük javát a közösségért szolgáló nevelő- oktató tevékenységgel töltötték el, és annak érdekében, hogy e pedagógusok és a helyükre lépő új nemzedék között szorosabb kapcsolat jöjjön létre — a művelődési miniszter arany-, gyémánt-, vas- és rubinoklevelet létesített. A rendelet szerint a tanárképző főiskolák, a tanítóképző főiskolák, valamint az óvónőképző intézetek azoknak a tanítóknak, akik az oklevelüket 50. 60, 65. illetve 70 éve szerezték és a nevelő-oktató munkában, a köz- művelődési tevékenységben, illetve annak irányításában legalább 30 éven át részt vettek. továbbá magatartásuk közmegbecsülésre méltó az említett oklevelet lehet adományozni. Az oklevél adományozáséra irányuló kérelmet a pedagógus lakóhelye szeript illetékes városi, járási, megyei, városi művelődésügyi szak- igazgatási szervhez kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a tanítód, óvónői oklevelet, vagy hiteles másolatát, továbbá a 30 évi tevékenységet igazoló iratokat Ha a pedagógus arany- vagy gyémántoklevéllel már rendelkezik, a vas-, illetve a rubinoklevél adományozása iránti kérelméhez elegendő a kérelmező életében az előző oklevél adományozása után bekövetkezett és az adományozás szempontjából jelentős tényeket tartalmazó önéletrajzot csatolni. Az okleveleket az illetékes intézet tanácsa adományozza és átadására a mindenkori tanévnyitáskor kerül sor. Dr. Sass Tibor >jc Tévedés ne essék, ez a felvétel a tavalyi karácsony után készült, a Győri kapuban. Me- mentónak vettük elő. bízva benne, hogy az idei karácsonyig már fejlődött városunk lakosságának rendszeretete és szépérzéke annyira, hogy hasonló fotót nem lesz hol készíteni. (L. J. felvétele) Napsugár a télben Sokan kedvelik a Napsugár cukrászdát. Én is. Hogy miért? Itt van például a szódavíz. Mindig lehet kapni. Más helyeken kinézik az embert, ha csupán egy pohár szódát kér. Itt nem. Aztán: a pénztáros- nők nyugalma, udvariassága. Íme egy „lehallgatott” párbeszéd. — Hármas fagyit kérek, habbal. De sajnos csak százasom van — így a vendég. — Nerp. baj — mondja a pénztárosnő. Aztán szinte bocsánatkérő arccal teszi hozzá: — Nekem viszont sajnos csak fémpénzeim vannak. Ez sem baj? A vendég előbb egy kis fintort vágott, de amint a pénztárosnő kedves arcára nézett, elmosolyodott és engedékenyen legyintett. Nekem pedig ettől a jelenettől napsugaras hangulatom támadt. Kell is ez ebben a télben! R. P. Miskolc K. O. Derült égből a büntetés A sors útjai kifürkészhe- tetlenek — ezt eddig is tudtam. De hogy az MKV-é is azok, azt csak a legutóbbi időben tanultam meg! Épp két hónapja utaztam a buszon, s ellenőrrel találkoztam. Nyugodt lélekkel nyújtottam át bérletemet, amiről kiderült, hogy érvénytelen ... Azaz, az érvényes, kombinált dolgozóbérlet-szelvényemet eléggé el nem ítélhető módon a diákbérlet feliratú bérlettokba tettem be. Ezzel ugyan senkit nem károsítottam még egy fillérrel sem. de az ellenőr hölgy — nagyon udvariasan — elmagyarázta, hogy a szabály az szabály, s ez így, ugye, nem szabályos ... Elhitte, hogy nem szándékkal tévesztettem meg, s nem is volt semmi alantas szándékom e-'zel: közölte, hogy nem büntet meg. csak elveszi a bérletet. Mivel vége felé járt a hónap, mondta: ha megéri nekem, menjek el a központba, viszszakapom a bérletszelvényt. Tehát még egyszer: se a helyszínen nem kellett fizetnem, se csekket nem adott. Lusta és hivataloktól irtózó ember lévén, inkább vettem egy új — s minden ízében szabályos — bérletet, s részemről elintézettnek tekintettem az ügyet. Ezzel csak naivitásomat bizonyítottam, ugyanis a napokban érkezett egy szívhez szóló küldemény, amiben értesítenek: mivel érvénytelen bérlettel utaztam, fizessek 139 forint büntetést! Azóta is morfondírozom: vajon mit csinált az MKV majd’ két hónapig? Annyira bonyolult volt az ügy, vagy esetleg az ügyintézés sorrendjében foglaltam el hátul helyet? De az is meglehet, hogy karácsonyi meglepetésnek szánták. Sikerült!... K. L. Miskolc + Ezt az oszlopot bizony alaposan kiütötték. Olyannyira, hogy hetek óta mozditatlanul fekszik a Népkert autóbusz- megállójánál. Látványnak ugyan nem valami híres, rejtvénynek azonban mindenképpen jó: lehet tolózni, mit is ábrázolt a világító táblája. Hogy valamit tiltott, az bizonyos. De mit? Lehet, hogy azt, hogy ott maradjon az új esztendőig? 3. L. Miskolc Fenyőre várva Akinek nem volt része benne, nem tudja, mit mulasztott múlt kedden délelőtt. A Búza téri piacon javában tartott a fenyővásár. 150 forintért kínálták a vásározó kiskereskedők a lehető legcsúnyább műanyag fenyőket. 300-ért meg földlabdás ezüstfenyőt is lehetett kapni. Nem véletlen, hogy senki sem tolongott értük. S mondhatom. mindkettőnél a jóiz- lést dicsérte az érdektelen- seg. Hanem a teherautóval érkezők körül — téeszből. állami gazdaságból jöttek — pillanatok alatt akkora tumultus alaikult k'i- hogy csak kapaszkodtunk, ha talpon, akartunk maradni. Az élel- mesebbje felállt a kocsi koré karámként kerített árusítóasztalokra. Ezek közé tartoztam én is. Igaz, csak némi segítséggel sikerült megvetni rajta a lábamat, ez a „pozíció” viszont szilárd volt. Mindaddig míg egy mikrobusz érkezett a szomszédom placcra. Akkor ugyanis megmozdult alattam — alattunk! — az asztal, ősz fürtű férfiú rángatta kifelé alólunk. Semmi pardon, semmi figyelmeztetés. Potyogtunk ám lefelé, mintha mi lennénk a rosszul illesztett karácsonyfadíszek. — Kicsit türelmesebben, bácsikám — intettük semmivel sem törődő igyekezetét. Nemigen tisztelte bennünk a jövendő vevőjét, mert orrát — melyet Cyrano is megirigyelhetett volna — felhúzta, s záporoztak ránk a rendreutasítások, hogy álljunk hát sorba! Ám hiába fogadtuk meg szavát — bízva benne, hogy akkor tán abbahagyja —, simf ölesünkkel nem tudott eltelni .. > Már csak azt remélem, hogy azt vitte neki a jézuska, amit ő kívánt — nekünk ... S. Gy. Miskolc Csipkerózsika a gyermekkórházban Pótolható-e a családi otthonok karácsonyi ünnepeinek meghitt. hangulata? Feledteti-e egy idegen környezetben rendezett fenyőfás összejövetel a szülők, testvérek hiányát? Igenlő választ kaphattunk erre hétfőn a Szentpéteri kaprában, a megyei kórház és rendelőintézet gyermekkórházában. A tágas előcsarnokban a gazdagon feldíszített kétméteres fenyőfa körül olyan vidám, örömteljes ünnepség volt, hogy a pizsamás nézőközönség bizony elfeledte; a kórházban van. Pizsamában voltak ugyanis a nézők — sokakat közülük karjukban hoztak le az ápolónők —, hiszen beteg kisfiúk és kislányok számára rendezték az ünnepséget. Először a selyemréti, 14. számú Általános Iskola úttörői kedveskedtek felvidító, szép műsorral a kórházbelieknek. (Dr. lglói Ti- borné csapatvezető-helyettes irányításával ez az iskola rendszeresen patronálja a gyermekkórházat.) Mint ahogyan évek óta több üzem, vállalat — legrégebben pedig az Észak-magyarországi Vegyiművek — szocialista brigádjai is pártfogásukba vették az ittenieket. A sajóbábonyiak most sem feledkeztek meg az ajándékcsomagokról. — A kórház pedig külön tízezer forint értékű ajándékokat vett — hallottuk Vermes Lászlóné gazdaságvezetőtől. — Évente kétszer, a gyermeknapkor és ilyenkor, az év végi szeretet ünnepén lepjük rneg édességekkel, játékokkal kis betegeinket. És meglepték még a kórház dolgozói mással is: a nővérekből és orvosokból álló irodalmi színpad erre az alkalomra tanulta be, és adta elő a Csipkerózsika című mesejátékot. Volt is nagy siker, taps és köszönés bőven. A beteg gyerekekkel együtt örültek a szép délutánnak a kórház dolgozóinak gyermekei is, akiket szintén meghívtak a fenyőünnepségre. Az ünnepi hangulat még sokáig tart, mert a nagy fenyőn kívül a kórtermek folyosóin is, minden szárnyon díszlenek a csillogón-villogón felöltöztetett fenyőfák — feledtetve a fájdalmat, s legalább átmenetileg pótolva az otthonok sze- retetét.
