Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-22 / 299. szám

A. i Hogy stílszerűek le­gyünk: energiát nem kí­mélve igyekeztünk össze­állítani ezt az oldalt az energiáról. Tettük ezt azért, mert legtöbbet használt (áldott vagy ke­vésbé áldott) szavunkká vált, s tettük azzal a szándékkal, hogy közvé­leményt formáljunk, s az ésszerűbb felhasználásra ösztönözzünk. Reméljük, hogy látszólagos szaksze­rűtlenségünk, az utca nyelvén előadott mon­dandónk nem rontja tör­téneteink, állításaink hi­telét. Nagyüzem — nagy megtakarítás Bár még nincs vége az év­nek, s általában az utolsó hó­nap számvetése hiányzik a teljes összegzésből, az LKM energetikaa-főosztályvezetője, Tóth Mihály milliós megta­karj tasokrol beszélhetett. — Huiiadékenergiát haszno­sítunk a nemesacél-henger­mű új füstgázhasznosító be­rendezésével. Ez havi egy­millió forintot jelent! A hen­gerművek mélykemencéinél az automatizált irányítással két és félmilliót takarítottunk meg ez évben: jóval keve­sebb tüzelőanyag fogyott így. Fokozott ellenőrzés, szigorú elszámolás eredményeként egymillió forint értékű üzem­anyaggal fogyott kevesebb az idén. Betartottuk a fűtési normákat, s ez is újabb, majd’ hárommilliós takaré­kossági tételt jelentett 1980- ban. S még valami: bár egyelőre pontos adatokat nem tudunk, de az olvasz­tóknál különböző eljárások­kal — új léghevítő beállítá­sa. új elgőzölögtető rendsze­rű hűtés, a fúvószél hőmér­sékletének emelése — ko­moly mennyiségű kokszot ta­karítottunk meg. Fellendül a szakma ff 0 mivel fűt? Már majdnem kihalt a szakma, ha nincs energia- válság, talán már csak mu­tatóban lenne egy-két kály­hásmester Miskolcon. 1980- ban hármat tartanak nyil­ván: egy közülük Vass Zol­tán. — Sokan- térnének vissza olajról cserépkályhára —• mondta —. Van ■ munka bő­ven. Meg aztán , sok hely akad még. ahova nem jut el a gázvezeték, vagy drágáll- ják a gázszámlákat. Fellen­dül a szakma: tavaly hét tanulónk volt az országban, s az idén Miskolcon is van egy. Egyedüli probléma, hogy nincs anyag, csempe. Főleg a bontásokból kikerü­lőt építjük be újra. — S ön i§ cserépkályhá­val fűt? — Természetesen. Igaz, ■Snégot szereltettem bele... Mindkét végén ég a gyertya Magyarországon soha nem használtak lel annyi energiát, mint napjainkban, de — relatíve — soha annyira szűkében nem voltunk az energiának, mint most. Ez a látszólag el­lentmondásos állítás terveket ír át. vállalati és családi költ­ségvetést boríthat fel, korábbi, megfellebbezhetetlennek tűnő téziseket dob félre. Tudva azt. hogy a hazai energiatermelés a fogyasztásnak a leiét sem fedezi, továbbá azt. hogy a nemzetközi energia­piacon az árak hihetetlenül megnőttek — mégis elmondha­tó. hogy nálunk a szükségleteit ki-ki korlátozás nélkül ki­elégíthette. Az ésszerű felhasználásra való törekvés nem je­lent. nem jelenthet adminisztratív korlátozást. Azt mondiuk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. A cél: a nemzeti jövedelem növelése. Ám azt is tudjuk, hogy a jelen­legi készlet- és árviszonyok ismeretében Magyarországon egy­százalékos nemzeti jövedelem növeléséhez egy százalékkal kell növelni az energiafelhasználást. Az előrelépésről meg annak árán sem mondhatunk le. hogy ez nagyon sokba ke­rül. Ugyanilyen előjellel merül fel a kérdés, hogy mikor és mennyire érdemes takarékoskodni. .Petróleumlámpával két­ségkívül olcsóbb világítani, mint elektromos árammal. De ez a megoldás, a kor színvonalához mérve, nem lehet alterna­tíva. Kimutatható, hogy az utóbbi évek újítói ötletei és találmányai egyre inkább energiacentrikussá váltak. Ám csak az az elképzelés élhet meg. amelyik többet hoz, mint amenv- nvibe a megvalósítás, azaz a megtakarítás kerül. Éppen ezért kellett átértékelni a szenet, a széntüzelésű villamos erőműveket. Éppen ezért kellett fékezni a legintelligensebb energia, a villamos áram fűtésre való használatát. Éppen ezért kell konvertálható (egymással helyettesíthető) üzeművé tenni ipari apparátusunkat. Az új szelek újra a közérdeklődés középpontjába fordítot­ták a szélenergia-hasznosítási eszközöket felhasználó régi masinákat (léghajó, szélmalom). De kísérleteznek gőzhajtá­sú gépkocsival, lendkefekes városi autóbusszal. A hagyomá­nyos fűtőanyagok felértékelődése gazdaságosabbá tette a ha­sadóanyagok. a hőforrások, a biothermikus eljárások felhasz­nálását is. Mit hoz a jövendő? Az biztos, hogy olcsóbb nem lesz a mindennapi energia. De az is biztos, hogy az emberiség nem mond le az eddigi kényelméről. Évekig, évtizedekig tart­hat még a keserves versenyfutás. Egyelőre még mindkét vé­gén ég a gyertya ... Gőz helyett vízzel Csőcsere és hőcsere — Ha kint mínusz húsz van. akkor is ugyanúgy kell fűteni, mintha plusz egy fok lenne. Ez az alacsony nyomású gázfűtés. Ez volt eddig. — S most” — Most annyit fűtünk, amennyit a külső hőmérsék­let követel. A gőzfűtés he­lyett melegvízfűtés szolgál­tatja a meleget. Akitől a válaszokat kap­tuk: a Semmelweis kórház főmérnöke, Kiss József. Az idén létrehozott új fűtési rendszer előnyei nemcsak számunkra voltak meggyő­zőek: terveivel nyertek az „energia-racionalizálási” hi­telpályázaton. A nyeremény az az összeg volt, amiből megépítették az új rendszert. Ez a majd’ hárommillió fo­rint két és fél év alatt meg­térül: jóval kevesebb gáz fogy így a kazánokban. A haszon azonban több. — Eredetileg két kazán­nal tervezték a kórház hó- ellátását — mondta a főmér­nök — ez meg is épült így. Mi mindmáig csak, egyet használunk, a másik tartalék — ennek a jelentőségét egy kórházban nem kell magya­rázni. Ha nem vezetjük be az energiatakarékosabb me­legvízfűtést. kellene a má­sik, a tartalékként használt is. Ugyanis a kórház közben szépen növekedett: száz fé­rőhelyre bővült nőgyógyá­szat, százhúsz ágyas a sebé­szet, száz férőhelyes a nő­vérszállás és vannak orvos- lakások. Az átalakításhoz nem kel­lett túl bonyolult munka: csőcserék, néhány hőcserélő, kicsit több radiátor a szo­bákba. S persze: ötletesség, kezdeményezőkészség egy kis plusz szellemi energia ... Légszesz és petró Majd’ kétszáz éve. 1793- ban eseti először szó a közvilágításról Miskolcon. De még negyvenöt évig drágának találták . . . A nemzeti kaszinó és a polgáregylet báli jövedel­méből, valamint az egri­káptalan száz váll óforint­jából vették az első negy­vennégy lámpát. Csak té­len égették, s a háztulaj­donosok három évre vál­lalták a közvilágítás költ­ségeit : azaz vettek néhány kanna petrót. A századforduló felé majd* száz lámpa pislákolt a város utcáin, amíg a légszesz teret nem hódí­tott. A gyárat 1882-ben alapították — írta Leveles Erzsébet 1929-ben. ^ Villanykapcsoló, figyelmez­tető felirattal és kommentár nélkül ★ Fohászkodásunk templomán a távvezeték oszlopa a torony JSézziik a kisfogyasztókat Egy kattintás és... — Energia? Nekem erről a szóró) egy nagy erőmű, ké­mények, távvezetékek jut­nak eszembe. S persze az energiahordozók: szén, gáz, olaj. víz. A válaszon nincs különö­sebb csodálni való: Ládi Ist­ván. az ÉMÁSZ terv- és üzemgazdasági főosztályveze­tője a hivatásáról beszélt. De nemcsak erről. — A kisfogyasztók — ház­tartások — áramfelhasználá­sának növekedését az idén majdnem nullára — harom­tized százalékosra — sikerült leszorítani. A közvilágítás költségéit az ÉMÁSZ terü­letén majd’ tíz százalékkal - — hét egész . hattizeddeij — csökkentettük a tavalyihoz képest. Ez sokféle intézke­désnek köszönhető, csak né­hányat. említve: tarifa vál­tozása. nyári időszámítás, éj­szakai fogyasztás, hálózat a- cionalizálás. Saját fogyasztá­sunk is kevesebb: itt az iro­daházunkban is szigeteltük az ablakokat, hőfokszabályo­zós szelepeket szereltünk fel s persze, mi is oltogatjuk a villanyt... A huzatból él Aífütyül a szél a szobán Ö az, aki a huzatból s az énergiaválságból él. S persze mások hanyag, pontatlan munkájából. Ujjnyi résekkel, dudálva szelelő hézagokkal bíró ablakokat, ajtókat szi­getel. Amikor kerestük épp dolgozott, így a rendeléseket felvevő hölgyet faggattuk. — Tavaly még koránt sem ment ilyen jól. nem kellett ez a dolog senkinek. Most csőstül jönnek a megrende­lések: ha egy utcában meg­csináljuk valakinél, rögtön jelentkeznek a szomszédok is. A meleget mindenki ér­zi... Egy méter szigetelés húsz forint: a munkadíj és anyag- költség is benne van. A ház­gyári garzon egy ötszázas­ból bőven kijön: megtérü­lésről nem nagyon lehet szó. hiszen a fűtés így' is, úgy is ugyanannyiba kerül. Csak­hogy nem fázik — annyira —, akinek nem fütyül át a szél a szobáján. — Tulajdonképpen egysze­rű az egész: alumínium nro- filba fogott filccsík, nagyma­máink dupla ablakszárnyak közé tett párnahurkáit he­lyettesíti. Akkor persze még nem volt gond az energiá­val. Csak éppen nem sze­rettek pazarolni: egész más ugyanis a helyzet, ha az ab­lakon elszisszenő, " meleget saját kezűleg cipelt, vágott, lapátolt, vödrözött tüzelővel kell pótolni... Anno 1929. ,,Víz, gőz és villamos érőkéi kell összevetnünk. A Sajó és a Hermád ki­használatlan lóerőit mint­egy 15 OüU-re bécsülik. A miskolc—diósgyőri—barci- kai villamos erőtelepek háromszögében mintegy 30 000 lóerő áll rendelke­zésre, de óriási méretek­re fejleszthető. Ez Mis­kolcot hatalmas ipar- fejlesztő gócponttá eme­li, s nagyszabású ipar- fejlődési perspektívába állítja, végeláthatatlan le­hetőségeit nyújtva a vil­lamos energia kihaszná­lásának.’* A harmincezer lóerő épp 1150 Trabant erejével egyenlő . . lan-e végleges megoldás? Vajon reális-e ez a félelem, hogy energiaügyben csak egy sikeres üzleti fogás áldozatai va­gyunk? Egy, a harmincas évek­ben megjelent szakkönyvben ol­vasható, hogy a világ energia- készlete még körülbelül 3500 esz­tendőre elegendő. Abból eltelt 50 év, és máris megkon dúltak a vészharangok. Vagy akkor érté­keltek*"5'rosszul, hogy most már reálisan kell számolnunk a ve­széllyel, hogy elfogy az energi­ánk, ami az életünket mozgás­ban tartja. Marco Polo, amikor a XIII. században a Kaspi-tó partján járt, még nem gondolta volna, hogyan tudnak majd manipulál­ni az olajtermelő országok a fö’d mélyéről kiszivattyúzott sűrű fo­lyadékkal. A nagy utazó így ír: .,Van itten egy bőséges olajfor- rás, olyan bő, hogy egyszerre, ezer hajórakómányt lehetne be­lőle meríteni. • Ha ez az olaj nem is használható eledelnek, nagvon jól ég: használják azon kívül a rühes tevék bőrének bekenésére. Messze vidékről jönnek az em­berek érte, mert sehol nincsen ilyen ólai.” Az olajáremelés lassan rákény­szeríti az emberiséget, hogy más energiát nróbáljon a világeeye- tem fiókjából kihúzni. Az igaz! megoldás a nukleáris energia felszabadítása lenne. Szakembe­rek állítása szerint, a jelenleg épített atomerőművek sem je­lenthetik a végső megoldást. Uránból sem áll rendelkezésünk­re korlátlan mennyiség. A hasa- dásos reaktorokat lehet, hogy majd egyszer felváltja a fúziós reaktor. A gyakorlatban is meg lehetne valósítani azt. ami a pa­píron már kész, akkor talán örökre (!) megoldott lenne az energiaellátásunk. A fúziós reak­torban használt nehézvíz (deute­rium) az energiahordozó. Ennek a teljesítménye fantasztikus len­ne. Minden liter plazma állapotú deutériumból 100 millió kilowatt energia szabadulna fel. Az áram ára ^ Űj szimbólum Az Üj IVIagyar Lexikon harma­dik, változatlan lenyomata tizen­nyolc évvel ezelőtt. 1962-ben je­lent meg. A nyári időszámítás címszó alatt már olvasható az energiatakarékosság, s az is, hogy a nyári idő egykoron Ma­gyarországon is használatban volt. Most, a teledés több mint két évtizedes homályából ismét elő­vettük a nyári időszámítást. Áp­rilis 6-tól szeptember 27-ig. ösz- szesen 182 napon át jártak az órák egy órával előbbre igazít­va. A premier sikerült, sokkal többet nyertünk az egy órával, mint amennyire a szakemberek számítottak. A 80 millió kilowattóra — eny- nyire becsülték a megtakarítható villamos áram meninyiségét — Ma­gyarország egy napi energiafo­gyasztásának feleit volna meg. Ezzel szemben a lakosság és a közületek még jobban takaré­koskodtak. Hiába no, Forgó-Mor­gó megtette a hatását: összesen 110 millió kilowattórával csökkent a fogyasztás. Milliókban mérhető az az Ösz- szeg, amit nem kellett villany- számlákra kifizetni, tehát jól jártunk mi is. és jól járt a nép- • gazdaság is. Az ország különben kétszeresen járt jól. Ennyi több­letenergiához (amit most megta­karítottunk) csaknem egy erő­müvet kellett volna építeni. Nem építettünk új erőmüvet, s a meglevők is 30 ezer tonnával kevesebb olajat használtak fel. Ismerve az olaj világpiaci árát, ez 6 millió dollár megtakarítást hozott. Bár nem számolták ki. hogy Miskolcnak mennyit jelentett a nyári idő bevezetése, de azért következtetni tudunk rá. A vá­ros villamosenergia-fogyasztása (néni számítva az ipari üzeme­ket) évente 45 millió kilowattóra. A megtakarított no milliót leg­alább két és fél évig használ­hatnánk. Egyébként a sikeren felbuzdul­va. jövőre ismét elöreigazít juk óránkat. írták: Brackó István, lllésy Sándor, Kerényi László és Kiss László. Káh ha e!ádó . Kétaknás fehér zománco­zott széntüzelésű kályha el­adó”. — Halló Önök hirdették a kályhát0 — Igen. Eg£ fehér, zomán­cozott, kifejezetten gyenge minőségű szenekhez alkal­mas, Konvex vaskályháról van szó. — S mennyi az ára? — Ezer forint. — Nem sok ez egv kicsit? Hiszen maguk is azért adták el, mert kényelmetlen. ko­szos. ósdi. Nem nagyon fog­ják ezt megvenni . .. — Ugyan. Egynapos a hirdetés, és maga a tizen­harmadik érdeklődő. „

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents