Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-18 / 270. szám

Déli Hírlap a villamoson Egy tálcába egyszerre tíz újság fér ... csörren. kézben a Déli, ol­vassák. Nem számolom, de íél után már alig van a tál­cában. * A Posta halaposztályának terjesztője. Kertész István a füzetét mutatja. S a füzet­ben a tervezett és a tény­leges bevétel oszlopát. Nem egyezik ... Van ahol kilenc, és van ahol száz forinton fe­lüli összeg az eltérés. Nézem a villamos tálcáját, és nem látom, ki nem be­csületes. Ügy allnak oda, hogy mesterdetektív legyen a talpán, aki kifigyeli, hogy ki mennyit, és mit tett be. — Volt olyan — emlékszik Túrócziné —. hogy 50 fillért találtam a tálcában. Az, hogy tíz-húsz fillérrel több lenne. Ki fizet, ki nem... ^ Egy kis séta, úgy húsz emeletnyire ... (bal oldali képünk). Az alpinisták módszerével lehet csak leereszkedni a hűtőtorony falán (jobb oldali képünk). Van, akinek félelmetes, nekik természetes. 4 A pénzt itt tessék bedob­ni . -. A Déli Hírlapot önkiszol­gáló rendszerrel — a fizetést ki-ki becsületére, íelkiisme- retére bízva — árusítja a Posta a villamosokon. Több­kevesebb sikerrel. Siker, hogy a Dunántúlon, követve a miskolci példát, szintén árusítanak így megyei napi­lapot, az országos lapokkal együtt, autóbuszon. Kudarc, hogy Miskolcon nem jósolnak hosszú eletet a becsületkasszás lapárusí­tásnak ... * Nincs még dél. amikor a Miskolci Közlekedési Válla­lat Zója téri villamosvégál­lomásán találkozunk a lap terjesztőjével. Túróczi Lász­ióné nyugdíjas, valamikor ő is villamost vezetett, most mellékesként a lapot rakja tízesével a villamosok fém- tálcájaba. — A nyomdából hozom az első példányokat, s később hozza a postáskocsi a töb­bit. Naponta 350-et, 400-at kapok, mikor mennyit. Ál­talában elmegy . .. Húszat tudok rakni a villamos két tálcájába, es sokszor üres már a szerelvény, mikor egy forduló után visszatér a Ti­szaira. Aztán kézből is áru­sítok, többnyire az autóbusz- vezetőknek ... * Az egyik villamossal elin­dulunk. Tizenkettő már jócs­kán elmúlt, a délutáni mű­szakba igyekvő munkások lepik el a villamost. Mikor az indító meneszt, mozdulni is alig lehet. A tálca a jár­mű közepében; hogy elérjük, szinte át kell gázolnunk a tömegen. Fogy a lap ... Pénz Mezei Mária szaval, énekel Hanslemezú jdonságok A karácsonyi vásárig több újdonságot jelentet meg a Hanglemezgyártó Vállalat. Még ebhen a hónapban az üzletekbe kerül Goldmark Károly. Sába királynője cí­mű operájának német nyel­vű felvétele. A dalmű cím­szerepét Takács Klára, Su- lamithot Kincses Veronika. Asszáddt Siegfried Jerusa­lem NSZK-beli tenorista enekli. Az Állami Operaház ének- és zenekarát Fischer Ádám vezényli. A 4 leme­zes albumot az opera teljes szövegkönyve és tanulmány egészíti ki. A Szereti ön? című soro­zat újabb hat lemezét lehet megvásárolni a közeljövő­ben. E kiadvánvok Chooin. Csajkovszkij, Erkel. Men­delssohn. Puccini és Wagner ■íuveinek részleteit tartal­mazzák. A felvételeken ne­ves hazai zenekarok játsza­nak. többek között Lember- to Gardelli és Ferencsik Já­nos dirigálásával. A hang­szeres szólisták között Pián- ki Dezső. Kovács Déne6 és Szabó Csilla szerepel. Az énekes számokat Gyurko- vics Mária. Melis György. Simándy József. Svéd Sán­dor. Székely Mihály tolmá­csolja. Ránki Dezsőről háromle­mezes album jelenik meg: ezúttal Mozart-szonátákat játszik. A nagy előadóművé­szeket idéző sorozatban ad­ják közi-e Mezei Mária le­mezét. A bujdosó lány cí­mű újdonságon Petőfi Sán­dor. Ady Endre. József At­tila. Babits Mihály verseit tolmácsolja, népdalokat, san­zonokat énekel a művésznő. nagyon ritkán fordul elő. Az viszont annál többször, hogy külföldi pénzt, gombot, biz­tosítótűt találtam a persely felnyitásakor. A kimutatás szerint elő­fordult jó párszor, hogy min­den egyes lap elfogyott. A Fölfelé az égig ér létrán miskolciak és a nem-miskol­ciak megkedvelték e terjesz­tési formát. De ... De, hogy a villamosokon (és később talán a buszokon is) továbbra is lehessen kap­ni a lapot, bizonyos utasok lelkismeretére apellálunk. Ellenőrizni a becsületet nem lehet... I. S. Lada telefonál, a Czapák lovagol. A távolság közöttük hatvan méter. Függőlegesen. Kevésnek tűnik? Lehet, de az a kétkedő még nem ült hatvan méter magas, negy­ven méter átmérőjű, és alig negyven centi faivastagságú hűtőtorony peremén. Tehát a lovaglás itt nem sport, a rá­diózás nem passzió. Az Új­palotai Sportegyesület és a Herman Ottó csoport bar­langászai elvállalták, hogy Fagyos hangulat a Szikrában Olvasónk szerint fagyos hangulat uralkodott a Szikra mozi nézőterén, de ezt nem lehetett a vetített filmnek tulajdoní­tani. Egyszerűen fáztak az emberek télikabátban is, mert a termet egyáltalán nem fűtötték. Megkérdezte a személyzetet — akik egyébként éppúgy dideregtek, mint a nézők —, mi a magyarázat. Azt a furcsa választ kapta, hogy a régi cse­répkályhát lebontották, az újmódi fűtőberendezések beszere­lése pedig késik. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Szikra vezetősége nem árul zsákbamacskát, kiakasztott a pénztárhoz egy feliratot, melyen közli; a nézőteret nem fűtik. A miskolci filmszínházakban uralkodó állapotok közismer­ten kritikán aluliak. Gondolok itt a ruhatár hiányára, a recsegő székekre és — például a Kossuthban — a fűtés fogyatékosságaira. De a Szikrában tapasztaltak még ehhez képest is hihetetlenül hangzanak. Pedig úgy igaz minden, ahogy olvasónk elmondta. A Moziüzemi Vállalat illetékeseitől a kövelkező magyará­zatot kaptam; á Szikra filmszínház termét ugyanaz a cserép­kályha fűtötte, ami az épületben levő klubot. A klub gaz­dája, a körzeti pártszervezet elhatározta, hogy olajtüzeleses kályhát szereltet a klubba. Ezzel együtt természetesen meg kellett oldani a mozi fűtését is. Ok úgy határoztak, hogy ezután kazánokkal fűtik majd a termet. Kisiparosokkal kö­töttek megállapodást a munkára, akik hozzá is láttak a ka­zánház kialakításához. Egy ideig dolgoztak, aztán minden külön bejelentés helyett abbahagyták a munkát, és azóta sem jelentkeztek. Újabb vállalkozókat kerestek, ám az ígért idő­pontra azok sem jelentek meg a vallalat központjában a teendők megbeszélése es a szerződés megkötése végett. Most tehát várnak, reménykednek. Felvetődött az a gondolat is, hogy amíg nem lehet fűteni a termet, bezárják a Szikrát. Mások viszont úgy vélekedtek, hogy még mindig jobb egy fűtetlen nézőtér, mint a semmi; akik vállalják a didergést, hadd járjanak csak továbbra is a moziba. Szükségmegoldásként be lehetne állítani a terembe egy kokszkályhát is, ám ehhez szintén szükség lenne kőmű­vesmunkára. Kőműves pedig — mint már említettem — nincs. A Szikra moziban történteket aligha lehet összeegyeztetni a közművelődési határozatokkal, a munkahelyet minden ma­gyarázat nélkül otthagyó iparosok magatartását pedig azzal, amit egy kisiparostól elvárhatunk. De nehéz megérteni a Moziüzemi Vállalat vezetőinek a nyugalmát is. Ha viccelődni volna kedvem, azt mondanám, hogy a Szikra példája szerint nem nagyon szikrázik bennük az ambíció, hogy az állítólag mindössze egy hetet igényló munkát bármi áron befejezzék, befejeztessék. De a mozi ügye — a mozik ügye — már régen nem késztet mosolygásra senkit Miskolcon. És azt semmi­képpen sem lehet kizárólag a Moziüzemi Vállalat számlájára írni! {bek es) kicserélik a Borsodi Hőerő­mű elhasználódott villámhá­rító vezetékeit. Szombat délelőtt, kilenc óra. Barátságtalan ködben öltöztetik társai Czapák Jó­zsefet. Mellkasheveder, ha­sonló a derékra, a comótőre, töméntelen karabiner a vas­tag derékszíjra, mellé kala­pács. Sisak a fejre, kesztyű a kézre. Utolsó ellenőrzés a leszerelésen, a rádión, majd irány a tető.­Rajiam is elvégzik az öl­töztetés ceremóniáit, rám húzzák Lada, azaz polgári nevén Pócsi Lajos pufajká- ját es sok vihart kiállott Trapper farmerét. Bevált a márka, bár alig fél lábszárig ér. és derékban azért kissé vállas ... Fölfelé többször is meg kellett állni, gyönyörködni a tájban... Az egyre fogyó lé­legzet más kérdés. Czapák már fölért, derűsen integet: no mi van. fényképezgetünk, vagy lazsálunk? Végre itt a perem. A föl­dön levők parányi hangyá­nak tűnnek, már amit a köd­ben látni lehet belőlük. Pe­dig ugye „csak” hatvan mé­ter a magasság. Czapák egy darabig üldögél, koncentrál. Képzeljenek el egy lovagló­nyerget, ami alatt egy húsz- emeletes toronyház van, de az a ház csak negyven centi széles... Elindul. Vagy tizenöt mé­tert kell araszolva megtennie a peremen. Közben leszól a rádión, aztán visszaint. hogy akár- fényképezhetek is, ha úgy találom. Vannak ennek a fiúnak egyáltalán idegei? Eléri azi, a pontot, ahon­nét az alpinisták kötél-füg­geszkedésével ereszkedik le odáig a meredek falon, ahol két szál acéldrót egy deszkát tart. Erre ül, biztosítja ma­gát, és rádión ütvefúróéft szól. Kötélen küldik föl, majd munkához lát. A szürke fal­ba dübörgi azokat a lyuka­kat. amelyekbe majd vaspal- cákat erősítenek. Ezek tart­ják a villámhárító új veze­tékét. Integetéssel búcsúzunk, a hangot elviszi a szél . .. Hobbi ez, vagy hivatás? Valójában egyik meghatáro­zás sem helyes. Mert van ugyan, akit csak a föld mé­lyének rejtett járatai, szifon­jai. nehezen megmászható kürtői vonzanak. A látvány csak az övék. Ha le is fény­képezik azt a csodás világot, az avatatlannak a szorongást, a sokszor már fanatikus aka­raterőt a fotó nem képes visszaadni. A barlangászok professzoraira — mint példá­ul Pócsi Lajos és csapata — már sokszor százezreket érő munkákat bíznak. Kémények, hűtőtornyok peremén egyen­súlyoznak, szerelnek. Jegyzik őket a Parlament tetőrácso­zatának cseréjénél is. Es hogy ki ne menjenek a gya­korlatból. mert tulajdonkép­pen barlangászok ők, a jövő héten Csehszlovákiába utaz­nak. Besztercebányán egy igen kiterjedi barlangrend­szer levegőellátásának lehe­tőségét kutatják. SÓLYMOS LÁSZLÓ ^ A jó karabiner élelet menthet

Next

/
Thumbnails
Contents