Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-13 / 266. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radvanyi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pl.: 39. — Telefon: 18-221 Ne vegye, ne olvassa? Oktober 30-i lapszámunkban Gy. J. olvasónk — A miskol­ciaké a szó íuvdioan — lereivbcn eipanaszolta a kővetkező­ket. Az egyik AtíU-aruhazban a péKSütemeoy-adagolo nyí­lásából szavaz portékát vett ki. Feltehető, hogy a friss szállít­mány reggel az auagoló teiejere került, míg az eiózo napról megmaraat áru az aijára. tekintettel arra, hogy száraz pékárut eladtak már máskor is es máshol is, tehát a panaszolt ügy meglehetősen gyakori — aggaiy nélkül leközöltük a rövid Kritikái. 1 orient azutan, meg ugyanazon a napon, hogy levelezési rovatunaat telefonon nivwt a szooan tevő bolt vezetője, a kntinát igaztalannak lartona, maja közöné, giKiuoskodm lóg róla, nogy a Déli Hírlapot ne vegyek, ne o.vassák. Nos, unt monujunk erre? Miimenkinek szuverén joga, hogy mit olvas. Az sem büntetendő, ha valaki arra kapaeital vala­kit, hogy ezt vagy azt az újságot ne olvassa. Csak ra ne kér­dezzenek, hogy: mtcrl? Mert ha az a nevezett orgánum fő bűne. hogy kritikát közölt az ellenlerjesztőröl, az indok nem lesz túl meggyőző. Ha pedig, visszatérve a saját esetünkre, a mellettünk szólásnak az vonta a feltétele, hogy elhallgassuk egy vásárló panaszai, szemet hunyva egy helytelen és tilos árukínálat felett — akkor érdemelnénk meg valójában az „ellenpropagandát'’. Tételezzük fel, hogy a vásárlónak nem volt igaza. (Hiszen ezt mi sem tudjuk uizonyítani, csak a jóhiszeműségre szo­rítkoztunk, meg a sok-sok tapasztalaira: végtére is miért fogna tollat egy olvasó, ha nem éri sérelem?!) Ebben az esetben sem helyes a boltvezető eljárása. Távol áll tőlünk, hogy kioktassuk, de szabad legyen felhívni a figyelmét arra: jogában áll, hogy a nyilvános kritikával szemben nyilvánosan védje meg az igazát. (Ha igaza van!) Erre minket nem a jó leikank kötelez, hanem a törvény. Egyébként levélírónkkal sem értünk teljesen egyet. Levele végén azt írja, hogy amikor az esetet szóvá tette az eladónak, az ráripakodott: „...neki a régit is el kell adni... Helyes. Adják el. De ne nekem!” Ne adják el senkinek! Mert nem hogy el kell adni, egye­nesen tilos eladni. Utánajártunk a dolognak. Ez a rendelke­zés: az előző napi péksüteményt arra alkalmas helyen gyűj­teni kell, szárítani, majd százas csomagolásban a központilag kijelölt helyre elszállítani. Ezt a rendelkezhet bizonyára ismeri a szóban forgó ABC vezetője is. Tdhát tudja, mit kell (kellene) tennie. Legyen tehát jó kereskedő (tisztelettel javasoljuk), s inkább jó és friss áruval csalogassa a tevőket, mintsem mérges szóval riassza — a mi vevőinket! Végtére, bizonyos értelemben a lap is áru, de olyan, amely az által is kelleti magát, hogy — sok egyéb feladata mellett — szót emel a fogyasztói érde­kekért. De megteszi ezt akkor is, amikor a kereskedőért (a jó kereskedőért) kell szót emelnie ... —a . ha betartják úgy jó — tartja a közmondás, s szí­vem szerint ezt minden író­asztal és munkapad fölé ki­függeszteném. Ezt a köz­mondást pedig a balesetem juttatta az eszembe. Elöljáróban annyit: a Di­ósgyőri Gépgyár V. sz. ka­pujához vezető bekötő utat — melyet vállalatunk szo­cialista brigádjai társadalmi munkában építettek — a DVTK uszodáját építő Eszak-magyarországi Állami ÉDÍtőipari Vállalat munka­gépei teljesen tönkretették. A kora reggeli órákban, vagy késő este közlekedni itt azóta életveszélyes. Jó­magam is, bármennyire óva­tosan igyekeztem átkelni ezen a szakaszon, balesetet szenvedtem a gödrös, ká- tyús. sáros út miatt. A bo­kám úgv megrándult, hogy két napig vizesborogatásban kellett pihentetnem a labo­rnak hogy ismét járni tud­jak. A vállalat munkavédelmi felügyelőjétől kérdezgettem: vaj un miért nem intézked­nem a munkahelyünkhöz ve­zető út kijavításáról? Felvi­lágosított: a terület a mis­kolci tanács városgondnok­ságához tartozik, ezért a DIGÉP-nek nem áll jogában a helvreállítási munkákat elvégeztetni. Ugyanakkor az építkezés miatt még csak nem is a gondnokságnak, hanem az építő vállalatnak volna a feladata az álta’uk megrongált úttest kijavítá­sa. A DIGÉP illetékesei ezért hivatalosan is megke­resték az építőket, jóval a balesetemet megelőzően, s az ÉAÉV ígérte, hogy októ­ber 20-ig elvégzi az útjaví­tást. Ennek az ígéretnek sajnos nem tett eleget. És semmi garanciánk nincs rá. hogy valaha is valóra vált­ják. Hiszen a területről az éoítők november elején el­vonultak... . Szó ne érje a ház elejét: nem egyedül az én problé­mám ez a tönkretett út. Na­ponta csaknem 3000 dolgo­zót érint, akik ezen a sza­kaszon jutnak el munkahe- lyükre, s onnan ha>ta. Tehát tulajdonképpen ' kétszeresen kockáztatja testi épségünket a tönkrevágott útszakasz. Jó lenne, ha az ÉAÉV illetéke­sei ebből a szempontból is végiggondolnák a helyzetet, s mihamarabb megkezdenék ígéretük beváltását. Urvári Ferenc, a DIGÉP dolgozója Joghurt helyett tej? Amióta a Vasgyári Ren- deiointezet eidcsarnokaoan ol vasiam egy egészségügyi reklámot — ameiy szerint minaennap fogyasszak jog­hurtot, mert „a törökök is ettől nyerték rettenetes ere­jüket' —, igyekszem napon­ta megvenni ezt az egészsé­ges na.t. Ilyen szándékkal vásárol­tam novemoer tí-en reggel is egy pohár jognurtoi a Vologda lakótelepi ABC- boltban. Amikor azonban otthon felbontottam a mű­anyag pohárkát. csodálkoz­va tapasztaltam, hogy ab­ban nem joghurt van, ha­nem: tej. Mégpedig csupán alig decinyi. Szeretem ugyan a tejet is — de azt külön vettem fél iitert. „Biztosan csak vélet­lenül került tej ebbe a jog­hurt feliratú poharadoa .. — mentegettem magamban a tejgyáriakat. Visszamen­tem tehát az üzletbe, s vá­lasztani akartam a hűtő- szekrényben bőven sorjázó hasonló feliratú áruk közül. Akkor latiam: valamennyi joghurios pohárban hasonló folyadék volt. Ezek után vásároltam egy pohár kefirt, de észrevételemet elmond­tam a pénztárosnőnek, aki velem együtt eléggé megle­pődött ezen. Akkor nem is gondoltam rá, de később eszembe ju­tott. hogy a feliratnak meg­felelő és a tényleges áru között bizony árdifferencia is van. S aki tudja, hány pohár joghurtként eladott tej jóval drágábba került a vásárlóknak. (Hogy a oosz- szúságaikról ne is szoljak.) Nagyon remélem, hogy a tejipari vállalat illetékesei télfiigyeinek rá: mikém tör­ténhetett meg ez áz eset? Közbén ismét eszembe ju­tott a rendelőintézeti jog­it uxtrekiám. amelyre J.sme- i étién lettes” ceruzával meg­jegyzést írt: „Laliét, hogy a törökök p. joghurtloi nyertek erőt. ds nem a magyar jog­hurttól!” Lehet, hogy ne. ti volt igaza? Legalábbis, ha a november 9-i, az említett áruházban vásárolt joghurt­ra célzott... R. Oszkárné, Miskolc, Mátyás király utca Megfeledkeztek rólunk? ★ Már jó ideje beleöltöztünk az épületbe, ám azok az ..ap­róságok”, amelyekkel naponta találkozunk házunk körül, bosszantóak. így például: 1. A bejárat előtti járdát úgy le­süllyesztették, hogy esőzéskor a víz a lépcsőnél gyűlik össze, mígnem lassan leszivárog a pincébe 2. A lépcső védőkorlát­ját nem szerelték fel, tehát nincs kapaszkodónk. (Március­ban egy nagymama az unokájával emiatt zuhant le a csúszós lépcsők mellett.) 3. A ház előtt egy lámpaoszlopot elfelejtet­tek bekötni. Sötétedés után bizony nem kevéssé komplikálja a közlekedést ez. 4. Amióta a házfelügyelőnk megbetegedett, nem takarítják a lépcsőházat, a kukatárolót, s nem fertőtle­nítik a lzukákat. A következményre nem is szeretünk gon­dolni. Tulajdonképpen önmagában véve egyik sem nagy ügy. Egy kis figyelmet, törődést kérnénk. Mert most úgy tűnik, hogy megfeledkeztek rólunk. Topor János Miskolc. Engel* u. 26. Esőben ázik — egyébként virul a penészgomba öt évvel ezelőtt költöztünk be másfél szobás lakásunk­ba, a tizedik emeletre. Ad­dig albérletben laktunk, ért­hető, hogy rendkívüli volt örömünk az új lakás fölött. Ez azonban sajnos rövid ide­ig tartott. Hamarosan kide­rült, hogy lakásunk nagyszo­bája minden esőzésnél be­ázik. Nem akárhogyan. Mi­után az eső nemcsak ben­nünket „tisztelt” meg ottho­nunkban, hanem a szomszé­dokat is, miután hiába je- lentgetíük a MIK-nek, a szomszédsággal összefogva a tanács I. kerületi Hivatalá­nak műszaki osztályához for­dultunk segítségért. . Ez 1977 januárjában volt. Az illetékesek akkor határo­zatban kötelezték az ingat­lankezelő vállalatot lakóépü­letünk zárófödémének és a külső sarokpaneloknak szak­értőkkel történő részletes fe­lülvizsgálatára. Az indoklás kimondta.' a műszaki osztály helyszíni szénné alapján meg­állapította. hogy az épület északnyugati és délkeleti át­lós irányú sarkainál a tér­elemek egymáshoz viszonyít­va kis mértékben elmozdul­tak, ennek következtében a belső falburkolat erősen megrongálódott, amit első­sorban a panelmozgásokból eredő födémrongálódás és a szigetelés hiányosságai okoz­tak. ..Megállapítottuk — szól a határozat —. hogy a fő tartópanelek rendellenes, a megengedett mértéktől na­gyobb mozgása kihatással van a zárófödém-szerkezet kap­csolatára is és ebből ered a lakás beázása ...” Akkor valóban ki is jöttek a MIK-től, valamit bitu- meneztek a tetőn, majd le­kaparták a régi tapétái és újat ragasztottak szobánk falára. (Ugyanígy jártak el a szomszéd lakásban is.) Ez azonban sajnos csak szentelt víznek bizonyult; lakásunkat azóta is áztatja az eső. Két ízben tapétázhattunk újra. Mit sem használ. Esőben to­vábbra is ázunk, egyébként pedig dúsan virít tapétánkon és a tapéta alatt a penész­gomba. Gyermekeink egész­ségét veszélyezteti ez a tart­hatatlan helyzet. Bútoraink elvetemednek. A szőnyegpad­ló rohad. És hiába kérjük a házfelügyelőt, jelentjük raj­ta keresztül újra meg újra a MIK-nek, semmi sem törté­nik. Ismét itt az esős idő és félünk a téltől. Mert ha így megy. még jégvirágot is te­rem majd a falunk. Végre tegyenek valamit! Plachetka István Miskolc, Keller S. u. 2. sz. Az utóbbi időben sajnos jó néhány hasonló panasz érkezett rovatunkhoz. S nem­csak a MIK kezelésében le­vő lakások bérlőitől. A pa­nelházak teteje imitt-amott átengedi a vizet. Szerény ja­vaslatunk: azon túl. hogy a bitumenezéssel ideig-óráig megoldják a szigetelést ezek­nél. s újra tapétázzák az el- rongyolódott falat, érdemes lenne megfontolni, mit te­hetnek e házak kezelői, s a karbantartásra kötelezettek a hiba gyökeres elhárításáért. Legcélravezetőbbnek az tű­nik. hogy végre valóban részletesen felülvizsgáltatnák, a szakértőkkel ezeket a fö­démeket. A vizsgálat nyilván adna olyan ötletet, amelynek segítségével műszaki meg­oldást találnának a beázások ellen. Olvasónk levelét ilyen szempontból is az illetékesek szíves figyelmébe ajánljuk. ki Állapítja meg az EGÉSZSÉGKÁROSODÁS FOKÁT? Az Állami Biztosító or- vosszakériöjének kötelessé­ge-e elfogadni a Társadalom­biztosítási Intézet szakvéle­ményét az állandó egészség­károsodás fokával kapcso­latban? — kérdezi Tóth Já­nosáé, utalva férje baleseté­re. A baleseti állandó egész­ségkárosodás fokát — saját biztosítás alapján — az ÁB orvosa határozza meg. En­nek a mértéknek a megál­lapításánál a bármely mun­ka végzésénél egyaránt fi­gyelembe vehető általános funkciókiesést kell értékel­ni. A TBI viszont egy adott munkakör ellátásánál jelent­kező munkaképesség-csök­kenést állapit meg. amely százalékos mértékben termé­szetesen eltér az AB megál­lapításától. Az ÁB orvos­szakértőjét nem köti más orvosi testület szakvélemé­nye. LEHET-E CSÉ8-TAG A NYUGDÍJAS? A szegény embert még az ág is húzza — kezdi levelét K. Petemé nyugdíjas. Pana­szolja, hogy az utóbbi idő­ben sokat betegeskedik, kór­házban is volt, rokonai nin­csenek, °s nagyon rászorul­na az anyagi támogatásra. Néhány héttel ezelőtt kezébe akadt egy borda színű kis könyvecske — CSÉB-tagsági könyve. Elhatározta, hogy felkéresi az Állami Biztosí­tót és segélyt kér. Ott azon­ban, mint írja, nagyon ud­variasan közölték vele, hogy biztosítása már nem érvé­nyes. így segélyt nem kap­hat. Kérdése a következő: igaz-e, hogy a nyugdíjas nem lehet tagja a CSÉB- nek? Válaszunk egyértelmű: semmi akadálya annak, hogy nyugdíjas CSÉB-tag legyen. Ennek azonban az a feltéte­le. hogy biztosítását még mint aktív dolgozó, nyugdí­jazása előtt, illetve hatvanöt éves koráig kösse meg, és nyugdíjazása után továbbra is fizesse a díjakat. Ez utób­bi — mármint a díjfizetés — nem történt meg. Nyug­díjazása — öt év — óta nem fizeti a tagsági díjat. (Biz­tosítása háromhavi díjelma­radás után már nem volt'ér- vényben.) Azt tanácsoljuk, forduljon vállalatához szo­ciális segélyért. BEDŐLT A KERÍTÉS - FIZETI A BIZTOSÍTÓ? Milyen biztosítási jogcí­men igényelhet kártérítést a tulajdonos, ha családi házzá, nak kerítését romba dönti egy idegen gépjármű? — kérdezi S. G. olvasónk. A kár megtérítése kétféle jogcímen is igényelhető. Egyrészt, amennyiben a ká­rosult épület- és lakásbizto­sítással rendelkezik, elsősor­ban ennek alaoján, másrészt a gépjármfl-felelősségbizto. sítás alapján, amennyiben ismert a károkozó gépkocsi rendszáma. A kar kétszeres megtérítésére azonban a biztosított nem tarthat igényt, mert az anyagi kár csak egyszeresen téríthető. Ne rabolják az időnket! Nem első ízben tapasztaltam, hogy milyen nagyvonalúan bánunk az idővel, ha a máséról van szó. Többnyire lenyeljük mérgünkét, amikor az élelmiszerüzletben azért kell sorakozni egyetlen pénztár előtt az esti órákban, mert a másik két pénztáros a bevételt számolja össze. Müszakváltáskor ha­sonló a helyzet az üzletekben. A napokban viszont nagyon elvesztettem a türelmem, amikor a postahivatalban is vára­koztattak. A Kun Béla úton, a 3. sz. postahivatalban történt. Néhány csekkre kellett pénzt feladnom fel 12 és háromnegyed 12 között. Időm nem volt. Gondoltam: ha netán sokan vannak, nem varok. Sietnem kellett. Ám szerencsém volt, egyetlen ügyfelükként állhattam a kis ablak előtt. A hölgy rám sem hederített. Számolta a pénzt. A másik ablakon is benéztem, de ott is hasonló kép fogadott. Reklamáltam: talán hagyja valamelyikük abba. foglalkozzanak velem. .4 harmadik — szintén valamilyen fajta adminisztrációt i'egzö hölgy — rám szólt: várjak pár percig. Csak van tán 4—5 percem! Mond­tam, hogy nincsen. Talán valamelyikük abbahagyhatná arra a pillanatra a kasszazárást, míg tőlem átveszi a csekket és a pénzt. De hát csak tud várni! — erősítgette az iménti hölgy. Mondtam, hogy igen, ha ideadják a panaszkönyvet. Nem ad­tak. ám elvették tőlem a csekkeket. Esküszöm, hogy 20 má­sodpercig tovább nem tartott az egész művelet. Máig sem értem, hogy miért az én időm rovására akarták lerövidíteni a saját munkaidejüket. Azt ugyanis nem tudom elképzelni, hogy az ilyesfajta adminisztrációt a nyitvatartási időben kellene elvégezni. Vagy ha igen — könyörgöm — ne egyszerre! (réva) Az ígéret szép szó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents