Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-04 / 259. szám

Kosárlabda NB H £ Két dobás, négy pont. Balról Winter, jobbról Medgyesi, a két volt válogatott. (Szabó István felvételei) Kosárlabda JSB I Győzelem a BEAC ellen Üjabb fordulót bonyolítot­tak le — immár az őszi el­sőt — a kosárlabda női NB I-ben. A DVTK ellenfele ez­úttal a BEAC csapata volt. Különösebb erőlködés nélkül biztosabban győztek, mint azt a számszerű eredmény is mu­tatja. DVTK—BEAC 67:64 (34:27) NB I, női, Miskolc, Sportcsar­nok; vezette: Holocsi és Gidó- fálvy. A mintegy 800 néző előtt Szta- nev Károly edző a következő ötöst küldte pályára a főváro­siakkal szemben: Medgyesi (13), Molnár (11), Aronné (16), Papp («>, Winter (17). Csere: Dor- sánszki (2). Novák (2). Karádi (r—), Jászka (—). 0:4 után talált magára a diós­győri együttes, és a 4. percben sikerült egyenlítenie 6:6-ra. Ettől kezdve több-kevesebb kosár­aránnyal végig vezetett. Az első félidőben időnként Winter ját­szott válogatott formában, de nála is éppúgy becsúsztak át­adási, támadás-befejezési hibák, mint a többieknél. Innen a vi­szonylag kicsi kosárkülönbség. A második félidőben többször is 10 ponton felüli vezetést szer­zett a DVTK. Ebben az időszak­ban főleg Aronné volt — gyors indításokból — eredményes, és hozzá csak időnként zárkózott fel Medgyesi és Molnár. Különösen izgalmasan alakult az utolsó egy perc. 65:60-ra vezetett a DVTK, amikor a hazaiak kértek időt, gondolván arra, hogy az ellenfél egész pályás letámadásra tér át. így is történt. 65:62-né3 a BEAC csapata kért időt, és megpróbál­ták a lehetetlent, a fordítást, ugyanis 25 másodperc volt hát­ra. 65:64-ig fel is jöttek, azonban az utolsó másodpercben dobott Winter-kosár a DVTK hárompon­tos győzelmét jelentette. De nemcsak három ponttal voit jobb a BEACnál a diósgyő­ri együttes. Különösen Medgyesi saját palánk alatti munkáját emelnénk ki: esélyt sem adott a fővárosi centereknek, hogy lab­dát szerezhessenek. Elöl Molnár lényegesen több pontot dobhatott volna, ha többet vállalkozik. Aronnét csak a gyors, lerohanó támadásoknál hozták helyzetbe. Papp rendkívül indiszponáltan játszott, az első félidőbezi kosa­rat sem dobott, jóllehet, sokat volt a pályán. Winter túl „szép” kosarakat szeretett volna dobni, de elég sok kimaradt. Átadásai­ban, leadásaiban is több volt a pontatlanság, mint amit meg­szoktunk tőle. A cserék közül Dorsánszld, Novák, Karádi, Jász­ka keveset játszott ahhoz, hogy igazából értékelni lehessen őket. Bizonyosak vagyunk benne, hogy jelenlegi játékosállománya az első öt helyre hozhatná a DVTK-t, ha állandóan egyforma teljesítményt nyújtanának. Saj­nos, egy-egy felvillanástól elte­kintve még mindig baj van az ossz játékkal, a távoli dobások­kal, a ziccerhelyzetek kihaszná­lásával. Reméljük, szombaton, az újabb hazai tallákozón, a PVSK elleni mérkőzés után több jót tu­dunk írni a leányokról. (d. lóth) Ismét csak a fiúk A MEAFC NB 11-es kosárlab­dacsapatai ezúttal Nyíregyházán léptek pályára a Mezőgazdasági Főiskola együttesei ellen. Mint már annyiszor, ezúttal is csak a fiúk hagyták el győztesen a pá­lyát. MEAFC—Nyíregyházi MGF 101:58 (46:32). NB 11, férfi MEAFC: Házi (18), Báláz Véreckei (12), Bálák (13), Lé (19). Csere: Fodor (16). Áron w,, Lavotha (7). Imrich (4), Bárdos (—). Edző: Eperjessy Gyula. A MEAFC gyors játékával ha­mar előnyt szerzett, és ezt az előnyt a második félidőben fo­kozva, 100 ponton felüli dobott kosárrá változtatva, biztosan győzött. Nyíregyházi MGF—MEAFC 66:61 (43:26). NB II, női MEAFC: Szabó (9). Veres (6), Szűcs (6), Dargai (12). Richlich (12). Csere: Lantosné (4), Bodó- né (12). Edző: Szemes Antal. Az első félidőben rengeteg lab­dát adtak el a vendégek, ugyan­akkor sok támadást nem tudtak kosárral befejezni. A 17 pontos előnyt azután hiába próbálták a második félidőben ledolgozni. Beckenbauer bemutatkozott Franz Beckenbauer, azaz „Ferenc császár” megtartotta bemutatkozó fellépését Ham­burgban. Csaknem négy esz­tendő után ismét honi kör­nyezetben éli a nyugatnémet Bundes liga hétköznapjait. A New York Cos mos tói haza­tért, kitűnő játékost négyez­rén figyelték árgus szemek­kel a kikötőváros reprezen­tatív csapatának vasárnapi gyakorlásán, amely Becken­bauer első hamburgi edzése volt. A 90 perc után jött egy rövid mérkőzés, s az a csa­pat nyert, amelyikben a ha­zatért klasszis rúgta a lab­dát. Öt év után újra Miskolcon Magyarország—Anglia ökölvívé-mérkizés A városi sportcsarnok tíz­éves jubileumán a Magyar Ökölvívó Szövetség jóvoltából rangos sporteseménynek le­hetünk szemtanúi. Holnap délután ugyanis a sportcsar­nokban rendezik meg a Ma­gyarország—Anglia válogatott ökölvívó-mérkőzést. A két ország válogatottja öt évvel ezelőtt egyszer már találkozott egymással a mis­kolci sportcsarnokban, akkor 14:8-ra a magyarok győztek. A két nemzet öklözői eddig öt alkalommal vívtak meg egymással, és valamennyin a magyarok győztek. A pont­arány is imponáló: 70:38 a mieink javára. A holnapi küzdelem részt­vevői ma, a kora esti órák­ban érkeznek Miskolcra. Mindkét válogatott a FÖLD­GÉP tapolcai üdülőjében üti fel tanyáját. Ma este nyolc órakor itt tartják a techni­kai értekezletet, melyen el­dől a két csapat végleges összeállítása, és ekkor vá­lik ismeretessé, hogy az egyes súlycsoportokban ki kiwei mérkőzik. A magyar válogatott kerete a követke­ző: 48 kg: Rózsa (Tatabánya) és Hasza (Építők); 51 kg: Váradi (Nyíregyháza); 54 kg: Farkas és Botos T. (mind­kettő Salgótarján); 57 kg: Gönczi (Kecskemét) és Ka- lányos (Bp. Honvéd); 80 kg: Dezamits (Tatabánya) és Kottán (Bp. Honvéd); 63,5 kg: Lehotai (Ü. Dózsa) és Magyar (Pécsi VSK): 67 kg: Danyi (Bp. Honvéd); 71 kg: Hi;anek (Salgótarján). Szé­kely (Óbuda Tsz) és Némedi (Sopron); 75 kg: Csépányi (Zalka SE) és Dudás (Paks): 81 kg: Hogál (Bp. Honvéd) és Soltész (SZIM Vasas); Nehézsúly: Alvics (Pécsi VSK) és Lévai (Ü. Dózsa). A magyar ököl vívó-váloga­tott eddig 28 ország' ellen lé­pett szorítóba és 203 mérkő­zést vívott, melyből 116 ma­gyar győzelemmel, 33 dön­tetlennel és 54 vereséggel végződött. A mostani keret­ből öt éve Dudás és Danyi szerepelt Miskolcon. Akkor Dudás győzött, míg Danyi kikapott, A többiek miskolci premierre készülnek. D. Lépéshátrányban A múlt héten teljessé vált a kép a labdarúgó világbajnoki IV. csoportban. Ismeretes: a magyar labdarúgó-válogatott ebben a cso­portban kísérli meg, hogy beverekedje magát az 1982-es spanyol­országi VB huszonuégyes döntőjébe. A sportág történetének ez lesz a XII. világbajnoksága. A teievíziós közvetítések segítségével lemérhettük az ellenfelek — Anglia, Romania, Svájc és Norvégia — felkészültségét, vagy leg­alábbis ennek körvonalait. A csoportból két csapat jut tovább. A szakemberek szerint ez a legnehezebb csoport. Az eddig lejátszott selejtező mérkőzések előtt általános volt a vélemény, miszerint Anglia biztos továbbjutására számíthatunk, míg a második helyre Románia, Svájc és Magyarország körülbelül azonos eséliyekkel pá­lyázhat majd. Ezt a véleményt kissé megkérdőjelezik az edoíg leját­szott találkozók eredményei: Anglia—Norvégia 4:0, Norvégia—Romá­nia 1:1, Románia—Anglia 2:1, Svájc—Norvégia 1:2. Az első találkozón. Wembley-ben a norvég válogatott hetven percig, a nagy neveket felvonultató angolokkal teljesen egyenrangú elleniéinek bizonyult. Az is igaz, hogy a szigetországiak nagyon gyengén játszottak. A második összecsapáson elért döntetlen tiszteletet parancsoló, már ami a román együttest illeti, hiszen a norvégok idegenben győztek később Svájc ellen. A harmadik selejtezőn a csoport két legerősebb­nek tartott válogatottjának küzdelméből a románok kerültek ki győztesen, és ezzel a tabella élére kerültek. A svájciak első mérkő­zésüket hazai környezetben játszották, és meglepetésre, vereséget szenvedtek. Ezek után nézzük, mit is láthattunk az ellenfelektől:1 Kezdjük Romániával — vajon minek köszönhetik a jó rajtot? 'Elsősorban támadó szellemű játékuknak. Ehhez rendelkeznek megfelelő játéko­sokkal is, a védelemben Munteanu, Síefanescu, Sames és Negrila biztos hátországot jelent. A. középpályát Jordanescu uralja, ő nem­csak e csapatrészt vezényli, hanem az egész együttest is. A csatár­sorban pedig Camataru és M. Raducanu gólelrőssége jelenti a ve­szélyt. Románia válogatottja küzd óképes, erőtől duzzadó, gyors játékot nyújtott, ami nem kis erény. Anglia, valljuk be őszintén, csalódást keltett. Győztek ugyan a norvégok ellen, de a jelentések szerint nagyon gyenge produkciót nyújtottak a sztárokkal. Aztán nélkülük álltak ki (sérülés miatt) a románok ellen, ami kudarcot, hozott számukra. Ügy tűnik, váloga­tottjuk még mindig nincs olyan szintén, mint néhány klubcsapatuk. Továbbra is a szélekről ívelhették be a labdát, amit általában nem tudtak megjátszani. Védelmük sem a régi, nem biztos. A középpá­lyán kissé lassúak, míg a csatárok közül csak Woodcock jelent gól­veszélyt. Az EB-t megjárt csapatra építenek. Feltehetően a továb­biakban jobban szerepelnek majd. Norvégia a sötét ló szerepét tölti be. Ez az együttes mindenre í képes. Válogatottjuk tíz klubra épült, ami elég ritkaság manapság. A játékosok közül eddig csak a három idegenlégiósról hallottunk. Aas. Alberssen és Thoresten mellett néhány nagyon jól képzett lab­darúgót ismerhettünk meg. A kapus T. Jacobsen nagyszerű védése­ket produkált. Névrokona, F. Jacobsen kiváló csatár, bármelyik magyar csapat tárt karokkal fogadná. Ügy tűnik, sok meglepő eredményt produkálnak majd. Svájc hazai veresége ellenére is beleszólhat még a továbbjutásba. Kitűnő játékosokkal rendelkeznek. Bottesron bal oldali középpályás játéka, szabadrúgásai, szögletrúgásai élményszámba mentek. Tanner méltó partnere a csapatkapitánynak. Remek szélsőik vannak. Else- ner és Schönenberger egymással váltva alaposan megkeverik a vé­delmeket, míg Barbaris mindent tud, amit egy vérbeli csatárnak tudnia kell. Védelmük ezzel szemben nagyon ingatag, könnyen za­varba hozható. Ez a válogatott is gyors, támadó szellemben játszik. De hol tartunk mi, magyarok? Az előbbieket figyelembe véve, jóval lemaradtunk az ellenfelektől. Még csapatról sem beszélhetünk. Lépéshátrányba kerültünk, amit behozni nagyon nehezen lehet. Mé­szöly Kálmán és segítői alaposan feltérképezhették a négy váloga­tottat, hiszen ott voltak az argentínai VB-n, az olaszországi EB-n és több selejtező mérkőzésen. Az ott szerzett tapasztalatokat azonban eddig még sem a válogatott, sem a klubcsapataink nem hasznosí­tották. Reménykedni persze lehet; a labdarúgásban sok minden megtörténhet, a gyengébb is érhet el sikereket. Talán most a mieink is képesek lesznek bravúrokra. De ehhez a legkevesebb, hogy legyen egy csapat. A többiért szurkolunk. SUTtA-B CTYÜT A Napfalut építenek Algériában, mintegy 200 kilométerre Algírtól délre, Bou Saada kőidében „nap- falut” építeneK. 1982-ig a falu jövendő 1500 lakosának teljes energiaszükségletét a Napból és más kimeríthetet­len energiaforrásból szárma­zó energiával kell fedezni. A falu tervezését és épí­tését az algériai tudományos kutatási szervezet (ONRS) vezeti és ellenőrzi. Szocioló­gusokat és technikusokat az­zal a feladattal bíztak meg, hogy a napenergia-felhaszná­lás technológiáját a helyi feltételekre alkalmazzák, és a falu lakóit ismertessék meg az új technikával, és tanítsák meg a készülékek kezelésére. A „napfalu” célja nemcsak az, hogy valamennyi házte­tőn napkollektorokat szerel­jenek fel, hanem hogy az új faluközösség egész életét szorosan összekapcsolják a napenergia alkalmazásával és a költségkímélő és szeny- nyeződésszegény mezőgazda- sági termelés gondolatát sok-, oldalúan érvényre juttassák, így a helyi építőanyagokat lehetőleg hasznosan kell fel­használni, a szennyvizeket es a szilárd mellékterméke­ket elő keil készíteni és bio­gázt kell termelni. Az algé­riai építési hagyományok’ kedveznek a tervezőknek? Algériában a házakat már régóta vastag falakkal épí­tik, amelyek a hőt távol tart­ják, sok kis rácsos ablakon keresztül a szél igen, de va­kító fény nem hatol a szo­bákba. A levegőt a belső udvarokban szökőkutak hű­tik le. v Legyen egy hozzátartozó a szülőszobában? Azoknak az asszo­nyoknak a szülése, akik egy kórház kli­nikai hűvösségében adnak életet gyer­meküknek, valószí­nűleg kevésbé lesz gyors és egyszerű (minden bizonnyal kevésbé tudják ki­fejleszteni a létfon­tosságú köteléket új­szülötteikkel) , mint azoké, akik úgy szül­nek, hogy egy ba­rátjuk mellettük van. Ezt a kedvenc női érvelést most alá tá­masztotta a Guate­mala City-i kórház­ban levezetett szülé­sek tanulmányozása. Ebben a városban a túlzsúfoltságra hi­vatkozva szüntették meg azt a régi ha­gyományt, hogy a szülés ideje alatt a szülő nő hozzátarto­zója társaságában le­het. Ezentúl még a családtagokat sem engedik be a szülő­szobába. így sok asszony egyedül ma­rad a vajúdás alatt, csak a beöltözött doktorok és a nővé­rek veszik körül őket. Dr. Robert Sosa és kollégái találomra kiválasztottak egy húszfős csoportot, és a csoport tagjai szá­mára társat biztosí­tottak. E a társ egy képzetlen asszony, aki egyszerűen csak mindig jelen van, meglógja a nő ké­zéi, megdörzsöli há­tukat, vagy éppen beszélget. Összeha­sonlításképpen az or­vos tanulmányozott húsz olyan nőt is, akik egyedül marad­tak a szülés ideje alatt. Talán a legérdeke­sebb eredmény ma­gából a kiválasztás­ból született. A ku­tatók korábban el­határozták, hogy el­hanyagolják azoktól az asszonyoktól szár­mazó eredményeket, akiknek a szülése valamilyen oknál fogva, például fogós szülés vagy császár- metszés miatt komp­likált voit. A kutatóknak 83 asszonyt kellett fi­gyelmen kívül hagy­niuk az ellenőrző csoportban (amelyik­ben társ nélkül szül­tek). hogy találjanak húszat, akiknek nor­mális szülésük volt. Ugyanakkor a kí­sérleti csoportba be­vettek közül csak 13 asszonyt kellett ki­hagyni a tanulmány­ból azért, mert szü­lésük alatt valami rendellenesség tör­tént. A normálisan szü­lő 40 anya közölt a vajúdás átlagosan jó­val hosszabb volt a társ nélkülieknél, mint azoknál, akik társaságban voltak — 19,3 óra a mindösz- sze 8,7 órával szem­ben. A kutatók azt' is megállapították, hogy a szülés alatt egyedül maradt anyák lényegesen kevesebb időt fordí­tanak új gyermekük megszemlélésére, vagy arra, hogy be­széljenek hozzájuk, mosolyogjanak rá­juk. Az orvosok rámu­tattak, hogy a kór­házak zsúfoltsága a születés előtti osztá­lyok hiánya és a kórházak barátságta- lansága miatt a le­endő anyák sokkal jobban izgulnak, mint másutt. Azzal érvel­nek, hogy az izgu- lásnak szerepe lehet a komplikációkban. Az eredmények kü­lönösen vonatkoznak az alacsony jövedel­mű, az egyedülálló és a tizenéves anyákról való gon­doskodásra, akik va­lószínűleg nem kap­nak elég "támogatást saját családjuktól a szülés alatt. A szovjet üzemekben jelenleg csaknem 5000 ipari robot dolgo­zik. (A világ ipara mintegy 13 ezerrel rendelkezik.) Ezek a gé­pek kimerítő, egyhangú, nehéz fizikai műveleteket vettek át az embertől. Olyanokat, mint a fé­mek öntése, préselése, hegeszté­se és termikus megmunkálása, az esztergályozó. maró, köszö­rülő, csiszoló munkák, az alkat­részek festése és krómozása. Az ipari manipulátorok és prog­ramvezérlésű szerszámgépek jól megbirkóznak feladatukkal; a berendezés termelékenysége át­lagban kétszeresére—háromszo­rosára, sőt olykor ötszörösére növekszik. Sok szovjet gépgyár tér át ha_ gyományos termékeinek, például a szerszámgépeknek olyan robo­tokkal való kombinálására, ame­lyek ki tudják szolgálni ezeket a berendezéseket. Többek között * krasznodari gépgyár, amely hengerek, turbinák, generátorok, hajómotorok és más nagy ener­getikai berendezések megmunká­lására szolgáló esztergákat gyári. A gyár konstruktőrei a tudó­sokkal összefogva kifejlesztettek egy manipulátort, a krasznodari univerzális rakodó robotol, amely közös program szerint együtt dolgozik az esztergával. A rakodó robot több elemből álló „gépi kéz”, amelynek mozdulatait számítógép irányítja. A „kéz” megragadja a munkadarabot és a megkövetelt pontossággal felte­szi a szerszámgépre, majd le­emeli onnan. A robot „gépi kezének” öt ízü­lete van. Az acélkézfej képes automatikusan reagálni az „uj_ jai” alá helyezett tárgyra, a szó. rí tás erejét úgy szabályozva, hogy ne sértse meg a munka, darab csiszolt felületét vagy . • . a virág szárát (képünkön).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents