Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)
1980-11-20 / 272. szám
\ "•"**—* A helyzet változatlan a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radvánvi Éva — Postacím• Déli Hírlap. Miskolc Hogyan lehet igen olcsón tűzifához jutni? Olvasóink közül többen fordultak a kérdéssel rovatunkhoz: mi az oka annak, hogy — enyhén szólva — nehézkes a lakosság tüzifaellátása, s egyáltalán: hova lesz az erdészet által termelt sok tízezer tonna tűzifa? S a minduntalan vissza- csengo újabb kérdés: hogy szerezhetnek tűzifát azok, akiknek pótlásra van szükségük: netán későn próbáltak gondoskodni tüzelőjük beszerzéséről? A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatóhelyetteséhez. dr. Barlucz Ferenchez fordultunk válaszért. A vezérigazgató-helyettes elmondotta: a borsodi erdőgazdaság tuzifatermelési kötelezettsége erre az esztendőre tulajdonképpen 82 ezer tonna lett volna. Ezzel szemben 117 ezer tonna fát termelnek ki, amelyből 25 ezer tonnát faszénné dolgoznak fel. A faszénből ugyanis rendkívül jelentős valuta- bevételre van lehetőség. A népgazdaság számára pedig ez igen fontos, hiszen egy tonna faszénért pé’dául 600 nyugatnémet márkát kapunk. S ha még azt is tudjuk, hogy egy tonna faszenet tulajdonképpen öt tonna tűzifából nyernek, kiderül, hogy tonnáként csaknem ötszörös árat kapunk nyugati valutában. A belföldi tűzifaellátást szolgáló 82 ezer tonna fából nemcsak Borsod megyének, de a fában szegény alföldi területeknek is adni kell. S ebből a mennyiségből kell ellátni a közületi fogyasztókat is. Október végéig egyébként 62 ezer tonnát szállítottak ki a TÜZÉP-eknek. A megye lakossága ebből 15 ezer tonnával részesült, s a továbbiakban meg ezer tonnát biztosítanak számukra. Az ellátás akadozását tulajdonképpen az időjárás okozza. Idén a csapadékdús időszakok miatt egy hónap esett ki a termelésből. Az átázott, mély talai sok területen lehetetlenné teszi a kitermelt fa el ;z illítusát. Ezért aztán dupla'eröbedo- bással dolgoznak erdészeink, ha felszikkad a föld. Mindez persze „csak" magyarázat arra, hogy hová is lesz a tűzifa, amelyet a 7100 négyzetkilométeres — 121 ezer hektáros — állami erdőterületről termelnek ki borsodiak. S ha ebből nem jut elegendő valakinek? ... — Rendkívül egyszerű módon és rendkívül olcsón juthat bárki tulajdonkeppen akármekkora mennyiségű tűzifához — adta a meglepő választ dr. Bartucz Ferenc. — Csupán azzal a lehetőséggel kell élnie, amely az erdős területeken ősrégi hagyomány. Ahol ugyanis az erdészet a kitermelt faanyagot feldolgozta, s készletre vette, a vágás területén visszamaradó, tüzelésre igen alkalmas, úgynevezett koronafát össze lehet gyűjteni, s köbméterenként átlag 50 forintért — saját szállítóeszközzel — el lehet fuvarozni. Egyetlen feltétellel: előzőleg a területileg illetékes erdészetnél kell kérni a gyűjtésre alkalmas terület meghatározásit, majd gyűjtés után a meny- nyiség felméréséi, az ár megállapítását. .Tovább egyszerűsítené a lakossági ellátást, ha a példát a termelőszövetkezetek is követnék, hiszen 40 ezer hektár erdőséggel megyénk téeszei rendelkeznek. A koronafa gyűjtését tehát ők is lehetővé tehetnék az erdőgazdaságihoz hasonló módon. Sőt! A mezőgazdasági idény befejeztével szállítóeszközöket is biztosíthatnának — a megfelelő tarifa ellenében — az összegyűjtött fa elfuvarozásához. Nekik is megérné. hiszen szezonon kívül is hasznosíthaiák — ily’ formában is — a szabad gépjárműveket s a munkaerőt. (r) A fűtőrendszer — A Kilián-déli lakásszövetkezethez tartozó Gagarin u. 38—40. sz. épület lakói panasszal fordultak rovatunkhoz. Levelüket harmincegyen írták alá, s így szól: „Amióta a fűtési idényt megkezdték, csak fázni lehet a lakásban. A hőfok 16—19 C° között változik. Gázzal és hősugárzóval melegítjük otthonainkat a magas fűtési díj mellett, ha megfagyni nem akarunk. Beköltözésünk óta összesen nem fáztunk annyit, mint ebben a fűtési idényben ... A lakók közötti merges hangulatot az váltotta ki, hogy panaszunkat a 38—964-es telefonon jelent- getjük, ennek nyomán ki is jönnek, s megállapítják, hogy panaszunk jogos. Ám változás nincsen, lakásaink továbbra is hidegek. A lakásszövetkezet a Távhöszolgál- tató Vállalathoz, a Távhö- szolgáltató Vállalat pedig a lakásszövetkezethez küldözget," s közben mi plédbe burkolózva nézzük a tévét, mert annyira hideg a lakás. Honigh Mihállyal, a Borsod megyei Távhöszolgálta- tó Vállalat igazgatójával beszéltünk a Gagarin utcai panasz ügyében. Az igazgató elmondotta: vizsgálataik azt mutatják, hogy a hőszolgáltató vállalat kezelésében levő vezetékekkel és készülékekkel semmi baj nincs, azok jól működnek. A hő- elosztásnál van a hiba. Az Miért égnek Ügy látszik, hogy az energiatakarékosság szükségességét mégsem propagáljuk eleggé. Látszik pedig ez konkrétan a miskolci Könyves Kálmán utcában (például a 3—5—7. számú bér- lUatómbnélj, illetve ennek akár a közös ló viszont már a szövetkezet gondozása, karbantartasa alá tartozó vezetékrendszer. Véleményük szerint az épület felújítása során történt valami a hálózatban, amely az épületben levő fűtőrendszer ellenállását növelte. Ezt tehát csakis a szövetkezet teheti rendbe. A baj gyökere az igazgató véleménye szerint az, hogy a szövetkezeti lakásoknál a fűtőrendszernek sok a gazdája. Olyan, mint a közös ló. A külső rendszer ugyanis a távhőszolgáltatóé. a belső rendszer a szövetkezeté, s a lakásban elhelyezett fűtőtestek a lakástulajdonosoké. A karbantartásról kinek-ki- nek magának kell gondoskodnia. Ha pedig a működésben zavar adódik, igencsak nehéz közös nevezőre jutni a zavar okát illetően. S ilyenkor persze a hőszol- galtatón csattan az ostor. * A mi véleményünk szerint az a bizonyos ostor elsősorban a didergő lakókon csattan. Hogy mit lehet tenni azért, hogy a közös nevező kialakuljon, arról beszélgetünk ma délutáni ankétünkön, amelyen az összes érdekelt fél részt vesz, aki tehet —, vagy akinek tennie kell — azért valamit. Az ankéton elhangzottakról lapunkban részletesen beszámolunk majd. a lámpák? környékén. Fényes nappal — és elég gyakran. Az utcai lámpák, fényostorok példáui november 19-én még déli 12 órakor is égtek. P. M. Miskolc Könyves K. u. Nem értek egyet! % Kinek a mije és mi? Nem tudom megfejteni. Egy bizonyos — s ezt tolmács nélkül is tudom: bármilyen kulturális ágazati akárminél fölösleges a hosszú ú. Könyörgök: legalább azt az ékezetet tüntessék el! Elég csúnya ennek az osztálynak a neve anélkül is. A Miskolci Közlekedési Vállalat főosztályvezetője e rovat október 28-i számában válaszolt a 133-as gyors járati autóbusz vonalán kért megállóhelyekkel kapcsolatos olvasói kérdésekre. Azért fogtam toltál, mert az elutasító válasszal — sokaümagammal — nem értek egyet. A forgalmi főosztályvezető ugyanis arra hivatkozott, hogy tapasztalatuk szerint a 133-as gyorsjáratún aránylag kevesen közlekednek, kocsijaik nincsenek kellően kihasználva. A fenti érv már azért sem helytálló, mert a 133-as gyors- járatot eredetileg nem a jelenlegi útvona'on közlekedtették. A tapasztalat tehát nyilván a régi útvonalra vonatkozhat. Az úlvouah alto/tatás egyébként nagyon ésszerű volt, hiszen a menetidő sokkal rövidebb lett, s ha ez két újabb megálló miatt néhány perccel meg is hosszabbodna, még mindig jóval kevesebb volna az eredeti menetidőné'. Az útvonal megváltoztatása eiőtt, véleményem szerint, gondolni kellett volna a járat kihasználtságának a növelésére a vissza úton is. Ehhez a kért két megálló létesítése — a Vargahegyen és az Egyetemvárosban — nagymértékben hozzájárulhatna. Mert jelenleg az a helyzet, hogy a gyorsjáratú autóbuszok egyik irányban szinte üresen közlekednek olyan időszakban, amikor az észak—déli és a kelet- nyugati irányú vonalak járatai túlzsúfoltak. Ezen a túlzsúfoltságon is enyhítene a két megálló. Ha csak azt fontolná meg az MKV, hogy buszokat „üresen” járatni még energiahordozókban gazdagabb országokban is luxus, s hogy a buszok túlterhelésének mérséklése mennyivel növeli azok élettartamát — nem is szólva az utazók jó közérzetéről —, mar akkor is a két megálló létesítése mellett kellene döntenie. 3501 Pf.: 39 - Telefon: 18-221 Ritka figyelmesség Sokat bosszankodunk a különféle cégeknek a legelemibb udvariassági formulákat is mellőző tájékoztatásain, felhívásain. Nos, én most ellennéldát szeretnék mondani. Mégpedig a DH-ban már sok kritikát kapott Távhöszol- gáltató Vállalatról. A napokban házunk kapuira kifüggesztettek egy-egy feliratot. Közölték. hogy a melegvíz-szolgáltatást november 12-én reggel 9 órától déli 1 óráig szüneteltetni kénytelenek. — Az időpont igazán nem zavar senkit — jegyezte meg az egyik lakó. s örömmel figyelt fel rá. hogy ráadásul a szolgáltatás szüneteltetésének okát is közölték: az építők felülvizsgálata miatt kerül sor a kényszerű szünetre. Ami viszont a legnagyobb sikert aratta a szövegben, az ez volt: „Megértésüket köszönjük szépen”. Higgyék el. meghatódtam. Hiszen manapság olyan nehezen mondjuk ki, vagy írjuk le ezt a rövidke mondatot. De jó is lenne, ha a hivatalok, vállalatok, intézmények is példásnak ismernék el ezt a módszert. Legalábbis abból a szempontból. hogy ez a példa tanúsítja: hivatalos szöveget is lehet közérthetően, s emberségesen fogalmazni. K. Imréné Miskolc, Mátyás kir. u. 36. sz. Nem győzöm a családom cipőit csutakolni a sártól. Naponta. A lakásunkhoz vezető útszakaszon ugyanis a helyzet még mindig változatlan. E rovat hasábjain tettem szóvá — október 16- án —. hogy sártengeren kell kersztülvergődnünk. ha otthonunkhoz akarunk eljutni fél kilométeres kerülő nélkül. Becslésem szerint ez csaknem 270 családot érint. Nem kíváfiom az egy hónapja közölt panaszomat is. Városunk zöldterületeit — a parkokat, játszótereket stb. — vállalatunk, a Miskolci Kertészeti Vállalat gondozza. A száznyolc játszótér összesen 51 ezer négyzetméter. S akkar még nem szóltunk az ennél jóval tetemesebb területet elfoglaló parkokról. A fentartási. karbantartási. gondozási költségeket a városi tanács biztosítja, evmételni, hiszen bízom benne. hogy az illetékesek sürgősen intézkednek. Tudomásom szerint ez a BÁÉV felvonulási területe. Gondolom, különösebb akadálya nem lehet annak, hogy néhány járdalappal megoldják az itt lakók gondját addig is, míg rendezik a környéket. A magam részéről továbbra is hajlandó vagyok ebben akár társadalmi munkában is segíteni. Csak tegyenek végre valamit. S léről évre meghatározott keretösszeggel. Ez az összeg természetesen megszabja a lehetőségeket is, hogy tehát milyen munkafolyamatot és hányszor végezhetünk el egy-egy területen. A Vörösmarty u. 48—72. számú ház közelében levő játszóteret — amelyről Tóth Ferencne miskolci lakos írt ebben a rovatban — a I. kategóriában tartjuk nyilván, ennek megfelelően évente hat alkalommal nyírjuk a füvét, s két alkalommal gereblyézzük át a gyöngykavicsot. Hogy ennek ellenére a lakóterület parkja szemetesebb, mint a kevésbé gondozottaké, annak oka az lehet, amit a levélíró így tett szóvá: ,,S hogy ilyen, amilyen a -mi játszóterünk, nyilván része van benne a környék felnőtt lakosságának is: úgy tűnik, hetőleg sürgősen! Már csak azért is, mert köztudott, hogy semmi sem indokolj* az ideiglenes megoldás mellőzését, hiszen ilyen célokr* minden építkezésnél biztosítják az anyagi keretet. Mert elviselhetetlen helyzetet semmiféle indokkal nem konzerválhatnak életünkben. Szatmári János Miskolc. Vándor S. u. 19 sz. a lakásokon kívül nemigen vigyáznak a környezet tisztaságára.” Ehhez csak annyit: a Miskolci Köztisztasági Vállat erre a játszótérre is kihelyezte pedig a hulladékgyűjtő edényeket, s ürítésükről rendszeresen gondoskodik. A közeljövőben egyébkent a parkfenntartásra fordítható keretösszeg lényeges növekedése sajnos nem várható. Ezúton is kérjük tehat a lakosságot, hogy — mindannyiunk érdekében! — óvja a zöldterületeket, a parkok, játszóterek tisztaságát, a kihelyezett játszószerek, pihenőpadok épségét, s főként: használják a hulladékgyűjtő edényeket. Dr. Csépányi József igazgató Miskolci Kertészeti Vállalat Tolmács! Tolmács! Önök is óvják a parkok tisztaságát... J. L. Miskolc Kovács Ferenc adjunktus Miskolc, Irán u. 6. sz.
