Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

A DVTK ink legjobbja A kis hetes ,, Legnagyobb kritikusaim a szüéeim” Néhány héttel ezelőtt e hasábokon közöltök olva­sóinkkal, hogy negyedéven­ként a város ifjúsági labda­rúgócsapatainak legjobbjait — mely minden esetben az edzői osztályzatokon alapul — bemutatjuk a szurkolók­nak. Ígéretünk teljesítését az NB I-es ifjúsági bajnokság­ban szereplő DVTK legjobb­jával kezdjük. A szurkolók csak úgy em­legetik: a kis hetes vagy másképpen robogó. A nézők jó részének kedvence. Eré­nyei mellett talán alacsony hogy kikapcsolják a játék­ból. — Sajnos, ez igaz. Például sokszor leállók cselezni ak­kor is, amikor pedig elhúz­hatnék a védő mellett. Ezen­kívül is van bőven még mit megtanulnom. Fizikailag erő­södnöm kell, mert a védők könnyen elsodornak, főleg fejelésnél. Gyorsabban kell elszakadnom az ellenfelektől, hogy jobban megjátszható legyek. Több figurát kell begyakorolnom, mert játé­kom túlságosan hamar kiis­merhető, nem vagyok elég ravasz. Kell a jó plakát! Különö­sen akkor, ha az valamilyen eseményről tájékoztat. Ezért örültünk, hogy már hétfőn az utcákon láthattuk a Mis­kolci VSC—HÓDGÉP labda­rúgó-mérkőzésre invitáló, fe­hér alapon zöld színű betűk­kel megirt plakátot. Fogad­juk, hogy el is megyünk a mérkőzésre, azaz ... Van egy kis baj! Az kide­rült a feliratból, hogy októ­ber 12-én, vasárnap játsza­nak, de az nem, hogy hány órakor. így aztán úgy dön­töttünk, hogy reggel, amikor világosodik, egynapi hideg élelemmel felszerelkezve be­ülünk a tribünre. Elöbb- utóbb úgyis elkezdődiR. Azért azoknak a kedvé­ért. akiknek nincs egy egész termeiének is köszönheti ezt, hiszen többnyire nála maga­sabbakkal kell megküzdenie. Lengyel János most kissé megilletődötten ül az asztal­nál, nincs hozzászokva az új­ságíró kérdéseihez. Udvaria­san, szerényen hallgatja ed­zője. Deák István szavait, aki osztályozókönyvét lapozgatva ismerteti a tíz bajnoki mér­kőzésen elért érdemjegyeket. Az ő átlaga a legjobb: négy­szer 7-esí, háromszor 5-öst, kétszer 4-cst, míg egyszer 3- ast kapott, ami 5,5-nek felel meg. Nagy harcban állt Bar- tekkel és Lintnerrel, akik egy tizeddel szorultak mögé. Deák István: — Nagyon örülünk annak, hogy a Déli Hírlap felhívására ilyen ki­élezett küzdelemben János lett a győztes, mert úgy hi­szem, a fiúk közül a legjobb teljesítményt nyújtót ismer­heti meg a közönség köze­lebbről. Tehetséges játékos, és ami nagy szó, veie még soha semmi baj nem volt. Az utóbbi három mérkőzésen kicsit visszaesett — csakúgy, mint az egész csapat —, de remélem, hamarosan magára talál, és úgy érzem, hamaro­san megfelelő kiegészítő em­bert nyer vele az NB I-es együttes. Egyébként Szabó Géza vezető edző már felfi­gyelt rá, sőt néhányszor cse­reként számításba is vette, de balszerencséjére épp ak­kor kisebb sérüléssel bajló­dott. — Kezdjük a kellemeseb­bel: mik tartoznak erényei közé? — Tipikus jobbszélső — mondja az edző. — Szeret ezen a poszton játszani, pe­dig általában irtóznak e sze­repkörtől a játékosok. Ehhez megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik. Átlagon felüli a futógyorsasága: hatvan mé­teren 7,2 mp-et fut, harminc méteren 4,15 mp-es ered­ményre képes. Ragyogó a kezdőgyorsasága, robbané­kony. Ez kombinatív ügyes­séggel is párosul, ami szin­tén ritkaság. Alacsony ter­metéhez képest ruganyos, harcos. — Azt hiszem, elég jó a fordulékonyságom, a nagy testű védőket mindig kibil­lentem egyensúlyukból, a hirtelen irányváltoztatás is jól megy — egészíti ki Len­gyel az elmondottakat, ami­re Deák István is egyetértő­én bólogat. Neve; Lengyel János Született: Korláton, 1363. január 7-én. Magassága: 164 cm Súlya: 57 kg Anyaegyesülete: DVTK Játékos-pályafutásának kezdete: 1977 szeptembe­re. Posztja: jobbszélső Foglalkozása: tanuló, a Kilián György Gimná­ziumban. Példaképe: a spanyol Dani és Borostyán (ha jól játszik). Kedvenc sportága a lab­darúgáson kívül: torna, kosárlabda, röplabda. Kedvenc időtöltése: mo­zi. zene, olvasás. Kedvenc zenekara: Beat­les. Kedvenc étele: halászlé. Célja: jól játszani, és egyszer bekerülni a vá­logatottba (de előbb a DVTK-ba); továbbtanulni a TF-en vagy a Nyíregy­házi Tanárképző Főisko­la testnevelés—földrajz szakán. — Melyek azok az elemek, amelyek elsajátítása még nem egészen sikerült? Deák Istváné a szó előbb: — Eredményesebbnek kel­lene lennie. A csapat eddigi 32 góljából mindössze négyet szerzett csatár létére. Javí­tani kell a hal láb tudásán is. — Csak ritkán tudok pon­tosan továbbítani batial — veti közbe a tanítvány. — Beadásai nem mindig pontosak és taktikailag sem érett még. Meg kell találnia az őt őrző védő elleni leg­jobb taktikát. Nem szabad, Kíméletlenül sorolja hiá­nyosságait, úgy tűnik, telje­sen tisztabah van erényei­vel, hibáival. A hetes számú mez viselője az edzéseken nagy szorgalommal végzi a penzumot, mert tudja, hogy csak kemény munkával ér­heti el vágyait. Nagy szere­tettel beszel Klabáz Sándor­ról, aki a Vizsolyi Általános Iskolában szerettette meg vele a sportot, aki tehetsé­get látott benne. Így került a nyolc általános elvégzése után a miskolci Kilián Gim­názium testnevelés tagozatá­ra, ahol a mindennapi test- nevelési órák felérnek egy- egy edzéssel. Az iskolában tornázik, és tagja volt az iskola röplabda- és kosár­labdacsapatának is. Mégis a labdarúgást szerette meg. A DVTK-ba került: sokat kö­szönhet Gál Bélának, első edzőjének. A labdarúgás iránti vonzalmának kialaku­lásában édesapjának is része volt, aki egykor egy járási szintű csapat játékosaként űzte a labdát. Rendszeresen kijár fia mérkőzéseire, fele­ségével együtt, De János sze­rint nem elfogult: — Legnagyobb kritikusaim a szüleim. Legutóbb, a Vo­lán elleni találkozó után is igencsak megróttak, mert úgy látták, nem nyújtottam a maximumot, amit joggal elvárhatnak tőlem. Beszélgetésünk végén meg­köszöni, hogy érdeklődünk iránta, s biztosít arról: a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy érdemes legyen edzője és a szurkolók bizal­mára. Csak maradjon mindig ilyen a kis hetes ... DARAB GYULA nap szabad idejük, leírjuk, hogy a találkozó kezdési idő­pontja: 14 óra. D. T. B. Lövészverseny a DIGÉP-ben A DIGÉP-ben a honvédel­mi szövetség . nagyüzemi ve­zetősége megrendezte a vál­lalatnál dolgozó fegyveres testületi és MHSZ-tagok ha- • gyományos lövészversenyét. A viadalon a munkásőrség, a polgári fegyveres őrség és a honvédelmi szövetség több háromfős csapata vett részt. Az egyéniek küzdelmében a munkásőrök jeleskedtek, s érdemes megemlíteni, hogy régebben az MHSZ verseny­zői voltak. Eredmények, egyéniben: 1. Eperjesi János 172 köregy­ség, 2. Tóth Ferenc 169 ke. (mindkettő munkásőr),3. Sza­bó András (MHSZ I.) 168 ke. Csapatban: 1. MHSZ I. (Li- povszki Sándor, Szabó And­rás, Szabó Miklós) 496 ke., 2. Munkásőrség (Eperjesi Já­nos, Tóth Ferenc, Litvin Sán­dor) 487 ke., 3. MHSZ II. (Kemény Sándor, Nagy Ist­ván, Szoboszlai Tamás) 445 köregység. Jellemző a lövészsport nép­szerűségére a gépgyárban, hogy az ünnepélyes ered­ményhirdetésen — amelyen Somosvári László, az MHSZ nagyüzemi titkára adta át a díjakat — mintegy három százán voltak a közönség so­raiban. Ma 19 órakor, a Práterben Miskolc város gyermekbajnoksága A városi úszó szakszövet­ség az Augusztus 20. strand­fürdő 50 méteres medencéjé­ben rendezte meg Miskolc város 1980. évi gyermek úszóbajnokságát, A nyílt ver­senyen az MVSC 41, és a Miskolci Postás 29 úszója vett részt, távol maradt a DVTK, az Ózd és a Kazinc­barcika legfiatalabb korosz­tálya. A gyöngyösiek viszont kihasználták a versenyzési lehetőséget, és a különböző számokban tizenegyen indul­tak. A legtöbb bajnokságot a fiúknál Pászti Csaba szerez­te. szám szerint ötöt, míg a leányoknál Peimli és Csízek kettőt-kettőt. Az elért idő­eredmények az úszószezon elejének felelnek meg. Eredmények (ahol egyesületet nem írunk, ott az MVSC érten­dő) : FIUK: 190 m mell: 1. Pászti 1:24.8. 2. Bek (Postás) 1:24,9, 3. Bállá OByongiyos) 1:28,4. 100 m pillangó; 1. Pászti 1:11,6. 2. Bállá 1:17,6. 3. Kovács (Pos­tás) 1:20.3. 100 m hát: 1. Pászti 1:19,1, 2. Kovács 1:19,6. 3. Bállá 1:20,2. 100 in delfin, gyors (kiegészí­tő szánt): 1. Hornyák 1:22,3. 2. Lengyel 1:27,5. 3. Simon 1:29.7. 200 m gyors: 1. Pászti 2:26.3, 2. Kovács 2:28,4. 3. BalLa 2:31,2. 400 m gyors: 1. Pászti 5:05,7, 2. Kovács 2:28,4. 3. Bállá 2:31.2. 4x100 m gyorsváltó: 1. Miskol­ci Postás 4:45,5, 2. MVSC A 4:46,4, 3. Gyöngyös 5:10,8. LEÁNYOK: loo m mell: i. Zubkó (Postás) 1:37,0, 2. Nagy 1:37,3, 3. Csizek 1:37.4. 100 m pillangó: 1. Csizek 1:21,0. 2. Magéra 1:21.9. 3. Peimli 1:22,5. 100 m hát: 1. Csizek 1:22.6. 2. Peimli 1:23.4. 3. Csema 1:23.7. IOO m delfin gyors (kiegészítő szám): 1. Purinszki 1:22,6. 2. Ar­dey 1:22,8. 3. Sitku 1:35,8. 200 m gyors: 1. Peimli 2:32.0. 2. Csízek 2:42,8, 3. Riba E. 2:43,3. 400 m gyors: 1. Peimli 5:24,4. 2. Csizek 5:25,4. 3. Riba E. 5:25,6. 4x100 m gyorsváltó: 1. MVSC A 5:35,2. 2. MVSC B 5:40,0. 3. Miskolci Postás 6:35,3. D. T. B. A magyar labdarúgó-válo­gatott ez évi utolsó előtti erőpróbáját Ausztria nemzeti tizeneggyével vívja idegen­ben, a bécsi Práter stadion­ban. A találkozó érdekessé­ge, hogy a mai összecsapás jubileuminak tekinthető, hi­szen ez a 60. osztrák—ma­gyar. Osztrák sportbaráta­inkkal egyébként 124. mér­kőzését vívja válogatottunk. Az eddigi találkozókon 61 magyar győzelem, 27 döntet­len és 15 osztrák győzelem született. A két nemzet ösz- szecsapása nagy múltra te. kint vissza. A mai mérkőzé­sen mindkét válogatottnak bizonyítania kell, hiszen az osztrákok is és a magyarok is keresik azt a csapatot, amellyel sikeresen vívhatják meg a VB-selejtezöket. Mé­szöly Kálmán ezúttal is gon­dokkal küszködik, már ami az összeállítást illeti, hiszen a tervezett kezdő együttesből hárman bajlódtak sérülések, kel. A kapitány bizakodóan várja a találkozót, és döntet­lenben reménykedik. Leg­utóbb a Práterben az osztrá­kok nyertek 3:l-re, s ma is ők az esélyesek, de Stotz szö­vetségi kapitány sem tekinti a mait sétamérkőzésnek. Is. meretes, hogy két játékosát ki kellett zárni a válogatott ke­retből, mert bajnoki mérkő­zésen sportszerűtlenül visel­kedtek. Ettől függetlenül bíz. íos, hogy erős csapattal áll ki Ausztria. Mészöly Kálmán tervezett csapata- a követke­ző: Mészáros — Paróczai, Kerekes, Kardos. Varga, — Pásztor, Dajka, Nyilasi — Bodonyi, Kiss L., Pölöskei. Kardos játéka kétséges még, ha mégis sor kerül sze­repeltetésére, akkor szemé- ' lyében ismét újoncot avat a csapat. Köztudott, hogy a mai válogatott találkozó miatt nem volt bajnoki ló­duló. Az osztrákoknál vi szont igen. Remélhetőleg magyarok pihentetése kam tozni fog, és tisztesen helytn az együttes. A mérkőzés 1! órakor kezdődik, a Magyr Rádió és a Magyar Televíz egyenes adásban közvetíti. D. Gy. I Rosy, a robot A Robotron elektronikai gyár kutatói es a drezdai műszaki egyetem szakembe­rei érdekes új robotgépet fej­lesztettek ki a „Rosy 4000”- et, amelynek hangzatos neve három fogalom összekapcso­lásából, illetve első szótag- jából adódik. Az egyik a Ro­botron. a másik a szinteti­zátor és a harmadik az ..R— 400U:’ komputer. Rosy speciá­lis számítástechnikai alapon előkészített nyelven „beszél”. Hangját átviszik telefonra vagy mikrofonra. Alkalmazó­ja Rosyval bilientyűzet vagy telefon segítségével tud érte­kezni. A beszélő automata teljes technikai nyelvi kom­munikációjának a megoldá­sáig még sok problémát kell tisztázni. Alkalmazását ille­tően azonban máris nagy re­ményeket fűznek Rosyhoz. Ez a beszélő rendszer disz­pécser- és felvilágosító köz­pontokban, de több más te­rületen, így például az or­vostudományban is felhasz­nálható lesz. A vakok kép­zésénél is szerepet játszhat Rosy, mint olyan szövegek­nek a felolvasója, ame’yeket nem írnak át vakírásba. Dédapáink asztala Az asztali patika kifejezés hallatán a legtöbb ember kór­teremben, orvosi rendelőben használa. tos minigyógyszer­tárra gondol, pedig régen ez a „kellék” étkezési célokat szol­gált és ott állt az éttermi asztalokon. A fémből, üvegből készült „kis patika” rekeszeiben sót. pap­rikát, borsot, külön­böző fűszereket tar« toltak, a „nagy pa­tika” ecettel, olajjal, mustárral, szósszal, folyékony ételízesí­tőkkel gazdagította a választékot. A fur­csa elnevezés való­színűleg arra utal, hogy nem annyira* ínyencek, inkább 2r beteg gyomrú ven­dégek étvágyát, emésztését szolgálták ezek a „patikasze­rek”. Ma már csak a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Mú­zeum egyik állandó kiállításán látható egy ilyen, pincért hívó csengővel is felszerelt patika. Az ugyancsak mú­zeumi rekvizitummá vált asztali lojásfő- ző spiritusszal mű­ködött. A flambíro- zás ceremóniájához hasonlóan a pincér, vagy maga a vendég gyújtotta meg a ké­szüléket, és ott a szeme láttára főtt a lágytojás. Manapság a tál­ban kihozott levest a vendégek kanállal merik. Régen egy furcsa, azóta fele­désbe merült „talál­mányt”, úgynevezett ievesosztó edényt tettek az asztalra. Az edény alsó ré­szén levő csövön a sovány, zsírtalan, a felső csövön pedig a zsíros, fűszeres lét engedték a tányér­ba, így aztán a ven­dég a saját ízlésé­nek és egészségi ál­lapotának megfelelő levest állított, kevert össze. Jobb helyeken masticatort is tartot­tak az idősebb, kp­vés, vagy gyenge fo­gú vendégek számá­ra. Ez a szerszám ol­lószerű, tompa szá­raival a fogak aprí/ tó munkáját helyet­tesítette, amolyan „előrágó szerkentyű’’ volt. Hogy a korabe­li fogorvosoknak, milyen konkurenci­át jelentett a masti­cator, arról nem szól a krónika, de való­színű, hogy a felta­lálót nem választot­ták tiszteletbeli fog­orvossá ! A timbale „két­szintes” tál volt; az alsó tálba meleg vi­zet, vagy jeget rak­tak, attól függően, hogy a felszolgált ételt hosszabb ideig melegen vagy hide­gen kívánták tarta­ni. A feledésbe me­rült. s az asztalról lekerült tálaló, és evőeszközöknek se szeri, se száma. Lé­tezett külön haltála­ló és halevő kész­let. csiga-, osztriga-* citrom-, dinnyevilla, cukorhintö-. tojás- és limonádékanál, rák- és jégfogó. ka­viárkés, tojásmelegí­tő. Dédapáink korá­ban a terítés, a fel­szolgálás látványo­sabb volt, mint nap­jainkban . . • Gyakorló sziklafal Még nem is olyan régen a „Rositszelmas” gyár (az OSZSZK déli része) alpinis­táinak kilométereket kellett utazniuk edzésre. Ma már. a Don menti Rosztov városá­ban, amely sík területen fek­szik, 21 méter magas mes­terséges szikla biztosítja az edzési lehetőségeket a gyár sportklubjának alpinistái ré­szére. A bazaltból faragott szikla alakja, felülete ponto­san megfelel a különböző ne­hézségi fokú edzési követel­ményeknek. A sziklafalon jó alkalom nyílik a hegymászás gyakorlására akár esti idő­szakban is. mert különleges berendezésekkel megvilágít­ják. Ha kigyullad a repülőgép Ma már nem számítanak rit­kaságnak a 3ÜU--4Ü0, vagy még ennél is több személyt szállt óriásgépek, megsokasítván a re­pülőterek gondjait. Képzeljük e például, milyen emberfeletti fel adatot ró a tűzoltókra, ha in­duláskor vagy leszálláskor ki gyullad egy Boeing—74-es Jum- bo-Jet repülőgép, amelynek 7< méter hosszú törzse van. szár nyai pedig 60 méterre nyúlna’ ki. Ráadásul ez az óriásgé csaknem 200 ezer liter (!) üzen? anyaggal lehet feltöltve, mel nagyrészt a szárnyakban helyez Cetlik ««I. Az egyre nagyobb rí »ülőgépek elterjedése két iránT »an befolyásolta a repülőté tűzoltóság fejlődését. Először h fakultak az igen nagy. sok o tóanyag befogadására alkalmi járművek, de hamarosan kid< rült, hogy ezek — méreteikné fogva — nem elég mozgékonyak. Az eredmény a gyorsan beavat­kozó járművek megjelenése volt. melyek még a főerők megérke­zése előtt érik el a tüzet, és kezdik meg a mentést, az ol­tást. Már e beavatkozó jármű­nek is megfelelően nagy oltási távolságúnak és minél nagyobb kapacitásúnak kell lennie. A világ egyik legnagyobb for­galmú repülőtere, a londoni Heathrow számára a képen lát­ható tűzoltóautót fejlesztették ki a szakemberek, amely megfelel a szigorú előírásoknak, miszc- int a repülőtéri tűzoltóknak ma- ümálisan három, de lehetőleg vét perc alatt el kell érniük a »ajba jutott gépeket. A 7200 ;öbcentiméter hengerűrtartalmú, 80 kW-os motorral rendelkéző, tonnás jármű — a négytagú tízoltó személyzeten és a szük- éges oltóeszközökön kívül — 00 liter oltóanyagot vihet magá- ;al, amely tízszeres mennyiségű habbá tágul, valamint 50 kg brómklór-difluormetánt az elekt­romos tüzek oltására. A járf.nű 17 másodperc alatt gyorsul fel 80 km/óra sebességre, a maxi­mális sebessége pedig óránkénti 130 kilométer. Ausztria—Magyarorság válogatott Waíó-uiizts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents