Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

Ötvenéves a bánkúti turistaház a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Miért nincs víz az Avas Ili. lakótelepen? Az idén júniusban költöztünk be az úgynevezett Avas III. ütem lakótelepre, ám azóta is megkeseríti az otthonterem­tési örömeinket az, hogy szinte állandó jellegű épületeink­ben a vízhiány. Ezek eleinte csupán fél napig tartottak, az utóbbi időben azonban mind hosszabb időt vesznek igénybe. Október 16-án például a délutáni hazaérkezésünkkor is szá­razok voltak a csapok, s 17-én 13 órakor még mindig csak az építkezésen levő szabad csapról kaphattunk vizet. Megkérdeztem a Miskolci Vízművek ügyeletén, hogy mi ennek az oka. Mondták: tudják, hogy gyakoriak a mi lakó­körzetünkben a vizelzárások, ám ennek nem ők az okai. Az Avas III. ütem lakótelepen ugyanis a vízvezetékrendszernek mintegy 2 km-es szakaszát az Üt- és Vasútépítő Vállalat készítette. A kivitelezés nem éppen kifogástalan, ám erről csupán a műszaki átadás-átvétel alkalmával szerzett tudo­mást a vízmüvek. Ezért ezt a szakaszt nem is akarták át­venni üzemeltetésre, csakhogy a lakások átadása miatt komp­romisszumot kellett kötni. Az általam reklamált 16-ai víz­hiány csőiörés miatt volt... Ezek után telefonon hívtam fel az Üt- és Vasúépítö Vál­lalat építésvezetőségét, ahol az egyik építésvezető közölte: a hiba elhárításához hozzákezdtek, ám a műszak letelt és ezért hagyták abba. Megpróbáltam rákérdezni: vajon nem lehetett volna-e a hibaelhárítást befejezni, hiszen a lakótelepen nin­csen víz. Felháborodva kérdezett vissza: Vajon nekem med­dig tart a munkaidőm ... ? Mit lehet erre mondani? Amit lehetett volna, azt inkább nem mondtam. Legfeljebb egy szolid kérdés: vajon, ha az építésvezető vagy a hibaelhárításra kirendelt dolgozók is a lakótelepünkön élnének, akkor is abbhagyták volna a mun­kát? És egyáltalán: mit remélhetünk a továbbiakban? Orosz József Avas-dél III., Klapka György u. 7. sz. A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat főmérnökétől, Piukovics Józseftől, s víztermelési osztályve­zetőjétől, Juhász Jánostól kaptunk olvasónk kérdésére nem éppen megnyugtató tájékoztatást. Mindenekelőtt azt tisztáz­ták, hogy a panaszosunk által említett kétkilométeres sza­kaszt sem a beköltözéskor, sem azóta nem vette át üzemel­tetésre a vízművek, hanem visszaadták a kivitelező Üt- és Vasútépítő Vállalatnak „hiánypótlásra *. Több ízben is tar­tottak koordinációs tárgyalást a kivitelezővel és a MIBER- rel közösen, am mindeddig nem értek célt. Sajnos, míg a kivitelező meg nem szünteti a minőségi kifogásokra okot adó. s az üzemeltetést gyakorta lehetetlenné tevő hibákat, a vezetékre épített háztömbök lakói ki vannak téve a gyakori — rövidebb-hosszabb ideig tartó — vízhiánynak. Egyelőre csak a jegyzőkönyvek halma növekszik. A vízművek leg­utóbb ismételten a Miskolci Beruházási Vállalat illetékeseit kérte: intézkedjen a vezetékhiba mielőbbi ki javíttatására. Szökik a hö A téli hidegek táma­dása előtt közkedvelt és ezért gyakori téma a lakások szigetelésé­ről beszélni. Már a jö­vő újdonságait is be­mutatták. kipróbálták. Ezek biztatóak. Am a jelen nem ilyen derűs. Mert teszem azt: mint rendes állampolgár, még a cidri előtt szé­pen tömítem az összes ajtó. ablak huzatos ha- sadékát. Idő — pénz — fáradság. Ám hiába vagyok ily gondos, ha az épület első és hátsó bejáróajtajai örökké nyitva vannak. Mert ebben a témában mar nem partner a hököz- pont és a lakó ... Fogalmam sincs, hogy hány távfűtéses ház van Miskolcon és mennyi kapu. Tapasz­talatom szerint azon­ban tízezer kapuból legalább 9600 rendsze­resen nyitva marad. Erre az elemi tenniva­lóra — hogy ugyanis ki-ki csukja be maga mögött a bejárati ajtót — a legtöbb embert képtelenség megtaníta­ni. Ellenükre tehát csak egyetlen módon lehet a melegért harcolni: ru­gós zarakkal. Lehet, hogy nem olcsó, de aki számol — márpedig számolni kell! — az ezeken a kapukon ki­szöktetett hö visszafo­gásával könnyen kide­rítheti: busásan megté­rülnek a rugós zárak. F. Éva Miskolc, Tízes honvéd u. Lesz-e megállója a Varga-hegyen a gyorsjáratnak? A 133-as gyorsjáratú autó­buszok beállítását igen jónak tartják az a vasi lakótelepen élok. Ugyanakkor a járat út­vonalán lakók sérelmezik, hogy nehány csomópontnyi helyen nincs megállója. Így például a Ruzsin-szölóben, a Varga-hegyen és az egyetemi hőerőműnél szeretnének egy- egy megállóhelyet kapni. Va­jon lesz-e? — kérdezik töb­ben is. Az MKV forgalmi főosz­tályvezetője. Szilágyi Is.ban, a kérdésre adott válaszában hangsúlyozta: tapasztalatuk szerint a 133-as gyorsjáraton aránylag kevesen közleked­nek. kocsijaik nincsenek kel­lően kihasználva. Ez a cél- járat ugyanakkor az avasi lakótelep és a gyár között tulajdonképpen műszakos já­rat. Célja eppen az. hogy a nagyüzemek dolgozol rövid idő alatt érjék el munkahe­lyüket. Ha a két-három meg­állót beiktatják, éppen azt az előnyét veszíti el. ami miatt tulajdonképpen beállították: a gyorsaságát! Miért nincs menetjegy-árusító a Centrum előtt? Miskolc idegenforgalma nagy. A belvároson belül is jelentős a Centrum Áruház és környékének látogatott­sága. Éppen ezért sokan ért­hetetlennek tartják, hogy az áruház előtt levő téren vagy a közvetlen környékén nincs menetjegy -árusító pavilon. Ha valaki menetjegyet kíván venni, annak vagy az Ady- hídhoz, vagy a villanyrendőr­höz kell elzarándokolnia. Mi­ért nem gondoskodnak jegy­árusításról ezen a környé­ken? Szilágyi István főosztályve­zető válasza: A reklamálok nyitott kapukat döngetnek. A Miskolci Közlekedési Vállalat szorgalmazza a Centrum előtti téren a jegyárusító pa­vilon létesítését. Az útátépí- tések miatt megváltozott kö­rülmények szerint is szüksé­ges ugyanis, hogy az Ady- hídnál levő pavilont áthe­lyezzék. Erre remélhetőleg rövid időn belül sor kerül. Ugyanakkor — terveik sze­rint — 1981 első negyedé­ben két jegyárusító automa­tát is kihelyeznek erre a te­rületre. Meglepetés Október 21.. Ady-híd, Bar- kácsbolt. Zárva. Az ajtón felirat: „Elnézést kérünk, áruát- vétel miatt zárva. Nyitás 11 óra körül. Köszönöm szépen, ez jól­esett. Nem nagyon kényez­tetnek el bennünket ilyen fi­gyelmes feliratokkal. Ide visszajövök...! R. Tivadar Miskolc, Kandó K. u. Reméljük, elriaszt ár A Centrum Áruház kirakatában látható ez a kompozíció, amit az alkoholizmus terjedése, az ittas vezetés ellen készí­tetlek. Egy fecske azonban nem csinál nyarat. De az ötlet nagyon jó! Jakubik László Miskolc (Mondhatnánk: hátborzongató Mi nem tapsolunk! Aszerk.) 1930. október 26-án sze­rény ünnepség keretében nyitották meg Bánkúton a Magyar Turista Egyesület Diósgyőri Osztályának tagjai a maguk építette 42 szemé­lyes menedékházat Potenga Gyula építőmester tervei alapján a Bálvány és a Bo- rovnyák nyergében. 880 mé­ter tengerszint feletti ma­gasságban valósult meg a tu­risták álma. így emlékez­nek meg erről a DVTK ter­mészet járó-szakosztályának emlékkönyvében: ..A menedékház felépítésé­vel megindult a Bukkan át­vonuló nagy turistaforgalom, amely addig — megszállási lehetőség hiánya miatt — nem volt lehetséges. A me­nedékház már az első évben kicsinek bizonyult, azért el­határozták annak részbeni bővítését. Ezt a tervet csak 1935-ben tudták végrehajta­ni... A szakosztály évente előre elkészített program szerint átlagosan 25—30 ki­rándulást szervezett. Ezek­nek gyakori kiinduló- vagy pihenőpöntja a bánkúti me­nedékház volt. Ugyancsak Bánkúton rendezték meg évi közgyűléseiket is. Az osz­tály megalakulása után, de különösen a bánkúti mene­dékház felépítésével a bük­ki sísport is nagy fellendü­lésnek indult... Évről évre ingyenes sítanfolyamokat rendeztek, amelyeken az or­szág minden részéből sokan vettek részt.. A korabeli fényképfelvé­tel így mutatja a diósgyőri­ek által épített, s az akkori tájba szépen illő házat. Ma már kétemeletes és la­postetős az épület. Tulaj­donképpen elvesztette turis- ta-menedékház jellegét is, vagy legalábbis nagyon ke­veset őrizhet belőle. Mi mis­kolciak mindenesetre öröm­mel hallottuk a hírt, hogy az utóbbi évtizedekben hányt-vetett sorsú bánkúti ház jövőre ismét megyénk kezelésébe kerül vissza: a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat veszi át. Hisszük, hogy a DVTK és a környék csendben munkálkodó turis­taegyesületei mindent meg­tesznek azért: ismét kelle­mes, családias és jó hangu­latú legyen a fél évszázados menedékház. A kényelmes szállásról, s a bőséges ellá­tásról a Bükkvidéki Vendég­látó bizonnyal gondoskodik. M. A. Miskolc Mtt mondja a jogszaháiy Lakás vagy üdülő? Az 1972. évben kiadott köz­lemény helyébe az ÉVM és az I.VI közös közleményben sza­bályozza a címben szereplő tulajdonok jogszabályi értel­mezését. Annak elbírálása során, hogy az épület, illetve az összefüggő helyiségcsoport lakásnak vagy üdülőnek mi- nősül-e. elsősorban a létesí­tésének célja, másodsorban pedig a használatának mód­ja a döntő. Ebből követke­zőleg. ha az épületnek, illet­ve az összefüggő helyiség- csoportnak a létesítési célja lakás, illetve üdülő és a hasz­nálat módja is ezzel azonos, azt lakásnak, illetve üdülő­nek; lakás, de a használati módja üdülő — amíg ez a használati mód fennáll, azt üdülőnek; üdülő, de a hasz­nálat módja lakás —. amíg ez a használati mód fennáll —. azt lakásnak kell tekin­teni. Nem lehet azonban a lakó­épületet, illetve lakást a használat módja alapján az utóbbi két esetben üdülőnek tekinteni, ha a városban (fő­városban. megyei városban) vtvy o'yan községben (nagy­községben) van. amelyre nézve a megyei tanács a la­kásigények társadalmi elbírá­lását eliendelte és a tulajdo­nos azt 1953. április 1. nap­ja után lakásépítési célú ál­lami kölcsön igénybevételé­vel építette vagy állami szervtől, mezőgazdasági tsz- töl lakás céljára vásárolta, illetve az üdülő használati mód 1971. július 1. napja után keletkezett. Ezek a kizáró okok a vá­rosok és a községek üdülő- területén. illetve az üdülő­körzetek regionális rendezési terveiben meghatározott üdü­lőfalvakban. továbbá a csök­kenő népességszámú telepü­léseken levő lakóépületekre nem vonatkoznak. Az ilyen területeken, illetve települé­seken a lakás céljára létesí­tett és használt, de megüre­sedett lakóépület tulajdon­joga ' üdülőtulajdonként is 'megszerezhető, ha szerző ál­lampolgár azt üdülés céljára k.vánja használni és üdülő­tulajdon-szerzési jogosultsá­ga van. Abban a kérdésben, hogy az épület, illetve az össze­függő helyiségcsoport lakás­nak. illetve üdülőnek minő- sül-e. figyelemmel kell len­ni a lakások elosztásánál és a lakásbérlőiről szóló jog­szabályokra is. Ha a létesí­tés: cél és használat módja eltér, és lakást üdülőnek, il­letve üdülőt lakásnak hasz­nálnak. akkor a használat módja a döntő, kivéve, ha lakás esetében az üdülőként '.aló használat ellentétben áll a jogszabály rendelkezé­sével. illetve a lakáspolitikai célkitűzésekkel. Lehetőség tan az ideiglenes átminősí­tésre is. A lakáspolitikai cé­lok érvényesülését továbbra is biztosítani kell. Dr. Sass Tibor Ha egységes a helyár — Majdnem agyontapostuk egymást... Jómagam éppen egy orvosnőt lökdöstem (ismerem, hiszen én is egészségügyi dolgozó vagyok), de nem tehettem mást, mert engemet is sodortak... Olvasónk, aki nem kis felháborodással sorolta mindezt, a következőkkel magyarázta szavait: — A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban történt ez, a Har&únyi-esten, amelyre egységesen 25 forintért adták a jegyeket. Valamennyi férőhelyre elkelt a jegy, s már este fél 6-kor zsúfolt volt a ház előcsarnoka. Az előcsarnoka, mert a nagyterem ajtajai zárva voltak, s ezért a közönség még nem tudott oda bemenni. Az igazán szép előcsarnokban azon­ban mindenki türelmesen varakozott, mert kényelmes ülő­helyekről nézhette a televízió műsorát, avagy frissíthette magút a büfében. A hangulat azonban fél 6-kor ugyancsak megváltozott. Akkor nyitották ki a nagyterem ajtóit. Min­denki odarohant. A szó szoros értelmében egymást törve és taposva . .. ! Mert mindenki szeretett volna a legjobb helyre ülni. A rendezők hiába csillapították a tömeget azzal, hogy mindenkinek jut hely... Nagyon kellemetlenné vált a hely­zet. Mi például — lányommal és férjemmel együtt — csakr nem teljesen kimerülve rogytunk le egy aiánylag üres sor székeibe. És ekkor sajnos meg „ráadást" is kaptunk: alig­hogy leültünk, hozzánk lépett egy igazán szimpatikus, kedves szárú rendezőnő, s közölte velünk, hogy: „Ez a sor fenntar­tott, foglaljanak helyet máshol". Szétnéztünk, már sehol sem volt hely. A mi sorunkon pedig semmijéle módon nem jelez­ték, hogy foglalt volna. Erre hivatkozva tehat nem álltunk fel. Az említett rendezőnő ebbe (nem túl szívesen) beleegye­zett ugyan, de nem egyezett bele egy újabb érkező. Ö ugyan­is kijelentette, hogy tiszteletjegye van, már nem tud hová ülni, álljon fel valamelyikünk. Vele összevesztünk, s így el­képzelhetik, hogy milyen hangulatban kezdtük nézni a mű­sort ... Mindezek után panaszosunk megjegyezte, hogy szívesen fizetett volna a 25 forintos atlaghelyárnál többet, ha számo­zott helyre ülhetett volna. Ezenkívül elmondotta meg javas­latait arra vonatkozóan, hogy: ha már egységes a helyár, nyissák ki korábban az ajtókat, hogy az érkezési sorrendben foglalhassák el helyüket a nézők; a fenntartott sorokra tegye­nek feliratot; a tiszteletjegyet kapók üljenek az első sorba. Mivel más, egységes helyárú rendezvényekről (például filmvetítésekről) is hallottunk hasonló panaszokat, kérjük az illetékeseket, hogy figyeljenek fel ezekre! Ir. aJ

Next

/
Thumbnails
Contents