Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)
1980-08-02 / 180. szám
Hagyomány és eleven művészet Fafaragók az egész országból A hagyomány és a még eleven amatör művészet találkozott csütörtökön a Molnár Béla Ifjúsági Házban. Dr. Zólyomi József, a balassagyarmati múzeum igazgatója nyitotta meg az Észak- Magyarország pásztorművészete című kiállítást az első emeleti galérián. A lényegét tekintve múzeumi anyag a már kihalt, kihalóban lévő foglalkozás munkaeszközeit, személyi használati tárgyait, valamint az ebből fejlődött díszítőművészetet mutatja be. Csupán egyetlen gondolatot emelnénk ki a szakember megnyitójából es tárlatvezetéséből. A pasztorkodas lenézett mesterség volt a falu társadalmán belül. Valamiképpen ezt is kívánták kompenzálni mintegy az egyre díszesebb, de lassan funkciójukat veszített tárgyakkal. Megrendelésre dolgoztak a faragók, a tárgyak a falu, majd a városi lakások díszeivé váltak. Nos. ez ma az amatőrmozgalom egyik legnagyobb gondja — emelte ki Csótai Janos az I. országos amatőr fal'aragó-kiallítás megnyitójában. Az ember, miközben állandó kapcsolatban es harcban volt a természettel, megteremtette a maga tárgyait. Ezeknek a tárgyaknak, szerszámoknak. használati eszközöknek azonban nem csupán a praktikus értekeit becsüljük meg. hanem a bennük megjelenített, megfogalmazódott esztétikumot is. A veszély ma az, hogy az amatőr- mozgalom — miután a tárgyak elveszítették a funkciójukat — a vásári, a giccs felé mozdulhat el. A fafaragás, s egyáltalán a népművészeti alkotás lakas- dísszé válhat. A városi műA bútorkategória egyik szép, díjazott darabja velődési központ éppen azért ad helyet és teret az amatőr fafaragó-mozgalomnak — mondotta dr. Környey Lászióné igazgató —, mert szükségesnek érzik, hogy a népművészetet népszerűsítsék városunkban, otthont, hagyományt teremtsenek neki ezzel. A város és a megye több díjat is alapított az amatőr fafaragóknak. Ezeket az illetékes szervek képviselői adták át. A kiállítás (szeptember 15-ig látható) természetesen csak az egyik eseménye a többnapos programnak. Tegnap és ma tartják a második országos fafaragó konferenciát. tízen értékelik a két éve hozott határozatok eredményeit, megvitatják a mozgalom helyzetét, határozatot hoznak a jövő teendőiről. Tudósklub A júliusi Tudósklub egyik, s tálán legizgalmasabb kérdésé az volt, hogy a ma embere vagy az ötvenezer évvel korábbi elődje íélt-e jobban? Nem könnyű erre a válasz,, mint ahogyan a többi, a természetes a társadalomtudósok által felvetett kérdésekre sem. Volt, aki az embert „különlegesen békés jószágnak" nevezte, mert több tízezred magával is jól megíer mondjuk a Palatínus strandon, itllene szól ennek a rettenetes háborúk ténye, s maga a történelem, de ezt meg azzal hárítottak el a biológusok, hogy ez már társadalmi kérdés, nem tartozik a természettudományra. Az alapkérdés persze — s meglepő volt. hogy erre a tudomány sem tud még egyértelmű választ! —. hogy mi hát az ember? Milyen élőlény? Honnan jön. merre tart? Mi lesz a sorsa? Mi a célja? Mennyi nyugtalanító kérdés. Korántsem újak. hiszen minden mitológia és filozófia feltette, amióta „két lábra állt az ember”. Felteszi ezeket a kéidéseket minden ember önmagának is, a társainak is. Űj motívumnak nevezhető, hogy ma mar a tudománytól varjuk a választ. Kétségtelen, hogy megnőtt a tudósokra nehezedő erkölcsi nyomás, mint ahogyan a növekvő tudósmennyiséggel arányosan nő a felelősségük is. Csupán egy fogalmat emelnénk ki a vitából: azt, amit darwini paradigmának neveztek. Ez nem mást jelent, mint azt, hogy az ember az élővilág fejlődésének a része, csúcsa, ha úgy tetszik. tehát rá is vonatkoznak a természet törvényszerűségei. A közgondolkodásunk azonban — panaszolták fel a biológusok — még ma sem fogadta el teljesen, hogy az őseink állatok voltak, tehát a ma élő állatok mintegy „unokatestvéreink”. Miért" érdekes ez? Mert, ha felismerjük és belátjuk a biológiai korlátáinkat, s egyáltalán a biológiai létünk törvényszerűségeit, akkor nem teszünk ilyen durva erőszakokat rajta. Más megfogalmazásban (ezt a pszichológus mondta ki) a neurózis, a rossz biológiai közérzet oka a XX. században elsörenden társadalmi-szociális eredetű, s csak következményeiben orvosi kérdés! Tehát? Magát a társadalmat kell humánusáéba tenni, az ember biológiai természetéhez (is) alakítani. Az ember, ez a talány szeretné jól érezni magat a világban, szeretné biztosítva látni a jövőjét. A biológiait is. a társadalmit is. A tudósok eszmecseréjéből viszont az derült ki. hogy noha egyre többet tudunk, a lényeget tekintve még mindig olyan keveset tudunk róla. mint a mitológiák. Plalonék es Arisztotelészéit. Például: miért agresszív, ha szelíd. miért ostoba néhány (alapvető!) dologban, ha sapiensnek (okosnak) mondott? Miért toporog egv helyben, ha fejlődik? S főleg miért fél ma jobban, mint ötvenezer évvel ezelőtt? Csak nem önmagától? De miért? Miért?! H. S. Pumuckl Az augusztusi Napjaink Pumuckl, az NSZK rendkívül népszerű ifjúsági regénysorozat főhőse elevenedik meg a Pannónia animációs és rajzfilmstúdió rajzasztalain, ahol javában folynak a magyar—NSZK közős vállalkozásban készülő filmsorozat munkálatai. A bajor rádió es televízió megbízásából elkészült. 52, egy-egyperces minirajzfilm kedvező fogadtatása után láttak hozza a 26 részből álló, húszhúsz perces történetek rajzolásához. Pumuckl, az egyébként láthatatlan figura csak akkor jelenik meg a nézők előtt, ha egyedül, vagy gaz- haja társaságában van. A történet szerint, az lesz" a gazdája, aki ót először meglátja. Mivel Pumuckl kalandozásai során beleragadt egy asztalos ragasztós üvegébe, így későbbi sorsa megpecsételődött. A kicsit vásott, de jóérzésű figura az asztalos műhelyéből elindulva láthatósága, illetve láthatatlansága révén sok kalandon esik át, de mindig visszatér gazdájához. Eddig öt epizód készült el. . A város szimbólum is. Lehet, hogy a lakótelep társzimbóluma. De vajon elveinek is szimbóluma lenne? Ez a legkevésbé sem közösségi és urbánus forma? Nem hiszem. Éppen ezért, s mert tévedésünket eléggé bizonyítottuk. szükség lenne, mielőtt végképp, nem késő. politikusok. építészek, közgazdászok, technológusok slb. megegyezésére. egy igazi, kollektív létformát és térformát megvalósító. a jövő iránt nagyobb felelősseget vállaló, új épí- :észeti módszer érdekeben. Így talán a század utolsó két evtizede az .urbanisztika megújulásának időszaka lehet.” A fenti sorokat Bodonyi Csaba epílesz írta Új a semmiből? Üj a régiből! címmel a Napjainkban foljm lakótelepi vita hozzászólásaként. Le- hoczky Alfréd és Toth Pál statisztikai adatokkal alátámasztott tanulmányokban fejtik ki véleményüket A szűkre szabott modernség vitában. Nem könnyű, de felkavaró, elgondolkodtato olvasmány Farkas András embert-vila- got-köllöt faggató írása (Kérdések a költőhöz). Bálint István rajzait néhány hónapja mar láthattak az érdeklődők a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezett kiállításon. A Napjaink most megjelent augusztusi számának grafikáit Bálint István készítette. A műveltség „árát. ázsióját, presztízsét" vizsgálja tanulmányában Tuba Imre (Művelődési értekek nyomában). Békés Dezső a fiatal miskolci építészek kollektív .hazát. illetve lakóit mutatja be írásában. Recenziók, kritikák teszik teljessé a Napjainkat, mely Cseh Károly tói, Géczi Jánostól. Cyurkovics Tibortól. Hars Ernőtől. Kerék Imrétől, Kiss Dénestől, Paskándi Gézától. Pe^tröczi Évától, Serfö- ző Simontól, Szigeti Lajostól, Vasadi Pétertől és Villanyi Lászlótól közöl verseket. Sz— Szeged és a fesztivál A látogató első impressziója Szeged belvárosában az, mintha Budapest kőrútjain járná. Az épületek stílusa, az utcák mérete a polgárosodó XIX. századra utat. Ám közeledve a Tiszához, üldögélve a Széchenyi téren, sétálva a folyóparton, változik a véleményünk. Szeged — legalábbis ilyenkor, a fesztivál idején — mediterrán város, tele jó alakú és jó illatú nőkkel, borzas-tor- zonborz beatrajongoval, akik imádott együttesüket követték a fesztiválra. Az Express (Ifjúsági Utazási Iroda) tízezernek szervezett szállást, de (Borsodból is volt egy vonat) — amint elmondtak — mintegy negyvenezer fiatal jött el az ország legtávolabbi vidékeiről, hogy ne maradjanak ki a buliból. Első latosra is fel lehetett ismerni őket, mert a kontraszt szembetűnő volt a szolid szegediekkel szemben. „Topis" farme.r. szandál, vallukra vetett pled, hátizsák. Az éjszaka (amit a Tisza-part bokrai alatt töltöttek) is láthatóan megviselte őket. A szegediek enyhe megbotránkozással mesélték, hogy mit művelt ott a kétnemű ifjúság. Persze, elnézi és kiheveri ezt is Szeged, amely ezekben a napokban a fesztivál lázában ég. Vasárnap hajnaltól a polbeal- énekesektöl volt hangos a Tisza-part. amelyen bizonyára jó vásárt csináltak a messze földről idesereglett népművészek is. akik a „zenekarokkal versengve’’ kínálták portékájukat. A nap fő attrakciója azonban szombaton délután volt, amikor a város vállalatai rendezték meg látványos felvonulásukat. Jelmezbe' öltözve, szellemes élőképeket alkotva haladtak el a zsűri és a több tízezres tömeg előtt. Ez a látvány: a szegediék családias, tömeges kivonulása volt talán a legizgalmasabb élmény, ahogy jöttek ünneplőbe öltözötten, karjukon, oldalukon a gyerekekkel, fiatalok. öregek egyaránt. Meg is magyarázta a szegedi kolléga, s magunk is több tanújelét láttuk: „A szegediek erősen lokálpatrióták, ott vannak minden rendezvényen. Büszkék a városukra, nem engedik bántani azt’’. Ha valaki Szegeden jár, feltétlenül meg kell(ene) kóstolnia a halászlét. Furcsamód, itt csődöt mondott a szegedi lokálpatriotizmus, mert vallottak, hogy a bajai halászlé az igazi. Ezért még el kell menni Bajara, de tény. hogy a szegedi halászléről szólván igazat mondtak.. Más tekintetben, ami a vendéglátást — úgy is. mint ..ipart" — illeti, csak irigyelhetjük Szegedet. Sok és ízléses vendéglője van. ahol jó ízeket kínainak. Igaz. ami igaz. a felszolgálás tempója néhol komótosan alföldi volt. de ez — sajnos — nem csupán szegedi „specialitás’’ A méltóságteljesen széles utcákon elférnek a járművek és az emberek is. Mert igaz ugyan, hogy nem száguldanak sem a villamosok. sem a buszok, de az emberek sem. Ráérősen, készségesen elmagyaráznak mindent. jóindulatú kedélyességgel. Tessék ezt kipróbálni, csúcsidőben a Szemere-sarkon! Lehet, hogy mindez csak a fesztivál idején van így. Arn akkor is nagy találmány ez. amit nem ártana más városoknak is ellesni, eltanulni! Mert az embereknek igenis szükségük van arra. hogy időnként felvegyék a szebbik ruhájukat, karon fogjak az asszonyt, hogy „bejektessenek” valamit önmagukra is. Hogy programot csináljanak, hogy részt vehessenek valamilyen programban, amelyen mindenki ott van. aki él és mozog, mert ez az övéké, a szögedieké. Nem ts kell ehhez feltétlenül Tisza-part és fesztivál, de tér. idő és ügyes szervezés' igen. Mert Szeged abban ügyes, hogy koncentráltan adja azt. amit ad. Most folyik például a nyári egyetem, amelyen az érték és erkölcs problémait dolgozzak fel neves előadóit i (Hankiss Elemértől Köpeczi Béla akadémikusig): s a reszt vevő köz- művelődési szakembereknek maga a fesztivál, a sok kiállítás, tarlat. a rendezvények kínainak konkrét témát az elemzésre. Része ennek a hajnali kettőig tartott utcabal is, ahol egy egész város ropta. Hogy mindez csak ilyen messziről szép? Csak a vendég latja ilyen vidámnak? Akkor is érdemes kimozdulni néha. hazahozni valamit. Mondjuk, néhány ötletet és jó kedvet, amit tartalékolhatunk a következő nyárig itt a gyárkémények tövében. HORPACSI SÁNDOR Tucatszor az olimpiára Szerkesztőségünkben tegnap átadták a dijakat a Tucatszor az olimpiára rejtvénypályázat győzteseinek. Képünkön a második díjat nyert (11 találat) Szabó Lórántné látható, akinek a díjat Nagy Sándor, a 140. ^z. Csemegebolt KISZ-vezetőségi tagja adta át. A Borsod megyei Lapkiadó Vállalat által felajánlott könyvjutalom már Veres Mihály igazgató kezében. A háttérben, kissé takarva Menyhért László, a sportcsarnok és intézményeinek igazgatója, aki az első díjat adta át.
