Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-23 / 197. szám

* Somló István (prológus) azért áll háttal, hogy szembe legyen a nézőtér, és doku­mentálni tudjuk: telt■ ház, vagyis udvar volt Tapolcán is siker Szabadban a Csapodár madárka Percekig tarló ütemes taps hívta vissza Csapó Jánost, tuasKÓ Heteit, bzeiencst avul, újlaki Oeuest, akik a proló­gust moiido. játszó. komeata- zo Somló István net eben is o.yan örömmel köszönteit a/, unnepiest, mint műmig. Vagyis a Csapodat maaurku- nan eppen olyan sikere volt, mint mindig, csak amíg a Játékszín rétiek torainak té­nyében sok minden nem lát­szik, most a játék eszievene- to nyomokat nagy ott a szí­nészeken. Hat orakor meg világos van, világosán lát­szott, hogy csak nyomokban maradt rajtuk lestek, as nemcsak az oromloi lenylett az arcuk. Jól jött a tak lomb­jait cibálo. esőt tgerö szél, es meg jobban jön. ha még­sem lesz eső, csak legfeljebb a jevó héten kedden. Hadd legyen .igaza Csiszár Imrének, aki nemcsak a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként, ez­úttal sokkal inkább az elő-. adás rendezőjeként lelkese­dett: mondjatok meg, hát nem gyönyörű környezet ez? — es nem volt abban semmi színpadias, ahogy kitart ka­rokkal körbe mutatott. El­lenkezés sem volt. egyetér­tett mindenki: Tapolca tény­leg nagyon szép. a csónaká­zótó környéke különösen hangulatos, a Sziget presszó kertje fölé boruló nagy fák levelein játszó naplény ro­mantikus, a vásári' komédia >k A szabad térrel együtt jár a szúnyog, és egy jól felké­szült társulatnál a szúnyogirtó is. A szükséges kezelésnek itt éppen Szerencsi Éva állt elébe ták alá ácsolt körszínpada ismerős, a színes drapériák hivogatók. Meg is telt mind a száznegyven szék, aki pe­dig nem tért be a szabad ég alatt is stúdiószínházat utánzó, nézőtérre, az megállt a parton és bemegy ma, hol­nap, vagy holnapután. Tapolca nyári forgalmára, más vidékről jött színházba­sk Az egyik szédült udvarló, Menato képében Blaskó Peter (Jármay György jeluö iátokra, miskolci sétálókra számítva szervezték ezt a csütörtöktől hétfőig öt estén át ismétlődő előadássoroza­tot. és ha az annyit emlege­tett miskolci nyári színházat nem is pótolja, néhány igaz­ságot alátámaszt. Bizonyítja a legrégibbet, hogy a suttogó, árnyas fák nagy kerítők, te­hát (ha jó az idő) szabadtéri színházban szék nem marad üresen. Szól amellett, hogy az emberek érdeklődésére lehet építeni, és ismét iga­zolja az öt évvel ezelőtti da- rabválasztást. Ez. azasszonvi hűségnek, hűtlenségnek es a férfiúi természetnek a rejtel­meit feszegető, szabadszájú reneszánsz komédia biztos siker. Színházban és akárhol, mint ahogy az már az évek­kel ezelőtti bemutatón kide­rült. Akkor egy sárospataki magtárban játszották. Szá- zadszor ismét ott fogják szín­re vinni majd szeptember végen Ruzante (Angelo Beol- co) itt is. most is tetszéssel megtámogatott bohóságait, A századikhoz közeledő, begyakorlott előadás jó. ezt mondani sem kell. a régi babérkoszorú ugyanolyan eleven. Mondhatjuk úgy is, hogy jó ötlet volt ez a tapol­cai kiruccanás, a színháznak egy félreeső asztal mellé hú­zódó. elmélyült eszmecseré­be merülő vezetői is elége­dettnek látszottak. Gondolom, arról beszéltek, hogy jövőre is kitalálnak valami hason­lót. M— Három hétig Utcaszínház A városi művelődési köz­pont nyár végére (talán a várszínház helyett? ...) sza­badtéri színházi programot szervez. A három héten ke­resztül a várra különböző pontjain utcasünházat ren­deznek. Elsőként a Fővárosi Színjátszó Együttes mutatko­zik be Miskolcon. Néró, a veres kezű császár című tra­gikomédiát adják elő. A da­rab cselekményét egy drá- matörténeti tanulmányból vették, s comedia deirarte- szerüen játsszák, f Ma délután 3 órakor Pere­cesen a Bollóalján, este 8 órakor a Katowice étterem előtt, holnap 11 órakor az avasi lakótelepen, este 6 óra­kor pedig Ónodon a Rákóczi - várban lépnek lel. Jövő he­ten szombaton és vasárnap a Perem Színpad, szeptember első hetében pedig a KISZ Központi Művészegyüttes színjátszó csoportja mutat­kozik be, a Katowice étte­rem előtt es az avasi lakó­telepen. Egy korosztály kiöregszik Új közönség a dobogók körül Színen: A Kékszakállú herceg vára Opera Diósgyőrben A diósgyőri várban mutat, ják be a jövő héten csütör­tökön Bartók Béla—Balázs Béla A Kékszakállú herceg vára című egyielvonásos operáját. Szereplők: Tréfás György Liszt-dijas. érdemes művész (a Kékszakállú her­ceg), Mészöly Katalin (Ju­dit). a regös prológusát O. Szabó István mondja el. Közreműködik a debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kar. vezényel Szabó László. Az előadást, mely este 8 óra­kor kezdődik. Kertész Gyula Erkel-dijas. érdemes művesz rendezte. Jegyek a Filhar­mónia miskolci kirendeltsé­gen. és előadás előtt a hely színen válthatók. Rossz idő esetén a Vasas Művelődési Központban lesz az opera miskolci eloadasa. Hűvös, langyos szelek fújdo- gálnak idén a szabadtéri rock- pódiumok környékén, s ebben nemcsak az időjárás a ludas. Idén nyáron nincsenek fontos koncertek, zenei szempontból kevés volt az említésre méltó esemény, elmaradtak az ígére­tes indulások, nagy kiugrások is. Egy szt>. mint száz. az elő­ző évek dinamizmusa után szinte pang a rockélet. Igaz, ebben közrejátszik az is. hogy Budapesten egy időre be kel­lett zárni a Budai Ifjúsági Parkol, technikai okokból nem nyithatott ki az Agárdi Rock- centrum és a Balaton környé­kén ismét csak a szokásos esztrádmüsorok, illetve a gép­zene szórakoztatja a fiatalokat. A változásban szerepet jászó igazi okok azonban mégsem elsősorban a kedvezőtlenül ala­kuló körülményekben keresen­dők. 1980 nyarára rnaga a rockzene, illetve közönsége változott meg — ügy tűnik —, immár végérvényesen. Egy korszak lezárulóban van. Az első jelek-már a nyár elején észlelhetők voltak. Az első számú közönségkedvenc, a Piramis meglehetősen hosszú kihagyás után orszá­gos koncertturnén vett reszt, de nagy meglepetésre ko­rántsem arattak olyan sike­reket, mint azt várni lehe­tett volna. Mi tagadás, a le­gendás együttes nimbusza megkopott, a Piramis szó 1980-ban már nem olyan va- rázsos. mozgósító erejű, mint az elmúlt években volt. A rockzenekarok többségének hírnevét is jócskán megté­pázta az idő, sőt az utóbbi hónapokban már a Beatrice körüli viták is lecsendesed­tek. A rock napjainkra meg­szelídült. jórészt intézmé­nyessé vált, divat lett. A je­lentkező új zenekarok egy része is még a régi sémákat „gyilkolja”. Habár a rock helyébe, amely az elmúlt években a diszkóval viaskod­va, uralta a könnyűzenei életet, lassan új zenei jelen­ségek is léptek. S nemcsak a zene, hanem a közönsége is a változás jeleit mutatja. Egy korosztály, a rock zász­laja alá csapatosan tódulok, lassan „kiöregszenek” a ti­zenéves korból, nagyon sokan közülük éppen ezekben a hónapokban munkába áll­nak. egyetemre, főiskolákra kerülnek, esetleg családot alapítanak, férjhez mennek. Számukra a felelőtlen üvöl­tözés korszaka véget ért. S ennek így kellett történnie. Nemcsak az idő. az ifjúkor elmúlása hozza ezt magával, hanem a divat természetraj­za. Ami 4—5 éve még pol­gárpukkasztó. feltűnő, botrá­nyos. kitagadott, elátkozott volt, napjainkra megszokottá, legalábbis megtűrtté vált, s mivel a csövesség sokak sze­mében mindig is csak diva- tot. külsőségeket jelentett, 1980-ra az 1975—76-ban szü­letett ..módi” elavult lett. S már jön is helyébe az új fazon. Mióta a tömegkultúra lé- . tezik. a divatjelensegek bi­zonyos időközönként tör­vényszerűen követik egy­mást. A következő korosztály is valószínűleg sajat maga te­remti majd meg — kényte­len lesz! — szórakozási for­máit, keres indulatainak, energiáinak levezető csator­nákat. szabadidő-eltöltési le­hetőségeket, s egvéb ideálok híián talán megint a rock­zenészek közül választ pró­fétákat. A demográfiái előrejelzések szerint a 80-as évek első fe­lében — elsősorban a nagy­városokban, illetve a lakóte­lepeken — egy létszámban a mostani . csöves” korosztály­nál jóval népesebb ifjúsági réteg éri el a tinédzserkort, S mivel a társadalmi-kultu­rális eleiben a számukra kí­nálkozó feltételek és lehető­ségek a jelenlegihez képest lényegesen nem változnak, valószínűleg a zene sem vál­tozik lényegesen. Az idei nyár meg csak je­lezte, hogy változások vár­hatók. Nem árt odafigyel­nünk: új fiatalok ailnak a kapuk előtt. SEBOK JÁNOS Nyár, ami csak nyárból áll R égi ismerősömről. Mindig Alajosról már csaknem megfeled­keztem, olyan regen találkoztunk. Kérde­zés nélkül elmondta, merre járt, hol volt hosszú időn át: — Időt és faradsá­got nem kímélve jár­tam szerte a megye­ben, sőt a megyeha­táron túl is, amióta csak megkezdődött az iskolák nyári szün­ideje. Ne vágjon köz­be, tudom, azt akarja kérdezni, mi közöm nekem a nyári szün­időhöz. Válaszolok: gyakorlatilag semmi, legfeljebb én is a nyári szünet idején veszem ki az évi hu­szonkét napra maxi­mált fizetéses sza­badsagomat, mert­hogy az unokám vi­szont iskolás. De en­nek semmi köze ah­hoz, amit el akarok mondani. A szokásos hatas- szünet következett, közbeszólni, biztatni illetlen lett volna. Folytatta: — Bolyongásaim közben felfedeztem valamit. Azt hiszem, unikumnak tekint­hető. Sőt. nem is egy­valamit fedeztem fel, hanem egy sor dol­got, amelyeknek van egy nagyon -fontos közös vonásuk. 'Talál­tam ugyanis egy olyan közintézményt, amelyben ugyan nyá­ri szünet van, de nem rendezett semmiféle nyári tábort. Sem ol­vasótábor, sem köz- művelődési tábor nincsen a nyári prog­ramjában. Először meghökkentem, sőt felháborodtam. Aztán az igazgató megmu­tatta az éves munka­tervüket. amelynek elején olvasható, hogy azt a lakosság igé­nyeinek felmérése alapján állították ösz- sze. Nem volt igény nyári közművelődési táborrá. — Hihetetlen! — Ne zavarjon ! Én is azt mondtam. Az­tán végigjártam tiz egymás melletti köz­séget. Ha hiszi, ha nem. egyikben sem volt se nyári művész- telep. se népművé­szeti alkotótábor, se fafaragók táborozása, sőt még díszítőművé­szeti szimpozion sem. Pedig ott volt az is­kola kihasználatlanul. És ráadásul a peda­gógusok nyaraltak. Nyáron! Most szól­jon hozza! Pedagógu­sok nyáron pihentek, ahelyett, hogy tábort vezettek volna, vagy országjáráson szá­molgatták volna reg­geltől estig, hány gyerek csellengett el a csoportból. — Borzasztó ... — És a közületek is! A tanácsok, meg a többi! Végigjártam csaknem egy teljes járásnyi községet es sehol egy nyári soro­zat, sehol egy na­gyobb szabadtéri vál­lalkozás, sehol egy várjáték, vagy kon­certsorozat a kőbá­nyában. Pedig vár­rom is akad, kőbánya is, legfeljebb szabad szombaton lehetne ott zenélni. Az embe­rek dolgoztak, ki az üzemekben, ki meg a földeken, amikor az idő engedte, aki meg szabadságon volt, az pihent, olvasott, na­pozott meg strandolt, meg elutazott szak- szervezeti üdülőbe és ott nézte, hogy más vidékeken milyen szorgalmasak. Látta, hogy egyik megyében egymásba érnék az olvasótáborok, egy szebb fekvésű falura kettő is esik, máshol meg a művésztelepek lendítik fel az eletet és így tovább. — De hat a nyári közmavelödeshez csak hozzátartoznak mar az olvasótáborok, al­kotótáborok, egyebek! Remélem, nem akar­ja tagadni ezeknek a nyári közművelődési alkalmaknak a hasz­nosságát. — Ne magyarázzon bele a szavaimba olyat, amit nem mondtam. Én csak arról beszéltem, hogy láttam olyan közsé­geket, ahol se olvasó­tábor, se semmi, az emberek meg nem is hiányolják. Ami meg azt illeti, hogy hozzá­tartozik a nyárhoz, hát hol az a nyár az idén!? — És merre van ez a szent háborítatlan­ságban élő vidék? — Nem árulom el, mert akkor oda is betör a közművelő­dési nyár. Hátha ké­sőbb ott alakítják majd ki azt a falu­múzeumot. amely hi­vatott lesz bemutatni azt a nyári falusi életet, ami csak nyár­ból, pihenésből áll, minden agyonszerve- zés nélkül. ((lenedet!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents