Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)
1980-08-22 / 196. szám
A lóíuttaló társasággal kezdődött “c5 Az OMÉK 69. -szer a fővárosban Talán még egyetlen vásár és kiállítás sem tartott, illetve tart ilyen hosszú ideig nyitva, mint az idei, a 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, amely 17 napig, szeptember 4-ig tekinthető meg a budapesti (kőbányai) vásárvárosban. Itt valóban felvonulnak a hazai és a nemzetközi mezőgazdaság és élelmiszeripar legjobbjai, bemutatva kiváló produktumaikat: a gépeket, terményeket. A kiállítás előtti sajtótájékoztatón mondotta Földes László, a Hungexpo vezérigazgatója: - A magyar ipar teljes kivitelének egynegyedét az élelmiszeripar adja ... Nos, talán ezért is nagyon fontos, hogy az élelmiszeripar, s az ezt ellátó mezógazdasag külön kiállításon mutassa be különlegességeit és azon cikkeket, amelyek a mindennapi éleiben elengedhetetlenek, szükségesek. !■ * y • ««waew Jubileumról most nem beszelhetünk: 151 évvel ezelőtt, 1829-ben. a Széchényi István alapította Lófuttató Társaság állatkiállítást rendezett a fővárosban. Ez volt az első, még nem hivatalos kiállítás. Aztán majd’ három évtizeddel később, 1857. július 8—12. kozott megrendezték Pesten az első gazdasági termény-, állat- és gépkiállítást. Ezota jegyzik hivatalosan az OMEK-et. Tíz esztendővel ezelőtt, pedig úgy döntöttek, hogy minden ötödik évben rendezi meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium megbízásából a kiállítást a Hungexpo. A sajtó részére tartott tájékoztatón. egy kérdésre válaszolva mondotta a vezér- igazgató: — Az ötévenkenti rendezésről hozott döntés úgy néz ki, beváltotta a reményeket .... Teljes kereszt- metszetében be tudjak mutatni. hogy mit, mennyit fejlődtünk . .. Az OMÉK rendezői és szervezői ót pontban foglalták össze céljukat es leiadatukat. ámeiyet talán ígv lehetne a legjobban összegezni: — A part KI. kongresz- szusa áltál meghatározott lejlesztesek és célkitűzések teljesítése, ezek bemutatása: a megzőgazdaság. az élelmiszeripar. az erdészet es ia- ipar népgazdasági szerepe—; a háttéripar tevékenysége —; az ágazatok nemzetközi, főleg KGST-kapcsolatai. s végül szeles korú tájékoztatás arról, hogy miképp áll az ágazat. Most. látva a kiállítást, elmondhatjuk. hogv az maradéktalanul szemlélteti fejlődésünket, a nehézségek ellenére is. Terjedelmes a 69. OMÉK. A MÉM központi bemutatói 27 ezer négvzetmétei fedett és 4b ezer négyzetméter szabad kiállítási területen mutatják be produktumaikat. Összességében az önálló magyar es külföldi kiállítókkal együtt több mint százezer négyzetméteren láthatók a kisgépek é« szántóföldi traktorok, az állatok, a termé- •Rk. Sz.ép számmal vesznek részt a kiállításon a megyét képviselő cégek is. így többek között a borsodsziráki Bartók Tsz, a Borsodi Erdő- és Fafeidolgoz.ó Gazdaság, a leninvárosi TVK, a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat. A 103 hazai kiállító közül — ez csak magánbecslés — talán legtöbben a borsodiak vannak, az ipari Borsod képviselői. Közülük többen is kiállították újdonságaikat, energiatakarékos berendezéseiket. Az OMÉK — mint ahogy Földes László is megfogalmazta — nemcsak a szakembereké. Mindenkit szívesen lát és vár, különösen most, hogv a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, központi téma lett... (illésy) (Sólymos László felvételei) Szerelés, géppel A jugoszláv szig'etelómunkások pontosan a kétszeresét teljesítették annak, mint amit magyar szaktársaik fölmutattak. Ugyanazon a hazai nagyberuházáson dolgoztak, azonos anyagokkal. ám :• nem azonos fölszereltséggel, s éppen ezért eltérő technológiával. A jugoszláv szigetelők feladataik javát gépekkel oldották meg. folyamatosan tevékenykedtek — igaz, mérnök vezetőjük hangos botrányt csinált, ha bármilyen anyag is hiányzott, amit a beruházónak volt kötelessége előteremteni. Nem egyedülálló a példa. Tapasztalatok szólnak hasonló arányról a szovjet es magyar csővezeték-építők teljesítményét összevetve. Azután: vegyipari technológiai szerelési munkáknál a nemzetközi élmezőnyhöz képest a hazai cégek termelekenysege egvhatod. egynegyed csupán. Ha átlagot nézünk. kétszer-négyszer annyi munkaórát használ fel a hazai szerelőipar azonos beruházás megvalósításához, mint a fejlett tőkés országokban. S ez már érzékelteti, miért a lassúság. miért kell — kell? — a nemzetközileg indokoltnak elfogadottnál jóval több munkás az itthoni teendőkhöz. Az ember gépet pótol, ahelyett, hogy fordítva lenne. A hazai szerelőipar gépesítettsége — az egy foglalkoztatottra jutó. kilowattban mért gépi teljesítőképesség alapján — a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva negyven százalékot ér el. s a szocialista országok egy részétől is jelentősen — 30—50 százalékkal — elmarad. Fölgyorsult a hetvenes években' az építés iparosítása, ám nem fejlődött ezzel párhuzamosán a közműépítés, az ún. befejező szak- és szerelőipari tevékenység, a technológiai szerelés. E feszültségeket tárta fel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. október 12-i ülésének határozata — az építő- és építőanyagipar helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól —. amikor kimondotta, hogy a szak- és szerelőipar körszerűsítése nem érte,el az előirányzott mértéket, s e területnek a jövőben a magasépítéssel összhangban kell fejlődnie. Egy évtizedet figyelembe véve. tagadhatatlanok a haladás bizonyítékai, ám ezek csak arra voltak elegendők, hogv a minimális követelményeknek megfeleljen a szerelőipar. Maga az építés is egyre inkább szerelés — gondoljunk csak a paneltechnológiára, a könnyűszerkezetekre —. azaz a technológiai és logikai lánc szemeinek pontosan kellene illeszkednie. Gyakran hiányzik ez. s így az építőmesterileg kész létesítmény, lakóház, középület, ipari csarnok, hónapokig vár az atadásra. Azért, mert csak most alakítják ki a közműhálózatot. most dolgozik hajrázva a maroknyi szakiparos, s azoknak ' sincs elegendő gépük. A hazai gépgyártás még az ötödét sem fedezi a szerelésgépesítés igényeinek. Marad az import, amihez deviza kell. s mert sok esetben égetőek a szükségletek, túlzottan bőséges a behozott eszközök típus- változata — mivel azt vásárolják meg. ami éppen van —, ennek kövefkeztében viszont szinte megoldhatatlan a szervezett javítás, karbantartás, a folyamatos alkatrész-utan- pótlás. Több mint 11 ezer központifűtés-, víz- és gázvezeték- szerelő. 12 ezer villanyszerelő áll alkalmazásban az építőipari vállalatoknál. S egy további adalék az ilyen jellegű munka növekvő fontosságának érzékeltetesere: 1970 és 1979 között a technológiai szereles részesedése az építőipar ege- szenek termeléséből megkétszereződött... ! Napjainkban ötvenöt százalék fölé emelkedett a szakmunkások aránya az építőiparban. Nagy erő lenne ez. ám gyakran elfecsérlődik a tudás. Olyankor például, amikor a ma mar sorozatban készített épületgépészeti blokkokat — ezek segítségével jelentősen csökkenthető a helyszíni szerelés ■—, eszközök híján, kezdetlegesen, kézzel, kézi szerszámokkal illesztik össze — magyarán: bütykölik — a beruházáson Az előre gyártás kínálta időnyereség emiatt úgy elvész, hogy végül költséges késedelemmé alakul át. Az összes népgazdasági beruházásnak csupán két, két és fél százaléka jutott az építőipar termelőeszközeinek fejlesztésére a legutóbbi evekben, s ennek az összegnek is csak a töredéke szolgálta a szerelés korszerűsítését. Az egészségtelenül kicsiny arányok következménye a gyakori feszültségek sokasodása, ami végül is arra a kényszerű fölismerésre vezetett, hogy az építés hatékonysága nem javítható a szak- és szerelőipar elmaradottságának fölszámolása nélkül. Nagy tartalékok rejlenek például az előre gyártott, szabványosított. tipizált szerkezetek, szerelvények fölhasználásában, az előszerelésben: a munkások között a több szakmával rendelkezők arányának növelésében, az ösztönző bérformák alkalmazásában. S az is kézenfekvő: a szerelés-gépesítés előbb jelzett, vállalati teendői mellett szerteágazó feladataik vannak a gépgyártóknak, a beruházásszervezőknek, a tervezőknek. A haladáshoz ezért együtt megtett lépések kellenek, minisztériumokban és termelőhelyeken, s e lépések indoka most már nem az igény, hanem a szükség. L. G. Ausztrál őslakók között 1. Az arandák Dikösí a rehabilitáció lü helyet ■ a csökkent munkaképességíieknek! A város nehézipari jellegéből adódik, hogy sok olyan munkahelyet tartanak nyilván, ahol — az óvintézkedések ellenére — károsodhat a dolgozók egészsége. Miskolcon 3244 leszázalékolt ember él. dolgozik, ezen kívül az üzemorvosok állal könnyebb munkahelyekre javasoltak száma is eléri az 120(1—1500 lót. A csökkent munkaképességűek viszonylag nagy száma indokolja, hogy mind a vállalatok, mind a tanácsok kiemelt feladatuknak tekintsék a rehabilitációt. A vállalatoknál — az érvényes rendelet szerint — olyan bizottságokat kell létrehozni, melyek a csökkent munkaképességűekkel foglalkoznak. Sajnos, nem mindenütt szervezték meg e bizottságokat és néhány működése formálisnak tekinthető. A kívántnál kevesebb olyan munkahely van a városban, ahol csökkent munkaképességűeket foglalkoztatni lehet. Az 1970. évi 5007-tel szemben, az idén már csak 3312 ilyen munkahelyet tudott felmérni a közelmúltban lezajlott vizsgálat. Kevés kivételtől eltekintve, nem lehetünk elégedettek azzal sem, ahogy a vállalatod a meggyengült egészségű dolgozók átképzésével. továbbképzésével foglalkoznak. Ismeretes, hogy a csökkent látóképességű, illetve vak ember számára megfelelő munkahely a telefonközpont. Elfogadhatatlan, hogy a vállalatok egy része a központ kezelését összekapcsolta egyéb munkakörrel, s így ma már ezekben is csak teljesen egészséges emberek dolgozhatnak. Ha gyökeres változást nem is hoz. enyhíti a rehabilitációs gondokat annak a tervnek a megvalósítása, hogy ..célvállalatot" hoznak léire Miskolcon, meiy legalább 100—150 csökkent képességűnek ad majd munkát. " ~ A „vadak pápájának neveitek. Azon a napon halt mes, amely eleiének a csúcspontja lehelen volna 11178. október 3- án a dél-ausztráliai Adelaide egyetemen találkoztak a világ minden részéről erkezö prominens tudósok, politikusok és miivészek, akik a kiállítás megnyitásán való részvételükkel akarták kifejezni tiszteletűket Theodore Strehlow professzor eletmüve előtt. Munkája kultúrtörténeti szempöntból egyedülálló teljesítmény: Strehlow tenyke- pek, filmek! naplók ezreiben örökítette meg az arandak szokásait, hagyományait, vállasat és ráolvasás! szertartásait. Strehlowon kívül, soha más fehér ember nem látta ezt a kihaló, kőkorszaki körülmények között élő középausztráliai népet. A 70 éves ember közvetlenül a kiállítás ünnepélyes megnyitása előtt esett össze. Egy pár szót mondott még aranda nyelven, melyet azonban senki nem értett a vendegek közül. A tudós, felesege karjai között halt meg szí vi n fark tusban. Carl Strehlow. Theodore apja a múlt század végén költözött az ausztráliai bozótvidékre, hogy megtérítse a „vadakat”, akik akkoriban körülbelül 70 000-en az ausztráliai őslakos törzsekhez tartoztak. Evangélikus misz- szionárius volt. Közép- Ausztrálía járhatatlan, száraz vidékén alapította meg a Hermannsburg minisszioná- rius állomást. Theodore fekete játszótársak között nőtt fel. hamar megtanulta az arandák nyelvét, akiknek a neve „haragost" jelent. Strehlow 1922-ben család-, jával együtt, vissza akart költözni Németországba. Vízkórba betegedett meg. és fia jövője miatt is aggódott: Theodore-nak 14 éves korában végre rendes iskolába keilett járnia. „Old Margaret’, a fiú benszülbtt neveld anyja ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Mindig gondolj arra, hogy te nemcsak egyszerűen fehér fiú vagy, hanem közülünk egy — aranda. Menj el a fehér emberek iskolájába, de gyere vissza közénk’, Theodore megígérte. Strehlow apja nem érte el Németországot. A bozótvidék közepén halt meg, amikor lovas kocsival kerestek orvost a kietlen vidéken. Theodore Adelaide-ben tanult, majd az angol irodalom docens- lett. Soha nem veszítette azonban szem elől a célját: az arandákhoz váló visszatérést. Végül sikerült meggyőznie a professzorait arról, hogy az arandák nem „primitív négerek", hanem évezredes, gazdag kultúrtörténettel rendelkező nép. Megkapta a megbízatást, deríts# fel az arandák titkait. Következik: Az
