Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

•. * Háziasszonyoknak vaiő Hz a bizonyos második műszak Gyerekkocsi a padláson Kölcsön o? Sátor, gumimatrac, padló- csiszoló, bóröndgarnitúra, gázióző — megannyi holmi, amire csak egyszer-egyszer van szükség egy évben. Ha vétel helyett csak kölcsön vesszük: egyfajta takarékos­kodás, hiszen egy négysze­mélyes sátor árából tizenhét évig futja a kölcsondíjra, ha évenként egy hónapra vesz- szük igénybe. A kölcsönzőben járva utánanéztünk: mennyi­re élünk, s mennyire élhe­tünk a kölcsönzés adta le­hetőségekkel Miskolcon. Szerény külseje és még szerényebb méretei láttán, aligha hinnénk, hogy évi há­rommillió forint forgalmat bonyolít le az Iparcikk Köl­csönző Vallalat Széchenyi úti boltja. Nagy a kölcsönző­kedvünk. Ahogy a cikklista, a kínálat bővül, otthon pedig egyre inkább a gazdaságos­ság a fő jelszó, úgy egyre inkább nő. Tíz, tizenöt, évvel ezelőtt alig volt forgalom — mondja Kovács Istvánná, a boltveze­tő helyettese —, ma verseny, futás van egyes cikkekért. Például a csiszoló-, festőesz­közökre már előjegyzést sem veszünk fel, annyi a várako­zó ügyfél. Ugyanilyen kapó­sak a barkácsfelszerelések is- a „csináld magad” csak úgy kifizetődő, ha nem kell megvenni súlyos ezrekért a gépeket. Tény. hogy az otthoni kényszerű ezermestereket a gazdasági megfontolás vezér­li, a szolgáltatások, a szak­munka pénztárca- és türe­lememésztő hazai sajátossá­ga. De hogyan dönt az, aki nyaralni indul, sátorozni, s a kölcsönzőbe menet épp a 20—30 százalékos kemping- cikk-leértékeiest hirdető táb­lák előtt halad el? — Többnyire mégis ide jön — hangzik a gyors kereske­dői válasz —, hiszen még így is megéri. Igaz, nem az előbb emlegetett tizenhétre, de ti­zenkét évre még mindig fut­ja az árengedményes árból is, ha kölcsönzi azt a bizo­nyos sátrat. De lel is szerel­heti itt: van gázfőző, gumi­matrac,, kempingbútor, s. ha ezt összecsomagolta, feltehe­ti egy csomagtartóra, mert azt is kölcsönzünk. A felsorolás hosszúra nyúl­na, ha végigvennénk min­dent a négyszáz személyes étkészlettől a fűnyírógépig. Inkább bekukkantottunk a raktárba: hova fér el ez a tengernyi holmi? A velős vá­lasz az lenne: sehova. A csöppnyi helyiségben egymás hegyén-hátán tornyosul min­den. Pedig ahogy hallottuk, most sók cikk nincs is itt, például az összes tévé hiány­zik az olimpia miatt. Az ügyfelek türelmetlenek, a sor igen hosszúra nyúlik néha. mert a raktár egybén javítóműhely, iroda is, s az adminisztráció, ami a köl­csönzéssel jár, nem kevés. (A cipelésröl nem is beszél­ve, a gyerekkocsik például a padláson vannak!) A nem éppen ideális kö­rülmények ellenére a köl­csönözhető cikkek választéka folyamatosan bővül. Üj do­log a prizmás látcső, az ele­gáns bőröndgarnitúra, a Bosch-hűtőszekrény. a sző­nyegtisztító gép. Lehetne mo­toros kiskapa is — sokan ke­resik —, s a többi népszerű gépből elkelne több, ha tud­nánk hova tenni ... A kölcsönzés, ha továbbra is ilyen mértéktartó árai lesznek, alighanem a gyorsan népszerűsödő szolgáltatások közé fog tartozni a jövőben is. Épp ezért elgondolkozta­tó. hogy az újonnan épült üzlétházakban épp ennek nem jutott eddig még hely... KISS LÁSZLÓ Megoldásra váró gondja­ink sorában előkelő helyet foglalnak el a nők termelő­munkája és családanyai, há­ziasszonyi hivatásuk össze­egyeztetésének problémái. A család ellátását segítő szol­gáltatások helyenként ala­csony színvonala még min­dig aránytalanul sok terhet ró a nőkre, megnehezíti szá­mukra a második műszakot. Egy nemrég készült élet­módvizsgálat feltárta, hogy egy háziasszony heti bevá­sárlásai során összesen 50— HU kilónyí élelmiszert cipel haza családjának. Az ország néhány megyéjében végzett felmérés tanúsága szerint vannak vidékek, ahol — a szolgáltatások fejletlensége, a mélyhűtött és készételek sze­rény választéka, illetve a fel­soroltakkal szembeni előíté­letek miatt — még mindig heti 40—45 órát fordítanak a dolgozó nők házimunkára! Az naponta csaknem egy teljes műszak, a második. f cii*y az idő, vagy a pénz Sok minden történt nem egeszen öt esztendő alatt, miért nem vagyunk még­sem elégedettek? Tovább kellene lépni vásárlási, tá­rolási, főzési, étkezési szoká­sainkban; mert mi tagadás, ezek nem éppen korszerűek. A Magyar Nők Országos Tanácsának egyik munka- csoportja nemrég széles kö­rű vizsgálatot végzett Buda­pest két kerületében, vala­mint Bács-Kiskun. Borsod, Gsongrád es Somogy megyé­ben a fogyasztói szokások alakulásáról. A vizsgálat azt kutatta, milyen módszerek­kel takarékoskodnak a ház­tartási munka során az idő­vel. az energiával és a pénz­zel? A tapasztalatok szerint a városi értelmiségi — csa­ládok gyakrabban veszik igénybe a háztartási mun­kákat könnyítő szolgáltatá­sokat, használnak félkész- és készételeket; s ezzel időt nyernek; a vidékiek inkább a pénzükkel takarékoskod­nak. Olyan módszereket. amelyekkel egyszerre taka­rékoskodhatnának idővel, energiával és pénzzel, a csa­ládok nem ismernek. A vizsgált vidékeken minden család mindennap legalább egyszer — de in­kább többször — vásárol élelmiszert. Kénytelen, hi­szen amíg a kisvárosokban, községekben különböző na­pokon. különböző időpontok­ban kapják a boltok a zöld­séget, a húsárut, a mireli­teket. a tejet, tejterméket és a pékárut, addig mindenért külön kell elmenni. Ahova pedig hetente egyszer-két- szer érkezik friss áru, ott a nagyobb bevásárlások a szál­lítás napjára torlódnak. A lakótelepeken más a gond; a lakásokban nincs megfele­lő tárolóhely a nagyobb be- vásárlásoKhoz. A legtöbb la­kás éléskamra nélkül épült, s az sem ritka, hogy a 120 literesnél nagyobb hűtőszek­rény elhelyezese is gondot okoz. Nem előre — visszaléptünk Néhány esztendeje még nagy reményeket fűztünk az élelmiszerkereskedelmi vál­lalatok házhozszállítási ak­ciójához. Nos. a kezdeti fel­lendülést azóta mindenütt leíéiyeáió a kiszárníthatattar^ áruellátás, a nem megfelelő próöágotnda és 'a münkáerő- goadok. >• Megállapíthatjuk, hogy a második műszak tekintélyes részét a főzés tölti ki. Több családban főznek naponta — vagy legalább kétnaponként —, mint ahányban . hétköz­nap rendszeresen otthon ebé­delnek. tehát szervezett ét­keztetésben részt vevő csa­ládok nagy részében is rend­szeresen főznek otthon. Saj­nos. nemcsak az ízlés, a tá­rolási szokások is konzerva­tívak. A hűtőszekrények mélyhűtőjében — ha esvál- talán használják — a meg­kérdezettek legtöbbje mire­litet, és legfeljebb egy hét­re beszerzett húst tárol. Hoz- •zátartozik az igazsághoz, hogy noha 1979-ben mar a háztartások 80 százaléka volt ellátva hűtőszekrénnyel, ezek túlnyomó többsége régebbi . típusú, úgynevezett egycsil­lagos készülék volt, melyben nem is lehet hosszabb ideig ételt tárolni. Több automata mosógépet Nem lenne teljes a má­sodik műszakról testen, kép. ha nem szólnánk az ipari szolgáltatásokról. Sajnos, á lehetőségek és az igények ma még nincsenek össz- hangban. Részint előítéletek miatt — „az én uram bele nem feküdne olyan ágyne­műve, amit a Patyolat mo­sott!” — másrészt viszont, az alacsonyabb jövedelmű családok számára e szolgál­tatások még az ártámogatás mellett is drágák, és fiók­üzleteik is távol vannak. A leginkább fejlődő szol­gáltatások egyike a textil- tisztítás. Az V. ötéves terv­ben folytatódik a hálózat bővítése, illetve korszerűsí­tése a szalonrendszerrel, az ágyneműcserével és a moz­gószolgálattal. 1979 tavaszán 1200 felvevőhely működött az országban; az utóbbi évek­ben megnyitott 130 szalon közül 100-at vidéken hoztak létre. E szolgáltatás igény­bevételét nagy szóródás jel­lemzi, mert míg a fővárosi lakosok fejenként 5.6 kilo­gramm mosást és 2 tétel vegytisztítást vesznek igény­be. addig az országos átlag 1.87 kg textilmosás es 1 té­tel vegytisztítás. E nehéz há­zimunkát inkább minél több korszerű, időt és energiát felszabadító, automata mosó­gép gyártásával lehetne meg­könnyíteni. mert ma az ilyen gépek aránya a háztartások­ban mindössze 5 százalék. Az otthonok falain kívül­ről jövő segítség természete­sen önmagában nem lehet elég. A nők munkába állá­sának általánossá válása óta szükség van a családon be­lüli szemléletváltozásra a munkamegosztásban. Az igazságosan elosztott terhek könnyebbé teszik az egész A múmia titka (4.) Botrány a fáraó sírjánál * Még ugyan csak július írunk, ám a Szerencsi Csokoládé­gyár diósgyőri gyáregységében már javában készülnek a következő szezon (télapó, karácsony, húsvét) üreges csoko­ládéfigurái. Mint ismeretes, ezek a. közkedvelt csokoládék hazánkban csak nálunk készülnek. A diósgyőri asszonyok nemcsak az országot látják: el velük, hanem jelentős meny-, nyiséget gyártanak exportra is. A diósgyőri csokoládé eljut az NSZK-ba. Ausztriába, Finnországba, de a távoli Kana­dába is. _ (Sólymos felv.) Azon a bizonyos napon egyenruhások tucatjai vonul­tak fel Tutenkämen sírjánál. Tíz óra körül megjelent a kö­zépmagas, nagy bajuszú ember, aki az „elfelejteti fáraót” meg­találta: Howard Carter. Egy rendőrtiszt állta el az útját. ,,Állj! Itt senki nem mehet ál!” Carter felvonta a szemöl­dökét. „Fz az én sírom. Enyém a licencia”. „Tudom, ki ön, Mr. Carter. A tilalom azonban eppen önre vonatkozik”. Az archeológus haragosan szitkozódott. mielőtt meg­fordult volna, ö fedezte lel a sírt. Nem hagyott magá­nak pihenőt, éjjel-nappal dolgozott, hogy preparálja a leleteket, és napfényre hoz­za. És most a rendőrök aka­dályozzák meg abban, hogy belépjen a „saját” sírjába. Délután 2 óra körül dele­gáció érkezett, élén Pierre Laeauval. a kairói Ókori In- tézőség vezetőiével. A kirá­lyi sírbolt bejárata előtt Pi­erre Lacau egy levelet vett elő- a zsebéből. A tartalma: amennyiben Carter vonako­dik átadni a sír kulcsát, fel kell törni az ajtót. intésére mesteremberek léptek elő. Elkezdték szétfű­részelni a nehéz lakatokat, melvekkel az a két vasaitó volt lezárva, amelyek a Tu- tenkámen nyugvóhelyének belsejébe vezető utat bizto­sították. Ebben az órában az arche­ológia történetének legna­gyobb leletének a sorsa a híres „selyemzsinóron” füg­gött. A selyemzsinór ebben az esetben az a két vastag kötél volt, mellyel Carter és segítői a fáraó sírjának ton­nás súlyú fedőlapját felemel­ték. Mielőtt azonban a fedelet eltávolították volna, hogy a múmiához férhessenek, kitört a botrány. , 1924. február 13-án. kilenc nappal a különítmény megér­kezése előtt, Carter meghívta a vállalkozásban részt vevő amerikai és angliai tudósok feleségeit, hogy tekintsék meg a sírboltot. A kormány^ képviselőknek, akik a sírbeli munkákat felügyelték, nem volt kifogásuk ez ellen. Nem így az újonnan kinevezett közmunkák miniszterének. Megtiltotta Carternek. hogy bemutatót tartson a hölgyek­nek. Az archeológus és munka­társai, akiknek a feleségei éppen akkor érkeztek meg a Királyok völgyébe, annyira felháborodtak ezen. hogy „sztrájkba” léptek. Mérgük­ben azt is elfelejtették, hogy a nehéz kőíedél köteleken függ. Carter és Kairó haragos leveleket váltottak. Amikor Carter elutasította a tilalom akceptálását. megvontáK Lord Carnarvon özvegyétől a li­cenciát, mely ' Carterre is ér­vényes volt.. Kimondták, hogy nem léphet be a sírba. A király arany szarkofágja fölött azonban még mindig ott függött a tonnás súlyú kőfedél. -A kötelek minden percben elszakadhattak vol­na. és a fedél szétzúzhatta volna a múmia arany burko­latát, A két vasajtón folyó fűré­szelő munkálatok, melyre Pierre Lacau felügyelt, végte­lenül elhúzódtak. Csak késő délután szedték le a lakato­kat. Amikor a második ajtó is kinyílt. Lacau előrontott. Lélegzetvisszafojtva rohant be a sírboltba. Tartanak még a kötelek? Már pár pillanat múlva visszajött. Semmi sem tör­tént. A kötelek azonban úgy megereszkedtek, hogy a fedő­lap már majdnem a szarko­fágon feküdt. (Következik: A festett szobor.) család életét. NYÍRI ÉVA Polgári védelmi gyakorlat a postán Az elmúlt napokban ered­ményes gyakorlatot hajtottak végre a Miskolc, 1. sz. Posta polgári védelmi szervezetébe bevont dolgozók. A gyakor­laton mintegy százan vettek részt, zömmel nős. Kapott feladataikat szakszerűen, pon­tosan és fegyelmezetten haj­tották végre, hiszen átérezték azt a felelősséget, mely adott esetben rájuk hárulna az anyagi javak és emberéletek megmentésében. A gyakorlat lebonyolításá­ról elismeréssel szóltak a fel­sőbb szettek szemlezőként megjelent képviselői is. I ^c Egy-két éven belül megszűnik a vasúti kerékpárok gyártása a DIGÉP-ben. A világ harminchat országába exportáló diósgyőri nagyüzemnek sokáig sikeres terméke volt a számos országba eljutó gyártmány. Az utóbbi időben azonban több országban is olcsób­ban és jobb minőségben tudták, illetve tudják előállítani, s ezáltal a DIGÉP vesztett versenyképességéből, noha éppen ezekben a hónapokban mintha kedvezőbbé vált volna a diósgyőriek számára a piaci helyzet. Amennyiben a vasúti kerékpárok gyártása meg­szűnik, a termelőkapacitást gazdaságosabb, nyereségesebb, több jövedelmet biztosító, a nemzetközi piacokon jobban eladható termékek gyártásához csoportosíthatják át. (Kerényi László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents