Déli Hírlap, 1980. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-16 / 139. szám
Leg-ek és emlékek Mire a koccintásra került volna a sor, eltűnt az ünnepelt. Hiaba, egy kitüntetés ára, hogy mindenütt ott kell lenni, ahol történik valami, így távoliélében iszunk az egészségére. Még szerencse, hogy a hivatalos ünnepség előtt sikerült néhány szót váltanom Viktor Józseffel. Arról híres a Cementipari Gépjavítónál: úgy megszervezi a munkát, hogy azt már csak el kell végezni. Jó vicc, mondhatná akárki. Így is kell. A Kossuth Lajos szocialista brigád alkatrészeket készít cementgyártó gépekhez. Anyagot szerezni pedig nem is olyan egyszerű. De ez a brigád még egyszer sem tétlenkedett anyagra várva. Harminc éve ez az egyetlen bejegyzés áll Viktor József munkakönyvében. És hiszi, hogy már nem is lesz más. Kicsit elérzékenyül a hangja, amikor a gratulációt fogadja: nem is csoda, a Cementipari munkások 10 ezres seregéből két dolgozó kapott ilyen magas kitüntetést. Szombaton .Ábrahám Kálmán minisztertől vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Most kézről kézre jár a kis medál. Akár egy családi ünnepet is megülhetnénk az asztalnál. A feleség szatyorjóból kerülnek elő a szalvétába csomagolt poharak. Csupa öröm, izgalom neki ez a nyár. Most legjobban elsőéves orvostanhallgató fiának drukkol, a kislányuk az idén még gimnazista lesz. Itt van a már nyugdíjas, nemrégen még szaktárs sógor. az ünnepelt legjobb barátja, Berdár Lajos. Együtt építették a házukat, együtt fociztak. 25 éve jóban, rosszban osztoznak. Hogy kettejük közül ki a jobb brigádvezető? A döntetlenre tippelnek. A fiatalok, akik a kitüntetett szárnyai alatt dolgoznak. most jönnek egy meccsről. Még fújtatva de lelkesen rajzolják a brigádvezető Készítettek: Bracko István Illésy Sándor Herényi László Kiss .József Kiss László Nvikes Imre OÍífh Erzsi Tóth Zoltán szúrunk. megmondja ám, amúgy magyarosan. Ám, ha megkérdezzük tőle előre, úgy elmagyarázza, hogy azt nem lehet elrontani. Királyház! László, Kovács László és Kandrács Károly most bontogatják szárnyukat a brigádban. — De nemzedéki ellentét nincs — szögezi le a szak- szervezeti bizalmi „friss” helyettese, aki közülük való. Viktor István —, akit újjáválasztottak — helyesli, hogy szíve szerint szólt az ifjú. Tűző napon, tikkasztó hőségben is önfeledten kiabáló, ujjongó, ti'szta szívből játszó gyereksereg: Szergej Kure- pov csak pár perce van a színpadon, de már mindenki a barátja, regi ismerőse, aki nézi, hallgatja kétévestől a nyugdíjasig. Szergej szívesen látott vendég a gyerekek körében. Egy nevetősen kerek arcú kislány, rögtön az első sorból: ó. én már régen ismerem a Szergejt, a tv-ből. Igen klassz bohóc! Akárcsak a megkérdezett Szihalmi Ildikónak és kis nézőtársainak. nem várt és nagy meglepetés és öröm volt az építők napi gyermekműsor Szergej bohóca és a többiek is. Alig telt el egy-két perc a kezdés óta. máris leendő „grafikusművész” rajzolt a Gárdonyi-pódiumon. Markos Zoltán önkéntes segítőtársaiként tanulták meg sok-sok nevetéssel fűszerezve, hogyan lehet körből majmot, kezekből boszorkát és királylányt rajzolni. Az igazi nagy „szám" azért Szergej volt. ö igazi bohóc, leffegő, cipóorrú cipőben, kalappal a fején, s rengeteg tréfával, vidám trükkökkel, beugratással a tarsolyában. Tolmács sem kellett, mikor néhány szó erejéig feltartottuk sminkelés közben, pergő nyelvvel mesélte: — Már tíz éve vagyok Magyar- országon, s Miskolcon is többször jártam már, igaz, így építők napján még nem. Nálunk is szokás az ilyen ünnep, minden szakmának Ki melyik munkanapját tenné oda legemlékezetesebbnek az ünnepiig;! melle? Kovács Mihály; « HCM dolgozója, kot rögé pkezejo nevetve vágta rá első kérdé- sümere: — Nekem minden építők napja emlékezetes! De tálán legjobban mégis a tavalyira emlékszem, ahol is a Miskolci Nemzeti Színház művészei adtak műsort. Nekem az tetszett a legjobban. A munkanapok közül az elsőre emlékszem legjobban. Alig voltam tizenhat éves. s máig is meghatódom, ha az öreg szakik segítőkész, fiatalokat gyámolító emberségére gondolok. Köszönöm nekik ... Szakállas fiatalember a következő riportalany. Fekete László csak második éve dolgozik a HCM-ben. s ez az első, a munkatársakkal együtt töltött ünnepe. Azért emlékezetes munkanapja neki is akad, igazi „porlepte” emlék. — Soha nem hittem, hogy ennyi por van a világon, s ilyen kis helyen elfér. AmiA lakatos most nem reszelőt, nem kalapácsot szorongat a kezében. hanem — ilyenkor, építők napján bocsánatos bűn — sörösüveget. — Eljött az egész brigád — mondja Lipták József, a Kilián György ifjúsági szocialista brigád tagja. — Elvégre nagyon ritkán adódik, hogy a vállalat, a BAÉV kiválói legyünk. Nekünk most sikerült először . .. Itt töltjük a vasárnapot... Az asztal fehfr térítővel borítva. Itt vasasok ülnek, olyanok, akik nélkül az építők talán egy paneles házat sem húznának fel. — Nem sokan vagyunk, összesen tizenketten, de még ilyen nem fordult elő, hogy valamennyien itt legyünk e napon, a mi napunkon. Mindenkinek közbe jött eddig valami, de most, e jeles alkalomkor muszáj itt lenni. Csuda jó érzés hallani a „vezértől”, hogy a jók közt is a legjobbak voltunk . .. Lipták József fiatalember, 26 éves, minthogy a brigád is ifjúsági. van egy napja, az orvostól a kohászig. így igazán itthon érzem magam, ismerős a jó kedv és az ünnepi hangulat. kor leálltunk a termeléssel, a nagytakarítás végett, nekem a kapcsolótereket kellett kitisztítani, mivel villanyszerelő vagyok. Apornál csak az öröm volt‘nagyobb, amikor újra tisztán ragyogott minden! Aki a fiatalembertől nem messze álldogál az árnyékban. alighanem már sok építők napján tartozott az ünnepeltek közé.- Nem tévedtünk, Weisz Lajos, a HCM nyugdíjasa minden egyes alkalomra emlékszik, egészen a kezdettől, hiszen majd' négy évtizednyit dolgozott a szakmában. — A legemlékezetesebb az volt — válaszolta kis gondolkodás után —, amikor én is vendéglátó voltam itt az építők napján. Román küldöttséget kalauzoltam az üzemben — tapasztalatcserére érkeztek —, s ide is elhoztuk őket. Nekik legalább ilyen emlékezetes maradt a nap, az igazi barátság, eszmecsere napja. S hogy egy másik nagy ünnepről kerüljön szó: nekem a május elsejei mun— Itt kezdtem ’71-ben — vallja, s hangjából nem kis büszkeség csendül ki. — A 100-asban végeztem, s idekerültem a házgyár gépjavító brigádjába. Tíz eve, hogy együtt vagyunk, hogy nem ment tőlünk el senki. Megszereztünk minden fokozatot, s most ez, szinte hihetetlen . . . Lehet, hogy annak köszönhetjük, hogy munkánkra . garanciát vállalunk? Most is csináljuk agyár 4-es számú hajóját, s egy hónapig garantáljuk, hogy ennek a panelgyártó gépsornak semmi baja nem lesz . . . A vezérigazgató most másról beszél. Azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt évben 175 munkáslakást adtak át, zömében fiatal házasoknak. — Mi még egyelőre a szülőknél lakunk, most vettünk új bútort. nemsokára talán építkezni is tudunk. Kertes házban azért mégis más ... A fiam — mert bizonyos, hogy az lesz — novemberben születik meg. A jösongva köszöntötték, amikoi színpadra lépett, s kórusban szólt a „Szervusz, Szergej!”. kanapok jelentenek igazán szép'emféket. Mindig valami nagy, különlegesen kiemelkedő eredményre törekedtünk akkor, s a siker sohasem maradt él! Atléta termet. kemény kézszorítás, életkor: harminc körül. A válaszok a határozott fellépéshez illően tömörek: — Remélem, ez lesz a legemlékezetesebb építők napja nekem. Mindegyiktől ezt várom. Mar harmadik éve rendezzük a Gárdonyi Géza Művelődési Házzal közösen nagy sikerrel ezeket a szép napokat, igyekezve a legtöbbel nyújtani. A munkanapok közül könnyű választani: 1976. április 30. Hogy miért? Akkor választottak meg először a Cementipari Gépjavító párt- alapszérvezet titkárának. S azóta nagy örömömre másodszor is — teszi hozzá mosolyogva. Már csak egy kérdés maradt hátra, nevét tudakolom. Nagy József a kemény kézszorítás és a markáns válaszok tulajdonosa. Nagy házak, kis csodák Építeni sok mindenből lehet, a törékeny ágaktól, sártól, vályogtól kezdve az. üvegig és az acélig. Ma leginkább betonból emeljük, műanyaggal béleljük, házainkat. Azt mondják, egyformák, nem hagyja rajta nyomát az anyagot fallá, védő fedéllé formáló kéz, a mester építő éne. Régen a falu egyetlen kömívcsmesterének hódolt ízlés terén, ha építkezett, A köves úton végigmenve az eresz csurgója, az oromzat, a tető egyformát mutatott: amit a mester kedvelt. Ma mit tud átadni önmagából a panelt helyére illesztő, az ezredik és tízezredik csaptelepet a menetre tekerő mester futószalag-ritmusba belefáradt idegeivel alkotásának, amit holnap már úgy hív valaki: otthonom? A falu mesterének, s a gipszstukkót formáló hajdani építő-elődnek mértékével semmit. A mi mértékünkkel: rengeteget. Egy gondosan a helyére illesztett csavar, nem engedő ragasztás, zökkenő nélkül elkészült üzem, gyár, a gombaként szaporodó házak — életünk, három és fél évtizeddel mért új életünk maradandó hétköznapi tudatunkkal néha számba sem vett " eredményei. Nekünk sokat mondanak az egyforma falak is építőikről. Akaratukról, munkavállalásukról, a szorító, nehéz körülmények között végzett, otthon- és országteremtő munkájukról. Köszönet nekik! huy üli clni Akár aktív korúnak is nézhetném az ünneplők között a nyugdíjasokat. Domonkos Vince, a Cementipari Gépjavító Vállalat hejö- csabai kirendellségenek volt főkönyvelője, valószínűen három évvel ezelőtt is ilyen ezüst-feher hajú volt, mint most. Igazán szép gesztus, hogy nemcsak az évenként egyszer megrendezendő nyugdíiasta- lálkozöra, hanem erre a kő- ■ zö.i nagy ünnepre is meghívják azokat, akik már egyszer elköszöntek a vállalattól. Talán jobb lenne a Hrandon. vagy egy hüs telken pihengetni, mint itt, A Cementipari Gépjavító Vállalat miskolci kollektívája úgy gondolta hogy örömtüzet gyújt az építők napjának előestéjén. Es hol gyújtanák másutt — csakis ott. ahol haszna van. — mint egy klinker-kemencé- ben. A testvérgyárban ugyanis nagy 1 Aki házat épít, hazát is épít. Aki téglát téglára rak, az nemcsak falat emel, hanem otthont is teremt. Őket köszöntjük most; a kőműveseket, ácsokat, vasbetonszerelőket, darusokat, azokat a sok szakmát csoportosító kollektíva tagjait, akiket egyszerűen és röviden építőknek nevez a közvélemény. Az ünnepen, az építők napján kerestük fel őket. A fehér asztal mellett is a munkáról volt szó ... Mert a már felavatott épületek tovább épülnek; bennük is, bennünk is. Kiállítást nyitottak a szállóban Teliinger István grafikus- művész kiállítása tegnap nyílt meg a BÁÉV-szállö halijában, amelynek megnyitóján részt vett Drótos László, a városi pártbizottság első titkára is. Sokan összegyűltek a megnyitóra. Szállólakók, bejárók, s miskolciak is. A grafikák közül kettőnek 35. év volt a címe ... — Nézd, itt dolgoztunk mi is — mondták a Veres Sándor vezette építésvezetőség munkásai. — Tavaly még így nézett ki a belváros ... Nem tudom, Ijogy Teliinger Istvánt a belváros régi mesterutcái, s az e helyen születendő új városrész ihlette-e meg, de a képek panelszerelőket ábrázoltak, magas bérházi lakásokat. Amelyeket csak BÁÉV-esek készíthettek. a gyárral gyöngyöző homlokkal, hosszú ujjú, kemény nyakú ingben pácolódni. De, ki hagyná ki ezt a találkozót, ahol olyan sok mindenről sző eshet. És el is jöttek a volt kollégák szép számmal. A volt főkönyvelő sorolja a neveket: csak a közelében levőkét. Sári Sándor. Gado László, a volt szakszervezeti titkár, Köpeczy Ferenc. Érdekes módón a régmúltról sokkal kevesebb szó esik közöltük. mint a jelenről, vagy a gyár jövőjéről. Hiába, jó a régi munkatársakkal együtt gondolkodni, s még nyugdíjas korban is a gyárral együtt clni. felújítás alá vették a II. számú kemencét. A tervek szerint június 16-ra kellett volna végezni vele. Melyik karbantartó tudott volna nyugodtan ünnepelni, ha félig készen hagyja ott ezt a nagy művet? Rá . is dobtak egy lapáttal, és tegnap duplán ünnepeltek. .4 táblán olvasható üdvözlet és köszöntés nemcsak írott szó volt Aki kint volt a Gárdonyi Művelődési Ház parkjában, az meggyőződhetett róla: mindent elkövettek a rendezők. hogy mindenki jól érezze magát. Vendégekben nem is volt hiány! Nagy öregek, reményteli fiatalok portréját: — Ha valamit elvö évi építők napján ő is itt lesz ... Szervusz, Szergej! Szervusz. Szergej! — kiabálták a gyerekek, alighogy a színpadra lépett a gyermekműsor sztárja: Szergej Kurepov A gyerekek kiabálva, viAmi napunk Örömtűz a kemencében
