Déli Hírlap, 1980. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

Miért hagyják abba? Sokan ma is úgy gondolják, hogy egy szakmát minden szel­lemi erőfeszítés nélkül meg lehet tanulni. Itt van a gyöke­re annak, hogy száz, szakmunkásképzőbe iratkozott fiatal közül csak 80 jut el az utolsó vizsgáig. Az elmúlt évben. 1979-ben például hazánkban 47 000 fiatal tette le tanulmányai végeztével az elméleti es gyakorlati szakmunkásvizsgát — holott az 1976-ban indult hároméves, es az 1977-ben indult kétéves szakmunkásképzési 59 ezren kezdték el. Nem szükséges külön ecsetelni, hogy a népgazda­ságnak mekkora kiesés: 12 ezerrel kevesebb „kiművelt em­berfő” került az egyre több technikai-műszaki tudást kívánó gépek mellé. Különösen elszomorító az arány a bányászatban: a beirat­kozottak 88 százaléka nem fejezte be tanulmányait. Részle­tesebb vizsgálatot érdemelne, hogyan is van az. hogy bá- nyásznemzédékek kamasz korú leszármazottai ilyen nagy számban hagyják ott őseik hivatását. »Magas a „lemorzsolódás” aránya a kohász és más meleg- üzemi szakmákban is. Pedig a kereset — csakúgy, mint a bá­nyászatban — igazán megérdemelten magas. De nem panaszé kodhatnak az anyagiakra a vendéglátóipari szakmákban sem. Mégis: a kohászoknál 32, a vendéglátóknál 31 százalékos a tanulmányaikat félbehagyó szakmunkástanulók aránya. Sokszor hangzik el az az érv. hogy a „lemorzsolódás” oka a fiatalkori meggondolatlanság. Közelebbről az, hogy az altalános iskola nyolcadik osztályából kikerült fiú vagy lány túl fiatal a pályaválasztáshoz. Érmek ellentmond az, hogy a szakma tanulását mindig és mindenütt ebben a korban kez­dik. S az is köztudott, hogy a pályaválasztás nem egyik nap­ról a másikra történik, a legtöbben mór gyerekkorban von­zódnak egy-egy szakmához. Bizonyára van része a tanulmányok félbehagyásában an­nak is. hogy a fiatal csalódik választott szakmájában. Tálán rózsásabb volt a kép, amit előle kialakított magának, mint a valóság. Ez igy szokott lenni — mégsem törvényszerű, hogy igy legyen. A pályaválasztási tanácsadások, az általános is­kolások üzemlátogatásai és az üzemiek „toborzó” iskolaláto­gatásai során jobban meg kell maradni a valóság talaján. Csak azt és annyit ígérni, amit. és amennyit adni tudunk! Kétségtelen, hogy a „divatszakmák” tanulói közölt arány­lag a legkevesebb a kimaradás: az autószerelőknél 10. a szol­gáltató szakmáknál 16 százalékos. (Ez utóbbiak közé tartozik a fodrász, kozmetikus, fényképész stb.) Figyelemre méltó, hogy ugyancsak viszonylag jo az arány a műszeriparban — 13 százalék —, ami azt látszik igazolni, hogy aki oda jelentke­zik. eleve számol az elmeJeti tárgyak tanulásának fontossá­gával. A szakmunkásképző intézetekben nagy súlyt helyeznek a gyengébben tanulok segítésére, ezért külön korrepetálják okét — de ez csak az esetek egy részében vezet célra. Rit­kább az a tanuló, aki nem tud tanulni, sokkal gyakoribb az, aki nem akar. Magyarországon ma az általános iskolát vég­zettek 93 százaléka tanul tovább, a szakmunkásképzésre in­dulók aránya 45 százalék. Összesen tehát mindössze 7 száza­lék nem vállal semmiféle tanulást. Vannak, akiket éppen az vonz, hogy három év alatt meg­tanulnak egy szakmát és utána újabb három év alatt leérett­ségizhetnek. Mások viszont úgy vélik: elég megtanulni egy­két szakmai fogást (vagy még annyit sem) és segédmunkás­ként vagy betanítva is megkeresik a számukra szükségeset. Beszédesek a statisztikák: a szakmunkástanulmányaikat abbahagyok — tehát a 20 százalék — közül a gyenge tanul­mányi eredmény miatt lép ki 7 százalék. További 3.5 százalék azért nem tanul tovább, mert időközben rájött, hogy nem szereti választott szakmáját. Családi okból 4, betegség miatt 1 százalék szakítja meg tanulmányait. 1.4 százaléktól pedig a szakmunkásképző válik meg fegyelmi úton. A fennmaradó 3,1 százaléknál „egyéb ökok” szerepelnek. A kilépő tanulók fele az első évben hagyja félbe tanulmá- nvait. a többi a további időben. & csak elvétve akad olyan, aki a szakmunkásvizsgán ismételten nem felel meg. Ez ismét azt mutatja: a fő ok a hibás pályaválasztás és az, hogy a vállalatok egy része sem segíti eléggé a szakmai nehézségek­kel küszködő szakumnkastanulokat. Hivatkozhatnánk arra is: igen sqkba kerül az allamnak egy-egy leendő szakmunkás taníttatása. A lényeg azonban az, hogy egyre több és egyre műveltebb szakmunkás-utánpótlás­ra van szüksége az országnak, ugyanakkor mind nagyobb szakmai és altalános műveltségre az egyes embernek. Vagyis szorosan egybevág a magán- és a közérdek. A szakmunkás- tanulók „lemorzsolódását” lőhet és kell csökkenteni. Ebben pedig a pedagógusok, a pályaválasztási tanácsadók és a szülők, családtagok egyaránt sokat tudnak segíteni. YÄRKONYI ENDRE lórum a miskolci rádióban Munkahelyi légkör, üzemi demokrácia Látlelet, gyors felvétel, vázlat Tavalyi riportok A Magyar Rádió Miskolc- körzeti Stúdiója június 23-án, hétfőn ismét Fórumműsort sugároz, a dolgozó embert mindenütt egyformán foglal­koztató témakörben. Az üze­mi demokráciáról, a munka­helyi légkörről folyó beszél­getés természetesen ezúttal is hallgatóink kérdéseire ala­pozódik. s ezekre a stúdióba meghívott vendégek vála­szolnak. Vendégeink lesznek az érdekképviseletekkel 'fog­lalkozó jelentősebb szervek vezetői, illetve szakemberei, valamint szocialista brigá­dok, üzemek és intézmények képvíselői. akik mind a le­vélbeli. mindpedig a telefo­non feltett kérdésekre szíve­sen válaszolnak. Milyen a jó munkahelyi légkör? Hogyan egyeztethető össze az egyszemélyi felelős­ség az üzemi demokráciával? Lehet-e barát a vezető? Mennyire élők az üzemi de­mokrácia fórumai? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vá­runk vendégeink számára. Természetesen konkiétaba tormában. Hallgatóink kérdéseiket le­vélben. vagy az adás ideje alatt telefonon tehetik fel. A leveleket június 20-ig kérjük postára adni. Levélcímünk: Magyar Rádió Körzeti Stúdió, FÓRUM. Miskolc, Korvin Ottó u. 1. sz. Az adás ideje alatt a 35-510-es telefonon fogadjuk a kérdéseiket. Kérdezzen, az illetékesek válaszolnak! Magyar Rádió Miskolc­it örzeti Stúdiója Vakációra való Tengerész A Magyar Divat Intézet a, hét ele jen mutatta be me­gyénk kereskedelmi szakem­bereinek azt a kollekciót, amelyet az 1981-es szezonra tervezett. Ebből mutatunk be egy páros modellt. Persze, most még nem kell keresni az üzletekben, hiszen a jövő szezonra szól. Bár biztos akad, aki már most megba­rátkozik ezekkel a formák­kal. A férfi-női összeállítás tengerészstílusban készült. A férfi öltözéke tulajdonképpen ­Ki merem jelenteni: le­mezképes együttes a Reflex. Körülbelül fél éve új csa­patot szervezett maga köré Bárdos István zenekarvezető­énekes. Járta a megyét, fia-» falókat keresett. Jól váloga­tott, bizonyítja ezt a csü­törtöki — a görömbölyi Bu­da; Nagy Antal Művelődési Házbap tartott — bemutat­kozó koncertjük sikere, a remek számok, a kitűnő megszólaltatás. Bathori Las.iu gitáros szer­zi a számokat,' ifjú korát meghazudtoló gazdag dallam- és ritmusvilággal, szépen ki­bontva a témákat, szellemes váltásokkal. Nem utánozva, nem ..bedőlve” a könnyen monotonná váló „kőkemény rock” csábításának, színesen, egyénien komponál. És nem utolsósorban • kitünően gitá­rozik. az ő hangszeréé a ve­zérszólam az együttesben. (A szövegeket bátyja írja, szerencsésen mellőzve a di­vatos, ..alul járás-ideológiát''.) A gyorsan változó ritmusú, okosan hangszerelt dallamok biztos kézzel szólalnak meg valamennyi hangszeren. Ta­lán még többet lehetne bíz­ni az orgonára, ezzel is tar­kítva a hangzást.. Instrumen­tális zene a javából a Ref­lex muzsikája, tanácsos to­vább erősíteni ezt a vonalat, megéngedve akár egy-két dobszólót, basszuskiállást is. (Utóbbira volt példa a kon­certen.) stílusban egy tréningruha modernizált, továbbfejlesztett változata: A fehér együttest paszpolos csí­kozás díszíti, s ilyen trikó il­lik hozzá. A női . modell együttese is pamut alap­anyagból készült viselet; fe­hér-kék csíkozású együttes. A nadrág bermuda hosszúsá­gú, bár aki a rövidebbet ked­veli. short-íazonban is elkép­zelhető. Mi tagadás, szinpatikus di­vatnak ígérkezik a jövő nyá­ri, amelyből csenhetünk öt­leteket már erre a szezonra is. Az együttes felállása: Bár! dós István (ének). Báthori László (gitár). Kormos Zol­tán (dob), Csonka Zoltán (billentyűsök), Kolozsi György (basszusgitár). A sokszínű, fémes hangzás kitűnő alapot ad Bárdos István hangja alá. Éneke különösen jól hangzik a ma­gasabb fekvésekben, hang­anyaga nem a Vikidál—Pa- takv-féle „bömbölő-oroszlá- nos” (mondanom sem kell, hogy a jelzős szerkezet egyi­kükre nézve sem akar hán­tás lenni) stílusnak, hanem inkább a Demjén—Révész­vonalnak felel meg, ezt az utat érdemes járnia. Utódainknak könnyű dolga lesz, ha mondjuk 2050-ben arra lesznek kíváncsiak, hogy mit tartottunk ma fontosnak, vagy jellemzőnek. No, nem az „utca embere”, a közvé­lemény — mert akkor a vic­ceket kellene tanulmányozni —, hanem az „újságíró tár­sadalom”, azaz a riporterek. Az Irószemmel évszámmal jelzett kötetei minden évben betakarítják a termést. A rendszeres folyóirat-olvasó­nak csupán a szerkesztés és válogatás (idén Pelle János végezte el) okozhat némi iz­galmat. Tehát a „ki maradt ki”, inkább csak a szerzőket, mintsem magát az olvasót is érdeklő kérdése, összevetve.a másik ..ünnepi antológiával”, a Szép versekével, két dolog­ban különböznek: a színvo­nalban és a mennyiségben. A szerzők száma éppen egyhar- mada (27 a 81 költővel szem­ben). ami már önmagában is elgondolkodtató arány. Hi­szen azt még a laikus is tud­ja. högy a vers az élet ..égi mása”, nem közvetlenül tük­rözi a valóságot, hanem a költő szubjektumán, szemé­lyiségén keresztül, áttétele­sen. Ha úgy tetszik, a vers már-ítélet, minősítés is a vi­lágról, .míg a riport az lát­lelet. gyorsfelvétel, vázlat. Mégis — kissé szomorúan — azt kell mondanunk, hogy a versek sikerültek jobban.- s itt már alighanem összefüg­gés van a szerzők, művek mennyisége és minősége kö­zött. 9 • Mi az, amit az a 27 riport meg akar mutatni 1979 Ma­gyarországáról? Durván 'és (nem vitás) kicsit önkénye­sen három téma körül cso­portosíthatjuk őket,: munka, •munkásélet, munkássors, gyerekek, szülők, öregek, és végül kissé általánosan fo­galmazva közerkölcs, közélet, közérzet eléggé cseppfolyós problémaköre. Nos. ha van hiányérzetünk, akkor éppen ezen a területen van. Mert mi a publicisztika (ezen be­A kitűnő zenét hallgatva ismét eszembe jutott régi ötletem (persze, más is ki­találta), aminek megvalósí­tásához most már — hogy az Edda befutott — minden adott. Vagyis: miskolci kon­részvételével. Hogy mi köze ehhez az Edda sikerének? Természetesen sok: az ő ne­vük mindenképpen tömege­sen óonzáná a fiatalokat, akik előtt bizonyíthatna a többi jó néhány, színvonalas miskolci garda is. (szabados) dóan szondázni, feltárni a valóságot, megfelelő (értsd megbízható) ismeretekhez, önismerethez juttatni magat a társadalmat — közvéle­ményt, s természetesen ma­gát a döntést hozó politikai és gazdasági vezetést is. Nos, az első témakörben (munka, munkás) igazán új informá­ciót. felfedezést nem kaptunk. Erősen „leckefelmondás” íze van annak például, hogy a brigádok jobb órabér ígére­tére odébb állnak egy ház­zal. Mindaddig míg csak mo­ralizálunk erről a kérdésről, nem várható igazi megoldás. , S — mondjuk ki már végre — a munkások unják, ha mindig őket „piszkálják” a munkaerőhelyzetért, mindig rajtuk akarják elverni a pori. Mindenki többet akar keresni, mert jobban akar él­ni. Sokkal többen dolgoznak keményen és hűségesen, mint az a riportjainkban, a napi sajtóban tükröződik. Érdekes, hogy a „második gazdaság­ról”, amely pedig erősen fog­lalkoztatja a közvéleményt, szinte szó se esik ebben a kö­tetben. A munkának nem ak­kor szerzünk becsületet, na szépen prédikálunk róla, ha­nem. ha megfizetjük azt, s csak azt fizetjük meg. 9 9 Nem esett szó ebben a kö­tetben a munkahelyi légkör­ről, amely legalább olyan fontos tényező, mint a borí­tékba tett pénz. Több riport foglalkozik az utánpótlás gondjaival. (Moldova. Deák Béla stb.), de a valóság sok­kal differenciáltabb, ugyan­akkor súlyosabbak a gondok! is, mint ahogyan ezekből' a különben jól megírt ripor­tokból kiderül. Ugyanezt kell mondanunk a gyerek—szülő— öregek témakörről írott ripor­tokról is. A fiatalokról pél­dául nincsenek megbízható információink. Erre a kötet legjobb írása. Kőbányai Ja­nos A szolidaritási ütközet. című riportja döbbenti rá az olvasót. Túlságosan is leegy­szerűsítenénk a dolgot, ha a problémákat belesöpörfiénk a „csövesek”, vagy a „discó” zsákjába. Igaz. ennek a zsák­nak a száját sem lehet el­kötni. de igazi megoldást cgak az garantál, ha tágabb összefüggésben, tehát a család —iskola—ifjúsági mozgalom- közélet egymásrahatását vizs­gáljuk. Amióta megjelent a kitűnő amerikai riporter: Tom Wolfe: Kandírozott mandarin — zselészínű áram­vonal című kötete magyarul, érezhetően, kimutathatóan ha­tott a mi riportereinkre is, Ezt nem bírálatként,vádként mondjuk. De van abban va­lami elgondolkodtató, hogy a hatvanas évek Amerikájának látlelete, illetve abból néhány téma, jelenség mennyire is­merős és aktuális lett ná­lunk a hetvenes években. Igen -t nevezzük nevén a dolgot — ilyen téma a csöve­seké. a discóé. a „szipósoké’’' az alkoholizáló, utcákon lő­dörgő fiataloké. Erről beszél az „utca embere”, egyre na­gyobb aggodalommal és té- tovasággal. ám a sajtónk, ri­portereink (kivétel Kőbányai) még mindig kicsit szemér­mesen visszafogottan nyúl a témához. Igaz, hogy a fiata­loknak csupán egy rétegéről van szó. de ez a réteg állan­dó mozgásban van és újra­termelődik. Ideje tehát fel­tennünk a miért és a hogyan tovább kérdését, ha nem akarjuk megvárni a nagyobb bajt, amikor már nehezebben orvosolható. Nos. ez: a köz­élet, közgondolkodás témakör a leghalványabb a kötetben, noha néhány írás (például a ezeket is. Összegezve túlságosan oko­sak nem lettünk ettől a kö­tettől. Úgy tűnik, hogy a kor nagy kérdéseit még mindig a költőkre. írókra hagyjuk, ho­lott ez a „munkamegosztás1' nem mindig szerencsés. (horpácsi) lül a riport) feladata? Allan Remek, színes rock cert miskolci rockzenekarok prostitúcióról, az idősebbek! megbecsüléséről stb) érinti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents