Déli Hírlap, 1980. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

3á AmíQ nem tettek rácsot a hűtöpndra táncos ügyességét kívánta a dolgozóktól addig a feltekeredett anyag eltávolítása egy kötél­Sűrű filler, ritka forint Kis ötlelek ftsfCfjf mestere Iván László csinálja, de nem nagyon érti A fiatal újítóknak a KISZ és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által meghirdetett seregszemléjén Iván László, az LKM dolgozója kiemelke­dően sok: 11 egyéni és kol­lektív újítással vett részt. Az LKM-ben 1966 óta dol­gozik. Előbb mint technoló­giai lakatos, majd a henger­soron forrasztár. jelenleg mű­vezető a nemesacél-henger­mű tinomsorán. Végzettsége: üzemmérnök, most készül egy újabb államvizsgára, műszaki tanár szakon. (A finomsoron minden művezető rendelke­zik főiskolai, vagy egyetemi végzettséggel.) Az üzemirodában előkerül egy dosszié, benne az újítá­sok ntasodpeldánvai. A cí­meket olvasva nemigen ér­tem. mi a lényegük. Rövid magyarázat után azonban vi­lágos lesz, mi a jelentősége a hengerazonosító tábláknak, mit jelenthet égy rács, egy korlát a dolgozó biztonságá­nak megóvásában. Ezeket az ötleteket — melyek közül egyet sem nevez világrenge­tőnek — a napi munka so­rán előforduló bosszúságok szülték. — Igyekszünk lépésről lé­pesre elhárítani azokat az akadályokat. amelyek állan­dó gárjai munkánknak — mondja. Sokak szemében csak az az igazi újítás, ami korszak- alkotó, ami egy csapásra mil­liókat terem. Pedig nekünk kár lenne elszalasztani a sű­rű? filléreket és várni a ritka forintokra. Iván László leg­több újítása tulajdonképpen nem jár konkrét gazdasági haszonnal, mert „csupán" az emberek biztonságát szolgál­ja. A legtöbb elgondolását pa­pírra senr veti, mert sokszor Országos tanácskozás az egyetemen jjc Ez a korlát is sokat tehet az emberek egészségének meg­óvásáért — mondja Iván László könnvebb saját erőből meg­valósítani. mint újításként végigfuttatni a hivatalos vo­nalon. Legfeljebb elesik vagy 500 forint jutalomtól ..7. Legtöbbször a kényszerű­ség viszi rá, hogy újítson, így történt ez a hűtőpadi'rá­csokkal is. Amíg ezt nem tervezték oda. a dolgozók kénytelenek voltak a veszé­lyes helyen egyensúlyozva szétvágni a hibás, feltekere­dett anyagot. Azzal pedig, hogy a hamisan mérő elekt­romos készülék helyett saját mérőeszközét, á korlátra fél­méterenként felfestett jeleket használták, a pontosabb da­rabolás miatt 1970. évben 8250 tonna anyagot takarítot­tak meg. Bár újítani ma még min­dig nem a legkiíizetőbb mel­lékfoglalkozás. azért sokan nem tudják magukba fojtani az állandóan jobbat, újat ke­reső gondolatokat. Megyénk­ben az újítások ebben a terv­időszakban már másfél mil­liárd forintot jövedelmez­tek ,.. (kerényi) Ma délelőtt a Nehézipari Műszaki Egyetemen orszá­gos műszaki-tudományos ta­nácskozás kezdődött, amely­nek részvevői a számítógép­nek a raktári anyagmozga­tásban való felhasználásáról cserélik ki tapasztalataikat. Amint azt dr. Cselényi Jó­zsef, az MTESZ Borsod me­gyei Szervezete Anyagmoz­gatási és Csomagolási Bi­zottságának titkára a tegnap délutáaL-sajtótájékoztatnn e>- mondotta. az elméleti és gvakorlat; szakemberek esz­mecseréjének az a célja, hogy hazánkban is fokozzuk a raktári anyaamoza'atás ha-, tékonvságát. Ebben egyre fontosabb szerepet töltenek be a számítógépek. A Ill-as előadóban dél­előtt 10 órakor kezdődött ta­nácskozáson először ,a mis­kolci és a fővárosi műszaki egyetem, illetve a Gépipari Technológiai Intézet kutatói számoltak be kutatómunká­juk eredményeiről. A dél­után folytatódó tanácskozá­son pedig „színre lép” az Anyagmozgatási és Csoma­golási Intézet, valamint a Villamos Automatika Fővál­lalkozó és Gyártó Vállalat is. A tanácskozás tapaszta­latait dr. Lévai Imre egye­temi tanár, az Anyagmozga­tási és Csomagolási Bizott­ság megyei elnöke foglalja majd össze. népművészek , A világjáró kalocsai pin­gálóasszonyók. a magyar he­tek. külföldi kiállítások el­maradhatatlan szereplői, be­fejezték tavaszi turnéjukat. Az idén eddig az NSZK-ban, Franciaországban és Auszt­riában mutatták be egyedül­álló művészetüket s már ér­keznek az újabb meghívások a nyári szereplésre. A pin- gálóasszonyoknak. akik több mint húsz éve járják a vilá­got. nagy részük van abban, hogy újra virágkorát éli Ka- locsa-vidék népművészete. A fantáziadús, élénk színű hímzéseknek nem csökken a keresettsége, sőt a jelenlegi­nél jóval többet tudnának értékesíteni a csodálatos szín­összeállítású. motívumú té­rítőkből. Az idén 52 millió forint értékű kézimunka ke­rül ki a mintegy 1500 bedol­gozó hímzóasszony keze alól. Egyötöd ország nyugdíjban i , Várva várt vagy nem kívánt, választott vagy kényszerű, bűvös határ az életet számláló évek sorában: a nyugdíj. Van, akinek túl hamar érkezik eJ, másnak megváltás. Egy­ben azonban szinte mindenki számára egyforma: nehezen viseljük el az életformaváltást. Hemingway szerint nyugdíjba menni egyel jelent azoknak az elfoglaltságoknak a feladásával, amik azzá tesznek, amik vagyunk. A tevékeny élet köréből átlépünk a pihenés, a kényszerű semmittevés világába, még részt kérnénk, dé már nem kapunk a társadalmi munkamegosztásból. Tagjai le­szünk egy széles, s egyre rohamosabban gyarapodó réteg­nek : az egyötöd országnyi, lassan már kétmillióra rúgó nyugdíjasokénak. Bár nem növekszik a jövőben sokkal vár­ható életéveink száma — inkább stagnál, vagy éppen csök­ken —, kétezerre az egyötödből mái- egynegyed lesz, ha Hi­hetünk az előrejelzéseknek. Az életfa — amelynek „ágai” az'egyes korcsoportok számát jelzik — felfelé terebélyese­dik. a növekvő életkornak „ágai” egyre szélesebbre nyúlnak. A TIT szabadegyeteme demográfiai és szociológiai szak­osztályának előadásán hangzottak el ezek a számok, jelezve, körvonalazva egy folyamatot, amit nem vár — nem akar várni — a világ, bár növekvő súlyát már most is érzi. Nem várjuk, nem készülünk arra, hbgy gyors iramú, embergyot- rően modern környezetünkben egyre több öreg fog botor­kálni. Gondoljunk bele: azon a lépcsősoron, amin fiatalon is szuszogta'tó felkaptatni. húsz év múlva minden negyedik alvajáró hatvan év feletti lesz. Életünk mindennapos szín­tere. a város pedig tele van — s egyre inkább tele lesz — az öregeknek áthághatatlan akadályt állító képletes és va­lódi lépcsőkkel. A nem is túl távoli jövő már most érezteti hatását. Egészségügyi intézményeink menthetetlenül túlzsú­folódnak, nyögik azoknak az öregeknek a terhét, akik nem feltétlen kórházra, csak némi szakszerű ápolásra szorulná­nak. S ahol ez lenne a cél ? Ma húszezer szociális férőhely van. s csak magányos, megözvegyült nőkből háromszáz- ezer. A csalóka túlzást elkerülve: természetesen nem szorul mindenki erre az intézményesített formára. S bizonyos az is, hogy a megoldás nem lehet ilyen egyszerű, ilyen gépies, a termékeny életet koronázó evek sorsa nem lehet ennyire behatárolt, kényszerű. Más utak. megoldások is léteznek, s amennyire szűkre szabott anyagi lehetőségeink engedik, pró­bálkozunk is vele. De valljuk be: túl keveset tudunk az öregedés társadalmi és lelki természetrajzáról, próbálkozá­saink inkább tapogatózások. A pszichológusok szerint az öregség biológiailag ellenszenves, taszító jellege miatt a szel­lemi életünkben tabu erről reálisan beszélni, szembenézni az élet végével, befejező életéveinkkel, pedig ez alól egyet­len halandó sem kivétel. Meg kell érteni, s valamilyen mó­don megváltoztatni a nyugdíjasok szerepet, ami ma síz, hogy nincs szerepük. Szakértelmüket a technikai haiadas gyorsuló ütemben értéktelenné teszi, a családban pedig ke­vés hely jut ma egy öregnek: a feladatokról nem is be­szélve. Munkát többnyire csak jóval képzettsége alatt vál­lalhat, s az ezzel járó, erkölcsi, presztízsbeli fiaskót csak akkor vállalják, ha szűkös anyagi körülményeik kénysze­rítik erre. Az emberek többsége munkájával méri magát: ezt elvesz­teni. anyagilag és tekintélyben hátraszofulni, s ezt önma­gunkkal tisztázni, elfogadni rendkívül neft'éz. A nyugdíj intézménye alig kétszáz éves múlttá tekiht'htet vissza a vilá­gon. létrehozója aligha gondolt rá: mekkora fába vágta a fejszéjét. A szociológusok szerint a társadalom elöregedése az egyik legbiztosabban előrelátható és megjósolható folyamat az em­beriség fejlődési tendenciái közül. Nincs más hátra: a világ­nak idomulni kell az öregekhez, ha nem is máról holnapra. A svédek — akik nagy szakértői a kérdésnek — ehhez első­sorban egy kollektív „agymosást" javasolnak, kitörülve Min-* den előítéletet, tabut, konvenciót. Az agymosás káros dolog, s nem is tartozik társadalmunk módszerei közé. de előrelátni, gondolkozni és tervezni enél- kül is tudunk: ha akarunk... KISS LÁSZLÓ Miskolc vciiicpc a láfrai Nemzeti Park igazgatója Ma délelőtt Miskolcra ér­kezik dr. János Takács, a Csehszlovák Természetvédej ­* Vissza a szabócentihez. Tisztelet a korszerű technikának, de ezúttal a hűtőpad korlátjának beméretezése pontosabb uiyagdarabolást eredményez, mint a beépített villamos mérő. Bányász barlangászok Megtalálják-e Örvénykőn, amit Jókai megálmodott? Népszerű sport leit a Bpr- sodi Szénbányáknál a bar­langászat. A Borsodi Szén­bányák Igazgatóság SE Ter­mészetjáró Szakosztálya ke­retében működd barlangászok az idei évre is. gazdag karszt- és barlangkutatói tervei állí­tottak össze. A felderítő kutatások kö­zött első helyen szerepelnek az örvénykői sziklaüregekkel kapcsolatos munkák. Ör­vénykő, a bükki Kis-fennsík legmagasabb csúcsa, bástya­ként emelkedik ki a környe­zetéből. Impozáns sziklatömb- iein találhatók a Bükk leg­szebb karsztjelenségei. A szikla belseje viszont mind­máig őrzi a Jókai által meg­álmodott sziklabarlang titkát. A bányász barlangászok az őrvénykői sziklaüregek meg­kutatása révén nagyobb mé­retű cseppkőbarlang felfede­zésében reménykednek. Kutatnak az idén a sólyom­kúti sziklaüregeknél és a Vidióczki-barlang térségében is. A hidegvíztetői hasadék- barlangot 1978-ban Kositzki József, bányász barlangász fedezte fel. Az idén folytató­dik a munka, s remélhetőleg itt is sikerül egy jól fejlett járatrendszerrel rendelkező a^nabarlangot felfedezni. A felderítő kutatás három további színhelye a Soros teb- rek legnyugatibb részén ta­lálható Vadmacskás nyelő, a Kőlvuk hegy déli oldalában* lévő Kőlyuk III-as barlang és a tapolcai barlangfürdő. Ez utóbbi területen bővítést végeznek a barlangászok. Eredményes feltárás esetén légzőterápiás barlangrész ki­alakítására nyílna lehetőség. A teljes feltárási munkák zömét a korábban már fel­tárt barlangok. rendszerek alapos kutatása, újabb jára­tok kibontakozása jelenti. Ilyen hely például a Lilla- barlang. ahol az idén a víz által behordott üledéket sze­dik. szállítják ki. illetve újabb cseppkövei termek után kutatnak. A Kovácsit® bar­langnál pedig a Kis-fennsík egyik legjelentősebb barlang- rendszerére szeretnének rá­bukkanni bányász barlangé szaink. mi Hivatal vezetője, a Tát­rai Nemzeti Park igazgatója. Borsodi vendéglátói végigkí­sérik a Bükk-fennsíkon, ha­zánk egyik legszebb nemzeti parkján. Az elsőnapi kirán­dulás utolsó állomása Szil­vásvárad lesz, majd a kora esti órákban visszatérnek Miskolcra, ahol a TANAP — a Tátrai Nemzeti Park — szlovák rövidítése — igazga­tója színes diafilmmel kí­sért beszámolót tart a Tatra természeti értékeiről, növény- és állatvilágáról. Az érdekes­nek ígérkező előadás helye a TIT Kazinczy-klubja, ide­je pedig este 6 óra. A TANAP igazgatójának másnapi borsodi programja a megyeszékhelytől távolabb folytatódik. Előbb a Bánhor­váti mellett Lázbércre láto­gatnak. ahol megtekintik a környék vízellátását biztosító tározótavat, majd Aggtelek leié visz útjuk. Bemutatják dr. János Takácsnak az agg­teleki karsztvidéket, annak tájvédelmi körzetét, majd az esztramosi kőfejtést, illetva cseppköveket tekintik me*.

Next

/
Thumbnails
Contents