Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-19 / 115. szám

,1

ű ’Ul

'! «*• .

Mit várnak a tanácstagtól?

i -A vaspálya

yp&v*

másik oldalán

A vonatról a vaspálya két oldalán a két arcát mutatja a város. Az új avasit, ami villanyfényben nem is csúnya. és az óváros pislákoló lámpácskáit. Sokan csak vasutaskolóniaként ismerik a Martintelepet. Innen- évtizedekig'nem dolgozni jártak az emberek, hanem szolgálatba. Menetrend szerint, ahogy a vezénylés megkívánta, a nappal és az éjszaka legkülönbözőbb óráiban. Aztán a kertes családi házak más vidékekről is vonzották az embereket: mégiscsak városban élhetnek. ha a szélén is. Kissé távolabb a város zajától, porától.

MŰSZEREK . MEGSZÁLLOTTJA

Manapság már alig akad olyan intézmény, vagy gyár a városban, ahol martintele. piek ne dolgoznának. A régi vasutasok megöregedtek, s csak a megszállott, megbabonázott fiúk vették at a stafétabotot.

Közülük való Keszthelyi Zoltán is. 1952-ben kezdte ia- nulóéveit a Vontatási Főnökségén, s akit a mozdony füstje megcsapott, soha nem vágyik máshová . .. Kezdetben a gőzmozdonyok sebességmérő óráit javítgatta, most mái a bonyolultabb szerkezetű dízelekét. A sok más biztonsági műszer mellett ez is olyan.’ ami nélkül nem „járhat "ki” a mozdony a szerelvényre.

A- Kapos utcában egy öreg ház melletti az ő üi lakása áll. A régiben .született, ott lakik 86 éves édesanyja. Kerítés sém választja el a portát.

— Ki tudja, mi lesz ebből a fiúból... — mondta ottjártunkkor az idős néni.

Keszthelyi Zoltán most érettségizik majd vasútgépészéiből az egyik szakközépiskolában.' Elemi követelménynek tartja, hogy az elmeléttel is tisztában legven. Csak könyvek által lehet felnőni a feladatokhoz, hiszen a vasúti műszerek és berendezések is egyre precízebbek, de egyre bonyolultabbak lesznek.

ISMÉT BIZALOM

Tősgyökeres martintelepi, te rmtoze Lesen ottani lokálpatriótának vallja magát. Aki közelebbről ismeri, tudja róla: nincs olyan ifjúsági, szak- szervezeti, társadalmi munka, amiből ki ne venné a részét. A vasutasok miskolci part-vegrehajtóbizottságában is évek óta dolgozik.

Keszthelyi Zoltánt 1971-ben választották meg először tanácstagnak. Most újra jelölték. s a bizalom — nem tagadja — jólesik neki. Nemcsak a maga kis körzetében gondolkodik — hiszen a Martintelepnek négy tanácstagja lesz —, hanem látja az egész telep fejlődését. Igaz, itt nem történnek csodák, nem épülnek tízemeletesek és jelentős közintézmények. Aprócska változásoknak: egy játszótérnek, egy új útnak, egy járdának is tudnak örülni az emberek. A szociális napközi otthont csodálatos hálával köszönték meg az öregek, de már egy óvoda építése is jelentős fejlődésnek bizonyuk Persze a türelmetlenebbek — s van is ennek némi alapja — még többet szeretnének.

Csatornázni kellene a telepet, s a csaknem tízezer lelket számláló területen nincs egyetlen bölcsőde sem. Az anyukák hajnalonként • nagy távolságokat kénytelenek ko- csikázni csemetéjükkel. Kinőtték az egyetlen iskolát is, hiszen egyre több fiatal költözik ide, épít itt otthont, akiknek a gyerekei itt tanulnak majd.

AMI LEHETSÉGES

Tanácstagi tapasztalata, hogy az egyéni és a közérdek határát nehezen tudják megvonni az emberek. Felverték már ólmából újév hajnalán 4 órakor is. amolyan szomszédi csetepaté miatt, de ezeket is meg kell hallgatni, ezekre is tanácsot kell adni. A közügyek esetében viszont kivárják a fogadóórát, de ott is van forgalom.

Mit ígért a jelölőgyülésen? A város anyagi erején felül nemigen. Őszintén beszélt arról, hogy a VI. ötéves terv nem lesz 1 olyan rózsás, hogy rangsorolás nélkül költekezhetnénk. Ha viszont okos, elfogadható érveket tud felsorakoztatni a Martintelep javára, bekerülvén egy testületbe, az ő javukat szolgálja majd.

OLÁH ERZSI

Á magyar belsőépítészet elmúlt évtizedének seregszemléjére, e komplex művészeti ág fejlődésének áttekintésére készül ■ a Műcsarnok. Május végén nyíló kiállításán 150 alkotó ad számot munkásságáról, valamint a belsőépítészet sokoldalú feladatköréről: a különböző kommunális helyiségek — üléstermek, éttermek, szálloda-hallok, aluljárók — belső kiképzésének új megoldásairól, a modern burkolatfajták felhasználásáról, a társművészetek alkotásainak építészeti hasznosításáról, valamint a belsőépítészet egy különleges területéről, a külső építmények” — vásári pavilonok, ivókutak — és kerti bútorok tervezéséről.

Az MHSZ Borsod megyei Gépjárművezető-képző Iskola

nem hivatásos

/I f ■ r ff

szemeivgepjarmu-yezgioi tantoivamot indít

M:r,">lcon 1980. június 10-én,

' 1980. június 24-én.

Gyorsított tanfolyamot indítunk 1980. június 30-án Jelentkezni lehet:

Miskolc, Rákóczi u. 12. sz. fszt. 5. szoba (MHSZ-székház)

Jelentkezni lehet továbbá:

MHSZ Járási Vezetőség Sátoraljaújhely, Kossuth u. 2.,

MHSZ Járási Vezetőség Szerencs, Hunyod! hoz 4. sz.,

MHSZ Városi Vezetőség Ózd, Vörös Hadsereg u. 69.,

MHSZ Városi Vezetőség Kazincbarcika, Lenin u. 34. sz.,

MHSZ Járási Vezetőség Edelény, Antal Gy. u. 8. sz.,

MHSZ Járási Vezetőség Encs, Rákóczi u. 1ó. sz.,

MHSZ Járási Vezetőség Mezőkövesd, Marx Károly u. 3. sz., MHSZ Városi Vezetőség Leninváros, Hámán Kató u. 5. sz.

Hoffmann

meséi

Offenbach Hoffmann meséi című háromfelvonásos fantasztikus operáját mutatja be a Debreceni Csokonai Színház ma este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színházban.

Hadijáték a Csanyikban

Borsodi sikerrel zárult a munkásőr ifjúgándisták országos találkozója

Nem volt tronibiiaharsogás. dobpergés, ám kész volt a csatára a sereg. A Csanyikban szombaton hadijátékon vettek részt az líjú Gárda munkásőr szakalegységek III. országos találkozójának résztvevői. A csata végül Borsod megye együttesének javára dőlt el.

r

A 19 megyéből es a fővárosból érkezett csapatok aránylag könnyű terepen, de annál nehezebb feladatokat hajtottak Végié a Csanyikban. politikai és az Ifjú Gárda munkáját érintő tesztlapok kitöltése után lárgykere- sés vette igénybe figyelmüket. majd távolságbecslés, lövészet következett, alaki, s ki tudná felsorolni, mennyi tél adatot kellett végrehajtani, míg a célba érkeztek. S mert minden feladat megoldása a Borsod megyeieknek — a Diósgyőri Gépgyárnak — sikerült, kételkedni kezdtek az eredmény igazságosságában két megye csapatának vezetői. Ám őket is meg kellett hogy győzze az újabb eredmény, amikor három, általuk kitalált feladatot oldottak meg precízen. így azután nem lehetett vita — 50 pontos fölénnyel nyerték meg a versenyt.

A találkozónak csak az egyik programja volt a hadijáték; a szombat délutánt a veterán munkásőrökkel való találkozásnak szentelték a résztvevők, majd a harsányi lőtéren bemutató lövészetet tartottak, s látogatás tettek a Munkásőrség Borsod megyei Parancsnokságán is. S persze ismerkedtek egymással. tapasztalatot cseréltek.

Ez utóbbira jó alkalom kínálkozott vasárnap délelőtt, amikor a csanyiki Súgván findre KISZ Vezetőképző Iskolán ifjúgárdista fórumot rendeztek, amelyen a Munkásőrség és az Ifjú Gárda országos' és megyei vezetői válaszoltak a feltett kérdésekre.

Azután már az eredmény- hirdetés. a búcsúzás következett. Nagy taps közepette vette át a Munkásőrség országos parancsnokának vándorserlegét Csutak Emil, a DIGÉP ifjúgárdistája, a

ß

♦ Ide éles szem és biztos kéz kell..'.

borsodiakat képviselő győztes alegység parancsnoka, hiszen Zala, Pest és Somogy megyét megelőzve szerezték meg az első helyet. A csapat

fonákja

Sörösflaska a kirakatban

Gazdag nyugati úr vacsorázik az osztályon felüli minősítésű budapesti étteremben. Kiissza a borát, majd a finom metszésű poharat hanyag mozdulattal a háta mögé dobja. Általános elképedés. A pincérek szó nélkül összesöprik a cserepeket és új poharat tesznek az asztalra. Nyugati úr kihörpinti a tartalmát, majd pontosan úgy jár el. mint előbb. Ez azért már több a soknál. Udvariasan, de igen határozottan megkérik: tartózkodjon apo- hárdobálástól. El van képed- ve, és zavartan mentegetőzik: először jár Magyarországon, és úgy hallotta, hogy ezen a tájon, jobb helyeken így szokás.

Anekdota, de meg is történhetett, hisz annak, akinek 40—50 éves. vagy még régebbi információi vannak szokásainkról. hihető: él meg a magyar virtus. Mert igaz ami igaz, volt idfi. amikor sikknek számított a tükörbe vágni a pezsgőspoharat. A snáj- dig huszárkapitány esetleg még bele is lőtt a plafonba, ha úri kedve úgy diktálta.

De miért idézem én a tűnt idők kanmurijait, huszác- csinjeit, egy anekdota ürügyén? Azért, mert az ütegzúzó virtus — némileg módosított változatban — ismét éledezik. Az alauljárókban, tereken, kapualjakban egyre gyakrabban látok mostanában italtócsaban ázó üvegcserepeket. Bár rendelet tiltja, nem szűnt meg Miskolcon az utcai italozás, csak biztonságosabb helyre költöztek az aszfallkocsmák. Az ..űri közönség” pedig nem láncol, hanem földhöz csapdossa a flaskát, az itaímáradékkal együtt.

De ez még hagyjam Vannak, akik a kirakatüvegei veszik célba. Mint telte az a nvájas ismeretlen is. aki hél főre virradó éjszaka a Sötétkapu mellett levő cipóüzlet kirakatába vágta felig ürített söröspaiackját, az ujjnyi vastag üvegen keresztül. Legé- nves dolog, mondhatom 1 Csak van egv kis szépséghibája az ilyenfajta legénykedésnek. Nem akarom leimagasztalni a hajdanvolt huszárkapitányokat, de ők legalább utólag kiegyenlítenék a számlát!

Vigasztaljuk magunkat azzal. hogy éber rendőrségünk elöbb-utóbb tetten éri, fülön

csípi az útszéli duhajokat. Mert a ták nem nőnek az égig. Különösen azok nem. melyeket gyökérzetüktől megfosztva ültettek a földbe. Kora. tavasszal figyelte meg emeleti ablakából olvasónk, hogyan takarékoskodott energiájával egy csapat kertész. Az új lakótelepre hatalmas tBIdlabdával együtt szállították ki az előnevelt, vagy egy építési területről kimentett fákat. Némi próbálkozás után úgy találták, hogy túlságosan nehéz feladat leemelni a gépkocsi platójáról, és a helyszínre cipelni a rakományt. Előkapták hát a fűrészt, és levágták a földlabdával súlyosbított gyökérzetet. Ezután már játszi könnyedséggel vitték a helyszínre, és ásták a földbe a fákat. Hogy a tuskókkal*később mit csináltak, azt nem tudja olvasónk.

Rügyet, lombot természetesen hiába válnak a környék lakói a látszólag ép. valójában életképtelen fáktól. De ha levelet, virágot nem is hoznak, csontváz mivoltukkal hirdetik: az emberi találékonyság kimeríthetetlen.

(békés)

parancsnokától tudjuk, hogy három napig készültek’ — a gyári vezetés támogatásává! — erre a versenyre; pertíe egész evben folyt a felkészülés a városi, majd a megyei rendezvényekre. Az alegységben van. aki már tíz éve viseli az Ifjú Gárda egyenruháját, de találunk kér érettségi előtt álló lányt is. akik már elkötelezték magukat a DIGÉP-hez, így kerülhettek közéjük.

A találkozót így értékelte Móricz István, az Ifjú Gárda országos parancsnoka:

— Ezen a két és fél napos találkozón a kiképzési év során elsajátitotlakat kívántuk felmérni. Ennek a, célnak eleget tettünk, az alegységek bebizonyították: jól felkészülten, felkészítette!) érkeztek ide. Külön is köszöoel ezért a munkánkat segítő" munkásöröknek. Sok jó tapasztalattal gazdagodtunk. Köszönetét kell mondani ; a Munkásőrség es KISZ Bor-, sód megyei szervezeteinek a magas színvonalú rendezésért. Élményekben gazdag napokat tölthettünk itt valamennyien.

Gáti József, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese sietve hozzátette:

— Nekünk nem szívesség, hanem kötelesség az ifjúgar- d istákkal, úti őr őgá rdistáfck ól való foglalkozás. A hazafias és honvédelmi nevelesnek ee. az igen tartalmas, célirányos formája azért is szükséges, mert ezzel is a jövő nemzedékének adunk kellő alapokat .

T. Z.

Fel a heffyre... • (Ki.ss felv.)

Hol tari -a I magyar belsőépítészet?