Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-21 / 92. szám
a miskolciaké a szó Óvjuk parkjainkat!? Fő a bizalom! Példázat a lclektelenségröl, a bürokráciáról. Nagyon elkeseredett, nagyon háborgó asszony keresett meg bennünket a történettel: — Két éve dolgozom a vállalatnál, soha velem semmi probléma nem volt, ismernek, s úgy gondolom, szeretnek is a munkahelyemen. Ilyen körülmények között az ember a személyes dolgait sem rejti véka alá. Azt is elmondtam hónapokkal ezelőtt, hogy édesapám — aki Szegeden élt — súlyos, menthetetlen beteg. Gyakran utaztam hozzá látogatóba. Szabadságom persze emiatt nem sok mar>dt. A napokban sajnos meg is kaptam a szomorú hírt apám haláláról. Tudomásom szerint ilyen esetben egy nap rendkívüli szabadság jár a hozzátartozónak. Ezzel a lehetőséggel szereltem volna élni. amikor kértem, hogy adja meg a vállalat. Nem zárkóztak el kérésem teljesítésétől, ám azt mondták, hogy igazoljam a halál „tényét” a halotti anyakönyvi kivonattal. S hiába mutattam a táviratot, amely Szegedről érkezett, no meg a helyi újságban megjelent gyászjelentést, ezt nem találták elegendőnek. Ragaszkodnak az anyakönyvi kivonathoz ... Ügy véltük, valami félreértés lehet az egész, megkerestük hát a vállalat illetékes osztályvezetőjét, hogy tisztázzuk, mi is történt valójában. Magunk is meglepődtünk, amikor kiderült, hogy szó sincs félreértésről. Az osztályvezető „megmagyarázta”: a Munka Törvénykönyve írja elő a halál „tényének” igazolását. S „megnyugtatásul” még közölte: a halotti anyakönyvi kivonatot dolgozójuknak nem kell azonnal hoznia, sőt! — elég, ha a temetés után levélben kér egy igazolást a tanácstól, s azon feltüntetik az anyakönyvi számot is. Ehhez aztán még hozzáfűzte azt is, hogy „sokféle ember dolgozik náluk, kénytelenek tartani magukat az előírásokhoz”. Az egészet pedig oly magától értetődő természetességgel adta elő, hogy még vitatkozni sem voll kedvünk. Mert mit is lehet erre mondani? Hivatkozzunk arra, hogy embertelenség egy fájdalmas esemény után nehezíteni a hozzátartozó helyzetét? Rendkívül elvetemültnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy koholt halálesettel „csikarjon ki” egyetlen nap rendkívüli szabadságot. Hivatkozunk arra, hogy annyira már ismerni illik kétéves munkaviszony után az érintett dolgozót, hogy tudják róla: a tisztességes, vagy az elvetemült kategóriába tartozik? Ez a differenciálatlan módszer a bürokráciával tápiá,lt bizalmatlanság legrosszabb fajtája. Senki előtt sem lehet szimpatikus. S nincs is megbocsátható vagy elfogadható magyarázat rá. Már csak azért sem. mert ez a fajta bürokrácia ráadásul következetlen is. A túlzottnál is jobban túlozza az előírásokat. A Munka Törvénykönyve ugyanis azt nem írja elő, bogy mivel és miként kell a halál „tényét" igazolni. A lelektclcnség már itt letten erhet" (r) Játszani is meg kell tanítani Ha valaki nem sajnálja az időt, s figyelmesen tanulmányozza, hogy mi is történik játszótereinken, előbb-utóbb rádöbben valamire: nevezetesen arra, hogy gyerekeink azért nem tudnak ügyelni a tereken elhelyezett játékeszközökre. mert nem tudnak igazán játszani. A Tanácsköztársaság lakótelepen, a bölcsőde melletti játszótéren volt alkalmam figyelni, hogy nem arra használják az eszközöket, amikre valók. A homokozókban kerékpároznak. No meg a gyepen Is. A facsemetéket valamifajta^ újabb játéknak tekintik, törzsükbe kapaszkodva szaladgálnak körülöttük, míg csak ki nem csavarják helyükről a gyökereket is. A labdajátékokhoz készült betonpályát az idősebb ifjak kisajátítják, kirekesztik onnan a kisebbeket, akik perSzervezni tudni kell! A múlt hét közepén és végén megtanultam ,szlalomozni városunk kapuiban. Gondolok itt a Szentpéteri kapura, a Zsolcai kapura és a Csabai kapura. Ezt pedig az útburkolati jelzéseket festőknek köszönhetem. Helyesebben azoknak, akik oly csudálatosán szervezték meg a zebrák és nyilak festésének idejét. hogy a jámbor gépjárművezetők, s a még jámbor óbb gyalogosok sokasága csak áldhatta őket. Több kilométeres utainkon egyazon napszakban egyszerre voltak elre- kesztve a forgalom elől a pirosra festett vas- bábukkal a különböző forgalmi sávok. A városból tehát nem csekély ügyeskedés árán lehetett ki- vagy bejutni. Hál’istennek már (talán.’) utána vagyunk. Mégis engedtessék meg egy szerény javaslat: ha legközelebb újrakozmetikázzák az útburkolati jeleket, legyenek nagyobb tekintettel a város kapujai- ban zajló óriási gépjárműforgalomra, különösen pedig a csúcsidőszakokra. Tudja a csuda: netán még az is előfordulhat, hogy az illetékesek rádöbbennek: esetleg az éjszakai órákban egyszerűbb volna ezt a ma már gépesített munkát elvégezni. S. Gy. Miskolc ije Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb példa a „hogyanra”. Ez a lakókocsi ugyanis több hete — ha nem hónapja — vesztegel a Felszabadítók útján, a parkosított területen. Körülötte is kikoptatták a pázsitot. Nem szívderítő látvány. Antireklám a virágos Miskolcért kezdeményezett akcióhoz. Muszáj ennek a parkban parkolnia? Jukubik I,ászló Miskolc Ki követett el nagyobb szabálytalanságot? A Vásárhelyi István Horgászegyesület kezelésében, levő. kistokaji kavicsbánya továban horgásztam többed- magammal április 2-án. a kora reggeli órákban. Egyik horgásztársunk — N. Lajos — a megengedett három ha) helyett négyet fogott ki, amikor is megjelent az egyesület ellenőre. T. Balázs. A horgásztársunknál talált halakat az ellenőrzés során re- turpontynak minősítette, ezért N. Lajos horgászengedélyét az ellenőr elvette, ám az élő halakat a szákkal együtt elvitte Többen figyelmeztettük. hogy adjon elismervényt a horgászengedély bevonásáról, s az élő halakat — a rendezéseknek megfelelően — engedje visz- sza a vízbe. Az ellenőr azonban fütyült ránk. Ezzel a történetünknek még nincs vége. A horgásztársunktól elvett engedélyről az elismervényt a délutáni •órákban egy másik ellenőr — T. Balázs nevében! — kiállította ... A történtek óta is azon vitázunk, hogy vajon ki követte el a nagyobb szabálytalanságot ebben az esetben? Kétségtelen tény. hogy hor- gasztársunk is hibás volt. hiszen szabályt szegett. Ám szerintem az ellenőr vétett nagyobbat. Neki ugyanis tudnia kell. hogv az elvett horgászengedélvröl kötelessége elismervényt . adni a helyszínen, s az élő halakat vissza kell engednie a vízbe. Rossz szájízt adott a história a szemtanúknak Legkivált azért, mert az ellenőrzés korrektségét kérdőjelezi meg. Jómagam másfél évtizedig voltam társadalmi ellenőr, s tudom, mily kényesen kel) ügyelni — formálisan is — az ellenőrzések tisztaságára. Hiszem, hogy a horgászegyesületnél sem mindennapos az ilyesfajta eljárás. De mert a kirívó példa is általánosításra adhat okot, jó volna, ha a horgászeaye- sület is felfigyelne a történtekre. Nagy István Bocs, Dózsa Gy. u. 25. A MISKOLCIAK* A SZÓ t«ratmeM: Raítánp ín Levélcím: Déli Hírlap szerteesztésés« BK Miskolc. Sstesv-Zsilinszky 6> IV roldoimta: ll-SSl Kriminális krimi Kérdések Tapolcáról sze a forgalmas úttestet szálljak meg, s vajmi keveset törőcinnek a gépjárművekkel. Tapasztalataim — úgy tűnik — azt bizonyítják, hogy nem tanítjuk meg, vagy nem jól tanítjuk meg gyerekeinket játszani. Mondhatná erre bárki, hogy bennünket sem okítottak erre hajdanán, mégis tudtuk, hogy mivel mit és hogyan játszhatunk. Csakhogy a mi gyermekkorunkban még nem voltak olyan költségesek a „játszóterek”, a grundokon nem kellett különösebben a kártételtől óvni semmit. Nem volt mit. Most azonban már volna. Meg kellene tehát tanítani a játszóeszközök önzetlenebb használatát. Azt, hogy azokra még a többi gyereknek is szükségük van, tehát vigyázni is kell rájuk. L. J. Miskolc Tapolcán az autóbusz végállomásától jó néhány utca csak a parkon keresztül érhető el. Csakhogy nem minden bosszúság nélkül. A park útjai ugyanis a legkisebb eső után már járha- tallanok. Bokáig érő sárban kell rajtuk közlekedni. Most valami csővezetéket fektetnek le a parkunkban. A legjobb alkalom volna, hogy — miután a vezeték építése befejeződik — a park útjait szilárd burkolattal lássák el. Az eddigi megoldás ugyanis mindig csak időszakos: salakozták az utakat, ám a salakot minduntalan elhordta a szél, vagy betaposódott a földbe. A sétálgatóknak is — akik többnyire kisgyermekkel, sokan babakocsival járják a park útjait, élvezik a friss levegőt — kényelmesebb lenne az aszfaltburkolat. Nem lenne jobb egy ilyen végleges megoldást választani? A másik: az utóbbi években úgyszólván egészen kiépült a Fenyő utca Valaha családi házak építésére is kijelölt területe volt ez Tapolcának. Most üdülőövezet. De nagyon sokan laknak még itt és sokáig kell állandó lakókra számítani. Am az utca házainak korszerű fűtési lehetősége nincs. Igaz. 1978-ra ígérték a gázvezeték lefektetését. Most 1980-at' írunk. Az utca minden lakóját érdekelné: mikorra várható itt a gázvezeték kiépítése? Sasvári György Miskolc, Fenyő u. 67. sz. Sajnos, egyik kérdésre sem tudunk határozott választ adni. Mert: 1. Hogy jobb lenne-e, vagy sem a szilárd útburkolat a tapolcai parkban, az nem csupán a praktikum, hanem az esztétikum kérdése is a többi között. Egy bizonyos: a kertészeti vállalat már hozzáfogott a park idei rendezéséhez. Sárga fövennyel, kavicszúzalékkal terítik be az utakat. Szemlátomást szépül Tapolca, a vezetékfektetés nyomai is hamarosan eltűnnek a parkból, s kellemes, szép környezet fogadja majd a vendégeket. 2. Igaz ugyan, hogy a T1GÁZ tíz évvel ezelőtt készült fejlesztési terve 1978- ra ígérte a Fenyő utcai gázvezeték kiépítését, az anyagi lehetőségek azonban nem ráták módot az ígéret beváltására. Mint Katona Zoltán, a TIGÁZ miskolci üzemegységének vezetője elmondta: erre sajnos az idén sem lesz pénz. Ha azonban a lakók maguk finanszírozzák, a TIGÁZ mint kivitelező rendelkezésükre áll. Az ellenőrzés lazaságának lehettünk ismét. Az év végi összesítettnél már felmerült az alapos, azonban a kontrolinál már napnál is világosabban. A bűnszövetkezet országosan fejtette ki káros, de nem kizárt, hogy a határokon túl is. A hiányzó mennyiség ugyanis messze meghaladja. A vádirat rámutat, hogy a magyar nyilvános W. C.-hálózat már a két világháború között jelentős. A fejlődés a második után még nagyobb, és töretlenebb. Érthető módon mindenki sokkal felszabadultabban, ezért szinte gomba módra. A mennyiségi növekedést azonban nem kivette. Túl a belső lazaságokon, az emberi kapzsiság sem kismértékben. Valóban, hogy is történt a nagymérvű? A társadalom vámszedöi észrevették, hogy mindent a műtrágya sem. Ma még nem nélkülözhető az emberi. Először a szennyvíztelepeken vált gyanússá, hogy a beérkező egyre csökken, holott az emberek továbbra is ugyanúgy. Mondhatni szinte mindenre Volt miből, mert szerencsére enni azért a magyar mindig. Innen pedig már csak idő! A hiány ennek ellenére egyre. Az időszakonként jelentkező szorulások sem adhattak erre megfelelőt. Az utcákon, tereken üzemelő korszerűek használtsági foka egyre inkább. Annak ellenére, hogy külsőre némelyik már-már hashajtónak is, ha csak ránézett egy igényesebb. Tudjuk azonban, hogy szinte teljesen mindegy, hová, csak legyen, ha egyszer kell. A hiány okát azért is teljes erőbedobással! A lelkiismeretes meghozta gyümölcsét. Rájöttek, hogy a kagyló alatt futó gyűjtőcső végén egy szemmel alig észlelhető, mindössze néhány kilométer hosszú volt beépítve, amin az ott lefo. lyónak legalább a fele! Ha egyszerre többen, akkor majdnem az egész. Ahonnan pedig szippantották, ott a szippantógépek kezelőivel osztoztak a busáson. A feketepiac ugyanis szinte korlátlanul. Nem tudlak annyit, hogy sok legyen, ezért két évvel ezelőtt a nagyvállalatok, közintézmények gyűjtőcsöveit szintén. A tárgyalótermek közelében levőkét két helyen is..! Kiszámították az elvetemültek, hogy bár ott nem folyamatosan, de ha értekezlet, vagy tanácskozás volt, akkor utána dögivei mindenki. A vizsgálat ugyanakkor rámutat arra is, hogy ennek a kincsnek kiaknázása kissé. Az illetékesek inkább külföldről, ugyanakkor egyes tárolóhelyeken már nem tudtak, a sok felgyülemlett hazaival. A vétkesek mindegyike elnyeri a méltót de ez még nagyon! Ha most sem vonják le akiknek kell, akkor a legrosszabbra is el lehetünk, mert a becsületes állampolgárok keserves verítékével létrehozott, akadálytalanul befolyik a vámszedők zsebébe... Bérezés József
