Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-03 / 80. szám

Brigád félárnyékban Bótáék kiválóak A drótgyár — mint szám­talan kitüntetése is bizonyít­ja — jó gyár. A munkások évek óta túlteljesítik tervü­ket. javítják a minőséget, újítanak, a gyár termékei messze tőidre eljutnak. Eljutnak, mert távol a félárnyékban, távol minden fénytől dolgozik egy brigád, s a brigádtagok mindent megtesznek azért, hogy a gé­pek ne álljanak, hqgy a gé­pek folyamatosan termelje­nek. ne legyen fennakadás, ne legyen hiba. Ám bármennyire is félár­nyékban dolgoznak, azért a dicsőségből nekik is kijut. Ez a brigád a tmk-sok Radnóti szocialista brigádja, Bóta István vezetésével. Ők a gépek, berendezések, ke­mencék tudós doktorai. ♦ ♦ Hogy jól megy a gyár, vagy rosszul, az nagyban függ a tmk-sok munkájától is. Épp ezért — s nemcsak ezért — Bótáék mindenhol megtalálhatók, ahol szükség van rájuk. Itt hegesztenek, ott kalapálnak, megint más­hol festenek, vagy kovácsol­nak. Munkájukról mondja a tmk-gyáregység vezetője. Bodnár Béla: — Hosszú ideje együtt vannak, jól összeforrt társa­ság. A drótgyár tulajdonkép­peni lelkének, a kemencék­nek a reparálása a fő felada­tuk, s szinte nem tudunk ne­kik olyat mondani, amire ne lenne valamilyen elképzelé­sük. A legnehezebb munkát is elvégzik, azt is, amibe más brigád bele sem merne talán fogni. Tavaly tőlük indult el az a kezdeményezés, ami alapján a vállalat összes dol­gozója. ^brigádja csatlakozott a kongresszusi mmrkaver- senyhez. Munkájukba mindig hoznak valami újat, valami újítást, de nekik — azt mondják — ez természetes... Most egy háromszálas be­tonmegeresztő kemencén dol­goznak .,. ♦ ♦ A fotó kedvéért mindenki a kemencén serénykedik, drótkeféznek. hegesztenek, a ventillátor alkatrészeit vizs­gálják át, még a kovácsok is találnak maguknak elfog­laltságot. Barcsák János-, a brigád helyettes vezetője mondja: —■, Aki itt dolgozik ebben af; Indul a hegesztöcsapat. a brigádban, az — büszkén mondhatom — nem megy el innen, csak nyugdíjba, vagy ha előléptetik. Már tizenhat éve, 1964-től együtt dolgo­zunk, négyen még alapítók, a többiek később jöttek, a fiatalok többségét pedig mi neveltük. Hogy mi a titkunk? Egyszerűen az, hogy ponto­san, figyelmesen dolgozunk, s inkább kétszer is megnéz­zük azt a kemencét, csak­hogy hiba ne maradjon raj­ta. Eddig munkánkért hat hó­nap garanciát vállaltunk, most még rátettünk egy la­páttal: egy évig garantáljuk, hogy az a kemence, vagy az a sodrógép • kifogástalanul működik, nem lesz semmifé­le baj vele... ♦ ♦ Tizennyolc ember (Bóta István, Barcsák János. Bozó László, Dávidházi Tibor, Franczuz István. Gombos István, Klusovszki Elek, Min­den László, Ludvik Imre, Oláh Gábor, Paulik László, Pecsenye László, Pipoly Sán­dor, Tóth Miklós, Zörgő Ist­ván, Bodnár László. Sallay József, Koltai . Józsefné), s egyik sem kezdő. Mint ahogy a gyáregységvezető megfo­galmazta, összetartanak jó­ban, rosszban. Nemcsak a munkahelyen, de a gyárka­pun kívül is találkoznak. Tavaly A vállalat kiváló brigádja voltak, s most is minden reményük megvár, arra, hogy ismét elnyerjék ezt a kitüntetést. Ma este a színházi ünnep­ségen a brigádvezető az el­nökségben foglal helyet, a brigádtagok közül pedig ket­ten ülnek majd a nézőté­ren ... I. S. fl fonoda bizonyított (Folytatás az 1. oldalról.) A gyárigazgató után ave- zérigazgatónö köszöntötte a miskolci íonoda kollektívá­ját. Emlékezett egy forró hangulatú tanácskozásra, amelyen a szocialista- brigád- vezetők elhatározták, hogy megpályázzák az Élüzem cí­met. Kíváncsian figyelte, hogy a hétköznapokon mint váltják valóra a terveket, s a kitüntetés az ékes bizo­nyítéka, hogy a munkalen­dület nem hagyott alább. Az erről tanúskodó oklevelet "SlZ igazgatónak adta át. A ve- zérigazgatónő Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést nyújtott át a jók közül a legjobbaknak. Ezt vette át Ládi Béla, Sebák László, Balázs Imréné, Barabits Irh- réné, Földest Barnabásné, Einbech József, s ezt kapta a betegsége miatt távol levő Kollár Béla, A Vállalat Ki­váló Brigádja kitünletést ka­pott a Pattatyús, a Tavasz és a Zója szocialista brigád; Kiváló Dolgozó kitüntetést j Liszonyi Zoltán főmérnök, j Taizs Irén, a pártbizottság t titkára, Tomasovszky Kata- - Un KISZ-titkár. A SZOT el­nökségének oklevelét vette át Béréi Imréné, Turcsoky Károlyné és Bihari Istvánná. A KISZ Központi Bizottsága Dicsérő Oklevelét is itt ad­ták át Soltész Ágnesnek és Aranykoszorús KISZ-jelvény- nyel tüntették ki Tomasovsz­ky Katalint. A gyárigazgató nyújtotta át a műszakok versenyében el­ső helyezést elért Kiváló cí­met a IV-es műszaknak és a Kiváló Osztály kitüntetést a munkaügyi osztály képvi­selőjének. Kiváló MHSZ- munkáért főtitkári oklevéllel tüntették ki a IV. műszak kollektíváját. A kitüntetetteknek és a gyáralapítóknak Drótos László gratulált a városi pártbizottság és a városi ta­nács testületé nevében. Em­lékezett a' gyárépítés hősko­rára, amikor városunkban igen nagy gondot jelentett a nők foglalkoztatottsága. A város vezetői mindig nagy figyelemmel kísérték e gyár fejlődését, támogatták azokat a törekvéseket, amelyek a dolgozók munkahelyi és szo­ciális körülményeit voltak hivatva javítani. Köszöntöt­te a gyáralapítás óta itt dol­gozó dr. Szigethy Tibor igaz­gatót, aki a napokba vette ót a Munka Érdemrend bronz fokozatát. O. E Barátságot erősítő látogatások & Grósz Károly és Heinz Simkowski az együttműködési szer­Bizalmit, főbizalmit választanak Szakszervezeti szerveink Miskolcon is időben elkészí­tették azt az intézkedési tervet, amely meghatározza az alapszervezetek választá­sával kapcsolatos feladato­kat. Ezekben a napokban már élénkül a munka min­det^ területen. Az építők szakszervezete megyei bi­zottságának intézkedési terve szerint elsején megkezdő­dött a főbizalmiak, illetve vezető bizalmiak újraválasz­tása. Ezt a munkát április 3ü-ig kell befejezni. A helyi körülményeknek megfelelően változások lesz­nek a szervezeti felépítés­ben is. A létszámarány vál­tozása miatt megszűnik pél­dául — mint önálló alap­szervezet — hat termelőegy­ség alapszervezete, mint pél­dául a nvékládházi. az alsó- zsolcai és a miskolci kavics­bányáknál. ahol főbizalmia­kat. bizalmiakat és helyet­teseket választanak. (Folytatás az 1. oldalról) Az A. Sz. Drigin vezette vologdai küldöttség Újhelyi Tibornak, a megyei pártbi­zottság titkárának kíséreté­ben tegnap délelőtt felkeres­te a Miskolci PamutfonáL Itt dr. Szigethy Tibor igazgató és Taizs Irén párltiklár tá­jékoztatta a negyedszázados gyár életéről, terveiről a ven­dégeket. akik ezután gyár- látogatáson ismerkedtek a fonoda munkájával. Ezután a küldöttség a Me­dicor Miskolci Gyárába lá-- togatott. ahol Hrabár Sándor igazgató, s Orosz György párttitkár mutatta be azokat a termékeket, amelyeket a gyár többek közölt a Szov­jetunióba exportál. Délután a szovjet vendé­gek Sárospatakon, voltak, ahol a Rákóczi Gimnáziumot és a Kossuth Termelőszövetkeze­tet nézték meg. A neubrandenburgi kül­döttség — amelyet Heinz Simkowski. a megyei párt-vb tagja, a megyei tanács elnö­ke vezet, — délelőtt a Vasas Művelődési Központot, a me­gyei könyvtárat, s a gyer­mekkórházat kereste fel. Dél­után pedig a megyei párt- bizottságon együttműködési zödest látja el ke:jegyevei... szerződést írtak aló, amelyet Grósz Károly, az MSZM1 KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára és Heinz Simkowski látott el kézje­gyével. Ezután német bará­taink Óidra látogattak, ahol megtekintették a kohászati üzemeket. Tegnap délelőtt Miskolcra érkezett a kelet-szlovákiai teslvérmegye delegációja is, amelyet Vojtech Majkut, a megyei pártbizottság titkára vezet. Tagjai Stefan Csaji, a kerületi párlelnökség tagja, a cecejovczei termelőszövetke­zet elnöke, s Jan Galló, a rozsnvói járási pártbizottság első titkára. A megyei párt­bizottságon Grósz Károly el­ső titkár fogadta őkef, maid a küldöttség a szerencsi já­rásba látogatott. J Szabadságunk 35 esztendeje • F Európában harmincöt éve hallgatnak a fegyverek. Magyar- ország harmincöt-éve szabad Három és fél évtizeddel ezelőtt romok fölött keseregtünk. És reménykedtünk: az újrakezdést hozó tavaszon új élet is bimbózik. S íme, fél emberöltőnyi távolból visszatekintve a kezdetre, s az esztendőkre, jogos a büszkeségünk: tetteinket dicséri majd az utókor és jegyzi a történelem; mássá lett a népek testvériségében bontakozó haza, miközben mi magunk is megváltoztunk. Szocialista országban, szocialista emberekként élünk. Mi tette lehetővé ezt a teljes átváltozást? A szabadság, amelyért századokon ót senyvedt és vérzett a nép: a szabad­ság, amelyet a kommunizmus útjára elsőként lépő proletár testvér — maga is vérezvén érte — kínált fel: a szabadság, mellyel éihi tudtunk, támaszkodva a munkásosztályra és pártjára, amely programot adott, s az olykori buktatókon — mert ilyenek is voltak — átsegített bennünket. És kellett a béke! A béke, amelyért az eszmében, a célokban és a tettekben szövetséges harcostársainkkal mindmáig következe­tesen küzdöttünk, szorosan fűződve a Szovjetunióhoz, amely legfőbb szenvedője volt annak, hogy harmincöt évvel ezelőtt Végre béke legyen Európában és valódi szabadság Európa egy jelentős résziben. A mi igazságos, szocialista társadalmat építő igyekezetünk a békén alapul. A mi életelvünk az alkotás. Eszménkben is ezért szerepel olyan hangsúlyozottan a szó: béke. Ám a mi fogalmaink szerint a béke nem csupán óhaj. Akarat! S hogy valóban az legyen, annak az az alapvető feltétele, hogy legyen erőnk a szabadság, az alkotás, a békés élet megvé­déséhez. És mivel van ilyen, táplálja bennünk a hitel és az optimizmust. Kádár János elvtárs a párt XII, kongresz- szusán így fogalmazta ezt meg zárszavában: ..Béke kell! Amikor a beszámolóban ehhez a témához értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában. De arról is mélyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes megakadályozni az emberiség. Ereje abból az aka­ratból fakad, amely a világ jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen!” A szocialista tábor természetéből fakadó békeakaratának száz- és százmillió követője és hirdetője van szerte a világon. De ez önmagában nem elég. Az akarat — magában — józan szándék. Ehhez még kell valami, valami nagyon fontos. Óriási taps fogadta Kádár elvtárs szavait, amiket az imént mondottakhoz fűzött: „Természetesen egy új világháború kirobbantásának megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban.” S hogy mik ezek, az nyilvánvaló: önmagunk, eredményeink, szabadságunk védelmének korszerű eszközei. Ä gyenge — ez történelmi tény is — mindig áldozatává lesz az erősnek. Erőssel szem­ben csak erős védheti meg magát. Természetes dolog, hogy a szocializmus, a haladás hívei ellenzik az örült ütemű fegyverkezést. Mi. a békeeszme őszinte védői, az embert, az emberiséget boldogabbá tevő dolgokra szeretnénk fordítani anyagi erőinket. Ezért — ezért is! — emeljük fel szavunkat a fegyverek gyártása ellen. A fegyverzetcsökkentés azonban kétoldalú. Mindkét félnek akarnia kell azon az elven, hogy egyensúly legyen. „Mi azt állítjuk — mondotta Kádár elvtárs —, hogy az erőviszonyok kiegyenlítődtek. Ez a tárgyalások alapja, és ésszerűbb az őrült fegyverkezési versenyt lefékezni.” ..Béke legyen, erő- egyensúly legyen, de a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Érezze magát biztonságban minden állam és minden nép” •— fejtette ki Kádár elvtárs pártunk nézetét és hozzáfűzte: „Mi ezért harcolunk nemzetközi síkon.” Hazánk, a Varsói Szerződés tagállamaként, nyilvánvalóan maga is hozzájárul a béke, a* biztonság védelmet szolgáló eszközök megteremtéséhez. Ez alapvető kötelességünk ön­magunkkal, szövetségeseinkkel, sőt minden haladó emberrel szemben. Lehetőségeinkhez képest — az áldozatkészséget sem kizárva — hozzá kell járulnunk, hogy az erőegyensúly ne billenjen azok javára, akik lelkiismeretfurdalás nélkül bele­rántanák a világot egy minden eddiginél rettentőbb kataszt­rófába. A beke fenntartása, szabadságunk, eredményeink oltalmazása, a történelem parancsolataként követeli tőlünk, hogy kezünk munkájával, ajkunk buzdító szavaival tegyük, amit tennünk kell. Hittel és optimizmussal: Mert: „Nekünk mély meggyőződésünk, hogy az emberiségnek nincs más útja. jövője, reménye, mint a béke és a szocialista 'társa­dat- n.” Amikor 35 évvel ezelőtt, a szabadság első napján szét­tekintettünk a romok felett, tudtuk, de legalábbis éreztük, hogy nemcsak újjáépítenünk kell. hanem teljesen újat. Le kell raknunk egy egészen más jövő alapjait, s azokon emel­kedni egyre feljebb. A nemzedék, amely akkor e gigászi munkába kezdett, őszinte szívvel szerződött el a béke híve­ként. s az if jabb, az azóta felnőtt generáció ebben a szellem­ben nevelkedett. Utódainkba már gyermekként beletápláljuk: az élet értelme az alkotás, amelynek a szabadságon kívül a béke a feltétele. De midőn erre oktatjuk, hozzátesszük: ezért küzdeni, harcolni kell. mert a béke nem jótét-lelkek ajándéka, hanem az értelmes életküzdelem eredménye. S mert a tetteink, a szavaink ‘és a szándékunk között őszinte az. összhang, semmi ellentét- nincs közöttük, vagyunk képesek — barátainkkal együtt — a nagy történelemformálásra. Ezért szép példánk': a szocializmus eszméje, ezért buzdító a tettünk: a szocialista társadalom építése a világon minde­nült. ahol a haladó milliók sokasága zászlót bontogat. Szabadságunk és békénk e 33. évfordulóján az országgal együtt mi. miskolciak, hazánk darabkájának lakói is őszinte szívből köszöntjük azt az első április 4-ét. Ünnepelünk azzal a tudattal, hogy munkásvárosunk e három és fél évtized alatt, becsülettel teljesítette kötelességét és teszi ezután is a hazáért, a szocializmusért, a békéért. Miként eddig, nagy igyekezettel szolgáljuk a haladás ügyét. Tudjuk és valljuk mi is: ez kötelességünk!---- ------------------­Történelem Első alkalommal rendeznek Tapolcán olyan kiállítást, amely tanulságos lehel nem­csak a kerület, hanem a vá­ros lakossága számára is. A területi pártszervezet új he­képekben lyiségében ma délután négy órakor megnyíló kiállításon 35 év fejlődését mutatják be fotókon. A kiállítás egy hétig, 9—18 óra között tekinthető meg. V

Next

/
Thumbnails
Contents