Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-28 / 98. szám

★ Az Avas Bútorgyár sokat tesz a termékszerkezet korszerűsítéséért x Nyíl la k, (ízek, sza r va sok Nemcsak vadásszák, védik is Mibe kerül az energia ? Felforr a Balaton Szombaton délelőtt tartot­ták meg a borsodi vadászok 1980. évi küldöttközgyűlését. Az elmúlt időszak eredmé­nyeinek értékelése után meg­választották a MAVOSZ Bor­sod-Abaúj-Zemplén megyei Intéző Bizottságának új ve­zetőségét, tagjait, valamint meghatározták az elkövetke­zendő időszak legfontosabb vadászati, vadgazdálkodási szervezeti feladatait. I Megyénk bérbe adott va­dászterülete több, mint fél­millió hektár (594 ezer), ami­nek nagy része szántó és er­dő. a többi rét. nádas, szőlő. Itt tevékenykedik a 69 va­dásztársaság, 2330 taggal. A vadászok 47 százaléka falun, 53 százaléka városon él. és ha tovább elemezzük a sta­tisztikát. lát juk, hogy a bor­sodi vadászok 56 százaléka fizikai dolgozó. 44 százalékuk szellemi foglalkozású, Az ösz- szetétel tehát jó, ám a. kö­vetkező években az arányon — a fizikai munkások javá­ra — javítani akarnak. Fiatalodnak a nimródok. nő a harminc év alattiak száma, 1975-ben a tagok 10, 1979­ben pedig 13 százaléka volt a harmadik X alatt. Az in­téző bizottság szorgalmazza, hogy továbbra is fokozott gondot fordítsanak a vadász­társaságok a 30 év alatti kor­osztály arányának növelésé­re. a fiatalok felvételére, ez­zel is biztosítva az utánpót­lást. Az úgynevezett sportvadá­szok tevékenysége, de a tár­saságok vadgazdálkodási munkái egyaránt elképzelhe­tetlenek a hivatásos vadászok — vagy, ahogy elég érdem­telenül, a közhely mondja őket, a vadőrök — nélkül. Öt évvel ezelőtt hetvenötén fő-, tizenegyen pedig mellék­állásban látták el ezt a fele­lősségteljes feladatot. Az év végi adatok szerint számuk emelkedett. Nyolcvannégyen főfoglalkozású vadászok, 22- en mellékállásúak. Egy hiva­tásos vadászra jelenleg hét­ezer hektár gondozandó terü­let jut! Egy ekkora terület nagy feladat elé állítja a hi­vatásos vadászt, hiszen az optimális mindössze négyezer hektár! A következő lépés tehát adott: növelni kell a vadászattal, vadóvással hiva­tásszerűen foglalkozók szá­mát. Sokan még mindig úgy képzelik el a vadászt, hogy fegyverével a vállán, kutyá­iéval a háta mögött, kiballag az erdőbe vagy a mezöle. lepuffant egy-két özet, vad­disznót, néhány fácánt, és hazairányítja lépteit. A való­ságban ez persze másként fest. A vad elejtése tulajdon­képpen csak egyik, utolsó fázisa egy hosszan tartó te­vékenységnek. A borsodi terület jellemző vadjai a szarvas, a vaddisz­nó. az őz. a sziklás terület ura a muflon,' sík vidéken, mezőkön pedig a nyúl. fácán, fogoly. Az 1975-ös adatokhoz képest csökkent a szarvas-, muflon-, fogoly-állomány, nőtt viszont a vaddisznók, őzek. nyulak száma. Az adatok változásait több tényező befolyásolja kezdve a mezőgazdaság fokozott kémiai tevékenységétől az időjárá­sig, de sokat jelent, illetve ront a környezet szennyező­dése. a csenderesek, a búvó­helyek fogyása is. A vadállomány fenntartá­sának. szaporodásának felté­tele az etetés. Kedvezően ér­tékelte a közgyűlés beszá­molója. hogy elegendő menyi nyiségű és jó minőségű ta- kaimányt használtak fel, és az u'óbbi évek kemény teleit jól átvészelte az állomány, amiben jelentős szerepe volt az erdei, mezei vadetetőknek. A borsodi vadászok, a je­lek szerint, jól sáfárkodnak területükkel, vadállományuk­kal. Tudják, hogy enélkül nincs vadászat. Láthatatlan vonal osztotta ketté az elemi iskola udva­rát. Innen az alsósok, túl a felsősök kergetőzhettek a szü­netben. Visontai tanító úr ott állt a — ismétlem: látha­tatlan'— határon és ha a ka­maszok, megfeledkezve ma­gukról, átlépték a határt, görbe botjával utánuk nyúlt. Olyan ügyesen kezelte a nád­ból hajlított kampót, mint a cowboyok a lasszót: villám­gyors mozdulattal megakasz­totta karjánál a határsértőt és elmagyarázta neki, mi az illem. Néha-néha kobakon is legyintette a gyereket, de a füles sem volt súlyosabb, mint a vétség. Kicsit félve idézem szép emlékű első tanítómesterem módszerét, hisz a testi fenyí­tés minden változatát elítéli a modern pedagógia. Mai szemmel nézve túlzottnak tűnhet a szigor, amivel a ki­csiknek fenntartott udvarrész nyugalma felett őrködött. Pedig néni volt teljesen ön­célú! A kamaszok erő- és súlyfö'énve, csikókedve — fejelni, focizni is lehetett a szünetben, mert volt hozzá tér — elsöpörte volna a pi­cik csapatát. És abban is volt nevelői szándék, hogy megtanította tiszteletben tar­tani a láthatatlan határvona­lat. Néhány év alatt belérög- ződött a serdülő gyerekbe, hogy az erősebbnek óvni kell a kisebbeket és az önfeledt játéknak is határt szab a rend. Az Avas Bútorgyár Dicsérő oklevelet nyert .lót dolgozott 1979-ben a miskolci Avas Bútorgyár kollektívája. Az. cvröl évre sikereket produkáló, két évti­zedes múltra visszatekintő gyár ennek eredményeként elnyerte a Könnyűipari Mi­nisztérium és a HVDSZ el­nöksége Dicsérő oklevelét. A kitüntetés ünnepélyes átadá­sára szombat délután került sor. Az ünneplőket, akik között ott volt Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának első titkára, Székely László, a városi ta­nács általános elnökhelyette­se. Molnár János, a HVDSZ megyei titkára és a kassai bútorgyár küldöttsége is. Balla Dezső, a pártszervezet titkára köszöntötte. Ezután Deák István, a gyár igazga­tója számolt be azokról az eredményekről. amelyek alapján elnyerték a kitünte­tést. Nagy előrelépés volt a gyár életében, hogy 1979- ben termékeik 18 százalékát nyugati piacokon ét tékesítet­ték. ám ezzel együtt 23 szá­zalékkal csökkentették a tő­kés importból származó anyagfelhasználást! Szólt ar­ról is, hogy a termelésben milyen nagy segítség a fia­talok helytállása, hiszen az Avas Bútorgyár dolgozóinak fele 30 éven aluli. Ök sem tétlenkedtek tavaly: KISZ szervezetük az idén másod­szor nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját. A kitüntetést i Székely László adta át Deák István­nak. Köszöntötte az ünneplő­ket. s méltatta a gyár dol­gozóinak Miskolc gazdasági életében betöltött szerepét Drótos László, a városi párt- bizottság első titkára és to­vábbi munkasjkereket kívánt a kollektívának. Nem akarom idealizálni a régi iskolákat. Visöntai taní­tó úr es társai — változatos íenyitési hiódszereikkel egye­temben — nem kerültek be a pedagógia nagy alakjainak aranykönyvebe. Alighanem én is megbotránkoznék ma már, ha valamelyik iskola udva­rán séta! ottal „intézkedő”, fülest osztogató pedagógust, látnék. De nem kevésbé bot- ránkozom meg, ha olyasmit hallok, hogy a szép, új is­kola aulájában, a korszerű elvek alapján nevelt gyere­kek azzal szórakoznak, hogy a karzatról gyufaszálba ágya­zott gombostű-dárdákat do­bálnak a földszinten sétálga­tó társaik fejére. Hasonló módon elszomorít, ha az jut tudomásomra, hogy az álta­lános iskolás kislány a szü­netben átugrik a közeli bolt­ba néhány üveg sörért, hogy ezzel oltsa szomját. osztály­társaival együtt. Én is tudom, hogy Vison­tai tanító úr nádpálcája sem tudna rendet teremteni azok között a gyerekek között, akiket az első számú peda­gógus, a szülő teljesen sza­badjára enged. Az sem ti­tok előttem, hogy könnyebb volt a családi nevelés, amíg otthon voltak az édesanyák. De akárhogy is forgatom, akárhány mentséget kere­sek magunk számára, szomo­rú tény marad: a fiatalok A lakosság energiafogyasz­tása tetemes. Évente körül­belül éiatezer lakás árát füt­jük. világítjuk, használjuk el. Ebből az összegből negyven­ezer Zsigulit, vagy másfél- száz ezer színes televíziót le­hetne vásárolni. Más példá­val élve: ha a lakosság ál­tal felhasznált energiamenv- nyiséget a Balatonba vezet­nénk. akkor a tó vizének hő­mérséklete 30 Celsius fokkal emelkedne. Azt mondta a bri«ádvezelo r? Ám. mint -utaltunk rá, a háztartások csak Kisebb ré­szét kötik le az országban potenciálisan rendelkezésre álló energiának. A legna­gyobb fogyasztó az ipar. (A Balaton felforralásához szük­séges mennyiséget használ fel évente!) Így aztán aligha véletlen, hogy a takarékos­ságra intő és ösztönző szán­dékok itt markánsabban je­lentkezhetnek és több hasz­not is hozhatnak. Nem titok, hogy otthon hajlamosabb az ember azon­nal lekapcsolni a feleslege­sen égő villanyt, mint a munkahelyén. Ám biztos je­lei vannak már annak, hogy valami megmozdult, hogy a közös védelmének rangja fel­nő az enyém védelmének rangjához. - • « A drótgyár múlt heft Sn-fg népségén (az üzem kiváló« lett) fölállt Szekeres Karoly brigádvezetö. s azt mondta, hogy a huzalmű II. kis kol­lektívája mindenféle terven, előíráson felül még két szá­zalék energiát igyekszik meg­takarítani. Az ünnepes han-C gúláiban részéről ez a pót- ’ vállalás aligha lehetett csak gesztus, hiszen a drótfnűvek- ben a kimondott szó az írás • súlyosságával ér fel. Pénz és ráció kell A borsodi, miskolci cégek az energiaigényes ágazatok­hoz tartoznak. A legtöbb vállalatnál készültek takaré­— de egyre gyakrabban az idősebbek is — minden gát­lás nélkül lépik át a társa­dalmi együttélés láthatatlan határvonalait. Zsúfoltak a villamosok, au­tóbuszok, de sem ez, sem a sokat emlegetett „felgyor­sult a világ, ideges korban élünk" — szólam nem elég magyarázat a tömegközleke­dési eszközön lezajló inzul­tusokra: a könyökharcra, a durva hangra és az udvari­atlanság minden elképzelhető változatára. A késő esti órák­ban kevesen merik megkoc­káztatni, hogy menyasszo­nyukkal, feleségükkel beül­jenek a hírhedt szórakozóhe­lyekre. A szóváltást gyakran pofozkodás, sőt, nadrágszíj, biciklilánc csattanás követi a belvárosban is, a szappan- újdonságért pedig — megtör­tént! — összetörik a bolt be­rendezését a vásárlók. Befe­jezésül egy viszonylag friss élmény: hosszú sor áll a mo­zi pénztára előtt. Néhány — jól öltözött! — vállas ka­masz érkezik és szemrebbe­nés nélkül odaáll a sor leg­elejére. Dörmögünk, méltat­lankodunk, de határozottan közbelépni nem mer senki. Szóval, néha visszasírom mostanában azt a régi isko­laudvart. pontosabban az is­kolaudvaron uralkodó rendet. A láthatatlanul is létező vá­lasztóvonalak tiszteletét! (békés) kossági. racionalizálási ter­vek. s ezek hasznosulását ép­pen mostanában vizsgálják a népi ellenőrök. Százezrekre milliókra rúghat egy eg\ százaléknyi megtakarítás, de ez korántsem jelent, jelent­het spórolást. Az elekIrokemencében az anyag most sem olvad meg alacsonyabb hőfokon, s a kedvünkért a gépek meghaj­tására szánt névleges ener­giaielhasználás sem lesz ke­vesebb. Ma már lassan és szerencsére ott tartunk, hogy pénz. befektetés, ráció nélKül aligha nyerhetünk valamit. Költséget igényel a megtaka­rítás elérése is. Ilyenkor szá­molni kell. Nem azt. hogy mi ni olcsóbb, hanem azt, hogy mi kerül kevesebbe. Vegyünk egy közhasznú példát! A Magyarországon jelenleg működő 2.6j millió televíziókészülék korszerűt­lenségéből adódó többletfo­gyasztás megfelel egy 3(1(1 megawattos erőmű teljesít­ményének. (Ez a mennyiség a Gagarin Hőerőmű kapaci­tásának csaknem a fele!) Am a régebbi, csöves készüléke­ket kisebb fogyasztású t.ran-1 zisztorosra cserélni nem ép­pen olcsó mulatság. Nemcsak a vásárló, hanem az ipar szempontjából is. Se többet, se kevesebbet A térne egyék jeles szak­embere ír.ja: ,■ ,-A takarékos­ság közgazdasági értelemben nem pontos definíció. Jelzi ugyan a cselekvés irányát és a teendőket, de nem tájé­koztat arról, hoí az a határ, amelyhez elérve elmoncttiat- juk:~a feladatot maradékta­lanul végrehajtottuk; józa­nul, takarékosan gazdálkod­tunk. Merf. példáinak okáért a nyilvánvaló és szembetűnő pazarlás tompítása.' megszün­tetése a korábbiakhoz ké­pest megtakarítást jelez, de korántsem bizonyos, hogy az adott területen már racioná­lis a magatartásunk . .. Nép- gazdasági szinten az a fajta takarékosság. gazdálkodási magatartás a legtöbb hasznot hozó, amely bizonyíthatóan javítja a hatékonyságot, amely az eredmény elérésé­hez szükséges ráfordításokat a se többet, se kevesebbet szellemében határozza meg.” A társadalmi, gazdálkodási szükségszerűség tehát arra int, arra figyelmeztet, hogy elöbb-utóbb meg kell szün­tetni a külön tervezetben le­írt takarékossági elképzelé­sek elkészítésének rendsze­rét. Nem lehet a mindenna­pi gyakorlattól elszigetelten kezelni ezt a témát. Az energiafelhasználási progra­moknak szorosan illeszked­niük kell a termelési tervek­hez, a bérezéshez és a kitün­tetések mindenkori odaítélé­sének rendjéhez. Ebben az energiaigényes és energia- költséges világban nem lehet másként. B. I. Lobogózzuk fel épületeinket! A Miskolc megyei városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felkéri a vállalatok, üzemek és intézmények vezetőit, hogy május 1. tiszteletére lobogóz­zák fel épületeiket. ^ A zászlódísz április 28-től május 2-ig köszöntse az ün­nepet. jjc Minden vadász szíve vágya: széles korona)ii szarvasbika SOLYMOS LÁSZLÓ A láthatatlan vonal

Next

/
Thumbnails
Contents