Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

Páros VB-elődöntö Mielőtt a kötelező edzésről szót ejtenénk, tegyünk eleget néhány kötelezettségünknek. Több telefonhívás firtatta a pályacsúcsot. Nos, a tu­dott, a nyilvántartott ered­mények után a helyes a kö­vetkező: a pályacsúcsot Sző­ke tartja 77 mp-cel és nem Sztarosztyin, Szőke ezt a ta­valyi Grand Prix versenyen érte el. (Sőt, egy másik fu­tamban Berecz is beállítot­ta.) A tegnap déli információnk szerint csak egy finn névvel gazdagodott az indulók sora (hiányzik még egy finn és két bolgár). Neve: Ilkka Te- romaa. A legjobb finn ver­senyző 1953-ban született, foglalkozása profi salakmo­toros. Az angol profiligában szerepel, Helsinki mellett, Tamperében lakik. Holnap kötelező edzésen vesznek részt a csapatok, En­nek menetrendje: 2x6 percet kap egy-egy ország, 10 órá­tól, a következő sorrendben: Ausztria—Bulgária, Finnor­szág—Hollandia, Olaszország —Jugoszlávia, Magyarország —tartalékok. Tíz perc szünet után újabb 6—6 perc: áll a versenyzők rendelkezésére. Ezt a kötelező pályafelújítás követi, majd a nemzeti pá­rosok kétszer 2 percet kap­nak 11 óra 20-tól, amikor rajtgéppel gyakorolhatnak. Ennek indulási sorrendje: Ausztria, Bulgária, Finnor­szág, Hollandia, Olaszország, Jugoszlávia, Magyarország, tartalékok. A verseny rendezői kérik, hogy a gépkocsival érkezők ne • a népkerti pálya előtt parkírozzanak, hanem ve­gyék igénybe a városi könyv­tár, illetve a sportcsarnok előtti parkolóhelyet. * Egy éve alakult meg a karate-klub a Volán 3. sz. Válla­latánál. Kezdők és haladók együtt végzik az egyáltalán nem látványos edzéseiket. Akiket viszont a képen láthatnak, már tudnak „valamit’’. Az edző, Matilde de Jfzus Fitty Hernan­dez - panamai feketeöves — mester a Szakmában. Remél­jük, elöbb-utóbb a miskolciakat is jegyezni fogják. Labdarúgó NB II Erősebbek az ellenfelek Túl vannak a miskolci NB li­es labdarúgócsapatok a 30. mér­kőzésen. Kellemes meglepetést szereztek olvasóinknak, amikor a várt három pontot teljesítet­ték az elmúlt vasárnap. Most előzetesünkben nem lehetünk ennyire optimisták, hiszen az ellenfelek előbbre vannak a ta­bellán, mint a miskolciak. Az MVSC játszik itthon. El­lenfele a Szarvas. Két ponttal többet szerzett eddig, mint a vasutasok, és illik tudni róluk, hogy amikor vizsgaidőszak van, kevésbé tudnak jó játékkal ki­rukkolni. Most még távol va­gyunk az év végi vizsgáktól, ezért a MVSC helyzete megle­hetősen nehéz. Megfelelő szur­kológárda esetén azt mondanánk, hogy a hazai pálya dönthet, de így csak azt állapíthatjuk meg: lehet, hogy döntő lesz a hazai pálya. Még nehezebb tippelni a Hon­véd Papp J. SE-re. Jelenleg a 16. helyen állnak, míg ellenfe­lük, a pályaválasztó a nyolca­dikon. A Gyöngyös mellett szól az is, hogy hazai pályán eddig mindössze kétszer szenvedtek vereséget. Mi azonban bízunk abban, hogy a honvédcsapat pon­tot tud rabolni tőlük. f A DVTK-stadion atlétikai pályáin rendezték meg az Utánpótlás Kupa elnevezésű atlétikai versenyt, amelyen a megye C- és D-kategóriás szakosztályainak kötelező volt indulni. Ez a magyará­zata a népes (562) versenyző­gárdának. Eredmények: Leányok, serdülő A: 100 m: 1. Perlaki (MVSC) 13,5; 800 ,m: 1 Bajkó (Sárospatak) 2:34,4. 2. Szalóki (MVSC) 2:39.4; 100 m-es gát: 1—2. Molnár (Borsodi Bá­nyász) 17,7 és Al-Hakim (MV­SC) 17,7 (versenyen kívül Tóth — DVTK — 16,7); távolugrás: 1. Perlaki 495 cm; gerelyhajítás: 1. Baja (Borsodi Bányász) 32,40 m. Ifjúsági: 100 m: 1. Tóth (MV­SC) 12,9; 400 m: l. Tóth 61,0; 1500 m: 1. Nagy (Borsodi Bá­nyász) 6:26,8 (versenyen kívül Nyitrai — DVTK — 4:48,6); ma­gasugrás: 1. Váradi,. (MVSC) 150 cm (versenyen kívül Bereczki — KVSE — 160 cm); súlylökés: 1. Törőcsik (Sárospatak) 864 cm (v. k. Kubicskó — DVTK — 10,1 m). Leány összetett versenyek, év­járat szerint: Négypróba. 1966: 1. Bártfai (OSC) 2111 pont (v. k. Barati — DVTK — 1830) ; 1967: 1. Szabó (OSC) 2116 (v. k. Fekete — DV­TK — 2004). Sporteseményekben gazdag lesz a hét vége. A MÉMTE népkerti pályáján vasárnap 10 órakor rendezik meg a salak­motoros páros VB-elődöntőt. A SPORTCSARNOKBAN ma 15 órakor kezdődik, és va­sárnap délben ér véget a Bíró Sándor asztalitenisz-verseny. A SPORTCSARNOK MŰANYAG KÉZILABDAPÁLYÁJÁN NB II-es mérkőzés lesz vasár­nap 10 órától. A MÉMTE férfi­csapata játszik. AZ MVSC-PÄLYA termeiben a cselgáncsotok vetél­kednek vasárnap 8 órától. Itt rendezik meg a kisdobos és az úttörő területi versí>nvt. Késő délután, 17 órakor NB II-es lab­darúgó-mérkőzésen az MVSC a Szarvas csapatát fogadja. t A NÉPKERTBEN a. Miskolci Spartacus NB II-es női kézilabdacsapata a Nyíregy­házi Volánnal mérkőzik, vasár­nap 11 órától. Hárompróba, 1968: 1. Takács (MMSE) 573 pont, 2. Mádai (MVSC) 572; 1969: 1. Tóth (MM­SE) 486, 2. Lapis (MVSC) 454; 1970: 1. Lipták (MVSC) 434. Fiúk, serdülő A: 100 m: 1. Szabó (MVSC) 11,8 (v. k. Dávid — DVTK — 12.4) ; 1500 m: 1. Lá­zár (MVSC) 4:22,2 (v. k. Székely — DVTK — 4:12,7); 4x100 m: 1. MVSC 3:53,2; 110 m.-es gát: 1. Szabó 16,3 (v. k. Dávid — DV­TK — 16,4) ; magasugrás: 1. Kiss (Borsodi Bányász) 170 cm (v. k; Dávid 180 cm, Mezei — KVSE — 180 cm); súlylökés: 1. Kiss 13,06 méter. Ifjúsági: 100 m: 1. Sándor (MVSC) 11,9 (v. k. Kiss — KV­SE — 11,6); 800 m: Maliár (MV­SC) 2:00,4 (v. k. Antal — KVSE — 2;00,9); 3000 m: 1. Sajgó (MV­SC) 9:33,0 (v. k. Krassalkovich — DVTK — 8:54,0); távolugrás: 1. Filep (Olefin SC) 615 cm (v. k. Kiss — KVSE — 625 cm); ge­relyha jítás: Trembóczky (MVSC) 45,76. Fiú összetett versenyek, négy­próba: 1966: 1. Dobár (OSC) 1440 (v. k. Almási — DVTK — 1933) ; 1967: 1. Hardon (Sárospatak) 1106 (v. k. Afonyi — KVSE — 887). Hárompróba, 1968: 1. Csóti (Edelény) 111 — (v. .k. Nagy — KVSE — 125). 1969: 1. Pogonyi (OSC) 101. 1970: 1. Vokter (Sá­rospatak) 85. (darab—d. tóth)* A DH tippjei A múlt hét már a második volt, amikor kollektívánknak li találatot sikerült elérnie. Ezút­tal a következőket tippeljük: 1. Asztalos SE-Eger i 2 Mindkét csapat rapszodikus tel­jesítményt nyújtott. Viszont mindkettő képes több gólt is rúgni. 2. Orosháza-Özd i 2 Az Ózd otthon leszerepelt az előző héten. Javítani szeretné­nek - ha a hazaiak hagyják őket. 3. Mohács-Kaposvár 2 Egyértelmű, hogy a Kaposvár jobb csapat. 1 4. KOMÉP-Haladás 2 Többször adtunk bizalmat a szombathelyieknek. Egyszer „be­jöhet” a tippünk. j 5. Dunakeszi-Szegedi Dózsa x 2 Bár a Szegednek semmi érdeke nem fűződik a találkozóhoz, a Dunakeszit legyőzhetik. ; 6. Pénzügyőr-Vác 1 x A hazai csapat tűnik esélye­sebbnek. 7. Avellino-Fiorentina x (Az olasz mérkőzéseknél az x- et nem indokoljuk.) 8. Catanzaro-Milan x 9. Lazio-Napoli x 10. Pescara—Torino 1 x A hazaiak „csak azért is” meg­mutathatják, mire képesek. í 11. Atalanta-Monza x 2 Nagyobb bizalmat szavazunk a vendégeknek. 12. Bari-Verona x 13. Lanerossi-Como x 2 A listávezető akár nyerhet is. Pótmérkőzések: I 14. Cagliari-Ascolí 1 15. Bakony Vegyész-Sopron 1 16. Nagykanizsa-Ajka 1 Bíró fogta bíró Foci-sztori a sztrádán A labdarúgás jövője igen­csak aggodalomra ad okot, ha már Svájcban is megtör­ténhet ilyesmi... Az FC Zü­rich szurkolói ugyanis teljesen kivetkőztek önmagukból, mi­után csapatuk a közelmúltban hazai pályán gólt kapott a St. Gallentől. Azután, amikor az osztrák bírónak volt bá­torsága kiállítani egy zürichit, egyenesen elszabadult a pokol. Ennek már fele sem tréfa — gondolta a játékvezető, s két partjelzőjével együtt me­nekülésre fogta a dolgot. Az egyik partjelzőt ugyan egy jól sikerült szurkolói jobb­egyenes megroggyantotta, de még maradt annyi ereje, hogy nyakába szedje a lá­bát. Néhány biztonsági őr segítségével azután sikerült elhagyniuk a pályát, a kis buszukkal nagy megkönnyeb­bülésükre elérték az autópá­lyát. A felsóhajtás azonban elhamarkodottnak bizonyult, mert ott valami olyan kez­dődött, amihez hasonlót csak jobb krimikben lát az em­ber. Egy személygépkocsi oldalról „megtörnéd őzt a” járművüket, s szabályosan megpróbálta azt az útról le­szorítani. Majd, miután ez nem sikerült, az autó hirte­len, mintegy 100-as tempó­val a busz elé vágott, s hir­telen fékezett: a karambol egy hajszálon, s a buszsofőr hihetetlen , lélekjelenlétén múlott. És ezzel még nem i volt vége. A „kalózautó” be­sorolt a busz mögé, s teljes reflektorral kezdte vakítani. A bíró szerint mindez ször­nyűséges volt. S a csattanó: nem, nem történt karambol, de a rend­szám alapján sikerült az ül­döző jármű vezetőjét azono­sítani. Megállaoították. hogy a. „kalóz” foglalkozását te­kintve játékvezető, aki az üldözéses verseny során rá­adásul nem is egyedül ült a gépkocsiban. Vele volt két kiskorú gyermeke is. A nyugdíjhoz amúgy is közelálló bíró ezt követően abbahagyta a játékvezetést. Az FC Zürich pedig várja a büntetést. A hét vége sporteseményei 715HSH5H5E5ÉSE5ESH5É5É5BSHS2SÉ5ÉSH5HSHSÉSH5HSH5ÉSSSÉ.' Nem kell sorbaállnia! Üdvözletét dísztáviratlapon már az esedékesség előtt 15 nappal H jelzéssel feladhatja! Az esedékesség előtt legalább 3 nappal feladott dísztávirat díja KEDVEZMÉNYES! Bj £ £ K ÍE5359SBSS5S5S5S5S5S53535SSS5S5S5S5S5S5S535S5S5S5S5E Erős akarattal Sok példa bizonyítja, hogy áz erős akaratú, kitartó sportolókat még a testi hi­bák vagy a rokkantság sem akadályozzák meg abban, hogy tovább sportoljanak, sőt még olimpiai érmeket is szerezzenek. Dawid Jenkins, műkorcso­lya-világbajnok hátgerince a megerőltető edzések közben történt több súlyos esés után annyira megsérült, hogy már csak speciális ortopéd fűző­ben tudott korcsolyázni. En­nek ellenére egyike volt azoknak a kivételeseknek, akik tudták a három .és fél fordulatos ugrásokat. Kanaki, a szovjet kalapács­vető sem gondolt arra, hogy lemond a sportról, amikor jobbkezét egy dumdum go­lyó Sztálingrádnál súlyosan megsebesítette. Miután el­hagyta a kórházat, az orto­péd orvos szakszerű útmuta­tásai alapján kitartóan gya­korolni kezdett. A tapasztalt edző Utasításai pótolták a hiányt: súlyosan sérült izom­zatú keze rövidesen olyan ügyessé vált. hogy az általa elért kalapácsvetési távolsá­got még a ■ legigényesebb szakemberek is megcsodál­ták. A sport történetében olyan- emberek is akadtak, akiket rövidebb lábuk sem akadá­lyozott meg abban, hogy a futóversenyekben világszín­vonalú eredményeket érje­nek el. Közöttük volt az an­gol Wright és az olasz San Romano. Még nagyobb elis­merést vívott ki magának Loos, aki amputált lábával 181 centiméter magasságot ugrott. A Yeti, a hegyiember A „félelmetes lii- malájai hóember” híre 1915-ben me­rült fel először. Az ^ angol B. H. Hoclgson' 1932-ben újabb in­formációt szerzett, és honfitársa, Eric Shipton először fény­képezte le a rejté­lyes lábnyomokat, amelyeket egyetlen ismert állatéval sem lehetett azonosítani. Shipton így mesel errői: „Nyomokat láttunk; közülük né­hány nagyon kiveiie- tő volt, a többiek nagyon határozatla­nok. A nyomok fcöb- bé-kevésbé a Men- lung-gieccser közelé­ben voltak megálla­píthatok, kb. 400 mé­ternyire tovább ha­ladtak, elkanyarod­tak egy moréna irá­nyába és végül el­vesztek egy magasan fekvő prérin”. Lord Hunt, egy Himalája- expedíció vezetője 1953-ban azt írta, hogy ugyanazon a napon, három sor nyomot látott a hó­ban, több mint 5000 méter körzetben a tábor körül, a legna­gyobb 37 cm hosszú és 17,5 cm széles volt. Az ugyancsak szin­tén brit hegymászó, D. Whillans 1970-ben egy expedíció során a tengerszint feletti 3800 méter magas­ságban szintén egy „élőlényt” vélt lát­ni. öt évvel később lengyel alpinisták külsejükről ítélve vemberi” lábujjak és sarkok nyomait lát­ták és fényképezték le. Egy moszkvai je­lentés szerint, az 1977-es szovjet Pa­mir-expedíció egy tagja bizonyos táy voiságból néhány másoupercre megpil­lantott egy lényt, „mely emberhez ha­sonló és rángatózva mozog előre. Gyap­jú és szőr borította”. A nepáli hegyi ve­zetők szilárdan hi­szik, hogy a Yeti, Metohkangmi, Mi-Go vagy Mirka neveket viselő jelenség min­dig is létezett. Meg vannak győződve ró­la, hogy az istenek bosszúját testesíti meg, akik haragra gerjedtek amiatt, hogy a külföldiek túlságosan megköze­lítették a Himalája- csúcs fenségét, és ezzel a mitikus is­tenségek lakóhelyét. Számos tudós szkeptikus, de sok feltevés van a titok­zatos „Yeti” létéről, vagy nemlétéről. John Napier brit tu­dós, aki már egy ne­gyedszázada foglal­kozik a Yeti-jelen- séggel, korántsem kielégítő bizonyíték­nak tartja a Yeti-fo- tókat. A lefényképe­zett „lábnyomok” — hangsúlyozza, az ol­vadás miatt több­nyire sokkal nagyob­bak lettek, mint amekkorák eredetileg voltak. Ezzel szemben J. A. McNeely amerikai zoológus számos szemtanúi beszámo­ló alapján a követ­kezőképpen írja le a „hóembert”: „Zö­mök lény, mely olyan, mint egy ma­jom, kb. 1,50-1,65 méter magas és rö­vid és durva szőr borítja. Feje kövér, felfelé csúcsos,' fülei kicsik, és olyanok, mintha odaragasztól- ták volna, szája nagy, fogazata erős, de a fogai nem he­gyesek. Hosszú kar­jai a térdéig lógnak. A Yeti rendszerint a két hátsó mancsán vonszolja magát elő­re, de mind a négy lábán tud járni, ha siet, vagy ha sziklá­ra akar felmász­ni . ..” Tehát egy főemlős­ről vagy egy medve­fajtáról lehet szó. Azon a hegyvidéken valóban, él két ma— jomfajta és két med­vefajta - a barna medve (1,5 méter magas és kb. 250 kg súlyú), és a sivár fennsíkon található barna medve (2,75 m magas és kb. 320 kg súlyú). R. N. Woj- kowitz osztrák etno­lógus véleménye sze­rint a Yeti 2,10-2,25 méter magas, hosszú karjai vannak, tes­tét sötét barna szőr borítja, Wojkowitz véleménye szerint inkább éjszaka élő állat, ártalmatlan és mindenekelőtt a tűz­zel rendelkező embe­rekkel szemben fé­lénk. Az osztrák tu­dós véleménye sze­rint a Himalája- hegység magasan fekvő erdeiben ho­nos. Eszerint eey primi­tív emberszabású lényről van szó, amely, hála az örök hó védelmének, fennmaradt civilizá­ciónkon kívül, vagy nedig a gigantoni- thechus egv fenn­maradt alfaiáról. De meffevőző bizoftyíték még nincs. Pompeji sírok A pompeji kősírok külö­nösen jól megőrizték a ma- gukbazárt testeket. Nem a sírokban; az utcákon, az élet ellesett pillanatában mere­vedtek szoborrá. A termé­szet drámai módon helyette; sítette a sírt Pompeji eseté­ben. A néző a pompejiek testét megkövesedve, rémült meg­merevedésben láthatja, moz­gás közben, amely szinte összeegyeztethetetlen a ha­lál megsemmisítő munkájá­val, a porrá válással. A konzerválódott testeket elkísérték az árnyékvilágba vezető hosszú útra használa­ti tárgyaik. Konzerváló ha­tású csodálatos borítását ad­ta hozzá a természet kiöm­lött láva formájában és for­mázta és alakította sokszor a fel nem ismerhetőségig. A tárgyak titka és csodája ab­ban rejlik, hogy a negatív formájukat őrizte meg a sors. A pompeji múzeum „erek- lyetartó-dobozai” megőrizték az emléktöredékeket. Minia­türizált jeleneteket ábrázol­nak, paradox módon életké­peket mutatnak be. A vitrinbe zárt „bálvá­nyok” elkerülték az idő rom­boló hatását, jó állapotban maradtak meg. Vitrinbe he­lyezésük meglehetősen szo­katlan bemutatási forma. A halál gondolata lebeg a be-, mutatott „életképek” felett. Mint ahogy az egyiptomi­ak bebalzsamozták azokat, akiket és ainiketa halálnak adományoztak, embereket, tárgyakat, eszközöket, úgy őrizték meg az emlékezés számára a pompeji múzeum gyűjteményei a megmaradt emberi és tárgyi maradvá­nyokat a jelen és a jövő számára. Atlétikai Otánpóllás Kupa Holnap: kötelező edzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents