Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-17 / 295. szám

Koriul csendelet a miskolciaké a szó A lakóhelyi demokráciáról Bár sok fórumon és. sokat beszéltünk az utóbbi években a lakóhelyi demokráciáról, ezeket vajmi ritkán próbáljuk meg eg) bevetni a lakóbizottságok tapasztalataival. Ez kész­tetett arra, hogy összefoglaljam és általánosít ani azokat a „buktatókat”, amelyekkel szembetalálják magukat a társa­dalmi aktivisták, amikor érvényt akarnak szerezni a lakó­helyi demokráciának, nevezetesen a 2 1975. tanácsi rendelet lt>. §-ának. 1. buktató: Az illetékesség, a „nem az én asztalom” szem­lélet. Ez igen alkalmas arra, hogy az állampolgár elbizony­talankodjon és elmenjen a kedve véleményének közlésétől, hiszen „nézzék csak, még azt sem tudja ez a jámbor, hogy hová kell fordulnia”. Egyetlen szervnek sem szabad elfe­lejtenie, hogy közéleti tevékenységét az állampolgár munka­idején túl, díjazás nélkül végzi, és nem fecsérelheti idejét az illetékes kinyomozására, míg az utóbbinak elemi köte­lessége gondoskodni arról, hogy mindenki tudja: miben ille­tékes ő, a hatásköri tisztázatlanságokat pedig mielőbb nyil­vánosan kell rendezni. Az eligazító táblákból nemcsak az országutakon van kevés. Az egyik irodából a másikba kül­dözgetés mélyen megalázó az állampolgár számára, végső soron gyermeteg lelkűvé teszi nemcsak öt. hanem az öt küldözgető hivatalnokot is, kizárva a partnerviszony létre­jöttének lehetőségét. 2. buktató: „A téves információk”. Ha bejelentésünk eljut az illetékeshez, válaszának visszatérő pontja az, hogy a be­jelentés téves információkon, félreértésen alapul, és ez gyak­ran igaz is. De lehet-e csodálkozni az állampolgár tájéko­zatlanságán, amikor az erre hivatott szervek alig tesznek azért, hogy tájékozott legyen? Határozottan ki kell mon­dani: a tájékoztatás nem kegy. hanem külön kérés nélkül is teljesítendő kötelessége minden illetékesnek. Szerintem sok fölösleges levelezést lehetne elkerülni pl. pár oldalas, sokszorosított tájékoztató rendszeres közreadásával. 2. buktató: „Az objektív körülmények”. Bár közhellyé vált, mégis varázsszó maradt: elég csupán kimondani, s minden további kérdezősködést feleslegesnek és értelmetlennek lehet feltüntetni. (Különösen jó ez a „szubjektív körülmények" (-’tárására.) Nincs kedve secíteni?! Ügyfélként mindig szíve­sen kerestem fel a Tiszai pályaudvaron levő 2. számú hivatalt, mert ott gyors, ud­varias kiszolgálásban volt részem. Nem. úgy az utóbbi időben, amire a „koronát” a december 13-án. csütörtökön fél 12-kor látottak-hallottak tették fel. Mielőtt elmondom az esetet, hadd jegyezzem meg:, egyugyanazon dolgozó­ról van szó, éppen ezért hi­szem, hogy nem lehet szó nélkül hagyni... Idős. feketekendős néni állt a 2-es ablaknál, kezében ajánlott levél nyomtatványát szorongatta. — Nem érdekel, tessék ki­tölteni és úgy visszaadni. Mit képzel, talán én csinál­jam meg maga helyett?! — hangoskodott az ablak mö­gött a postai alkalmazott. — De kedveském, ezt ed­dig nekem mindig kiállítot­ták a postán! — szólt sírás­ra hajló hangon a néni. s nézett körül segélykérőén, tanácstalanul állva az üveg­fal innenső oldalán. A kis ablak mögött a, „hölgy” (lehetett volna az unokája is a 70 év körüli néninek) könyörtelen ma­radt ... 4. buktató: „A megalapozott műszaki-gazdasági tervek". ’ ry építmény vagy lakótelep tervezésekor állítólag olyan • kféle és bonyolult műszaki-gazdasági szempontot vesznek figyelembe és hoznak optimális és megbízható egységre, hegy azon a hiányos képzettségű állampolgár a maga „gyer­mekded” javaslataival nem tud módosítani. A hozzá nem értő állampolgár ebben valóban nem kételkedik mindaddig, amíg nem törik fel hosszában a frissen elkészült járdát (pl. az Oszip utcán), amíg nem lát támfalak nélkül átadott, lej­tőn álló házakat (pl. Bokányi u. 38.). Tapasztalataim szerint a Ili. § — vagyis a közvetlen la­kossági érdekérvényesítés — még nem épült be minden­napjainkba. nem vált annak szerves részévé. Jóllehet, mind- annyiunk érdeke, hogy mielőbb beépüljön, hogy mielőbb képessé váljunk arra. hogy egyenjogú partnerekként kísé­rniük meg közös gondj ink megoldását. Végvári József a HNE II 6. körz. biz. elnöke Söprik a miskolci utcát... No, nem éppen mindegyi­ket. s nem is minden ház előtt. Most csupán a Széchenyi útról van szó. s ott is a 49. s :ám előtti járdáról. Mert- ;y azt söprik — méghoz- - drakseprővel, de legalább olyan tisztára, mint a seprős búi ómasinák. Ezt sok szem- mű bizonyíthatja. Ez a ház vanis éppen a város egyik ' - forgalmasabb aütóbusz- gátlójánál vah. S legutóbb ■ - éppen vasárnap, délután rakpr — a megállónál vá- -■»ők sokasága a szó szo- ; értelmében száj látva '' !e. amint egy 70 év kö- ; Ili néni. s egy középkorú ■onv nemcsak söpört, ha­li két vödör vízbe márto- ■ <va mosóruháit, csutakolta a járdát és a kaoualjal. ! Még a BIK Vas- és örültünk a látványnak. Annak, hogy ilyen lelkiisme­retes házfelügyelők is van­nak városunkban! R A. Miskolc (Szerkexztőségünk mindeh­hez a következőket tudta meg: A Széchenyi út 49. számú házban Kiss Gyuláné a házfelügyelő, s példás munkáját 79 (!) éves édes­anyja. özv. Répás Gyuláné segíti. Jó egészséget kivá­rtunk neki!) Az egyik ügyfél felaján­lotta a segítségét, ám meg­előzte őt — szíves szóval! — egy másik postai dolgozo. Elvette ..Könyörtelenkétől” a levelet, kitöltötte az ajánlott cédulát, pillanatok alatt el­készült vele . . . Eddig a történet! Nagyon felháborított az eset. Nem tud, nincs ide­je. kedve segíteni? — Ezt sem tudom elfogadni egyet­len hivatali dolgozótól sem. De különösen nem a gorom­ba hangot! Érthetetlen. S még érthetetlenebb számom­ra. hogy a Postahivatal ve­zetői nem figyelnek fel az ilyen jelenségre, hoev nincs ott és akkor a közelben pél­dául a csoportvezető, aki fi­gyelmeztetné: nem engedhet meg magának sehol senki ilyen hangot! M. G. A MISKOLCI A KÍ A *20 RovtttetetA: Radvíoyi Bt» be»íirto» Détl Hírlap «rPrkesrtAsPe* Wfl Miskolc. BaJcsv Z$*Mo*rk* oi (4 f>ioroo«/*in ' nyboltjának portálját is. — Csupán önszorgalomba' v megbízásból teszik e • kíváncsiskodott az egyik ■ nészkodó. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása a karielelősségrol — Nem — válaszolta az i' is asszony. — Mi vagyunk ebben a házban a házfelü­--'’riők. — No, de éppen vasárnap vizeznek ilyen nagytakarí­tást? A hajlott hátú. eres kezű, idős asszony, akinek papu­csát már átitatta a víz, né­hány másodpercre rátámasz­kodott a seprőnyélre, s pgy válaszolt: — Ez nem nagytakarítás. Ez mindennapi munka. Mert tudja, kedves, itt mindennap összegyűlik a szemét, mocs- pualjról ne is beszéljek, kos lesz a járda. Hogy a ka­men ezt aztán nemcsak vá­rakozóhelynek nézik . . . És söpörte tovább a szennylét a csikkekkel, pa- pirgalacsinokkal le a járdá­ról az úttestre, a kanálisig. A Munka Törvénykönyve szerint a dolgozo vétlenségé­re tekintet nélkül .teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy el­számolási kötelezettséggel át­vett olyan dolgokban bekö­vetkezett ’hiányért, amelye­ket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elhárítha­tatlan külső ok idézte elő. A végrehajtási rendelet pe­dig előírja, hogy a dolgozót a felelősség akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, üzemanyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Enélkül is terheli felelősség az általa kezelt pénz. érték­papír és egyéb értéktárgy te­kintetében a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkeze­lőt. A jogszabályi előírások egységes és helyes gyakorla­ta érdekében a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollé­giumának állásfoglalása sze­rint a dolgozónak az Mt. 58. §-a (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelőssege esetén az Mt. V. 96 §-a (1) bekezdé­sében meghatározott jegyzé­ket vagy elismervényt az átadás-átvétel tényének utó­lagos igazolása nem gátolja. A meghatározott dolognak (szerszám. termék, üzem­anyag stb.) több dolgozó ré­szére történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi felelősnek alá kell írnia, a dolgozók azon­ban egyik dolgozótársukat is megbízhatják, hogy az át­vételt aláírásával a nevük­ben is igazolja. Ha a dolgozó az átadás-átvétel időpontjá­ban a dolgot kifogás nélkül vette át és utóbb arra hivat­kozik. hogy az átvett dolog mennyisége és közölt minő­sége eltéréseket mutat, vagy a dolog nem azonos az átvé­teli jegyzéken vagy elismer­vényen feltüntetett dologgal: mindezek hiteltérdemlő bi­zonrtfása öt terheik. Dr. Sass Tibor * ^ajnos; me0 ^fll békélnünk a látvánnyal; őszintén szólva meg is szoktuk már. Boltjaink ,,kinőtték raktáraikat. Ám hiszem, hogy unokáink derülnek majd a „korhű csendéleten” az ezredfordulón. Nekünk — leendő nagyszülőknek — a humorérzékünket egyelőre nem tudja felébreszteni. Nem tehetünk mast, türelmesek és megértők vagyunk, K. E. Miskolc Behajtani tilos? Miért?! A Nagy-Avas. Racz sor, Petőfi sor, Lajos sor — pincéihez az avasi ■ református te­metőn keresztül. a Bortanya előtti úton lehet eljutni. Meglepe­téssel tapasztaltam, hogy a Bortanyáról kb. 10 méterre, fehér ala­pú. tilalmi tábla van elhelyezve. ami a KRESZ nyelvén azt je­lenti. hogy ..Behajtani tilos!" Azt még megértem, hogy a Toronyalja ut­ca elágazásánál levő tábla szerint 5 t-nál nagyobb összsúlyú gép­kocsival. omlásveszély miatt behajtani tilos, de hogy a Bortanya, utáni úton semmilyen járművel nem szabad behajtani — ezt már nehezen! A pincébe nemcsak inni jár a borosgazda. Van eset rá — sőt! többször inkább ez a helyzet —. hogy borért megyünk a pincébe, s ha autóval megyünk, akkor nem szabad in­ni. Vagy. ha mégis könnyelműen megiszik cgy-ogy pohárkával a gazda, mire a Borta­nyához leér, talán fel­szívódik? Vajon mi indokolta ennek a tilalmi jelző­táblának a kihelyezé­sét? Petercsák Pál, Lajos-sor 315. A kirakatok az utca. a vá­ros ékszerei. És mint ahogy az ékszerek szebbé, ünnepé­lyesebbé teszik a Viselőjüket, ugyanígy a szép kirakatok is szebbé, ünnepélyesebbé te­szik az utcát, magát a vá­rost. Ezért becsülöm nagyra az ügyes kirakatrendezők sokszor művészi értékű mun­káját. Ünnepi hangulatban sétál­gatok az ünnepi kirakatok között. Egy-egy érdekesebb portál előtt megállók, mert ilyen is akad bőven. A leg­sikerültebbnek a Centrum Áruház kirakatsorát tartom. Az egész épület is ünnepi külsőt öltött. A tető peremét övező, jégcsapra emlékeztető dekoráció, az áruház előtti kis téren pompázó hatalmas, csillogó karácsonyfa, mellet­Feltétlenül tartsuk be a feltételeket! Nem tudom, vett-e már valaki annyi fáradságot, hogy el­olvassa a Miskolci Közlekedési Vállalat által közzétett uta­zási feltételeket. (Megtalálható minden autóbuszon a vezetői fülkét az utastértől elválasztó, átlátszó fal mögött.) Nagy, pirosbetűs felirattal hirdeti: „Utazási feltételek-” Természe­tesen elfogadom azoknak az érvelését is. akik úgy véleked­nek. hogy kinek van arra ideje, türelme és lehetősége, hogy utazás közben az MKV említett közleményét, illetve tájékoz­tatóját böngéssze, mikor — különösen csúcsforgalmi idő­szakban — örül, ha valahogy sikerül bepréselódnie a kocsi belsejébe. Bevallom, én is csalt úgy beleolvastam először, amikor éppen azon az első ülésen ültem, amely előtt ott kínálgatla magát — az egyébként jól olvasható — „Utazási feltételek” feliratú tájékoztató. Másodszor a 2-es autóbusz tapolcai vég­állomásán találkoztam vele. a fedett megállóban, és várako­zás köziben volt alkalmam teljes egészében áttanulmányozni. Az utazási feltételeket felsoroló tájékoztató részletes, és szinte minden olyan eshetőségre kitér, ami a Miskolci Köz­lekedési Vállalat és az utazóközönség érdekeit sértheti. (Túl a szemléltető, tiltó jelzéseken, amelyek egyértelmű rajzos formában adják tudtára az utazóközönségnek, illetőleg a fel­szállni készülőknek, hogy fagylalttal, égő cigarettával, han­gos rádióval [magnóval] vagy tűz- és robbanásveszélyes üzemanyagot tartalmazó kannával felszállni és utazni tilos.) Az utazási feltételek között — ezen köztudott tilalmakon kívül — egyéb megszívlelendő, fontos kötelmek is vannak. Például az. hogy tilos a jármű berendezését (pl. üléseket), vagy az utasok ruháját bepiszkolni. Természetesen tilos olyan kézipoggyásszal utazni, ami ilyen szennyezést okozhat. Tilos a megadott méretnél nagyobb kézipoggyásszal felszállni. Ti­los ittas vagy botrányosan viselkedő utasnak autóbuszon, villamoson utaznia. Baromfit csak megfelelő csomagolásban szo,bad szállítani... Ezeket csak kiragadtam a többi közül, mert — vélemé­nyem szerint — ezekkel, van a legtöbb baj. Mert ugye, jár­hatott már más is úgy. mint én az autóbuszon; a mellettem ülő utas nylonszatyorjában vitt nyershús leve egy apró lyu- kacskán keresztül csúnyán beszennyezte a ruhámat. De elő­fordult ilyesmi a vásárcsarnokból hozott hordóskáposzta ki­folyó tevével is. A piacról hozott baromfi sem kevésbé veszé­lyes az utasok ruhájára ... Apropó: az utazási feltételek szerint baromfit is csak „megfelelő csomagolásban” lehetne szállítani. Nem úgy. mint ahogy a minap láttam, minden csomagolás vagy szatyor nélkül, csak rádobva az ülésre. Még jó hogy legalább a tyúkokban volt illendőség, nem piszkították össze az ülést. Mindennapos eset. hogy a gondatlan szülő az ülésre állítja a sáros cipőjű csemetét azzal a jelszóval: hadd nézzen ki az ablakon a kisaranyos. Az ittas, sokszor botrányosan visel­kedő utasban sincs hiány. Kát akkor az ..Utazási feltételek”- ben leírt sokféle tilalom és szabályozás csak írott malaszt? Őszintén szóivá, egy kicsit úgy néz ki. Könnyen lehetne azonban eredményt elérni — ellenőri vagy gépkocsivezetői segédlet nélkül is —. ha mindenki kötelezőnek érezné ma­gára: feltétel nélkül betartani a feltételeket! H. D. Miskolc Ünnepi kirakatok te a kedves Télapó, s egyéb színes figurák valóban a nagy téli ünnep, a karácsony hangulatát keltik. De hangulatos a többi boll kirakata is. Csak úgy talá­lomra említek néhányat, amelyik különösképpen fel­hívta magára a figyelmet. Ilyen többek között a hang­szerbolt nem mindennapi de­korációja. ötletes a haris­nyabolté is. ízlésesek a köny­vesboltok kirakatai. Ám — ünneprontó szándék nélkül: a kész férfiruhabolt kiraka­tában dísztelenkedő. , fejnél­küli, kopott próbababák nem illenek az ünnepi sorba. Kü­lönösképpen nem a belváros szivében. Vagy talán ezek csak olyan hétköznapi hol­mik. s még az ünnepek előtt eltűnnek az üvegek mögül? Szintén nem ünneprontás­ként: a Borsod Domus kira­katsora sem keltett bennem ünnepi hangulatot. Hogy mi­ért? Ügy gondolom, nem kell magyarázat azoknak, akik az utóbbi időben a Domusban bútort akartak vásárolni. A kirakatban levő tetszetősebb garnitúrákon ott a táblácska: „Eladva”. Ez rendjén is len­ne, mert azért van az áru­ház, hogy eladja a bútorokat. De az eladott bútorok mit keresnek a kirakatban? A vásárolni szándékozók bosz- szantására? Mert a vásárlók olyan bútorokat akarnak lát­ni a kirakatokban, amiket meg is vásárolhatnak Ez len­ne a helyes ..kirakatpoliti­ka”. H. D. Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents