Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-30 / 305. szám

/ ♦ A kép naponta változik... Mélyről kellett indulni, hogy magasra érjenek... Ha felépül a mű... Acél és. alapkő Ma két esztendeje rakták le az LKM új acélművének alapkövét. Az eseményről be­számolt az újság, hirt adott a televízió. Azt már akkor is elmondották, hogy 1980 végén acélt csapolnak az új műben. Mi minden történt azóta? A krátermély munkagödör­ből a felszín fölé magasodott a kohászat új büszkesége. Tízmillióid forintba kerül. Ennyi pénzért az összes mis­kolci lakásigénylőt egy csa­pásra lakáshoz lehetne jut­tatni, vagy egy Záhonytól Szombathelyig érő autópályát lehetne építeni, vagy minden miskolci kaphatna egy Tra­bantot ... Persze másról, többről van szó. Az acélgyártás fejleszté­se Diósgyőrben létkérdés. És az LKM adja a hazai vas- és acéltermékek egyharma- dát. Ha felépül a mű, akkor — s ne tűnjön ez lokálpatri­óta indulatok tüzelte felleng­zős kijelentésnek — Diósgyőr lesz a hazai finomacélgyár­tás fellegvára. Egy év sincs' a beruházás elkészültének félidejéig, az első csapolásig. Több idő telt el, mint amennyi még hát­ravan. Meg kell kezdeni gyűjteni a dokumentumokat, amelyek az építés történetét örökítik meg. Az alapkövet a kormány elnöke. Lázár György rakta le. Az első ka­pavágást az ÉÁÉV Dancsosi János vezette brigádja tette, amikor bontani kezdték a majdani mű helyén a síne­ket. Jeles események, jeles napok ezek. A kétszáz évesnél idősebb diósgyőri gyár meg- ifjodásának bizonyítékai. Mit ér, mit tud majd az új acélmű? A prognózis sze­rint 920 ezer tonna acél ké­szül itt, összehasonlíthatatla­nul kedvezőbb körülmények között, mint a régiben. Nem hivatkozunk a termelékeny­ség várható javulására. Csak azt írjuk le, hogy a hagyo­mányos körülmények között egy melegüzemi munkás egy műszak alatt 6—8 titer vizet fogyasztott. Az avatás után ivás nélkül is kihúzható az abléz, s talán az ing sem nedvesedik meg a kohász há­tán. B. I. zfs A felvétel ma már muzeális értékű. Éppen két é>e annak, hogy a kormány elnöke és a vezérigazgató tisztelgett az acél­mű ünnepélyes alapkőletételénél. Vannak beosztások, ran­gok, tisztek és funkciók, me­lyek - bár nincs rá rendelet vagy szabáiy - életkorhoz kötöttek, Így kívánják a tár­sadalmi élet íratlan törvé­nyei. Ha valaki o megszo­kottnál fiatalabb korban ke­rül egy bizonyos posztra, fel­kelti az emberek érdeklődé­sét: vclószinü, ilyen szán­dékkal adta Verne egyik re­gényének a . Tizenöt éves ka­pitány” címet... Az ifjú kapitány fantázia szülte alak. de a 19 éves bri- gádvezető nagyon is valósá­gos: Budai Istvánnak hívják, és az Avas Ruházati Szövet­kezet tmk-brigádjának vá­lasztott első embere. Mindez nem is lenne különös, ha a brigád átlagéletkora hasonló lenne az övéhez. Ellenkező­leg: néhány brigádtag köze­lebb van a nyugdíjhoz, mint a tanulóévekhez, de a t öbbiek is mind idősebbek nála. A különös választást mind­annyian egyhangúan indo­kolják. nem az éleikor a leg­fontosabb. mondják, hanem a rátermettség. Budai István KISZ-vezetőségi tag. jó szer­vező. s tekintélye legalább annyira függ társai bizalmá­tól. mint saját érdemeitől. A brigád neve is eltér a megszokottól: az idén, no­vember 5-én tartott alakuló gyűlésükön a XII. pártkong­resszus nevet választották. Nem véletlen az alakulás dá­tuma sem. hátuk számára et­től vált ünnepélyessé az ak­tus: Miskolc felszabadulásá­nak 35. évfordulója tette azzá. A brigád tagok — kivéve épp a brigádvezetőt — már nem ..kezdők’’, éveken át tar­toztak egy másik brigádhoz. A regi brigád aztán felosz­lott. ennek oka a távolság volt: távolság a Miskolcon és vidéken dolgozók között, és távolság munkaterületük kö­zött. Most — okulva a ta­pasztalatokból — ugyan ke­vesebben vannak, de egy a Színe és Jókat és sokat? Jóléti népbetegségnek ne­vezi egy hivatott szakember a cukorbajt a Hétfői Hírek legutóbbi számában. Népünk keveset mozog, ámde fal, rendületlenül. Az adjunk­tus szavaival élve: jókat és sokat eszünk. Haladéktala­nul papírkosárba vetettem a stanicli szaloncukrot, amit tízóraira hoztam, aztán el­tűnődtem egy kicsit a kate­gorikus megállapításon. Eszembe jutott, hogy alig egy hete azt bizonygatta irodalmi lapunk munkatár-' sa — igen meggyőzően! —, hogy a vendéglátás színvo­nala a béka feneke alatt van, és hovatovább csak otthon ehet jóízűt az em­ber. Ott is csak akkor, ha a család valamelyik tagja elsajátította a sütés-főzés művészetét. Természetesen tankönyvből, azaz szakács­könyvből. mert a hajdan­volt kiskocsmák, vendéglők kosztjának íze, zamata már csak írott emlék. Ha összevetem e sirám­mal személyes tapasztala­taimat, melyeket az utóbbi időben az üzemi konyhá­kon és önkiszolgáló étter­mekben szereztem. akkor kénytelen vagyok igazat ad­ni a „nekrológ” szerzőjének. Viszont — tekintélytisztelő polgár lévén — nem me­rem kétségbe vonni az ad­junktus szavait sem. A kevés mozgást tekint­ve, vitathatatlanul igaza van. Ismét csuk saját pél­dával élve: soha sem ko­cogva közelítem meg mun­kahelyemet, illetve otthono­mat, hanem — a többi rest­hez hasonlóan — villamos­ra, buszra szállók. Pedig, e járműveken még minimális testmozgásra sincs lehető­ség. A múltkor csak néhány centivel próbáltam arrébb tenni az égjük lábamat, és ketten szisszentek fel. Ami viszont a táplálkozást illeti.. . Mivel nem vagyok egy magyar nábob, ebédem többnyire meghatározatlan műfajú híg levesből és fel­téttel kozmetikázott főze­lékből áll. Tekintve, hogy a vendéglátóipar — legalábbis önkiszolgáló szinten — kö­rülbelül háromféle, még el­fogadható árú levessel ké­nyeztet bennünket, és nem bővebb a választék főzelé­kekből sem. úgy érzem, nem fenyeget a tűltápláltság' ve­szélye. Legalábbis hétköz­napokon. Karácsonykor. újévkor persze dúsabb az otthoni menü. de így sincs vész. mert mint mesállaoítottam. az 1980-as naptárban is lé­nyegesen több a fekete, mint a piros betű. Netán kivétel lennék? Ahogy körülnézek mosoga­tóié szagú étkezőhelyemen — az alatt a cirka tíz nerc alatt, amit átlagosan étke­zéssel töltök —, a törzs­vendégek elvétve sem fal­nak szervezetromboló ne­héz sülteket és habos süte­ményeket. De még ezek után sem hi­szem, hogy a cukorbetegsé­gek tudós gyógyítója téve­dett. Másról lehet szó. A súlyos kór nem egyik nap­ról a másikra alakul ki. Nem vitás, hogy a fentebb vázolt, egyre egészségesebb táplálkozási szokásaink előbb-utóbb kedvezően érez­tetik majd hatásukat, akár még sok mozgás nélkül is. Addig azonban, amíg az óhajtott változás bekövet­kezik. indokolt lehet azt em­legetni — a kór-okok kö­zött •—, hogy jókat és sokat eszünk. Amikorra végleg a múlt idők homályába vész mindaz, amit egykor a ma­gyar vendéglátás kínált — az előételnek tálalt velős­csonttól a marhafartőből és kakashúsból párolt levesen át. a tányérról lelógó bécsi­szeletig — addigra kimegy a divatból a cukorbetegség is. Legalábbis az a változata, ami a .túltápláltságból ered. Ezzel a tudattal mindjárt víg'abban kanalazza az em­ber a könnyen emészthető, gyomorerősítő krumpli-, kel­káposzta-, lencse-, vagy sárgaborsőfőzeléket. Akinek még' ez is megárt, az magára vessen! (békés) .•»ív ♦ A máskor zakatoló gépsor pihen, a karbantartók viszont nem, most rajtuk á sor munkájuk, a céljuk, egy he­lyen dolgoznak. Nem a sem­miből kell megteremteni egy közösséget, hanem a megle­vőt kell szorosabban, vagy minőségileg másképpen ösz- szefogni. Az új brigád így/ ..tiszta profilú” lett: mind­annyian tmk-műszerészek. ők hatan javítják a szövetkezet négy miskolci, és négy — kö­zelebb eső — vidéki műhe­lyében levő gépeket. Szak­májuk is ennek megfelelő: mechanikai műszerészek, vil­lanyszerelők. Alig'ha lenne elég. ha csak a szakmájukba vágó felada­tokat tudnák megoldani, itt nincs minden feladatra spe­ciális szakember, mint egy nagyvállalatnál. Ezért a gé­pek javítása mellett mindent megcsinálnak, amit kei!: még a kész ruhákat szállító zárt teherautók rakterébe a „szten- dertet” is, melyre vállfákon lógó kosztümök, ka báláik ke­rülnek. A szövetkezet évek óta sok nyugati bérmunkát vállal, ez jól jövedelmez, de nehézsé­gekkel is jár. A megrende­lők szigorú igényességgel — menet közben is — ellenőr­zik a munkát, gyakran kü­lönleges igényekkel is előáll­nak.' A különleges igények — speciális varrási, összeállí­tási módok — kielégítéséhez célgépek kellenének, melyek néha több százezer forintba kerülnek —, ráadásul valutát kellene értük áldozni — 's nehezen, lassan hozzáférhe­tőek. Ilyenkor segít a téemkásol? szakmai hozzáértése, rutinja: némi fejtörés után mindig megoldják valahogy, a meg­levő gépeket átalakítva, al­kalmassá teszik a különleges feladatokra. Igen jól és hasznosan al­kalmazzák a hármas követel- ményt is: nemcsak átszerve­zett szakmai továbbképzése­ken vesznek részt, hanem egymás között folyamatossá tették tudásuk gyarapítását, munka Közben sem szünetel a tapasztalata (adás. Ugyarr- ilyen céllal vették program­jukba a BNV megtekintését is. ahova együtt mennek majd. réméivé, hogy jó — es főként hasznosítható — ötle­teket hoznak magukkal. Tudásukat nem őrzik félt­ve. szívesen átadják minden­kinek, sőt a szalag mellett dolgozóknak rendszeres elekt­romos és mechanikai gépis­mertetést tartanak. A rendszeres politikai ok­tatásokon való részvétel mel­lett kulturális programokat is tartalmaz felajánlásaik lis­tája. Hamarosan létrejön a patronáló.si szerződés a Gyer­mekvárossal is: társadalmi munkában javítják majd az ottani varrógépeket. A közös célokon túl egy­másnak is segítenek: most egyikük gyermekének névadó ünnepségét szervezik, de már arról is beszélnek, hogy má­sik — építkező — társuknak megcsinálják az új ház teljes villanyszerelési munkáját.., KISS JÓZSEF ^ Ahány munkaművelet, annyiféle célgép. A gomblyuk- varró sem tartozik a legegyszerűbbek közé... A név kötelez Műszerészek csapata A XII. pú rí Inmn vessz u s brigád házal is épít

Next

/
Thumbnails
Contents