Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)
1979-12-27 / 302. szám
^ Itt a barátságul; a konyhában köttetnek A in is asszony lesz a lányból ” J'' J Otthonra találtak * Nem ünnep az ünnep fenyőfa nélkül (Kerényi felv.) Otthon-e mór az otthon? Jóllehet, a lakói csak addig élnek benne, mig asszony lesz a lányból. Ez nem olyan munkásszálló, mint a többi. Itt kevesen öregszenek meg. Mint a fecskék. tavasszal költöztek be a lakók a Pa- mutt'onóipari Vállalat Miskolci Gyárának ..Március 8.'’ szállójába. Mint minden otthon. ez is annyit ér. ameny- nyire lakói gazdagga tudják tenni. Természetesen akkli- matizálódni egy új környezethez, alkalmazkodni a szobatársakhoz, barátságot kötni, nem megy egyik napról a másikra. A szép. modern társalgó is annyit ér. ahány tartalmas programot, kulturális élményt, vagy emlékezetes estét tud' adni a' lányoknak. Szépen mond verset Feldíszített, színes égős ka- , rácsonyía áll az előcsarnok- bon. ahol a szálló vezetője. Dobrosi Barnámé fogadott. A személyzeti osztály dolgozójából lett s/.állóvezető legnagyobb sikerélménye: úgy érzi. tényleg otthonra találtak a lányok, és ö is megtalálta velük a hangot. Akik eddig hajnalok hajnalán utazgattak. vagy borsos árat fizettek egy parányi albérleti szobáért. mentesülnek fáradtságtól és költségektől. Sokat hoztak a hazai ízekből, a szobákat ki-ki a saját ízlése szerint próbálta dekorálni. Soltész Ágnes egy aprócska albérleti szobát cserélt fel. amiért addig 600 forintot fizetett. Azt nem mondja, hogy egykönnyen megszokta a lányok zsivaját, de később csak átállt á szervezete. Jómaga a csendesebb foglalatosságot szereti. Harmadikos gimnazista és irodalomrajongó. A szálló vezetőjétől tudóin. hogy szépen mond verset, és részt vett a munkás- fiatalok megyei szavalóversenyén. Most azt a tervet dédelgeti. hogy irodalmi színpadot alakít. A legemlékezetesebb szállóbeli délutánja is egy fellépéshez kötődik, amikor itt tartották a névadó ünnepséget a gyárban dolgo- gozó- asszonyok csemetéinek. A konyha összehoz — Egyébként a konyhában zajlik a legpezsgőbb élet. Nemigen járunk egyik szobából ki. a másikba be. Egészen véletlenül itt barátkoztam össze Kosztyó Érával, aki a rábeszélésemre szintén indult ezen a versmondó versenyen. A társalgói-társasági élettel szerintem még az útkeresés időszakát féljük, bár volt jó néhány emlékezetes vetélkedő, közös játék: néhány TIT-előadás. és előadói est. Marozsán Ilona és testvére közösen vették a vándorbotot. hogy szerencsét próbáljanak Miskolcon. Egy bod- roghalmi, falubeli ismerősük ajánlotta nekik a pamutfonót. Addig Sátoraljaújhelyen varrodában dolgoztak, de 4 órakor kellett kelni, hogy beutazzanak a varosba. Augusztusban úgy indultak a tanulóidőnek. hogy ebbe nem fognak egykönnyen belejönni. Aztán a nyújtóüzem III. műszakjában olyan asszony vette a szárnya alá a testvéreket. aki már 17 éve gyalogol p gépek'között, ismeri minden fortélyukat, az előforduló turpisságokat. Egymás mellett dolgoznak a gyárban, a szomszéd gépen, s egy szobában' laknak a testvérek. Úgy tűnik, nem bánták meg a cserét, már csak azért sem. mert Miskolcon több a szórakozási lehetőség. Igaz. a kötetlenebb műfajokat kedvelik, s a partnerek meg is jelennek időben. Disco a társalgóban A vendégkönyvbe mindenki bejegyeztetik, aki a lányokhoz érkezik. Mert nemcsak a kapuig kísérhetik őket a fiúk. bejöhetnek a társalgóba. s ha szól a disco, táncolhatnak. vagy éppen a színes televízión nézhetik a műsort. S azóta asszony lett már néhány lányból. Nyolcán mondták ki a boldogító igent, s most férjük oldalán folytatják az életet. Most még csak csendes leánybúcsúzta- tót tartottak, szűkebb szobai kórben. A szálló vezetője azonban azt reméli, hogy hamarosan összerázódik ez a nagy család, s akkor látványosabb leánybúcsút rendeznek a menyasszonyoknak. O. E. Uj átjátszó antenna Mi mennyi? Szekszárdon A szekszárdi Kálvária dombon levő tévéátjátszó-állomá- son a réginél magasabb es a szélviharoknak jobban ellenálló antennatartó tornyot állítottak fel. A korszerűsítéssel jelentősen megjavulta televízió első műsorának vétele Szekszárdon és környékén. Az új toronyra majd később a tv második programját sugárzó berendezést is felszerelik. fluylakoiiali Nagykállóban Kettős ünnepre gyülekezett hétfőn' este a népes rokonság a nagy kallói Lenin utcában, a Kiss portán. A karácsonyesten ünnepelték aranylakodalmukat a ház la-, kói, idősebb Kiss Gyula és felesége. Az idős házaspár 1929 karácsonya előtti napon fogadott örök hűséget égj'- másnak. A jubiláló párt három gyermeke és nyolc unokája köszöntötte és ott voltak a település társadalmi szerveinek képviselői is. Hálás dolog ünnep után. jobban mondva a két ünnep között viccelődni. Nemcsak a gyertyák fogytak el. hanem kiürültek a hűtőszekrények, s megsínylette a négynapos eszem- iszomot. az ajándékozást a pénztárca is. Az év vége a mérlegkészítés, a költségvetés időszaka is. Hátranézünk, • előretekintünk. Fogadkoztink és fagadalmakat teszünk. Szándékaink vitathatatlanok. A jövő mindig fehérebb, mint a múlt... A háziasszony számba veszi aj üres ütegeket, a szilveszter^ nagy dáridó előtt még leküldi a férjet söréit, virsliért, kocsonyába való húsért. Tudja, hogy mikor és mennyi lesz a fizetés, s tisztában van azzal 'S, hogy a decemberi .telefonszámla magasabb lesz az átlagosnál. mert a dunántúli János sógort is fel kellett hívni névnapja alkalmából, s a szülőket, ismerősöket is illett meggratulálni az ünneoen. A háziasszony tudja, hogy kitart-e a beigli. s a töltött káposzta szilveszterig, s tapasztalatból azt is sejti, hogy január a leghosszabb hónap . .. Az év végén számolgat a család. Mit vett? Mit nem vett? Mit szerzett? Mit mulasztott? A tapasztalatokat elteszi jövőre. Nem titok, hogy az idén nagyon kiköltekeztünk. Üjat vettünk a regi tévé helvett, holott az öreg még kibírta volna néhánv , javítással. A szoba újrabútorozása is várhatott volna még. s a kerek házassági évfordulóra szánt arany pecsétgyűrű átadása is csak két év múlva lesz esedékes . . . De hát: volt pénzünk, s bizonyos megfontolásból úgy véltük, hogv — biztos, ami biztos — elköltjük. Januárra ígv kevesebb marad ugvan. s bosszankodhatunk, ha a pletvkák ellenére mégiscsak a mértékletesebb árubeszerzésre biztató belkereskedelmi miniszternek lesz igaza: nem biztos, hogv úsy, s olyan mértékben változnak az árak, amint azt a „jólérte- • sültek " tudni vélték. Gazdaságát, gazdálkodását vette számba ez évi utolsó ülésén — egv országnyi ember képviseletében — az ország- gvűlés is. Ülést tartottak a mesvei. városi tanácsok is. A kérdések nem fogalmazódtak másként, mint a kis család körében, csak az összegek nagyobbak, csak a lépték más ... Nem csodálható, hoav a következtetések is rímelnek egymásra. Egy kicsit túlköltekeztünk, egv kicsivel kevesebb marad a következő hónapra és évre. egy kicsivel mérséklődik a tempó. S ez így természetes: a dolgok, a családok, a kis és a nagy pénzek összefüggenek. A konyhapénzt jól-rosszul beosztó háziasszony a család létét, jobb létét határozza meg. A sok kis közösség pénze, közérzete, költekező kedve vagy éppen spórolós hajlama összeadódik, összességében a nagy egész nem lehet más, ^nem lehet különb, mint a részek, kü- lön-külön. B. I. Az NSZK-bati jártunk (2) Frankfurt, a pénz városa A régi és az új találkozása Frankfurt am Mainban Ennek a 79*1 ezer. ilékosú^ a Majna állal kérészi beszelt városnak határozott balszerencséje van. A második világháborút követően, a Német Szövetségi Köztársaságban mindenki biztosra vctle: Franklurt lesz a főváros. Ám a kancellár, Adenauer bonni volt, s a versengés már el is dőlt... Alig helyezkedtünk el szállodánkban — amelynek külön érdekessége: valamennyi szobájában franciaágy van. amelyet ezúttal kollégámmal osztottunk meg... —. már indultunk is felfedezni ezt az évezredes hagyományokat őrző, ugyanakkor a hipermodern építkezés újdonságait is felvonultató nagyvárost. A szállodaportás javaslatára a közeli Zeil strassera vezetett első utunk. Mintha Budapesten jártunk volna. E hatalmas bevásárlóutca közepét ugyanis elzárták a forgalom elől — építik a földalatti gyorsvasútit. Az utca két oldalán óriási áruházak kínálják szebbnél szebb portékáikat, persze — zsebünkhöz mérten — méregdrága árakon. Apropó, pénz. Akinek lehetősége volt rá, az igyekezett a devizarendelkezéseknek megfelelően kiegészíteni soványka valutáját. Magam is 10 amerikai dollárral toldhattam meg zsebpénzem. Amikor az egyik bank mellett elhaladtunk, mindjárt meg is szabadultam tőle. átváltottam márkára. Az NSZK-ban a dollár "árfolyama most meglehetősen alacsony. így mindössze 17 márkával gazdagodtam. Gondoltam, ha már itt vagyunk, magammal hozott 150 forintomat is átváltom. Amikor letettem az 50-es és 20-as címletű bankjegyeket, a pénztáros először kérdően tekintett a pénzre, majd rám. végül kolléganőjére. Amaz bólintott, ám mert nem találták a listán a forint árfolyamát. telefonálni kellett az illetékesnek. Amikor a válasz a papírra került, majd hanyatt estem a meglepetéstől. Százötven forintom mindösz- sze 6 márkái ért! Nem sokkal korábban ennek feléért ittunk meg egy tipikus bajor kiskocsmában egy korsó sört. A fentiekből is kitűnik: Frankfurt amellett, hogy jelentős ipari és forgalmi csomópont, a pénz városa is. Nem kevesebb, mint 320 (!) bank található itt, ahol az élet lényegesen drágább, mint akár a néhány kilométerre levő elővárosaiban. Kaisers- lauternről már nem is beszélve. Itt ugyanis szinte félű áron vehettük volna meg a Frankfurtban kinézett holmir kát. A feltételes mód ezúttal azért került az írásba, mert a bennünket szállító autóbuszok másfél órás késése miatt’ mindössze 20 percünk maradt arra, hogy szétnézzünk ebben a 100 ezer lakosú kisvárosban. (A frankfurtiak egyébként megsértődtek", amikor kisvárosnak neveztük, mert szerintük Kaiserlslau- tern egy nagyobbacska falu.) Végül sokaknak csak arra maradt idejük, hogv egy ABC-áruház személyzetét alapos csodálkozásra bírják. Történt ugyanis, hogy éppen egy ABC szomszédságában találtak a buszvezetők parkolóhelyet, s csoportunk jó része azonnal ..megrohamozta” a boltot. Jött is ahír: féláron van zöldalma szappan. Nosza, mentek a többiek is a slágercikkért. Kollégámmal mi már előbb sétára indultunk. így csak visz- szatérésünkkor tudtuk meg az újságot. S mert feleségeink meghagyták: haza ne térjünk a divatos piperecikk nélkül, magunk is beléptünk a boltba. A vezetőnőtől érdeklődtünk. hol is találjuk a Green Apple-t. aki az egyik sarokba mutatott, mondván: „Ott. az a három méter magas...” — s itt elakadt a szava, megállt a keze és hitetlenkedve nézett a sarokba. A korábban három méter magasra stó- szolt. zöldalma szappannal teli kartonok eltűntek... Még szerencse, hogv volt, aki a pénztárnál rájött: néhány, darabbal kevesebb fedezi az igényeit. Így azután megúsztok az itthoni szemrehányásokat ... (Következik: Találkozások) TÓTH ZOLTÁN
