Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)
1979-12-20 / 298. szám
a miskolciaké a szó Ma már nem ilyen! Miért olcsóbb a gáz — ha drágább! Van egy kis rokonunk. Magányosan él az Avas-déli lakótelepem levő kis lakásában. A múltkoriban meglátogattuk, s ahogy az lenni szokott, beszélgetés közben szó esett a mindennapi élet kiadásairól, a villany- és. gázköltségekről, a háztartásban fogyasztott energiával kapcsolatos takarékossági problémákról. Mikor beszélgetés közben a gáz került terítékre, kis rokonom valahogy így fejezte ki magát: „Azt hiszem, hogy nálam valami »gáz« van a gáz körül.” Meg is magyarázta: bár sem a lakása nagysága, sem a szobák száma, sem a gáztűzhelye nem változott, mégis — amióta felemelték a gázhasználati díjat, ő minden takarékoskodás nélkül több mint 20 százalékkal kevesebbet fizet, mint korábban. Ennek csak örülni lehet — mondtam őszinte lelkesedéssel. Természetesen örül — válaszolta —, csakhogy nem érti a dolgok logikáját; hogyan lesz valami olesóbb, ha megdrágul?! S ezt — szerinte — nemcsak ő nem érti, hanem mások sem. S mert itt tartottunk, elmondta még; a díjbeszedés ész- szerűsítésében szeretne a gázszolgáltató vállalat segítségére lenni, de a vállalat nem fogadja el. Hogy is megy a díjbeszedés? Az átalánydíjas számlákat kéthavönként — a páratlan hónapokban — mutatják be. s kérik a fizetést. Természetesen a bemutatás vagy díjbeszedés szinte soha sem sikerül, legalábbis azoknál, ^kiknél napközben senki sincs otthon. A díjbeszedő többnyire zárt ajtót talál, s dolgavégezet- lenül távozik. Idő múltán a TIGÁZ elküldi a „9 1. sz. melléklet” elnevezésű, sokszorosított nyomtatványt, kitöltve, címezve, iktatva, gumibélyegző-lenyomatokkal. Tetemes pluszmunka nekik. Csatolnak hozzá egy kitöltött befizetési lapot, borítékolják, címezik, postázzák. A posta kezeli, kézbesíti. A fogyasztó a befizetési lap adatait kitölti, majd a postán befizeti, vagy elkutyagol a vállalati pénztárhoz, ott esetleg sorakozik, s befizeti az összeget. Ugye, hosszú még leírni és olvasni is, hát még csinálni? Kis rokonom javasolta: adjanak vagy küldjenek olyan üres befizetési lapot, amelyen nem tüntetik fel előre a befizetendő összeget, ezzel szemben ő előre befizeti az egész évi átalánydíjat. Illetékes helyen erre azt mondták: nincs rá lehetőség. S ekkor én kérdeztem: ugyan miért? H. D. Miskolc A két kérdésre Katona Zoltántól, a TIGÁZ miskolci üzemegységének vezetőjétől kértünk és kaptunk tájékoztatást. A vezetékes gáz-átalánydíj „látszólagos” csökkentésének egyszerű a magyarázata: a központi rendelkezések értelmében eltörölték a korábbi készenléti díjakat a házgyári épületekben lakó fogyasztóknál. Ezért a korábban havi 25 forintos átalánydíj 19 forintra mérséklődött. Ami azonban az évi egyszeri, egy összegben történő átalánydíj-fizetéssel kapcsolatos javaslatot illeti: a megoldás nem rajtuk múlik. Pénzügyminiszteri rendelet írja ugyanis elő, hogy mindenfajta szolgáltatásról számlát kell készíteni, s a befizetéseket csak e számla ellenében lehel elfogadni. (Miskolcon kéthavonta ez kb. 20 ezer számlál jelent. Tulajdonképpen felesleges munka, és papírpazarlás. Az országban hozzávetőlegesen egymillió az ilyenformán kézbesítésre kerülő számlák száma. Évenként hatmillió tehát. 'Úgy véljük, érdemes lenne az illetékes szakembereknek megfontolni az olvasónk által leírt javaslatot. Végül is a miniszteri rendc- leteken is lehet módosítani, ha ésszerűbb eljárás kínálkozik. A szerk.) Majd ha olvad? Köztudott, hogy a hóesés nemcsak örömet, hanem munkát is jelent — legalábbis a város útjain. A hó eltakarítása ugyanis a köztisztasági vállalaton kívül a házfelügyelők kötelessége. Volna! Sajnos mindig akadnak olyanok, akik elhanyagolják kötelességüket, például a Vologda lakóteleoen, a Szepessy utca 2—8. számú bérházak lakói panaszolják; elöttÜK senki sem sepri el a havat. A házfelügyelő ugyanis gyesen van, s kijelölt helyettese csak a lépcsőházak ajtajain belül takarít. Szerinte az ő munkaszerződésében nem írták elő a hóseprést. Akkor vajon ki végezze el? Vagy várjanak a bárházak lakói, míg elolvad? R. A. Tudja, a jobb láb, hogy mit tesz a bal? * ... nem mindig! Ez a közismert piakát legalábbis erről árulkodik. Mert mit is látunk rajta?- Gépkocsi gázpedálja, rajta egy tojás, azon tapos a láb. A bal láb. Jóllehet — s ezt minden valamirevaló gépjárművezetőnek legalábbis Illik tudnia — a gázpedált jobb helyeken jobb lábbal szolztak kezelni. Persze lehet, hogy ezt nem tudja a plakáton ábrázolt bal láb. Hacsak... Hacsak nem két ballábas a. modell! J. L. Miskolc A szombathelyi turisták és a miskolci hasáb- burgonya Szombathelyi turisták jártak Miskolcon. Megéheztek, betértek a Muskátli ételbárba. Kértek egy-egy adag hasábburgonyát, csak úgy, „csupaszon”, minden feltét nélkül. Nem kaptak. Elutasításuk egy kissé goromba volt. Mérgüket szerkesztőségünkbe hozták. A Muskátli ételbár vezetője megrökönyödve hallotta a szombat- helyiek panaszát — tőlünk! Közölte: igenis ki kellett volna — és ki kell! — szolgálni a hasábburgonyát is feltétlenül, feltét nélkül. A szombathelyieket elutasító kiszolgáló — a vezető szerint — arra hivatkozott, hogy nagy volt a forgalom, s igy történhetett meg a sajnálatos eset. Kár — mondta az ételbár vezetője —, hogy a kedves ■ szombathelyi vendégek nem keresték meg őt, hiszen éppen bent volt a mosogatóban. Ű majd rendre utasította volna az étterem hibázó dolgozóját! S ígérte: ezt nem is mulasztja el. Ennyi a történet. A szombathelyi turista- csoportnak tehát sikerült kedvezőtlen véleményt hazavinni Miskolc vendéglátásáról. Legkivált talán éppen azért, mert nem tudták: ha a hasábburgonyát a vezetővel együtt kérték volna, akkor persze merőben más képet fest emlékezetükbe a vendéglátás a'la ételbár . .. B. I. Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ toiumeM Radnor I*a Déli Hl nap aarrkesztóeéce J527 Miskolc. Bajcsy-Zsauns/k* ti Ifc Telefonosam: ti-SÍI A Centrum Áruházban tetőzött a vásárlási láz. Szinte „kifosztották” a műszaki osztályt. Már a hét elején üresek voltak a polcok. Vajon, lesz még ebben az évben utánpótlás, hogy aki nem tudott vásárolni még, az is tudjon? — kérdezi Ja- kubik László miskolci olvasónk. A Centrum igazgatója — Veres János — rovatunk zártakor biztató válászt adhatott: ma már nem ilyen üresek az áruház műszaki osztályának polcai sem, mint ahogy a képen látható. Tegnap megérkezett az újabb szállítmány a várva várt tévékészülékekből. Hiszik, hogy ki tudják elégíteni a vásárlók ünnepi igényeit. Egyébként valóban nagy a vásárlási kedv városunkban, amit tanúsít az is. hogy idei — hétszázmillió forintos — összforgalmi tervüket december 18-ra teljesítették. S év végéig még jó néhány millió pluszra számítanak. Ne okozzatok csalódást a gyerekeknek! Mi Avas-déli gyerekek nagyon örültünk, amikor az Ifjúsági étterem megnyitásakor ránk, legfiatalabb ifjúkorunkra is gondoltak azzal, hogy kéthetenként vasárnap, műsoros teadélelőttöt rendeznek. Szüléinknek is öröm volt ez, hiszen Anyu nyugodtan tudott főzni, takarítani, nem lábatlankodtunk körülötte Apuval. Apunak is jó volt, hiszen engem elkísérve ő is megihatott egy kávét, egy üveg sört, amíg a kedves műsoros délelőttiünk tartott. Nagyon nagy élmény volt, hogy élőben láthattunk bűvész és varázsló bácsikat, bábszínházát, együtt énekelhettünk a mókamesterrel, még a színpadra is kihívott minket énekelni 1 Meg kakaót is kaptunk eleinte, utána meg gesztenyepürét, Apu meg kólát vett hozzá, így aztán erre a két óra hosszára minden jóval el voltunk halmozva. Mondtam is az Apunak, milyen jó, hogy gyermekév van, hogy ránk is gondolnak, nemcsak a telhetetlen gyom- rú, szomjas bácsikra meg nénikre. Éppen a múlt vasárnap volt esedékes (9-én), hogy újra jönni kellett volna a bohóc bácsinak, már előre gyűjtöttem rá az aprópénzemet a perselyembe. Én kis naiv, még a (szomszéd) más lakótelepen lakó barátaimat is elhívtam, hogy büszkélkedhessek előttük, milyen jó gyermekműsorunk van nekünk. Csalódásomra csak egy csomó gyereket láttam, Apukájával együtt, akik — mint én is Apuval — hiába vártuk az ígért és már kedvessé vált előadó bácsikat. Sajnos, le kellett mondanunk a bohóctréfáról, bűvészmutatványokról. Még az Apu által vett — fájdalomdíj ! — gesztenye, meg kóla sem ízlett igazán. Apu megkérdezte a vezető bácsit, miért maradt el a műsor, sajnos erre ő sem tudott választ adni! Azt mondta, őt is ugyanúgy becsapták, mint ahogy minket, őt sem értesítették a Vörösmarty Művelődési Házból, hogy ne várjuk őket. Nekem pedig irtóra fájt, hogy lebőgtem barátaim előtt, legközelebb hogy hisznek majd nekem. Kedves bácsik! — akik szerződtetek ezekre a dél- elöttökre — tudjátok-e, milyen sok gyereknek okoztatok csalódást? Legközelebb, ha nem tudtok eljönni, kérünk benneteket, legalább értesítsetek minket előre! Azt hiszem, ez a felnőtteknél is így természetes. Higgyétek el, mi szeretünk és ragaszkodunk hozzátok annyira, hogy ezt megérdemeljük. Gebri Józsika I. oszt. kisfiú Miskolc, Bokányi Dezső u. 27. Nagyobb felelősséget! Két kisgyermekkel indultain vásárolni december Iáén a piacra. A kisebbik gyermekemet — aki kétéves — kocsiban toltam, a nagyobbik oldalt lépkedett mellettem. Az Árucsarnoknál levő zebrán akartunk átmenni — többedmagunkkal. — A két irányból négy sávon érkező gépjárművek meg is álltak, s már csaknem átértünk, amikor a kocsiban levő gyermekemtől pár centire átszá- guldott a zebrán egy autóbusz. A megdöbbenéstől földbe gyökerezett a lábunk. Nekem is, * annak a középkorú hölgynek, aki mellettünk jött. Elképzelni is rossz, mi történik, ha pár másodperccel később rohan felénk a busz. Gyermekeim arcát, ruháját igy is sárral fröcskölte le. Ügy vélem, ezt a kíméletlenséget, az Ilyenfajta szabálysértést nem lehet szó nélkül hagyni. Megkerestem az autóbusz vezetőjét is. s megkérdeztem tőle, vajon tudja-e: kevés híján elütötte gyermekeimet. Válasza is döbbenetes volt: csak nyugodtan tegyek panaszt ellene akárhol. Azt hiszem, egy autóbusz- vezetőnek nagyobb felelősséget kellene érzenie a gyalogosokkal szemben is. A busz rendszáma egyébként: GF «8-99 volt. # Katona Jánosné, Miskolc, Vörösmarty u. 9. Épp a nyakába! A minap a Szabó Lajos utca egyik régi magánházának tetejéről hótömeg zúdult egy járókelő nyakába. Cserépdarabokkal együtt!... És nem ez volt az első eset. Tavaly és tavalyelőtt is megtörtént. Ügy tudjuk, ezeket a házakat a városrendezés során előbb-utóbb lebontják. A háztulajdonosokat azonban addig is kötelezni kellene arra, hogy a tetőcsatornát — ami nincs — csináltassák meg. És még egy javaslat: a házak előtt a járdát is tisztítsák meg a hótól. M. L. Miskolc, Szabó Lajos u. 39. sz. Vagy vigyék el, vagy világítsák ki! A fényszórónak mindegy volna!... Tiszafüred után Miskolcon is ingyen állították be december 15-én a fényszórókat a Futó utcában. Dicséretes. Gyorsan reagáltunk a jó példára. Az ország második városa lévén, mutathatnánk is jó példát. Például állandó fényszóró-beállítási lehetőséget biztosíthatnánk. Nem kell hozzá más. mint a vizsgák alkalmával használatos tábla egyszerű változatát felfesteni egy már meglevő betonfalra vagy akárhová, ami függőleges és elé lehet állni. Az autósok 90 százaléka ugyanis beállítaná a fényszóróját, ha tudná mihez viszonyítani a meglevő fényszóróállást. Legutóbb a Shell-szervizben állították be a Trabim fényszóróját. Precíz, gyors munka. Tartott talán két percig is áz ellenőrzés és beállítás. Amíg a 40 egynéhány forintot kifizettem, az sokkal tovább. Nem sajnáltam, csak jobb helyre is tehettem volna, ha valamelyik autóparkolóban (Sze.mere utcai, tapolcai strand előtt stb.) vagy a rutinpályán lett volna — lenne! — egy olyan tábla, ami elé odaállhatok és a jobb oldali fényszóró egy csavarját beljebb csavarhatom. A fényszórónak ugyanis teljesen mindegy, hogy drága műszer, vagy egyszerű ferde vonalak segítségével állítják be. Néhány dolgot azonban figyelembe kell venni. Minél egyszerűbben, minél erősebb falra és minél hamarabb fessék fel a viszonyító vonalakat. Az Ingyenes beállítási lehetőségek alkalmával így több idő jutna olyan műszeres vizsgálatra, amit csak a szervizben végezhetnek el. Bérezés József A 3. számú fő közlekedési üt miskolci bevezető szakaszán kínos meglepetés ért vasárnap este. Erősen koncentrálva hajtottam Zsigulimmal a sötétedés után a sűrűsödő ködben a város felé, amikor gépkocsim reflektorfényében — szinte karnyújtásnyira — előbukkant az út közepén egy terelőtábla. Hiszik, nem hiszik, az 'volt a szerencsém, hogy győztem reflexszel, s az utolsó pillanatban jobbra rántottam a vo'ánt. Utólag ijedtem meg. Mi lett volna, ha ... ! Lehet, hogy a miskolciak ismerik itt a terepet, s jó- előre kitérnek az úttest közepére helyezett terelőtábla elöl. De aki ritkábban közlekedik erre gépkocsival, nemigen számit rá. s bizony •a ködös időjárású: .! csúnya karambolt okozhat a nem kívánt' „találkozás”. Hogy miért van ott. az út közepén ez a terelő'.ábla. azt sajnos nem sikerült megfejtenem. de lenne egy javaslatom: vagy vigyék el onnan, ha már nincs funkciója, vagy világítsák ki. hogy a ködben is elárulja magát. Tóth Gyuláné Eger (Félreértés ne essek, az ominózus tábla nem eg-szén olyan, mint amilyennek rajzolónk ábrázolja. Ügy látszik, őt is „megcsalta” a köd . ..) •
