Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-19 / 271. szám

Idő — anyag — pénz Legyen csinos Nemcsak a tulajdonos, de a köz érdeke is, hogy a megépü­lő családi házak jól illeszked­jenek a környezetbe, esztéti­kusak legyenek, gazdaságosan épüljenek. És ez még mind nem elég. Egy családi háznak két-három generációt keli szol­gálnia. Ha nincs kellően átgon­dolva a tervezés, olyan épüle­tek születhetnek, amelyek drá­gák, gazdaságtalanok, esetleg pazarlók, és a funkcionális meggondolatlanság a használat évei alatt sok gondot okozhat. Egy elfuserált terv megkese­rítheti az egész család életét . . . A forgalomban levő aján- ' lőtt családiház-terveket je­lenleg két katalógusból is­merhetik meg az építeni szándékozók. Miskolcon eze­ket az Építésügyi Tájékozta­tási Közpoát információs iro­dája bocsátja az érdeklődők rendelkezésére. Itt lehet be­szerezni az engedélyezéshez "és a kivitelezéshez felhasz­nálható tervcsomagokat is. Mennyire élnek a miskolciak és környékbeliek ezekkel a lehetőségekkel? — kérdeztük Mózes László irodavezetőtől. — Azt tapasztaljuk, hogy növekszik megyénk lakossár- g'ának érdeklődése. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium olyan ajánlott terveket dolgoztatott ki a magánépíttetőknek, amelyek az összes építésügyi, lakás­ügyi és egyéb hatósági elő­írásoknak megfelelnek. Ezek olyan szerkezeti elemekből építhetők fel. amelyeket a TÜZÉP-lelepeken folyamato­san be lehet szerezni. Mű­szakilag megbízhatók, meg­rövidítik az építési engedé­lyek kiadását, alkalmazásuk­kal mindenképpen időt, anya­got és pénzt lehet megtaka­rítani. Az ajánlott tervek körét és választékát az ÉVM folyto­nosan bővíti, olyannyira, hogy az egészen extra elképzelé­sek kivételével a társadalom minden rétegéhez tartozók igényeit kielégítik. A tervezői névjegyzékben szereplő szak­embert csak a helyszínre va­ló adaptáláshoz, alkalmazás­hoz kell igénybe venni. Aj iroda ebben az évben már több szaktanácsadással segítette az építkezőket. Fel­lödők körében szándékaikról, tájékozottságukról. Eddig a legtöbben a Tolna és a Dö- mös fantázianevű terveket vásárolták meg. A bővülő választék a következő évek­ben erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy Borsod városai, nagyközségei, falvai a szem­nek tetszetősebbek.'a lakások örömszerzőbbek legyenek. Sz. M. # A Tolna fantázianevet viselő terv hagyományos családi ház, amelyet az utcával párhuzamosan kell felépíteni és 101 négyzetméter lakásterületet ad. # A „Dömös” is az újdonságok közé tartozik. A 92 négyzet- méter lakásterület öt szobát foglal magában. mérést is végeztek az érdek­Ne menj haza, Charlie! Hetvenötödik születésnap­ján találkoztam Kovács Ká­rollyal a városi pártbizottsá­gon, ahol Drótos László kö­szöntötte virággal .és aján­dékkal, e szép dátum alkal­mából. Alighanem minden virágnál és ajándéknál töb­bet jelentett az, amit szeme sarkában megjelenő könnyei­vel küszködve mondott az ünnepelt: — Köszönöm... — hang­zott elfúló hangon, majd kis szünet után még halkabban: — Köszönöm, hogy nem fe­lejtettek el... — © • A valahová tartozás érzése nagyszerű dolog, erőt ad a mindennapokhoz. Különösen vonatkozik ez az öregkor egy­hangúan pergő napjaira, hi­szen egy olyan mozgalmas, gyakran elviselhetetlenül ne­héz, de érdekes életút után, meiyet Károly bácsi mondhat magáénak, igencsak egyfor­mán telnek a megérdemelt pihenés évei. Emlékei — bár lassan fél század múlt el — frissek, élők. Az idő megszépít min­dent — mondják —, mégsefn csak a szépre emlékezik: — Bocskorban. lábunkra tekert zsákban mentünk az erdőre tüsköt irtani, ölfát vágni, nyáron részesaratóként dolgoztam, mégsem jutottam semmire, a puszta megélhé- / tés is 'bizonytalan volt. A kétségbeesés elhatározást szült, s Károlv bácsi is elin­dult a biztató reményekkel kecsegtető Kanada felé. Tíz dollárért 160 hektár erdőt kaphat ott bárki, olvasták a kanadás magyarok gyéren ér­kező leveleiből. — Csak ott értettem mes, miért ilyen olcsó, a fának semmi értéke nem volt. árá­ból egy hektár felszántását sem tudtuk kifizetni. Meg­próbálkoztam hát szinte min­den lehetőséggel, dolgoztam Köszönöm, hogy nem fe­lejtettek el... (Kerényi László felvétele) vasútépítésen* bányákban, így kényszerűségből beba­rangoltam fél Kanadát. A nagy. lehetőségek hazájá­ban egészen 1940-ig nem volt állandó munkahelyem, alkal­mi munkából tartottam fent magam. Volt olyan tél, hogy mindössze huszonöt napot dolgoztam, pedig a bánya tulajdonosa jó munkásnak tartott. • A bányatulajdonos óvatos­ságának oka egyszerű volt, tudta, hogy Károly bácsi tagja az ottani kommunistá­kat is soraikba soroló mun­káspártnak. már a megérke­zését követő év óta. — Bizony, nem volt ez előny, ha munkát kerestem, de más a meggyőződés, és más á megélhetés. Balog József volt az ottani szerve­zőnk, összekötőnk, aki járva az egymástól magyarország- nyi távolságra eső munkahe­lyeket, vitte-hozta a híreket, számonlartott,‘és összefogott bennünket. A felszabadulás után rögtön visszatért Ma­gyarországra, hogy híreket hozzon számunkra. Ezzel jött vissza: „Még egy-két évig várjatok, s lesz munka szá­motokra is otthon!”. Türel­metlenek voltunk m^ir, a fe­leségemmel együtt, akit ott ismertem meg. nagyon vágy­tunk, haza. Sok, nehéz mun­kával eltöltött év után is csak „jöttmentnek” számí­tottunk, s a honvágy egyre jobban kínzott. A végső lö­kést egy ottani olasz mened­zser szavai adták meg. Azt mondta: „Ne menj haza, Charlie, nem lesz ott jó ne­ked !” • • No — ‘gondoltam —, ha neki nem tetszik az otthoni változás, akkor nekünk biz­tos, hogy jobb lesz. 51-ben érkeztünk haz^i. Szatmár me­gyébe, szülőfalumba. Ott már bevetették a községi földeket-, s mi, nincstelenek arattuk le Hamarosan a ta- gosítási bizottság elnöke let­tem. majd a megalakuló ter­melő csoport vezetője. Nem volt könnyű ez sem. A mó­dosabb gazdák azt mondták: ..Most jött haza, s már ő akar nekünk parancsolni ...” Mikor végre leküzdöttük az első nehézségeket, bein- -dult a termelőszövetkezet, megbetegedett a feleségem, le kellett mondanom tisztem­ről, s kórházközéibe, Mis­kolcra költöztünk. Az LKM- ben dolgoztam tizenhárom évet, onnan mentem nyug­díjba. 1 t— Hát, ennyi az égész ... — fejezte be Károly bácsi. KISS JÓZSEF Nyaralás a SZOT- üdülőkben Hamarosan megkezdődik az 1980. évi szakszervezeti üdü­lőjegyek szétosztása a 19 szakmai szakszervezet köz­pontja és a megyei szakszer­vezeti tanácsok között, ahon­nan további szétosztásra ke­rülnek a vállalatokhoz, in­tézményekhez. Amint a SZOT üdülési és szanatóriumi fő­igazgatóságán elmondták: jö­vőre. az ideihez hasonlóan, összesen 388 ezren nyaral­hatnak. pihenhetnék kedvez­ményes szakszervezeti beuta­lóval. A SZOT elnökségének állásfoglalása szerint előnyt élveznek a nehéz, fizikai mun­kál és az egészségre ártal­mas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a mun­káiban élen járók, az ala­csony keresetűek és a nagy­családosok. Az üdülők egy részében most is fogadnak vendégeket. Az év égéig még három .tur­nus váltja egymást a téliesí­tett . üdülőházakban, a he­gyek között, a Duna-kanyar- ban, a gyógyfürdők mellett és a Balaton partján néhánv Boglátjellén és Siófokon. .le­hel ven. így, a többi között lenleg főként nyugdíjasok egyedülállók pihennek itt. de a téli iskolai szünet idején ismét sokan érkeznek a csa­láddal együtt. December 3—8.: Újítási kiállítás Miskolcon Három nagy esemény — a párt XII. kongresszusa, ha­zánk felszabadulásának 35., és az újítómozgaiom 30. év­fordulója alkalmából, megyei újítási kiállítást rendez a Rónai Sándor megyéi Műve­lődési Központ kiállítási ter­mében, december 3. és 8. kö­zött a Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsa és az Országos Találmányi Hiva­tal. Bemutatják az újítómoz- gaíom három évtizedének megyei eredményeit, a moz­galom fejlődését. Türelmi idő Igen. bármennyire szigorúnak látszanak a januártól érvé­nyes és a szabályozórendszert alkotó előírások és megköté­sek. adnak türelmi időt, de: csak a jó munkához! A cselekvőknek teremtett, nyújtott türelmet aligha tehet­jük eléggé hangsúlyossá. Mert hiszen tanúi vagyunk annak, miként próbálja föltárni — és sikerrel! — jó néhány terme­lőhely azokat az erőforrásokat, amelyek á nehezebb gazdál­kodási körülmények között is haladást, gyarapodást ígérnek, amelyek magukba foglalják az össztársadalmi- és a csoport- érdekeket. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy némely terme­lőhely semmi mást nem vél fontosnak, mint azt. hogy vala­mi módon szabaduljon a friss követelményektől, elfogadtas­sa azt. ami elfogadhatatlan: nem tud másként termelni, gaz­dálkodni. Nagy hiba. ha csend övezi gazdaságunk objektív adottsá­gainak és mai fejlettségi szintjének sokféle feszültségét, el­lentmondását. hiszen irreális célok, követelmények megfo­galmazása ugyanolyan tévútnak bizonyulna, mint az, ha si­kerülne némelyeknek reális célokról, követelményekről el- .fogadottan azt állítani: elérhetetlenek, teljesíthetetlenek. Türelmi időt kap a gazdálkodás új körülményei közepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó' határának másoktól eltérő kijelölésével — a könnyűipar. De a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltányolja: semmi esetre sem menlevel — még ha akadnák is. akik ebben reménykednek —. a- tévés gyártmányfejlesztési irányokra, a. szervezettség színvonalának lassú javulására, a termelő és kisegítő létszám egymáshoz viszonyított arányának kedvezőtlen alakulására. S arra sem adhat indokot a türelem, hogy a szerződés sze­rinti szállítási határidők betartásával, megfelelő csomago­lással, az .előírttal egyező minőséggel a könnyűipar több te­rületén — s elsősorban: a ruházati iparban — jelentősen nö­velni lehetne a kivitel árszintjét, ám az ezt célzó, törekvések szerények, bátortalanok, ritkák. Kerülendő az igazságtalanság gyanúját: a könnyűipar pél­da csupán, mert hiszen — sajnálatosán — valamennyi ter­melőterület sorra vehető ezen a módon, mindenütt meglelni azokat a mulasztásokat, gyengeségeket, amelyekkel szemben nem tűrhető meg a türelem. Amit az állami támogatások, visszatérítések bonyolult ■*—. s a legutóbbi években egyre ku­szábbá váló — rendszere eddig elfedett, az most napvilágra került, s kétségtelen: több termőterületen átrendeződött a gyengék, a közepesek, a jók sorrendje, más értelmezést ka­pott a gazdálkodás eredményessége. A határvonalnak élesnek kell lennie: mi az, ami az objektív helyzet vonzata, s mi az, ami következménye a rossz sáfárkodásnak, a tétova vezetés­nek. Jogos állítás: másként minősíti, értékeli a nemzetközi pi­ac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos követel­mény tehát: magunknak is másként kell minősítenünk, ér­tékelnünk azt, amit csinálunk, amit megtehetnénk, de el­mulasztunk, amit. lehetőségeink közül veszni hagyunk. Ezt a más minősítést, értékelést a jövő esztendőtől 'érvényes sza­bályozik megtestesítik, de ez csupán a keret! A kereten be­lül a termelőhelyek kötelessége a megváltozott feltételek ér­telmezése, s annak következetes kutatása: miként előbbre. Ahol várnak, ahol mentséget, s nem a haladás lehetőségét kutatják, ahol a nem indokolható türelemben bíznak, ott valójában, végső soron nem csupán a köz, hanem maguk el­len is dolgoznak. L. G. Színe és Tessék kérni! Ha jól számolom, én va­gyok a tizenhatezer-hatszáz- hatvanharmadik, aki nyilvá­nosság előtt kéri: a Tessék kérni! — felszólítást mellőz­zék a kereskedők, vendéglá­tósok.' A felszólító mód ugyanis semmiképpen sem indokolt, s ha valaki még fel is emeli a hangját — mint rendszdrint —, akkor parancsnak hangzik. Ám e modortalanságról aligha lehet leszoktatni már az eladókat, felszolgálókat. Sőt, mint tapasztalom, egyes vendéglátóipari alkalmazot­tak „továbbfejlesztették” az udvariatlan formulát. A tes­sék szót olyan halkan sut­togják, mint a szende szűz a boldogító igent, hogy a meg­spórolt hangerőt is belevi- hessék a kérni !-be. Így aztán az önkiszolgáló vendéglők pultja előtt nemcsak a har­ci alakzat, a kettős sor mi­att érezheti magát regrutának az ember, hanem azért is, mert az ételosztó asszonyság harsány parancsszava mögött felrémlik nem éppen szép emlékű őrmestere. „A stílus maga az ember” — mondta valamelyik bölcs, és milyen igaza volt! Né­hány perccel később kiderül, hogy a hangját és merőka­nalát félelmetes fegyverként használó asszonyság jóindu­lata is egy fogfájós zupás őrmesteréhez hasonló'. Idős házaspár sorol visz- sza tisztelettudóan az ablak elé, az imént kapott túrós tésztájával. Megkóstoltuk, „ehetetlenül hideg” — mo­tyogja zavartan a férfi, ma- dárcsontú élete párja pedig olyan bocsánatkérően pislog, hogy tán’ a kősziklát is meg­lágyítaná. A kősziklát igen, de a pecsétes köpenyű asz- szonyságot nem. Még elszán- tabban harsan rá a követke­zőre: ..... kérni!” És úgy vágja oda a pulthoz a gyön­gyös káposztát, hogy frecs- csen szerteszét. A reklamáló házaspár mintha ott sem lenne. A férfi taktikái változtat, és a pénztároshoz folyamo­dik: „Tapogassa csak meg egészen bátran! Ha úgy ta­lálja. hogy nem hideg, ak-- kor megesszük.” A pénztá- rosnő nagy szakértelemmel tapogat, s kénytelen elismer­ni, hogy a vendégnek igaza van. A pult mögött álló vas- villaszemmel figyeli, mi tör­ténik a tésztával, és amikor azt hallja, hogy ki kell cse­rélnie mindkét adagot, úgy tesz. mint aki nem hall. Mé­ri tovább az ételt, rendület­lenül. A házaspár vár. ke­zében a tányérkával. A so­ron következők ide-odalökik őket a pult és a terelökorlát között, sőt van, aki rájuk is szól: Mit idétlenkednek itt azzal a vacak tésztával? Ve­gyenek mást. ha finnyásak! Ez persze tetszik az asszony­ságnak, és mélyebbre meríti a kanalat a zaftba. mint rendszerint. Ja. kérem, a ha­mis pártfogót illik jutalmaz­ni ! Az idős házaspár már- már lemond ebédjéről, ami­kor gyűlölettől frecsegő — „micsoda emberek vannak!” —i felkiáltással, kikapja ke­zükből a csuszát, és kicseréli másik adagra A szoqpoiú poén az lenne az írás végén hogy ugyan­olyan hidegre, mint az előző. Lehef. hogy így van, nem tudhatom. A két öreg ugyan­is a terem legtávolabbi sar­kába egyensúlyozza tálcáját, és ott lát neki a megszenve­dett ebédnek. * Igen, azt kellett volna! Nekem, vagy másnak, oda kellett volna menni a pult elé. s legalább akkora hang­erővel. ahogy 6 a soron kö­vetkező vendéget szólítja, rá- ripakodni: „Tessék kérni! Bocsánatot tessék kérni!” (békést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents