Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-10 / 264. szám

i Egy asszony a sok közül A forradalom kis hősei A Krucsai-üsv peri rátához... Sütő Irén játszott A monodráma talán a leg­nehezebb színházi műfaj, hi­szen a neve is jelzi, hogy hosszú időn keresztül egye­dül van a színész. Csak a sa­ját hitére és a benne hivő közönségre számíthat, arra, hogy egyet gondol, és ha minden jól megy, együtt lé­legzik vele a néző. Sütő Irén­nek minden jól ment csütör­tökön este, a jugoszláv szer­ző, Milenko Vucetic Búcsú- vacsoájának, a Vasas Műve­lődési Központban rendezett előadásán. A SZOT-díjas érdemes mű­vész színpadról, pódiumról, sok-sok rádióelőadásból is­mert ábrázoló ereje, szug- gesztivitása most is megér­lelte a maga gyümölcsét, a sikert. Színész és közönség együtt volt a szépen terített vacsoraasztal körül, mert olyasmiről folyt a „beszélge­tés”, amihez mindenkinek le­het, van hozzáfűznivalója. • • A búcsűvacsorát a nyug­díjba vonuló Ljubica kedvé­ért rendezi a nagyüzem ve­zetősége. Ahogy ez mór ilyenkor szokás, több beszéd­ben búcsúztatják a nyugdí­jast, és erre ő is válaszol. Szabályos beszédet kezd mon­dani. és igazán nem rajta múlik, hogy ki-kinéz a pa­pírból. hogy mást is mond. mint ami le van írva. Nem bőbeszédű pedig: tudja, hogy mindig mindenki siet. és ő soha nem szeretett senkinek a terhére lenni. De hát nem lehet egy életet az ismert sima frázisokba szorítani. Ljubica nem tudja az életét az ismert, sima frázisokba szorítani. Nem ezt tanulta, mást tanítottak meg vele az évtizedek. Fiatal korában leckét vett belőle, hogyan le­het az internálótáborban életben maradni, idős korá­ra akadémiai székfoglalót ír­hatna róla. hogyan lehet éle­tet teremteni a romokon. So­kat tudna mesélni a gyár­ban végzett mindennapi munkáról és arról, hogy mi­lyen nehéz mások sokszobás lakását rendben tartani, de látja mindenki, hogy meg­élt azért, és nem is akár­hogy. Szép lány lehetett, sze­rették. A fiát várta, amikor # Ljubica emlékezik elhagyták, és egyedül nevel­te a gyereket. Etette, ruház.- ta. és örült, hogy megszüle­tett. Boldog volt. mikor a sorozó bizottság megdicsérte: szépen nőtt ifjút küld más­fél évre katonának. De hát lehet ez másként, ha az em­ber ad magára? Csak szé­pen lehet a sok esztendő sok napját egymás mellé rakni. Segíteni a másikon, barát­nak tudni a régi munkatár­sakat. akikkel jót, rosszat, örömet és tragédiát élt meg. és csak szeretettel lehet gon­dolni á régenvolt férjre, a fiúra, akit az apjához ha­sonlóan messzire vittek az esztendők. Az is mekkora öröm. hogy most őt ünnep­ük. Az sem baj. hogy most is órát adtak jutalmul. Szép az óra. és szép beszédeket mondtak a tiszteletére. Ki­nek a tiszteletére mondanak még három beszédet? Sütő Irén nem volt egye­dül: a di'áma eredeti címe így hangzik: „Ljubica. töb­bes szám. első személy.” A színésznő csak egy asszony volt a sok közül, egy ember a többi ember között, a sors, amit felmutatott, sokak sor­sa és mindnyájunknak szól. A monodrámát sok százszor játszotta a belgrádi „Atelje 212” színház, hatszor ismé­telte meg a jugoszláv tele­vízió, és annak a nézőnek volt igaza, aki a miskolci előadás utón sajnálta, hogy egyszeri alkalommal került most közönség ele. Mind­egyik igazsága igaz, de a végső a legfájdalmasabb. Az ember szeretné azt hin­ni, hogy ez nálunk nem így van, szeretne hinni benne, hogy a magunk örömére má­sokért végzett munka jutal­ma nem egy óra, váza, más használati tárgy, vágy más­napra elfelejtett ünnepség. Jó lenne tudni, miért feled­kezünk el olyan hamar az emberről, és jó lenne tud­ni. miért küldik nyugdíjba azt, aki még tudna adni. Aki mást sem tud, csak adni, an­nak miért utasítjuk vissza a kezét? Mert az már tényleg csak a színpadon képzelhe­tő el/hogy még ezek után is ő vendégel meg bennünket. M— A szovjet dráma ünnepe al­kalmából mutatták be Miskol­con Saulius Saltenis Sicc, ha­lál .. . című darabját. Alkalom volt ez arra, hogy a távoli litván nép kultúrájával, iro­dalmával ismerkedjen városunk közönsége. Irina Buciene az előadás rendezője részvételével ezért szervezte a TIT irodalmi szakosztálya azt' az ankétot, amelyet csütörtökön délután tartottak a Kazinczy Klubban. A találkozó jól sikerült, de még jobban is sikerülhetett volna, ha a szakosztály veze­tőségének minden tagja, az orosz és a magyar tanárok is kapnak meghívót a hétfő dél­előtti főpróbára, és az ankétra. Érdeklődéssel nézte az or­szág kedden esle Hubay Mik­lós Háromszoros halállal cí­mű tévéjátékát. A párhuza­mosan vezetett történetszálak közül Tisza István esete köz­ismert. Kevésbé ismert a má­sik történet, melynek való- ságmagvát szükségesnek tar­tom mélyebben feltárni. * Krucsai Margit emléke élénken él a postás dolgozók, főleg a budapesti teleionKe- zelök emlékezetében. Krucsai Margit nemcsak az 1918. ok­tóber 30-i események során szólt bele a történelembe, ha­nem. mint a dráma is utalt rá, telefonközpontosként „vé­gigkapcsolta” a világháborút. A „méltóságos” kapcsolóköz­pont előtt teljesített szolgá­latot, mely megkülönböztetett ' figyelmet, pontosságot és pa­naszmentes munkát kívánt. A kézi kapcsolás során tudta, ki kivel beszél, akaratlanul is tanúja lehetett beszélgetések­nek, kapcsolatoknak, esemé­nyeknek, de kötötte a hiva­tali titoktartás és hallgatott. 1917-ben a Teréz-központ kapcsolószemélyzete körében nagy volt a nyugtalanság a fokozódó drágaság és az igen alacsony bér miatt. Elégedet­lenségüket csak fokozta, hogy a budai vár szomszédságában működő Budapest 1. sz. pos­ta (ma is ott van) nődolgo­zója, Heckelsmüller Gizella az utcán összeesett, majd kórházba szállítás után meg­halt, A boncolásnál kide­rült, hogy halálát az éh­ség okozta. A telefonközpont dolgozói titokban gyűlést tartottak és egy „tízesbizottsógot" alakí­tottak, melyhek feladata volt helyzetük érdekében fe­lettes szervüknél eljárni. En­nek a tízesbizottságnak egyik tagja Krucsai Margit volt. Kezdeményezésükre a Nép­szava cikket közölt a teleton- kezelők: .nehéz helyzetéről, zotta a színház. A gyere­kekbe is „beoltotta" a szín­ház szeretetét, mert mese­darabokat rendezett nekik, velük. Később a férjével együtt Moszkvába került, ahol a főiskolán Efrosz lett a mestere. Jelenleg a vil- niusi Akadémiai, Színház rendezője. Elmondotta, hogy a miskolci meghívását kát/ sikeres moszkvai vendég- szereplésével érdemelte ki. ekkor figyelt fel rá a szak­nyomorukról, Ezt követően kihallgatást kértek a buda­pesti postaigazgatóság vezető­jétől, hogy a kezelőnők 14 pontban foglalt kívánságát, kérését szolgálati úton elő­terjeszthessék. Mivel az igaz­gató kiutasította őket, felke­resték az államtitkárt, aki­nek elmondták panaszaikat, többek közt azt is, hogy fi­zetésük gombostűpénzre sem elég, nemhogy megéljenek be­lőle. Erre az államtitkár ki­jelentette: „Én kizárólag olyanokat kívánok alkalmaz­ni, akiknek csak gombostű- pénzre kell a fizetésük”. Ezt persze a női munkaerőkre ér­tette. A bizottság ekkor az igazgatónak bejelentette, hogy kétórás tüntető mun­kabeszüntetést rendez a két nagy telefonközpontban. ígé­retüket be is tartották. Ok­tóber 28-án 10 órakor — a legforgalmasabb időben — adott jelre a két központ kapcsolószemélyzete a mun­kát beszüntette, hiába fenye­getőzött az esemény hírére oda érkező igazgató. Ered­ménytelennek bizonyult a felvonultatott rendőrség bru­talitása: két teljes órára le­állt az élet Budapesten. Más­nap az újságok nagybetűs cí­mekkel hozták az eseményt, és pártolólag bátorították a telefonoskisasszonyokat ér­dekük védelmére. Ugyanazon a napon Fényes László el­lenzéki képviselő a parla­mentben interpellált. Az er­ről értesült központkezelök és szabadnaposok nagy cso­portban lepték el a parla­ment karzatát, hogy nyoma- tékot adjanak a képviselő be­szédének. Fényes László in­terpellációját a T. Ház 17 képviselője unatkozta vé­gig . .. Az országház előtti téren a telefonkezelők felismertek néhány detektívet, akik elő­ző nap velük a központban erőszakoskodtak. Ezeket hosz- szú kalaptüikkel megtámad­ták, úgy, hogy a detektívek a villamosra fellépve mene­külted. A telefonkezelők sztrájkja részleges eredménnyel végző­dött. Ekkor alakult ki a kapcsolat Fényes Lászlóval, akiben később is ‘ a postások pártfogóját látták. * Krucsaiéknak, a tízesbi­zottság még néhány tagjának jelentős szerepe volt az őszi­rózsás forradalomban, azok­ban a kritikus órákban, mi­kor a hatalom kérdése, a Hétfő délután 3 órako Alberttelepen. a szénbányád művelődési házának nagytér mében nyitják meg a politi kai könyvnapok megyei ese ménese -»rátát. Váci László. Borsodi Szénbányák pártbi­forradalom teljes győzelme forgott kockán. 1918. október 30-án a Nemzeti Tanácshoz hű munkásság, katonaság el­foglalta a főpostát, a telefon- központokat. A Teréz- és Jó­zsef-központok megbízható kezelőnői rendkívül íontos szolgálatot tettek a forrada­lom ügyének. A drámában is említett Mähringer De- zsőné a vidéki hatóságokat és parancsnokságokat csatla­koztatta a Nemzeti Tanács­hoz. mikor érdeklődtek a pes­ti helyzetről. Krucsai Mar­gitnak volt köszönhető, hogy a Nemzeti Tanács tagjait nem tartóztatták le, mert Lu- kachich tábornok, várospa­rancsnok intézkedését Fényes László útján a Nemzeti Ta­nács tudomására hozták. Lu- kachich még azon az éjjel felhívta a schönbrunni kas­télyban tartózkodó királyt és jelentette: Budapesten forra­dalom van. a forradalmi "ka­tonaság elfoglalta a középü­letet és a katonaság egy ré­sze megtagadta az eng,edel- mességet. Hajnali 3 óra körül a király- Hunyadi főudvarmeste­re útján kérte a miniszterel­nökséget. A telefonközpont' — illetve Pálinkás Erzsébet ke^ zelő — a Nemzeti Tanácsra hivatkozva, .. megtagadta a kapcsolást. Csak akkor kap­csolta Gödöllőt, a királyi nyaralót, mikor a toudvar- rpester szavát adta, hogy nem katonai ügyben beszél, ha­nem a király gyermekei után érdeklődik. * Mi lett a három telefon­kezelő sorsa? A Tanácsköz­társaság leverése után meg­indított hajszában őket is feljelentették, fegyelmi eljá­rás során a postától elbo­csátották. majd bűnvádi el­járást indítottak ellenük. Pá­linkás Erzsébetet másfél évi fogházbüntetésre ítélték, amit nem töltött le egészen, mert fogolycsere folytán kikerült a Szovjetunióba. Krucsai Margit 5 hónapi fogházbün­tetést kapott, büntetését fel­lebbezés után 1921-ben am­nesztia folytán részben elen­gedték. évekig rendőri fel­ügyelet alatt állt. Mährin- gerné 3 hónapi fogházbünte­tést kapott. A kedd esti tévédráma az esemény felvillantásával em­léket állított a forradalom kis hőseinek, akik az adott al­kalommal. a maguk mód­ján nagvot tudnak lendíteni a társadalmi ha'rHás kere­kén. KAMODY MIKLÓS zottságának titkára megnyitó­ja után Porkoláb Albert, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője mond ünnepi beszédet. Az ünnepség után politikai könyvkiállítás is nyílik a mű­velődési házban. Villantó A növényevők A rendező, a színész az előadásról Találkozó a TIT-ben de már kislánykorában von­Politikai könyvnapok Villantóinkban eddig na­gyon kevés szó esett a ha­zánkban egyre inkább meg­honosodó. s egyre Inkább terjedő halfajtáról, a nö­vényevőkről. Az amur. a fehér s a pettyes busa Kínában ősho­nos. onnan az első példá­nyok repülővel érkeztek Ma­gyarországra. még 1963-ban. Nagyobb arányú telepítésük azonban csak a hatvanas évek vége felé kezdődött. Azóta már számos vizünk­ben leltek otthonra, szapo­rodnak. s mindezek mellett nagyszerű horgá.szhalak. Az amur különösen kitű­nő sporthal. A horgon har­col, mint a bálin, óvatos, mint a ponyt. s falánk, akár a csuka. Növényevő. így természetes, hogy kedvelt csemegéi közé tartozik a hínárcsomó, a nádlevél, a zöldbab, a borsó, a zöldség­félék, a máié, a kukorica. A busának — mivel planktonevő — sokkal ne­hezebb csalit találni. Gyak­ran a horog — általában a . fenekező készség valame­lyik horga — a hátába akad, s így kerül partra. így elsősorban az amurról ejtünk pár mondatot. Rend­szerint a vízfelszín közélé­ben jár. szívesen eszi a fel­színen úszó hínárt, s egyéb vízi zöldféléket. Célszerű úszás felszereléssel. rövid eresztékkel horgászni rá. de eredményes kapást biztosít a fenekezés is. Ha az amur horogra akad. súlyánál sok­kalta nagyobb erővel indul meg. hatalmas erővel véde­kezik. Az orsó fékjét tehát erre felkészülten kell beállí­tani. A fárasztás során, part közelben többször is rendkívül hevesen tör ki, nehezen adja meg magát. Az 5—6 kilós amur meg- akasztása. fárasztása igazi horgászélményt rivűjt. de ma már nem ritka a 10 kilo­grammos. sőt az annál is súlyosabb példány; Akadt már horogra több mint 20 kilósra megnőtt hal is. Irina Buciene rendezőnő személyiségét. munkamód­szerét az ankéton jelenlevő Kulcsár Imre jellemezte a legpontosabban. Mondhatjuk úgy is, hogy ő: a színész volt erre a leghivatottabb. hisz ők (a színészek) dol­goztak vele csaknem két hónapon keresztül, a Sicc. halál .. . színpadra állításán. Egy határozott, ugyanakkor a színészt partnernak és nem eszköznek tekintő ren­dezői egyéniség — mondot­ta Kulcsár Imre —, akinek fiatal kora ellenére, megle­pően nagy emberismerete van. Ismeri az emberi gyar­lóságokat. gyengeségeket, és ez az ismeret humánummal párosul. Gyarmati Béla kérdésére (ő vezette házigazdaként az ankétot) a vendég elmond­ta. hogy milyen úton jutott el a színházhoz. Pedagógus volt egy litván kisvárosban, ma. A litván irodalom és drá­ma viszonylag fiatal (az el­ső litván nyelvű könyveket 1905-ben adták ki — amikor James Jovce-t már ünne­pelte a világ — jegyezte meg Buciene). de máris fi­gyelemre méltó eredménye­ket ért el. Markáns, összeté­veszthetetlen színfoltja a szovjet, és a tágabban ér­telmezett európai kultúrá­nak. Irina Buciene rokon­szenvesen, missziónak tekin­ti ezt a miskolci vendégren­dezést. magát a litván, a szovjet kultúra követének tartja. Náluk, otthon rend­szeresek a színházi ankétok, mert a művészek igénylik a közönség ilyen „visszajelzé­sét” is. A csütörtök délutá­ni beszélgetés azt bizonyít­ja, hogy ezt nálunk is ha­gyománnyá lehetne tenni. j (horpácsi) * # Csengösmozdony... Az Elzett Lemezárugyára idén száz- lizenhárom millió forint értékű játékot gyárt a hazai keres­kedelemnek. A játékok jelentős része a győri gyárban készül. Ezekben a napokban indulni’’: útra azok a csengösmozdony ok, amelyek majd a karácsa■ yi vásár alkalmával kerülnek az üzletekbe (Matusz Karoly felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents