Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-06 / 261. szám

♦ Térdig vízben a halászok... A hálóban halak mázsája. Aratják a visct Harsányban ♦ A halak mérlegelése nagy figyelmet igényel. .. (Solymos László felvételei) Halat a hálóba! Megfeszült a háló... A tavat valamikor hajnalban vékony jéghártya borította. Most halászok tapossák a vizet... A bükki hegyek ölében ki­csiny. alig kétezer lelket számláló község: Harsány. A határában tavak, halastavak terpeszkednek. S ezekben a napokban megkezdődött —a helybeliek így mondják — a víz aratása. Őszi lehalászás a harsányt tavakon ... S ilyenkor ősszel a halaktól forr a tó ... ♦ ♦ Hej, halászok, halászok • ■ • — Honnan jöttek...? — A kohászatban dolgo­zom. '■melegüzemben. Évek óta ilyen tájban veszem ki szabadságom egy részét, jö­vök halászni. Szel etem a ter­mészetet, s ez itt. az. Most nem a kohók félárnyékában dolgosom, hanem itt a vizen. Ha a' kezem kinyújtom, ha­lak. Ha széjjelnézek — nem sok időm van erre — he­gyek. Szép . .. — A téeszben vagyok, ez is mlinkám. Hideg van, igaz, a csontom is belesajog, de már hosszú évek óta együtt van a társaság. Ezt csak így lehet csinálni. Ismerjük már egymást, a pillantásokból megértjük, mikor kell húz­ni, tartani a hálót... A tó már sekély, vizét le­eresztették, összeaszott. Az iszap azonban mély. irgal­matlanul mély. Könyörtele­nül húzza a halászok csiz­máját, a fogak között ká­romkodások folytódnak el. Ha azt mondjuk: ember- feletti e munka, alig mond- • •♦unk valamit; Gépesítés .nincs, item’—lehet, embert, -‘teljes- embert kíván a fel­adat... ♦ ♦ A harsányi Petőfi Terme­lőszövetkezet föállattenyész- tője, Szendrei Mihály így fo­galmaz: — Az elmúlt hét szerdá­ján kezdtük a lehalászást, az idő akkor úgyahogy ke­gyeibe fogadott bennünket. S aztán, pár nap óta, embe­reink a hideggel dacolnak. Kivetik a hálót, s bevontat­ják. Az első húzás alkalmá­val 42 mázsa hal jött partra. Azóta kevesebb. Nem kell különösképpen bizonygatnunk — hisz’ ez az egészségügyi szakemberek véleménye is —. hogy a hal egyik legegészségesebb .táp­lálékunk. Gazdag fehérjék­ben. s mégis, a magyar egy esztendőben alig 3 kilo­grammot fogyaszt belőle. Szemben az évi 40 kilogram­mos sertéshús-fogyasztással. A televízió vasárnap esti A Hét műsorában, a MÉM egyik munkatársa eképp nyi­latkozott:-*- A magyar hal keresett exportcikk, ám néha még a hazai piacra is alig jut be­lőle ... Szendrei Mihály: — A négy halastavunkról 150—160 mázsa hal kerül ki, zömében ponty, de akad a hálóban harcsa, amúr, ká­rász is. Innen a miskolci háziasszonyok asztalára ke­rül a hal. Kevés. Mi is tud­juk ... ♦ ♦ Valamkior a húszas évek derekán készültek el a har­sányi halastavak. Azóta a különböző gazdák nem so­kat törődtek velük. Az utób­bi időben szaporítják a ha­lat. etetik, tenyésztik. Am a tó állapota időtlen idők óta változatlan. Ráférne egy ala­pos kotrás, reparálás. A halász mondja: — Jó félméteres, nyolc­vancentis iszapban gázolunk, úgy vontatjuk a hálót... A szövetkezetben dolgozók is tudják, hogy a halászat ráfizetéses. Magyarul: töb­bet visz el a kasszából, mint amennyit hoz... A főállattenyésztő szerint: — Két-három millió fo­rintra lenne szükségünk, hogy a tavakat rendbehoz­zuk. de erre saját erőből nem futja ... S itt és most, és ismét mondjuk: a hal a legegész­ségesebb húsféle, s ami a legfontosabb, a legolcsóbb . . . A táj valóban szép. A ló­ból a sötét fellegek köszön­nek vissza. — Hogy minél hamarabb nyereségesek legyenek a ta­vaink, a vizek felszínén ka­csákat tenyésztünk, a partra pedig nutriaanyákat helye­zünk ... ♦ ♦ Tegnaptól a miskolci hal­üzletekben már harsányi ha­lat árultak. Az őszi halászat csütörtökön fejeződik’ be ... (iílésy) Borsod és Miskolc kisiparosai Csatlakoztak a kongresszusi versenyhez A KIOSZ néhány nappal ezelőtt lezajlott megyei vá­lasztmányi ülésének egyik rangos napirendi pontja volt az országos választmány kongresszusi-felszabadulási munka verseny-felhívásának megvitatása. Az országos választmány — állapítja meg a felhívás — örömmel üdvözli a KI- OSZ-nak azokat a szerveze­teit, kollektíváit, ahol az egyéni felajánlások, kezde­ményezések középpontjában a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának köszöntése áll. A kongresz- szusi munkaversenyhez — mutat rá az országos vá­lasztmány — az elsők között csatlakoztak Borsod megye kisiparosai, munkabrigádjai, amiért a választmány elis­merését fejezi ki. A megyei választmányi ülésen arról beszéltek a vá­lasztmány tagjai, hogyan le­het az egész megyére kiter­jeszteni a miskolci, edelényi, szerencsi kisiparosok. kezde­ményezését, akik elsőként csatlakoztak az országos fel­híváshoz. Hiszen a megyé­ben működő több ezer kis­iparos jelentős gazdasági erőt képvisel, elsősorban a szolgáltatások területén. Ám nem lekicsinylendő például az a munka sem, amelyet megyénk, városunk kisipa­rosai társadalmi felajánlás­ként végeznek településein­kért, a megyeszékhelyért. Mindezeket egybevetve a megyei választmány úgy döntött, hogy csatlakozik az országos választmány októ­ber 5-i felhívásához, s a so­ron következő kisipari tag­gyűléseken és kisgyűléseken minden alapszervezetnél is­mertetik a felhívást, arra ösztönzik, biztatják a megye összes kisiparosát, hogy te­gyenek munkafelajánlásokat a kongresszus és a felszaba­dulás 35. évfordulója tiszte­letére. A felajánlások akkor lesz­nek sikeresek — fogalmaz­ták meg a megyei választ­mányi ülésen —, ha az anyag, és energiatakarékos­ságra, a gazdálkodás haté­konyságát célzó újítások be­vezetésére. a lakosság igé­nyeihez igazodó szolgáltatá­si formák kialakulására, a miniség javítására, a szolid árak alkalmazására, a tele­pülések fejlesztését szolgáló társadalmi munka végzésére irányulnák. Ügyelni kell ar­ra — figyelmeztet a megyei választmány —. hogy a vál­lalások tartalmasak, megala­pozottak, teljesíthetők legye­nek, ségítsék nagy társadal­mi gondjaink megoldását, csökkentését. A választott testületi tagok és az appa­rátus dolgozói segítsék elő a vállalások teljesülését, gon­doskodjanak a vállalások megvalósíthatóságának fel­tételeiről. Megyénk és városunk kis­iparos tagsága az utóbbi években nem egyszer bizo­nyította, hogy szocialista tár­sadalmunk hasznos tagjai. A párt XII. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára kibontakozott munkaverseny most újabb nagyszerű lehetőséget ad szá­mukra is ehhez. (nyikes) Hírünk az országban 'Iollózás lapokban, folyóiratokban Az elmúlt héten a Nép- szabadság belpolitikai és gazdaságpolitikai írásai kö­zött különösen sűrűn szere­peltek miskolci, illetőleg bor­sodi témájúak. Háromrészes cikksorozat foglalkozott pél­dául a két nagy vegyikom­binátunk — a BVK és a TVK — eredményeivel, táv­lati lehetőségeivel, a petrol­kémia fejlesztésének idősze­rű kérdései kapcsán. S no­vember 2-án városunk ta­nácselnöke került a lap ref­lektorfényébe. A TANÁCSELNÖK FOGADÓNAPJA A cikkben ismertetett fo­gadónapon legalább harmin­cán mondták el panaszukat, kérésüket Rózsa Kálmánnak, Miskolc megyei város ta­nácselnökének. Akárcsak az­nap, más alkalmakkor is a legtöbb panasz a lakás­ügyekkel kapcsolatos. A ta­nácselnök így nyilatkozott erről: „A legnagyobb gondot szá­munkra is a jogos lakásigények teljesítése jelenti, hiszen lehető­ségeink korlátozottak. Különö­sen nehéz helyzetben vannak tapasztalataim szerint a pálya­kezdő, egygyermekes fiatal há­zasok. akik jövedelmük alapján nem jogosultak sem tanácsi bér­lakásra. sem szövetkezetire, más megoldásra viszont nincs pén­zük. A másik nagy probléma a kis jövedelmű nyugdíjas»»' ügye.” A fogadónapok tapasztala­ta az is, hogy akadnak no­tórius panaszkodók, s olya­nok is, akiknek ügyeit nem­törődömségből húzták-halasz- tották valahol. Az ilyen pa­naszok nem kis része az em­Ponlosabban, Korszerű szerszámgépekkel, megmunkáló központok ki­alakításával pontosabba és 4—5-ször gyorsabbá tehetik a vállalatok a tömeges al­katrészgyártást — hangzoL' el a többi között a Gépipari Tudományos Egyesület nem­zetközi szerszámgép-bemuta­berek tájékozatlanságának a következménye. „Ahány panaszos, annyi és annyiféle emberi gönci. Közülük sok megoldó-ük. Ez a délelőtt is meggyőzően bizonyította, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dol­gaik intézésében Miskolcon sem maradnak magukra.’* EGY SIKERES „KONOK EMBER” Az alcímbeli minősítést az Űttörővezető című folyóirat novemberi számának egyik cikke adományozta („De mi­ért éppen én?” cím alatt) Pecsét Tibornak, a miskolci 1288. számú Kilián György Űttörőcsapat vezetőjének, aki most vágott neki a huszadik tanévnek a 34. számú Álta­lános Iskolában, s eddigi munkálkodásával olyan pezs­gő űttöröéletet teremtett, hogy méltán kiérdemelte a „Kiváló Űttörővezető” és az „Úttörő vezetői Érdemérem” kitüntetéseket, továbbá A testnevelés és a sport kiváló dolgozója címet. Ez a „konok ember” pél­dául „beoltotta” a rábízott gyerekeket a nyári túrázás, táborozás örömeivel. „A környezetünk ideális és mennyi nevelési lehetőség adó­dik ilyenkor! Négy sátorral kezdt’lk, most huszonnégy r •'■gy- személyes sátrunk van. “m . pingsz ékekkel, asztalokkal fel­szerelve.” A felszerelésrevalót a MÉH ? nasznosanyag-gyü jtési ver- ' senyében keresték meg a gyerekek. Csapatuk harma­dik lett az országos ver­senyben. összeállította: BERECZ JÓZSEF gyorsabban lójának tegnapi megnyitó­ján. A kétnapos tanácskozá­son nyolc svájci és nyugat- 'émet gépgyár ismerteti a 'Sújabb numerikus szám- gyvezérlésű forgácsoló-, il- Jtve présgépeit, valamint a hozzá tartozó gyorsacélszer- számokat, késélező eljáráso­kat és kivágószerszámokat. Kitüntetések az ünnep alkalmából (Folytatás az 2. oldalról) A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vették át: Bodó Pál. a Miskolci Erdőfel­ügyelőség igazgatóhelyettese, dr. Csorba Erzsébet, a megyei ta­nács főelőadója. Darók Lajosnc, Nyékládháza nagyközség Taná­csának csoportvezetője. Gottfried Barna, a Mezöcsáti járási Hiva­tal osztályvezetője. Hegymegi Ernő, a Leninvárosi Zeneiskola igazgatója.. Jacsó János, a me­zőkövesdi Matyó Mgtsz kovácsa. Jászkulics János, a Miskolci Mélyépítő Vállalat kubikosa, La- czi Istvánná, Miskolc megyei város Tanácsa ügyviteli ellátó­ja, lakatos János, a bükkszent- lászlói általános iskola igazga­tója, LászJó István, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csoportvezetője, Matiz Gábor, a megyei tanács csoportvezetője, megyei tanácsos. Nagy László, a Szerenc.si Állami Gazdaság telepvezetője, Reliorovics Gyu- láné, a tarcali körzet védőnője. Rilyák József, a Sátoraljaújhelyi járási Hivatal osztályvezetője. Szabó Ferenc, az erdőbényei Kossuth Mezőgazdasági Szak- szövetkezet elnöke, szepesi Ist­vánná, a Sátoraljaújhelyi Sütő­ipari Vállalat szakmunkása. Te­leki Károly. Miskolc megyei vá­ros Tanácsa főmunkatársa. Tóth Endre, a szentistváni VII. Párt- kongresszus Mgtsz ágazatvezető­je és Virágh Erzsébet, a sátor- aljaújnelyi MÁV pályafenntar­tási főnökség személyzeti veze­tője. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesültek 101-en, Kiváló Tár­sadalmi Munkáért kitüntetést vettek át 21-en. az Országos Testnevelési és Sporthivatal ki­váló Társadalmi Munkáért ki­tüntetését kaotáv meg 13-an. s húszán érdemelték ki A Tanács Kiváló Dolgoz*** kitüntetést. * A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfor­dulója alkalmából teg :;ip a városi tanács I. kerületi hi­vatalának tanácstermében kö­szöntötte a város veteránjait és társadalmi aktíváit az MSZMP Miskolc városi Bi­zottsága. A műsor ulán dr. Kovács László, a városi párt- bizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Dobránszky Mihály, a városi pártbizottság osztályvezetőié mondott ünneoi beszédet. Ezt követően Drótos László, az M^ZMP Miskolc városi Bú zottság ■ isk első titkái-a ju­talmakat adott át a ve1 '-ti­nóknak és a társadalmi aktí­váknak. Az ünnepségen részt vett Rózsa Kálmán. Miskole megyei Tanácsának el­nöke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents