Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-24 / 276. szám
Jó és őszinte partnerként Képzőművészek tanácskoztak Második félévi rendes ülését tartotta meg a héten a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete. Egy esztendő végén nyilvánvalóan a számvetés, és a következőkre szóló programkészítés szerepelt a napirenden. A megbeszélés, amelyen a három megye. Borsod. Nógrád és Heves párt- és tanácsi képviselői, valamint országos művészeti szervek munkatársai is részt vettek, mégis több volt. mint a szokásos év végi mérleg elkészítése. Bar Mázsáról} Miklós titkári beszámolója precízen felsorolta: mit végeztek képzőművészeink az elmúlt hónapokban. Valamennyi tervezett kiállítást megrendezték, és az év aktualitásai színesítették, tették színvonalasabbá a programot. A Tanácsköztársaság jubileuma alkalmából hirdetett pályázatot Miskolcon. a történelmi téma ihlette szép kiállítás zárta le, jól sikerült A gyermekkönyv nemzetközi nyelve a grafika című. a nemzetközi gyermekév alkalmából meghirdetett pályázat, és az anyagból válogatott bemutató is. A szintén a gyermekév alkalmából indított akciót, hogy minél több alkotással gazdagítsák a területen élő képzőművészek a gyermekintézményeket. szintén siker koronázta, és senkinek sincs kétsége afelől, hogy jövőre, vagy azután az eddigiekhez hasonló színvonalú bemutatókat sikerül-e szervezni. Mármint a nagyvárosokban rendezett, országos hatósugarú bemutatók színvonala nem kétséges, mert a többi előfordul, hogy hagy kívánnivalót. Kiállítás, de jó Az elmúlt években nagy viták voltak körülötte, hogy sok-e a kiállítás, vagy kevés. Képzőművészeink hosz- szú beszélgetés végén arra az eredményre jutottak, hogy nem sok az, legfeljebb a decentralizáció eredményeként a kívántnál több közötte a nívótlan. Nyilván a következő évek egyik fontos feladata lesz, hogy gondosabb zsűrizéssel, egységes elbírálási rendszerrel az oda nem valót ne engedjék közönség elé. De szintén a közeljövőben megoldásra váró feladat az is. hogy az arra méltót megfelelően, a kiállító művész megelégedésére rendezzék meg. A kiállítás jellegétől függően, az alkotónak több-kevesebb időre van szüksége a bemutatandó anyag összeválogatásához, előkészítéséhez; jó, ha a rendező szervek időben szólnak. Ennél már csak az jobb. ha a közművelődési feladatot vállaló, tehát a közért munkálkodó művész nagyobb megbecsülésben részesül. A helyet adó közművelődési intézmény jobban kell hogy vigyázzon a gondjaira bízott, értékes anyagra. Ha tudja, (mert ezt tud"ja), hogy az installációja sokba van. akkor tudnia kell. hogy a grafika. festmény és szobor nagyon sok pénzt ér. Tegyük hozzá gyorsan; ha megveszik. Adok, kapk Nem lehet anyagiassággal vádolni a képzőművészeinket, de azt mindenki tudja, hogy a .,szabadúszó'’ alkotóművész is a piacról él, ők pedig egyre jobban érzik. A Kulturális Minisztérium által Borsodnak juttatott éves vásárlási keret például 40 ezer forint, és ezt alig többel tudja a megyei tanács megtoldani, tehát mindenképpen kevés. Tüneti kezelésnek számítanak a tanácsi ösztöndíjak is, az üzemekkel kötött úgynevezett szocialista szerződések pedig újraértékelésre szorulnak; az adok, 1 kapok helyes arányait kellene újra tisztázni. Az esetleges szerződések mellett a Képcsarnok skámít még biztos jövedelemforrásnak, de az egész szempontjából kevésnek bizonyul például az a grafikai album. amelynek tartalmára a közelmúltban hét borsodi művésszel kötöttek megállapodást. Az anyagi gondok közé számít még a műteremlakások nagyon magas rezsije (ez Miskolcon sem kevés, de Egerben például 8 ezer forint), es sorolhatnánk tovább a panaszokat. amelyekben az az érdekes. hogy nem panasznak szánják. Biennale decemberben Jó és őszinte partnerei voltak a képzőművészek eddig is a közművelődésnek; csak annyit kérnek, amennyit adnak. A munkaterv jövőre is elkészült, egyik kiemelkedő eseménye a felszabadulás 35. évfordulója és a XII. párt- kongresszus tiszteletére tervezett nagyszabású kiállítás lesz. De. hogy a közeljövőben maradjunk: december 2-án nyílik meg a felújított Miskolci Galériában a tize- .dik grafikai biennale. A kiállításra érkezett 400 lapból 140-et fogadott el a zsűri, ezeket a Galériában mutatják be. az előző kilenc .nagydíjas képeiből a Képtárban, a szovjet testvérváros. Vologda művészeinek munkáiból pedig a Kossuth Művelődési Ház nagytermében nyílik egyidőben kiállítás. M— Á jaltai mesetisztás # Erdei manók. Mihail Csi- likov alkotása. Jalta üdülőövezetében van egy nagy szabad térség: a „mesetisztás”. a gyerekek kedvenc pihenőhelye. Ezt a tisztást Mihail Csilikov amatőr faszobrász négy korai munkája — a faragott tor- nácú faházikó, mókás Púpos Lovacska, a jámbor mackó és a hosszúfülű nyuszicsalád díszíti. Ezeket a szobrokat Csilikov még akkor készítette, amikor dolgozott, és a fafaragás csupán szórakozást, ki- kapcsolódást jelentett számára. Szobrait egytől-egyig a gyerekeknek ajándékozta: pompás faszobrai ma is ott állnak a krími óvodákban, iskolákban és úttörőpalotákban. Mihail Csilikov pilóta volt. Életéből több mint hbrmine évet töltött a levegőben. Miután súlyosan megbetegedett, és az orvosok megtiltották neki, hogy a botkormányhoz üljön. Csilikov repülésirányítóként a szimleropoli repülőtéren dolgozott, majd nyugdíjba ment. Ettől kezdve teljes egészében régi hobbijának, a fafaragásnak szentelte idejét. — Az erdő visszaadta egészségemet — mondja Mihail Csilikov —, ezért aztán eleven fát sohasem használok fel. Elpusztult fatörzsekbe. tuskókba. régi tönkbe próbálok újra életet lehelni. Azt hiszem, valamennyiben ott rejtőzik a mese, hiszen a fa minden más anyagnál bensőségesebb, elevenebb anyag. — Annak idején nagyon féltem attól a pillanattól, amikor majd abba kell hagynom a repülést, a művészet azonban nagy segítségemre volt abban, hogy valamit megőrizzek a szárnyalás érzéséből. Végeredményben nem is kerültem olyan mesz- sze eredeti foglalkozásomtól — mosolyog. — Hiszen a mesehősök jó része is repül: az egyik varázsszőnyegen, a másik Púpos Lovacskán, és némelyik, uram bocsa’ még seprünyélen is. A Dinamit a Rónaiban A közelmúltban alakult Dinamit együttes ad koncerteket hétfő délután 5 órakor, s .este fél * nyolckor a Rónai Sándor Művelődési Központban. A kemény rockzenét játszó zenekar miskolci bemutatkozásának műsorvezetője Danyi Attila. Karácsonyig még elkészülhet Férfiak pulóverben A zakóval csaknem egyenrangú viseletté lépett elő a férfiak ruhatárában a pulóver. Az első képünkön látható elöl gombos fazon munkába járó viseletként is kiválóan alkalmas. Sokkal kellemesebb kabát alatt a pulóvert hordani, mint például a zakót. Az első modellünk kerekített nyakkal és két nagy, rátett zsebbel készült, amelynek kötésmintája eltér a pulóverétől. Jó összhatás érhető el az öltözködésben, ha a pulóver színével harmonizáló inget, i illetve nyakkendőt vesznek fgl hozzá. Fiatalosabb, sportosabb viselet a második képünkön látható bebújós pulóver. Sima és fordított kötésvariációval. különleges hullámvt)- nalú mintával tervezték. A ragián ujját, az alapszínnél sölétebb betétrésszel hangsúlyozták. Ebből a pamutból készült a lezser garbónyaka, a mandzsettája és a pulóver aljának paszpolrésze. Mindennapi viseletre, de sportolásra is kitűnően alkalmas, hiszen a laza bősége megengedi, hogy még egy pulóver is aláférjen. Sok ügyes kezű nő vállalkozik arra. hogy karácsonyra pulóvert, kössön a családja férfitagjainak. Sokféle szép. és jó minőségű pamutból lehet válogatni, s az ünnepig még el is készülhet. TELJESEBB AZ ÖRÖM. HA AJÁNDÉKA IDEJÉBEN ÉRKEZIK! KÉRJÜK MÁR MOST ADJA FEL KÜLFÖLDRF KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! Anyám könnyű álmot ígér Varrnak esetek, amikor örülnünk kell annak, hogy egy könyv bestsellerré válik. Természetesen ez esetben a bestseller nem esztétikai minősítést jelent, hanem v tömegsikert, ahogyan a szót a nagy nyugati könyvpiaconkon értelmezik. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regénye kétséget kizáróan könyvsiker volt. Az ok nyilvánvaló. Ha a téve-műsorszerkesztés kevésbé ügyetlen, akkor jó szívvel mondhatnánk, hogy a tévéjátékkal egyidőben vetített Tu- dósklubban válaszoltak erre a kérdésre is. Ott a téma a nemzet és a nemzetiség volt, s érintették a határainkon kívül élő magyarság, illetve az ottani irodalom helyzetét is. Joggal kérte számon az egyik tévénéző. hogy a tévé miért nem tesz többet az erdélyi, csehszlovákiai magyar irodalom érdemi ismertetéséért. Korántsem csupán egyedi, elszigetelt ez a kívánság. Néhány hete Kálnoky László tette szóvá az Élet és Irodalom hasábjain ■ a magyar könyvkiadás mulasztását, azt, hogy például reprezentatív lírai antológiából több jeles (élő és elhunyt) csehszlovákiai és erdélyi költőt ..felejtettek’' ki. (Például Dzsida Jenőt. Tőzsér Árpádot. Gái Sándort. Cselényi Lászlót.) Mindezt két ok miatt jegyezzük itt meg. Mindenekelőtt tudomásul kell venni (s a „szakma” már régen tudomásul is vette), hogy például a mai erdélyi magyar irodalom igen rangos, teljesen egyenértékű — ha éppen nem jobb —. mint az itthoni. A másik megjegyzésünk az előbbibői következik: kívánatos. hogy ezek a szellemi javak valóban eljussanak a magyar (hazai) olvasókhoz, beépüljenek az irodalmi köztudatba, ízlésbe, gondolkodásba. Mindezek után meg kellene dicsérni a Magyar Televíziót. hogy etkészílette ezt a tévéváltózatot, de sajnos nem tehetjük jó szívvel. Csak a szándékot dicsérhetjük. s nem magát a produkciót. Nem. mert — úgy tűnik, ez egyfajta gyermekbetegsége a tévének —. alig tud mit kezdeni ezekkel a népi. ihletésű történetekkel. Még emlékszünk például Tamási Áron Hullámzó vőlegény című darabjának tévéváltozatára, de ha frissebb példa kell, itt van ' a felújított Rózsa Sán- dor-sorozat is. Érthetetlen, hogy minden a népszínmű szintjére fokozódik le a stúdiókban, holott már jó néhány évtizede nem születik népszínmű. Régi felismerés — az olvasásszociológusok mutatták ki, —, hogy a legnagyobb remekmű is olvasható giccsként. Igaz, a remekművek — például Shakes-! peare — ezt is kibírják. Az is haszon, ha a tévéváltozat után sokan kiveszik a könyvtárból Sütő András regényét. A legjobb szívvel ajánljuk is. Az olvasó hamar rá fog döbbenni hogy Sütő András lényegében esszéregényt írt. azaz a reflexiók, gondolatok legalább annyira fontosak ebben a könyvben, mint maga a cselekmény. Emlékezetes például az a rész, amelyben leírja, hogyan olvasta a Toldit, amit először nem értett meg. mert nem ismerte Arany János szavait. . Egy okos bevezetőben szó eshetett volna Pusztakamarásról magáról, ahol nem kisebb magyar író született és van eltemetve, mint Kemény Zsigmond. A tévérecenzió persze nem esz- szé. ezért csupán jelezni tudjuk kifogásainkat, észrevételeinkéi. De érzünk abban valami jelképest és sorsszerűt, hogy'ÍUO éven belül két magyar író is indult ebből a mezőségi kis faluból. A regény lényegében ennek a kis falunak. Sütő gyermekkorának, s nem utolsósorban magának a történelemnek a felidézése. A tévé- változat csak némi ízelítőt tudott ebből adni. Nem a színészekén múlott mert például Páger Antal, Szabó Sándor, Győry Emil, Törö- csik Mari. Vajda László. Bihari József. Gobbi Hilda alakítása illúziót keltő volt. Láthattunk néhány szép, sőt megrendítő jelenetet is. de a legtöbbet (már tudniillik, aki olvasta a regényt) inkább csak el- és beleképzelhettük. Elsikkad a székely falu jellegzetes bája. a regény ízes nyelve. stílusa zavaróak voltak a díszletek, az, hogy a játék nagy részét bevitték a műterembe. Sík Ferenc, a rendező, érezhetően ingadozott, hogy mihez is ragaszkodjon: a vaskos (képi) realitáshoz, vagy az író lírájához. Ezért lett a tévéfeldolgozás felemás, csupán kedvcsináló, magához a regényhez. (horpácsl)
