Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-08 / 236. szám

Nem tudnak olvasni? a miskolciaké a szó Utazás a nyúgdíjasbérlet körül Az ősz férfi a sorban állt és nyugdíjas bérletigazolványt kért a ’’Búza téri autóbusz-végállomás pavilonjában. Ponto­sabban csak kért volna, mert — mint ez gyorsan kiderült — hiányzott egy fontos kellék, amely a kiadatáshoz szük­séges. Nem hozta magával újdonsült nyugdíjasunk „az utol­só nyugdíjfizetésről szóló szelvényt”. (Ezzel még nem is ren­delkezett, hiszen majd a hó végén fogja kapni első nyug­diját). Ezért aztán hiába rakta ki a nyugdíjas-igazolványát, hiába érvelt, hogy a személyi igazolvány is tanúsítja, mi­szerint nyugdíjas, ezt a tényt csak a „szelvény” alapján lett volna hajlandó tudomásul venni a hajthatatlan bérletkiadó. A vita hallatán elgondolkodtam. Először is; miért kér az MKV tulajdonképpen jövedelemigazolást a nyugdíjastól — szelvény formájában? Olyan ez, mintha az „aktív” dolgozó­tól a személyi igazolvány és lénykép mellé még egy jöve­delemigazolást is kívánnának. Másodszor: a nyugdíjas-iga­zolványon fel van tüntetve a törzsszám, a személyi igazol­ványába be van vezetve, hogy nyugdíjas. Mégis, a döntő a bűvös szelvény!... Bár ezt kérhet bárki kölcsön... Ki ál­lapítja meg. hogy a saját, vagy ismerőse szelvényét mutat­ja be valaki, ha a nyugdíjas-igazolványt nem nézik, ame­lyen rajta van a törzsszám. Ha pedig nézik, akkor mégis­csak az a döntő, s nem a szelvény. Sehogyan sem tudtam' e bűvös körből kiutat találni, s már abbahagytam volna a töprengést, ha eszembe nem jut, hogy talán a nyugdíj összege és a nyújtott kedvezmény kö­zött van összefüggés. De erről szó sincs! A rejtély tehát megoldhatatlan maradt számomra. A véletlen azonban úgy hozta, hogy néhány hét eltelté­vel ugyanazzal a nyugdíjassal futottam össze bérletvásár­láskor. Már volt szelvénye, kirakta a személyi igazolványt, s a fényképet. Ügy tűnt, hogy minden rendben van, perce­ken belül egy bérletigazolvány boldog tulajdonosa lesz. Ko­rai és balga volt a hiedelem. Most ugyanis a fényképet dob­ta vissza a bérletkiadó hölgy: — „Ez a kép kicsi. Négyszer négyes kell. ezzel nem lehet megcsinálni az igazolványt, mi­ért vágta le a szélét annyira!” — mondta, s a következő várakozóhoz fordult, jelezvén: apellátának helye nincs, a döntés megfellebbezhetetlen. Páciensünk elsápadt. Félni kezdtem, hogy , rosszullct kör­nyékezi. s hozzáléptem. Jöjjön, nézzük meg, hátha a másik jegyikadó pavilonnál kiadják. Hajtott a kíváncsiság, s az Ady hídnál levő pavilonhoz kísértem ismeretlen ismerősö­met, Eközben néhány gondolat ismét felmerült bennem. Lát- tam ugyanis az előző alkalommal —, amikor a nyugdíjas- szelvény hiánya miatt utasították el —, hogy ugyanezt a 'fényképet mutatta be a nyugdíjas. Nem lehetett volna ak­kor arra is figyelmeztetni, hogy nagyobbat hozzon? Az Ady hídi pavilonnál nem dobták vissza a fényképet. Be sem vették. „Kicsi, nagyobbat tessék hozni!” Ekkor már nem volt sápadt az új nyugdíjas. Cinkos mosollyal nyúlt a zsebébe, kivett egy alig használt bérletigazolványt. Érvénye­set, csak éppen nem nyugdíjasnak szólót. Felső jobb sarká­ban fénykép. Az előbbinek, a többszörösen visszautasított- nak az ikertestvére, azonos méretben. „Ezt néhány hónap­pal váratlan nyugdíjazásom előtt csináltattam — fordult hozzám. — Akkor szó nélkül elfogadták, lehet, hogy azért, mert akkor még „aktív” voltam? Most már igazán ,kezd£tj, érdekelni a dolog, s ennek tud­ható be, hogy jelen voltam a következő, a harmadik kísér­letnél is. Üjra a Búza téri- pavilonban kezdtük. Szerencsére volt még egy fénykép, ugyanabból a sorozatból, de nagyobb, fe­hér széllel, s így elérte a kívánt mértéket. Nem ugyanaz a hölgy volt szolgálatban, mint az előbbi ebetekben. Esélyünk kedvezőbben alakult, ugyanis most nagyobb forgalom volt az ablaknál. Lehet, hogy idegesebbek, fáradtabbak a jegy­kiadók? Nyugdíjasunk ez alkalommal is benyúitotta a kel­lékeket, köztük a fényképet is. Barátságos arc, könnyed kéz­mozdulat, s minden az ablakon belülre került. A barátságos szempár rátekintett a fényképre, könnyed mozdulattal ki­húzta az fiókot... Izgalmas pillanatok. Most centit vesz elő — gondoltam — megméri a fényképet. De nem ez történt. Papírvágó ollót húzott elő fiókjából. Gyakorlott mozdulattal körülvágta a fényképet, ami így pontosan akkora lett, mint a már több­szörösen visszautasított elődje, beütötte egy igazolványba, udvariasan megkérdezte, adhat-e betétet is, az igazolvány használatához jó egészséget kívánt, Nyugdíjasunk mosolyog­va köszönte a jókívánságot. „így is lehet” — hümmögte. Bennem pedig ismét számos gondolat merült fel. Hogy mifélék, azt az olvasó minden bizonnyal akkor is kitalálja, ha nem írom le! Dokeseván István Miskolc Alkatrész híján — újat kell venni Tíz i esztendővel ezelőtt költöztem be gázfűtéses la­kásomba. amelyben a kon­vektor az akkori legmoder­nebb kattantós gyújtóval rendelkezett. Nem is volt kü­lönösebb baj a gázfűtéssel, csupán idén nem akart be­gyulladni, bármennyit rán­gattam is a kapcsolót. Ki­hívtam a gázszerelőt, aki meg is jelent és készségesen begyújtotta — gyufával. El­magyarázta, hogyan kell csa­varhúzóval megnyitni a 'gyújtórészt, mert a kattintós gyújtó már „kifújt”. Leg­jobb 1 azonban, ha a gázmü­vektől ők jönnek ki legkö­zelebb is begyújtani a ké­szüléket. ha kialudna a tűz, mert én mégiscsak ..műked­velő’' vagyok a gyújtásban, jobb óvatosnak lenni. — És új gyújtószerkezelet nem lehetne kapni? — Azt Sajnos nem. mert Uyen konvektort mar nem gyártanak, s alkatrészt sem a régihez. Lehet új konvek­tort venni, háromezer forint, a telét a MIK fizeti, a fo­gyasztó „csak” ezerötszázat ad ki. ' Határozottan „megnyugta­tó” volt a válasz. Annak ide­jén a lakást ilyen készülék­kel látták el. s mert ezt töb­bé már nem gyártják, tehát nincs alkatrész sem a régi­hez. Azt még csak érteném, hogy az új alkatrész árát meg kellene fizetnem, elvég­re nálam romlott el a régi. De hogy komplett új kon­vektort kell venni, amikora régi még jó? — ezt nem ér­tem. De ha már így van. nem lehetne az ezerötszáz forin­tot legalább részletekben fi­zetni ? Ha már alkatrészt nem gyártanak a régihez,...! M. I. 3S ,,hál szülők A napokban olvas­hatták a DH olrasoi. hogy a Miklós utcában október 2-an délután a 14 éves T. J. talált egy festékesdobozt, meg- gyújlotta. a doboz fel­robbant. a gyermek sú­lyos égési sérülésekkel a kórházba került. Tu­domásuk szerint jelen- leg is a baleseti sebé­szeten. az égési osztá­lyon gyógyítják. Ami nem volt a hír­ben: hogy a gyermek veszedelmes játékának nem lett tragikusabb következménye, az an­nak köszönhető, hogy a Digép egyik köszörűs szakmunkása (a nevét hadd ne írjam le) ép­pen akkor' érkezett a baleset helyszínére, s lekapva kabátját, abba burkolta be a festéktől égő gyermeket. A tüzet még idejében elfojtotta. Ez a szakmunkás nem nagy keresetű em­ber. szekrényében nem sorakozik sok rend ru­ha. ezért úgy vélte; ■nyilván a gyermek szü­lei sem találnak abban kivetnivalót, ha össze­égett. f estékes kábát iá­nak megtérítését kéri, mivel az használhatat­lanná vált. Mit gondol­nak. mit tettek a „há­lás” szülök? Megmagyarázták a gyermek megmentöjé- nek. hogy a kabát sor­sa nem tartozik rájuk! Még csak annyit eh­hez: a szakmunkás szinte naponta érdeklő­dik a kórházban a gyermek hcgyléte felöl. M. I. Miskolc, Győri kapu A Tanácsköztársaság 'vá­rosrészben többfelé is tábla mutatja az utat a gyalogos aluljáróhoz. Ügy latszik, hiá­ba. Sokan ugyanis a kompli­káltabb és veszélyesebb át­kelésre vállalkoznak, s az aluljáró helyett felül járnas. Csúnyán kikoptatták a ker­tészeti vállalat által begye­pesített, s lánckorláttal zart zöld sávot. Talán nem tud­nak olvasni? — kérdezik a lakótelepen élők közül töb­ben is. Javaslatunk: alkal­manként kérdezzék meg a tetten erhetö „felüljárókat” is. m?* & mMáss ÜÜ mond jé §| AZ ITTAS SZEMÉLYEK KIJOZANÍTASA 1979. augusztus 1-én lépett hatályba a belügyminiszter és az egészségügyi miniszter együttes rendelete,. amely sza­bályozza az ittas személyek kijózanító állomásra történő Névjegy... # iVem absztrakt díszítőelem ez a Szentpéteri kapui szolgál­tatóház műkővel — azazhogy közkeletű nevén: műmárvány- nyál — borított oldalán. Névjegy. Az épíi'et tetejét szigetelő munkások névjegye. Hát volt nekik lelkűk...? Évtizedekig nem mossa le onnan a zaporesö sem. L. .T. Miskolc szállítását. A jogszabály sze­rint a nyilvános helyen bot­rányt okozó, vagy magával teT hetetlen ittas személyt- kijó­zanító állomásra lehet szállí­tani. A nyilvános helyen bot­rányt okozó ittas személy ki­józanító állomásra szállításé, ról a rendőrség gondoskodik. A jogszabályból választ ka­punk arra a kérdésre, hogy mi tekinthető nyilvános hely­nek? Nyilvános az a hely, ahová azonos feltételek mellett bár­kinek szabad bemenetele van, illetve bárkinek a ren­delkezésére áll: igy különö­sen az utca, a park. a sport­pálya. a. strand, a kemping, a vendéglátó üzem és egyéb elárusító üzlet, a mozi. a középület, a kórház, az or­vosi rendelő, a lakóház ud­vara. a lépcsőfeljárója, a fo­lyosója. a tömegközlekedési jármű (vonat, busz, villamos) es pályaudvara. A beszállított személyt ki­józanodásig, de legfeljebb 'J4 órai időtartamra lehet a ki­józanító állomáson vissza­tartani. Ha a beszállított személy a szállítás vagy az ott-tartózkodása alatt a kör­nyezetében levők egészségét vagy testi épségét veszélyez­teti. vele szemben egészség­ügyi kényszerintézkedések foganatosíthatók. A kijóza­nító állomásra beszállított személy ápolásáról vagy el­bocsátásáról a vezető orvos dönt. A beszállított személy a beszállításánál és ellátásá­val felmerülő költséget kö­teles megfizetni. Beszállítási költségként az érvényben le­vő taxi viteldijat, hte a jár­művet a szállítás során be­szennyezte. tisztítási költ­ségként 300 forintot, kezelé­si költségként '500 forintot tartozik megfizetni. Dr. Sass Tibor 135 család didereg a Gyula utcában Városszerte megkez­dődött a fűtés, a in a Gyula utcában 135 csa­lád didereg — négy házban —. mert nem juthat hozzájuk a köz­ponti fűtés. Mint mond­ják: a távhöszolgálla- tók képtelenek bekap­csolni a négy házat — amely . egyébként a: Alkotmány Lakásfenn­tartó Szövetkezethez tartozik —. s még csak hibáztatni sem lehet a szakembereket ezért. Arról van szó ugyanis, hogy a hövezetekek főcsapjai — „bölcsen” — a magántulajdonú garázsokban vannak elhelyezve. Oda pedig a garázstulajdonosok nem engedik be a sze­relőket. Olykor már-már úgy tűnik: a magántulaj­don sérthetetlensége esetenként túlnő a köz­érdeken. A III. kerü­leti Tanácsi Hivatal szíves figyelmébe ajánl­juk az esetet, ahol rö­vid úton helyére bic­centhetik a kificamo­dott gondolkodást. A MISKOLCI AKT A SZÓ Rovattczetö: Ratíványi Éva Levélcím; Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc. Batcsy. Zsilinszky dt ta. Tclefonszam: 18-22)

Next

/
Thumbnails
Contents