Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-24 / 250. szám

Megtérülő ntiiíiók Az egészségnek ára van ..Elégedett egészségügyi mi­# Már medenceépítésre is futotta a kurázsiból... Tető alá kerül? Épül az építőipar is niszterrel én még nem talál­koztam. pedig sok egészség- ügyi miniszteriéi találkoz­tam ...” Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén hangzottak el ezek a szavak dr. Schul- theisz Emil szájából, mint­egy felkészítve a képviselő­ket: a beszámolóban ne szá­mítsanak kizárólag megnyug­tató, szép képre a hazai egészségügyi állapotokat il­letően. Elevenbe vág Bizonyára nem magyar je­lenség. a világ bármely álla­mára jellemző, hogy a lakos­ság elégedettsége nem tük­rözi azt a szellemi és anyagi energiát amelyet a társada­lom az egészségügyi szolgá­lat javításába invesztál. S ez érthető is. Egyre magasabb a társadalmi igény, hogy a gyógyító munka színvonalát, körülményeit tovább íejlesz- szük. S különösen így van ez hazánkban, ahol törvénybe foglalt állampolgári jog a tnagas szintű egészségügyi ellátás. A deklarált jog. s az elérhető szolgáltatás kö­zötti legkisebb ellentmondás is ..elevenbe vág’, visszhan­got kelt ' az érintettek sző­kébb és szélesebb körében. A közelmúltban az egész ország színe elé került a ma­gyar egészségügy helyzete. Hetekig erről vitáztak a me­gyei képviselőcsoportok, ülé­sein. erről adott számot az országgyűlésen egészségügyi miniszterünk is. Érthető az „össztűz” keltette érdeklődés; ennél közérdekűbb. ugyanak­kor személyesebb téma alig­Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd az az előadás, amely csütörtökön délután 5 órakor kezdődik a TIT Ka- zincy Klubjában (Széchenyi út 16. szám), s amelyen a kulturált, szép otthon lesz a ha kerülhet a törvényhozó testület, s a széles közvéle­mény elé. JStnicmk tárcáiig y Az 1972-ben hozott egész­ségügyi törvény végrehajtá­sáról van szó. arról a tör­vényről. amely — a neve el­lenére — nem tárcatörvény. nem tárcaíiev Már nemcsak száj elé tartott kéz mögül hangzik el. hogy az egész­ségügy nem lehet a népgaz­daság ..templomegere’', mert ez nagvon sokba kerül az or­szágnak .. . Nem lehet az egészségügyet különálló ágar zatként kezelni, ráadásul a nem termelő ágazatok közül valónak — merthogy ez alapvetően téves. Ügy tűnik, ennek a téves minősítésnek következmenyeit nyögi a ha­zai egészségügy még jó ide­ig. .. Kétségtelen, közvetle­nül kimutatható forintnyere- •séget valóban nem produkál a ..gyógyító ipar” De a má­sodik, s a sokadik vonalig látó és számoló ember akár forintra pontos statisztikát is végezhetne a jól működő egészségügyi szolgálat nyere­ségeiről. Vegyük példának a kanya­rójárványt, amely három esz­tendeje még 40—50 ezer megbetegedést okozott ha­zánkban. A gyógyításra for­dított közvetlen kiadás (a táppénzt még ide sem szá­mítva) több, mint 18 millió forintot tett ki. Az azóta ál­talánossá tett védőoltás költ­sége mintegy 8 millió forint évente. A tiszta „nyereség" a csupasz számok tükrében is tetemes. Nem termelő ágazat lenne az egészségügy? Az egészségügyi miniszter szavaival élve: a takarék­téma. A lakás értünk can címmel f’tiep István, a BÚ­TORÉRT művészeti vezető­je. belsőépítész tart előadást otthonaink éss2erű berende­zéséről. szebbé tételének le­hetőségeiről. lángról feljebb kapcsolt ma­gyar egészségügy valóban so­kat „fogyaszt” —, de sokat „termel” is. Az elmúlt esz­tendőben csupán érműtétből 12 ezret írhatott a nyereség- rovatba az egészségügyi sta­tisztikus. Hogy ez. a megle­vő technikai adottságokkal milyen óriási emberi és szak­mai produktum, azt csak a szakemberek képesek meg­ítélni. Forintban számolva Igen ám, csakhogy az életmentés költségei egyre borsosabbak. Az „egyszerű” szívsebészeti műtétek átlag- költsége 40 ezer forint; egy beépített szívbillentyű to­vábbi 40 ezer (az elmúlt év­ben ezer beteg kapott mű­szívbillentyűt), egy szívrit­mus-szabályozó készülék 75 ezer forint. S még egy ki­csit a számoknál: egyetlen in­tenzív ápolásra szoruló be­teg ellátásának költsége egyetlen napra 3700 forint; egy „sima” baleseti ágyon fekvő egynapi gondozása 738 forint... Idegenül csengenek ezek az adatok; nehéz „lefordítani” a kórházban fekvő hozzátarto­zókért érzett aggodalmat, tö­rődést, gondoskodást forin­tokra. Pedig bármennyire disszonáns: az életnek, az egészségnek ára van. Csak az egészséges ember tud — a munkája révén előterem­tett értékekkel — hozzájárul­ni az egészség fenntartásá­nak. visszaszerzésének költ-. ségeihez... Lopott Elég furcsa „futóversenyt” láthattak a járókelők az el­múlt hét csütörtökön a mis­kolci Centrum Áruház kör­nyékén. Pontosabban: a Centrumtól a nagypostáig terjedő útszakaszon. Egy 24 éves fiatalember futott az élen, s utána egy ősz, ötven év körüli magas férfi, majd egy alig 20 esztendős fiú szaladt. Az utóbbi zokni­ban ... FŐLEG CIPŐT, PIPERÉT A postaigazgatóság épüle­ténél azonban megváltozott a sorrend. Az élenjárót a két követő befogta. Illetve: le­fogta. Ezt, kellett tenniük, mert: — A 24 éves fiatalember a cipőosztályunkon táskájá­ba tett egy pár 403 forint értékű férfi félcipőt és azzal elszaladt — hallottuk a ma­gyarázatot a Centrumban.— Észrevette ezt az egyik ifjú eladónk, aki ugyan más osz­tályon dolgozik, de nyomban a tolvaj után eredt. Mivel pedig az eladónk éppen fa­papucsban volt, s ez a láb­beli akadályozta a futásban, ledobta papucsait, s zokni­ban szaladt ki az utcára. Az idős ember az egyik rendé- sztink volt. aki szintén nem sajnálta a fáradságot... A krimi filmekbe illő je­lenet — sajnos — a Cent­rum dolgozóit nem lepte meg. Az áruházban ugyanis csaknem mindennapos a lo­pás. Októberben például — 19,-ével bezárólag — 14 ese­tet jegyzőkönyveztek. — Az értékek aránylag nem nagyok, s talán mégis A kérdés. Damoklcs kard­jaként, évek óta függ a fe­jünk fölött: győzi-e az épí­tőipar? Soha nem épült ennyi la­kás, soha ilyen nagy nem volt az ipar beruházókedve, mint az elmúlt esztendőkben. Ehhez járult még az infra­strukturális ágazat fejleszté­sének meglódulása (gondol­junk csak az autópályákra), s a mezőgazdaság is építeni — többet építeni — akart. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1975- ben megállapította, hogy az építőipari "kapácffas' IV. öt­éves tervi fejlődése nem tar­tott lépést az építőipari jel­ez a legmegdöbbentőbb — jelentettek ki az áruház il­letékesei, s erre is mondtak adatokat: júniusban 3530, júliusban 4748, augusztusban 2103, szeptemberben 3964 fo­rint értékű lopást jegyző­könyveztek. Ez azonban „csü- pán” azt jelenti, hogy ennyit sikerült leleplezni. Az áru­ház árukészletének minden­napi átnézése szinte lehetet­len volna. — Mégis, melyik osztályon tapasztalják a legtöbb lo­pást? — A ci pőosztályon és az úgynevezett vegyes osztá­lyon. ahol a piperecikkektől az íróeszközökig a legkülön­félébb árucikkeket bocsátjuk bizalommal, önkiszolgálással vásárlóink rendelkezésére. „NEM TUDOM, Ml TÖRTÉNT VELEM’ S a bizalommal sokan visszaélnek. Gyéreitektől kezdve az aggastyánokig — filléres áruktól kezdve .több száz forint érték eltulajdo­nításáig. ..Megfogtak” példá­ul tanulót, aki húrom füze­tet, kislányt, aki egy Inttm- sprayt akart fizetés nélkül elvinni, 52 éves férfit, aki egy pár 654 forint értékű fél­cipőt csempészett táskájába. És valamennyien jólöltözöt- tek voltak, látszott rajtuk, hogy nem a szükség kény­szerítette rá őket a tolvaj- lásra. Hanem? — Többnyire azt válaszol­ták erre a kérdésre, hogy „nem tudom, mi történt ve­lem, nem tudom megmagya­rázni ...” — hallottuk az áruház rendészetén. — Akad­tak olyanok is, akik az „örök legű beruházási kereslet nö­vekedésével, melynek folytán a fejlesztések megvalósításá­nál lemaradások keletkez­tek ... Egyszerűbben, mar­kánsabban fogalmazva ez annyit jelentett, hogy az építőipar, ha akarta sem tudta volna ellátni azokat a feladatokat, amelyeknek tel­jesítéséért a jobb sorsra érde­mes megrendelők ostromol­ták. A kivitelezők — jórészt akaratuktól függetlenül — páholyban ültek, monopol­helyzetbe kerültek, válogat­hattak a megbízások között. Ennek aztán az lett a követ- Rézrriéhye, hogy késve ké­szültek el az iskolák, óvodák, üzletek. Az építők energiái­emberi gyarlóságra” hivat­koztak ... Az elöljáróban említett, 24 éves fiatalember például el­fogása után nyomban elővett ezer forintot és azzal bizony­gatta, hogy megvehette vol­na a 405 forintos cipőt. Ami így jóval többe fog kerülni... — Mint ahogyan sokba ke­rült egy férfinak hat pár zokni — folytatták a rendé­szeten, egy minap érkezett határozatot mutatva: a 132,80 forint értékű zoknik eltulaj­donítását a tanácsi hivatal 1000 forint pénzbírsággal büntette. Mindehhez pedig tudni kell, hogy az ezer forint ér­tékűnél kevesebb áru eltu­lajdonításáért az elkövető la­kóhelye szerinti illetékes ta­nácsi hivatal indít szabály­sértési eljárást. Az ezer fo­rintnál nagyobb értékű ügyet már a rendőrség veszi át. LENCSE A FÖLDSZINTEN Az áruház tud-e tenni va­lamit a tolvajok ellen? — A földszinten van, ügy- nevezett tolvajszem-lencsénk — mutatták a jókora tük­röt, ami segít ugyan, de a tények szerint mégsem elég­gé. így hát az éberszemű el­adókon kívül a becsületes vásárlókra is számítanak. Ha még nincs megfigyelő tv-monltoruk. Mert bár en­nek jelenlétéről egy időben elterjedt a hír. de ez ..ka­csa” volt. Igaz. hogy jó „ka­csának” bizonyult, mert ak­koriban ritkábban találkoz­tak az „emberi gyarlóság­gal”. RUTTKAY ANNA nak és szakembereinek javát lekötötte néhány nagyberu­házás és a lakásépítés. Ki­sebb, illetve kisebb hasznot hozó munkákra egyszerűen nem akadt kivitelező, illetve a szorongatott helyzetben levő építtetők kényszermeg­oldáshoz folyamodtak. (Az Éden kempinget például egy termelőszövetkezet mellék­üzemága hozta tető alá, a feladathoz szükséges készség­nél kisebb tapasztalatok mi­att, meglehetős késéssel.) Egy-két esztendővel ez­előtti felmérés 4,8 milliárd forint építőipari kapacitáshi­ányt prognosztizált Borsod­ban. Ez az adósság még ak­kor is tetemes, ha öt évre elosztjuk. A tervidőszak első esztendejében például az ösz- szes megyei építőipari szer­vezet alig több mint 4 milli­árd forint értéket produkált. Tavaly viszont alig maradt alatta az 5 milliárd forint­nak, az idén pedig megkö­zelíti az 5,5 milliárd forintot. A felfokozott építési ked­vet, (amelyet némileg ser­kentett a hiánypszichózis is) először adminisztratív úton próbálták visszafogni, majd a kormányzat bevetette a pénzügyi szabályozók nehéz­tüzérségét is. A vállalati fej­lesztésekre fordítható pénz csökkenése (s várható to­vábbi csökkenése) féket tett a mindenárón téglát téglára rakó indulatokra. Nemcsak a kivitelező ipar kapacitáshi­ánya miatt, hanem takaré­kosságból, gazdasági megfon­tolásból is. Ez mindenképpen enyhítette a beruházási piac feszültségét: A másik oldalon viszont az építők is igyekeztek felnőni a korlátozások miatt csök­kenő ütemben növekvő fel­adatokhoz. A tervidőszak első három esztendejében a bor­sodi építőkapacitás 800 millió forinttal növekedett. Különö­sen szorgalmazták és támo­gatták a kisebb cégek (ta­nácsi ipar és szövetkezetek) felszerszámozását. 1976 és 1980 között a borsodi építő- kapacitás várhatóan mintegy 25 milliárd forintot tesz ki. A IV. ötéves tervben 17 mil­liárd forint volt. A tények ismeretében te­hát csökkenő gondokat, gya­rapodó eredményeket vehe­tett számba Borsod megye Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága a tegnapi ülésen, ahol az építőipar mérlegét próbálták megvonni. Mér­séklődik a feszültség a beru­házási piacon, noha a mély­építési munkáknál mind ez ideig a kapacitás-elégtelenség volt a jellemző. A kiegyen­lítődés jelei már mutatkoz­nak itt is, csakúgy, mint a nagyon hátrányos helyzetből Induló szakiparnál. B. I.-fc Csodálkozás... (Majzik László. Alsózsolca. Bem József u. 8. sz.) felvétele a KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Déli Hírlap gyermekévi pályázatára érkezett. A lakás értünk van... A. A. Fuss a tolvaj után! a Centrumban

Next

/
Thumbnails
Contents