Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-17 / 218. szám

A Nádasréten a helyzet változatlan Tiszta sor: égetni­vaió — Tudja maga, mi minden van itt? N Nem, nem tudtam. Körül­néztem ... A nádasréti szeméttelepre mindenféle jelzőt rá lehetne aggatni, csak azt nem, hogy szép, a környezetbe illő. il­latos. De hát milyen legyen egy szeméttelep ?! jjc Újabb szeméttonnákért indul a kukáskocsi... Hulladék az ablakon át — Kérjük, őrizzék meg vá­rosunk tisztaságát... — a Tiszai pályaudvar bemondó­nője majd mindennap fi­gyelmeztet. A tiszta, virágos Miskol- cért — hirdeti a plakát a felhívást az 'utcákon. És mégis ... Szemetelünk, utcán, tereken, a villamos­ban, az avitóbuszban, sőt a boltokban is. S ami legin­kább szembetűnő; lakóhe­lyünkön is, a lakótelepeken is. Avas-dél, szeptember. A dátum nem lényeges, mert az eset máskor és sokszor meg­ismétlődött. Csak a szerep­lők változnak. Nyolcadik emelet, de lehetne akárhá- nyadik is. Egy kéz kinyúlik az ablakon, apró kis mozdu­lat. s paprikamaradványpk, kény érdarabok, papírok hul­lanak alá. A földszinti ablak elé... Pár háztömbbel odébb te­vékenykedik az ország első és egyetlen tisztasági őrse. A gyerekek véleménye ezekről a felnőttekről? Gondoljuk, lesújtó... Bable György, a köztiszta­sági vállalat, főmérnöke: — Mi sem értjük ezeket a felnőtteket. Nemégyszer ta­pasztaltuk saját magunk is, hogy piszkos pelenkát ráz­nak ki az ablakon, a szenny­lét ott öntik ki. Pedig a lakótelepek házait szemétleöntővei tervezik, s építik. Fél emeletet kell gya­logolni mindössze, s a hulla­dék már „megy” is a kukák­ba, konténerekbe. Guberálók kincsei A köznyelv csak úgy hív­ja őket: guberálók. Ők aján­lották vagy két évvel ez­előtt, hogy nézzek szét biro­dalmukban. a szemétdombon. Szociológiai felmérést le­hetne készíteni egy ilyen „szemle” alapján: felvágott, kenyér, citrom, zöldség, gyü­mölcs kilószámra a mocsok­ban. Ruhadarabok, cipők, sok közülük alig használt. Ilyen jól élünk?.., — kérdeztem akkor. A közelmúltban áremelés volt. Mi a helyzet a nádas­réti telepen azóta ? Citrom most is volt, ke­nyér is, ruha is, cipő is. Sza­lámit, zsírt, vajat nem lát­tunk. A szeméttelep vezető­je, Kővári Bertalan: — Sokkal kevesebb ke­nyér kerül már ide. de még mindig kilószámra szedik a guberálók ... A guberálást államilag tiltják, de ezen a 23,5 holdas területen csak a telepvezető van. Fél tőlük, fél az élet­Tájkép guberálókkal, a nádasréti telepen ... (Kerényi László felvételei) Kedves Olvasónk! A Borsod megyei Lapkiadó Vállalat és a Déli Hírlap szerkesztősége olvasói közvélemény-kuta­tást szervez. Kérjük, figyelje a szeptember 21-i, pénteki lapszámot! veszélyes fenyegetéseiktől. Ökt viszont a viszonylag rit­kán idelátogató rendőröktől • sem félnek. Lebontottak csaknem kétezer méter hosz- szú kerítést, amely félmillió forintot ért, s most szabadon járnak-kelnek a- szemétdom­bon. Fél-, vagy teljesen mezte­len fiúk, asszonyok, hátukon zsák, kezükben egy darab vas, turkálnak. Nem érdekli őket sem az orrfacsaró bűz, sem pedig a járványve- szély... És mindezek mel­lett még hasznot is hoznak az államnak: mázsánként hordják a papírt, a vasat, a rongyot a MÉH-be. Mert mi ezeket is kidob­juk.;. A Pin gyomon tál s . . . ' A nádasréti telep, közvet­lenül a budapesti vasútvonal mellett, riasztó képet nyújt annak, aki a várost először megpillantja. Gyakran füstöl (a guberálók meggyújtják a műanyagokat — mondja a telepvezető), a szél széthord­ja a papírokat. Meddig lesz ez még így? — Legfeljebb egy évig — magyarázza a főmérnök. — EÍy év, s betelik ez a sze­méttelep. 1972-től használ­juk, a lakossági hulladékot ürítik ide a kocsijaink. Mis­kolc negyedmillió köbméter Szemetet termel évente, s az ezredforduló előtt öt évvel — számításaink szerint — több mint 300 ezer tonna szemetet kell' elvinni a vá­rosból. A nádasréti telepet, ha mégtelt, földdel terítjük be. s talán majd fásítja a tulajdonosa, a szirmai ter­melőszövetkezet. Ugyanis a tanács tőlük bérli ... Új szeméttároló után kel­lett nézni, s a köztisztasági vállalat, a KÖJÁL és a víz­ügyi hatóságok segítségével Miskólctól 10—15 kilométer­re talált alkalmas helyet: Harsány térségében, pár ki­lométerre a Pingvom-tetötől. messze a kistelkeklöl. Ide talán a guberálók sem jön­nek fel... — Budapesten most építe­nek hulladékégető művet. Mis­kolc mikor kap hasonlót? — 1990-ig nemigen. Tete­mes költségbe. 300—400 mil­lió forintba kerül a felépí­tése, s fenntartása —. annak ellenére, hogy gőz-, vagy vil­lamos energiát termel — is sok pénzt, milliókat követel. Az új szeméttelep különben is legalább 2000-ig kitart... (illésy) Inkább bírság, mint baleset Válogatott A közlekedésrendészeti megelőző tevékenység fon­tos szerepet tölt be a közúti közlekedési balesetek szá­mának csökkentésében, az* autósoknak. motorosoknak, gyalogosoknak a helyes köz­lekedésre történő nevelésé­ben. Miskolcon és a miskol­ci járásban az idei esztendő első felében 1379 szabály­sértési feljelentést tettek a rendőrük a szabálytalanul közlekedők ellen. Ennek nagy része (1139) a járművezetők ellen irányult. Több mint 1,1 millió fo­rint büntetést fizettek azok a KRESZ ellen vétő gyalo­gosok (4428 fő) és jármű­vezetők (8855 fő), akiket a helyszínen bírságoltak meg a közlekedési rendőrök. Ontja a poharakat Nagyszabású gyártási prog­ramok valósulnak meg a Borsodi Vegyikombinát mis­kolci Műanyagíeldolgozó Üzemében. Az első lépcső­ben üzembe helyezett öt po­hárgyártógép már ontja a vendéglátóipar számára a műanyag poharakat. Most, a program második szakaszá­ban nagy teljesítményű edénygyártó automata gépet helyeznek üzembe, amellyel három nagyságban, évente mintegy 25—30 millió mű­anyag edényt készítenek. Vé­gül a harmadik lépcsőben egy napi 500 ezer darab, te­jes-, illetve tejfölöspohár ké­szítésére alkalmas automata gépsort helyeznek majd üzembe. Rendőrségi közlemény A Miskolc városi és járási Rendőrkapitányság vezetője 1979. szepleinebr 18-án 9—12 óra közötti időben fogadó­napot tart. Helye: Miskolc I„ Rudas László u. 14. II. emelet, 17. számú szoba. keretben ? Teljesen érthető a drukkerek szenvedélyes háborgása, ami­kor valaki bizonyított teljesítmény nélkül kap helyet a sport­ág válogatott csapatában, s emiatt az elért eredmény mesz- sze elmarad a jogosan várt teljesítménytől. De ugyanilyen szenvedéllyel tüzelünk-e. ha egy egészen más válogatottban, a dolgozók kollektívájában tohonya lusták, a munkát elke­rülő ügyeskedők fogják vissza a lendületet? Pedig a tét na­gyobb. A ..gólokat” az egész közösség kapja. »Mit tegyünk? Van. akiknek vállrándító birkatürelmük van. és azt mond­ják: a szocializmusban kizárólag meggyőzéssel érhetünk el -eredményt, szaporítsuk tehát a felvilágosító szavakat. Eljön az idő. amikorra mindannyiunkban kialakul a magasfokú öntudat, s mindenki belső undorral fordul el a dologtalan- sástól, a tunyaságtól, a cselekvés halogatásától. _ Másutt nagyokat kiáltanak és Nyugat felé mutogatnak: lám. a kapitalizrflus megtalálta a fegyelmezés receptjét. Aki rosszul dolgozik, azt elbocsátják. Legyen nálunk is munka- nélküliség, az majd felébreszti az öntudatot, bonlhatutlanná teszi a- fegyelmet. Egyszóval, elő az adminisztratív eszközök­kel. azoknak van igazán az emberre hatásuk. Egyformán vitatkozni kell a türelmetlen akarnokokkal és a szócséplő moralizálókkal. Már áz sem igaz, hogy a kapita­lizmus csak a rosszul dolgozókat bocsátja el: a tőkés társa­dalom kétszázéves történelmét szakadatlanul kísérő töme­ges munkanélküliségnek nem ilyen „igazságosztó” oka van. Egészen más: a társadalom gyógyíthatatlan, oldhatatlan vál­sága. Másrészt a munkanélküli állapot nem erősíti az embe­ri karaktert, hanem ellenkezőleg, a tétlenség torzítja, össze- roppantja a jellemet, megaláz és embertelenné lesz. De nem sokra megyünk a szüntelen szóbeli intéssel sem, mert a ki­fejezések kongani kezdenek ■ az ürességtől, amennyiben ma­guk a körülmények nem olyanok, hogy az embert jó mun­kára, alkotó cselekvésre késztessék. Cselekvésre késztetni? Nem szóval és nem is adminiszt­ratív kényszerről-? Hogyan hát? Alapkérdése ez szocialista világunknak, s egyre hangsúlyosabbá válnak e kérdés betűi, egyre jobban sürgetik a választ. Annyi már bizonyos, hogy korunknak, a szocialista építés intenzív szakaszának alkotó emberekre van szüksége, a tu­dósok és a munkások körében egyaránt, akik többé nem cse­lekszenek a rutin élettelenségével,/ hanem munkakörüknek megfelelően újra és jobbra törekszenek. Az is bizonyos, hogy az ilyen ember nem születik a rózs^bokorban, és önmagától nem válik újításra képes alkotóvá. Csak az okosan együtt - haladó anyagi és erkölcsi, gazdasági és kulturális, pénzügyi és tudati szabálvozók teremthetnek olyan körülményeket, amelyek közepette nem is lehet másként felnőni, élni és dolgozni. A kapitalista sajtó szüntelenül azt hangoztatja, hogy a szocialista országok társadalom- és gazdaságirányítási kezde­ményezéseit kizárólagosan a nehezebb és szövevényesebb vi­lággazdasági körülmények inspirálják. Ez alapvető tévedés: a fő mozgató rugó az építés intenzív, magasabb szintű, na­gyobb köyetelményü szakaszának eljötté. Egy. új minőségű szocialista'világ ma még haloványan látható körvonalainak kibontakozása. 'Társadalmunknak nejfi -csupán ügyes közgazdászokra, üz­letemberekre van szüksége. Ennél sokkal többre tartunk igényt: olyan alkotó emberékre, akik nemesen nyugtalanok, mert szüntelenül azt érzik környezetükben, körülményeik körében, hogy teremteniük, cselekedniük lehet és kell. SOLTÉSZ ISTVÁN Színe és Kétágú a szamárlétra Az a huncutság benne, hogy a végere állított létra az ég felé mutat, így-aki fel­felé kapaszkodik, könnyen el­hiszi: minden fokkal köze­lebb kerül a mennyországhoz. Boldogok, akiket egészen a csúcsig elkísér e szép illúzió, s az anyaföldtől alig két mé­terre mát azt hiszik, hogy bárányfelhő a bundájuk, s okos homlokukra ülnek pi­henni a csillagok. Ám olyan emberrel is ta­lálkoztam már! kit szédít — bármily csekély is — a ma­gasság. Görcsösen kapaszko­dik, mégis visszapottvanna. ha nem tolnák hátulról, s húznák a grabancánál fogva. Borzasztó lehet ez a „jön a szakadék, ne nézz hátra!” — állapot. Talán még emésztési1 zavarokat is okoz. Mégsem értük, az örök-rettegőkért kezdtem gondolkozni a sza­márlétra veszélyein, illetve e veszélyek elhárításán. Azok miatt aggódom, akik — mint őszintén tisztelt ismerősöm is — teljesen gyanútlanul, vidá­man lépkednek felfelé, míg a valahányadik fokon rá nem döbbennek: vége az életük alkotó korszakának. Itt fönn már csak az alatta levőket buzdíthatja, az ,ő jó gondo­lataiknak, ötleteiknek örül­het — ha még képes rá. Jó­maga mindörökre lemondhat a személyre szóló sikerél­ményről. — De miért? — kérdezhe­tnie most egyesek. Persze csak azok, akik a földön tanyáz­nak, és hírből is alig ismerik szamárlétra ártalmait. Ne szégyelljék tudatlanságukat, ugyanezt kérdeztem'én is pa­naszkodó ismerősömtől. Vála­szának egyik fele az első hallásra érthető: „Nem jut rá időm. hogy olyan elmé- lyülten foglalkozzam a saját dolgaimmal. mint ■ régen”. Ám tűnődve hozzáfűzte még ezt is: „Különben sem illik bizonyos beosztásoktól felfe­lé ... gyanút kelt. rossz né­ven veszik...: es furcsa-mó­don; a beosztottak körében is". Nem egészen értem az ok­fejtését. de azt jól tudom, mennyit ért — lent a földön. Neki ártott, sőt folyamatosan árt a felfelé vezető út. Nos. miatta, s a hozzá hasonlókért kezdtem el gondolkozni a szamárlétra tökéletesítésén. Hogy vissza is ereszkedhes­sen; rajta — sérülés nélkül \ —. aki meggondolta a dolgot, mondjuk azért, mert, menet­közben rájött, a mennyország még a létra csúcsától is igen messze van. A felső fokokon pedig igen nagy a tolongás! Napközben lázasan törtem az agyam, álmatlan éjszakai­mon pedig újra és újra ma­gam elé képzeltem a fránya létrát, amiről csak lepottyan- ni lehet. És egy szép hajna­lon megszületett a felismerés: nem kell továbbfejleszteni, e létra tökéletes. Tökéletes, ugyanis — a közhiedelemmel ellentétben — kétágú, mint a szobafestőké, a kertészeké és a kereskedőké. Csak oly régen nem használják mára másik szárát, hogy teljesen megfeledkeztek róla. Pedig éppen ez vezet lefelé. Értik? Lefelé! Valójában nem kénytelen tehát fönt szédelegni. éme­lyegni. siránkozni, tülekedni senki. Nem kell megkockáz­tatnia a halálugrást — ha végleg elfogyott a szusz —. szép simán visszasétálhat a másik szárán, oda. ahonnan indult. Mit mondanak? Nem hiszi él majd nekik sepki. hogy önként tértek, vissza? Sől^ magáról a létráról sem hi­szik el hogy ... ? De hisz ez borzasztó! Mivel bizonyíthat, nám. hogy a szamárlétra igenis kétágú? Kétágú, két­ágú, kétágú! #*ekes)

Next

/
Thumbnails
Contents