Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-03 / 206. szám

Kevés a kiskocsi Kekor df or au lom a miskolci ME K K U K-í ele peri (Sólymos László felvétele) Ünnepség a városi pártbizottságon A tízéves Déli Hírlapot köszöntötték Mint ismeretes, 1970. febru­ár 30-a óta minisztertanácsi rendelet szabályozza: a három évnél fiatalabb szertclygépRo- csikat csak a MERKUR hasz- naitautó-telepein, illetve az arra kijelölt egyéb állami, szö­vetkezeti telepeken lehet érté­kesíteni. Ezzel kívánták elejét venni a nyerészkedésnek, an­nak, hogy valaki „számolat.-a- 11111” rendelje a kocsikat, s busás haszonnal adja tovább azokat. A közelmúltban újabb minisztertanácsi rendelet je­lent meg, amely ezúttal a se­besség felső határát korlátoz­ta. 'i; szei-int országúton — au­tópályát kivéve — csak 80 ki­lométeres sebességgel közle­kedhetünk. Ez, no meg a ben­zin közelmúltban történt ár­emelése bizonyára befolyásolta a használt autók adás-vételi forgalmát, arról nem is beszél­ve, hogy a gépkocsik árrende­zése is hozzájárult ehhez — gondoltuk. Az adatok azonban, ame­lyeket Kalmár Lászlótól, a MERKUR 8. sz. használt­autó-telepének vezetőjétől kaptunk, homlokegyenest el- lenkezőek: — A miskolci telep éppen hétfőn ünnepli harmadik szü­letésnapját. Szebben talán nem is lehetne köszönteni: rekordforgalmat bonyolítot­tunk le ' az év eddig eltelt időszakában. s bizonyára nem lesz ez másként decem­ber végéig sem. Csupán augusztusban nyolcmillió fo­rint volt a forgalmunk. Ja­nuár elsejétől csaknem 700 darab személygépkocsit érté­kesítettünk ; összességében 86,3 millió forintos árbevé­telt könyvelhetünk el. Ez 10 millió forinttal haladja meg az elmúlt év azonos idősza­kának eredményét. A számok vitathatatlanul bizonyítják: mind az eladók­nak, mind a vevőknek part­nere lett a használtautó-te­lephely. A jól képzett sze­mélyzet, a jelentős műszaki felszereltség, a kocsik alapos átvizsgálása, a reális árkiala- kítás, az ügyfelek korrekt tájékoztatása mind mellettük szól. Jelentős előny ez a sza­bad piaccal szemben, ahol nemcsak a rejtett hibákat lehet „elrejteni". Amikor erről beszélgetünk, a telephely vezetője egy táb­lázattal illusztrálja mondani­valóját: — Sokan bizonyára nem tudják, hogy a július 23-i ár­Ma reggeltől Nem lehet keverékei tankolni a Slieíi-kiál Meglehetősen sokan hagy­ták el rrra reggel bosszankod­va a Shell-kutat kétütemű motorú személygépkocsikkal és motorkerékpárokkal, ugyanis a kezelőszemélyzet tájékoztatása szerint a keve­rék kiszolgálása bizonytalan ideig szünetel. Árvái István­tól, a Shell miskolci szerviz­üzemének vezetőjétől meg­tudtuk: a motorkerékpárok­ba, Trabantokba és Wart­burgokba tankolható benzin­olaj keverék olajadalékának hiánya miatt kellett meg­szüntetni a kiszolgálást. Ke­veréket tehát csak abban az esetben tudnak biztosítani, ha az ehhez szükséges adalék­olajat magával hozza- az au­tós, motoros. A tárgyalások már folynak a hiány meg­szüntetésére, erről lapunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. A kút minden más üzemanya­got és olajat biztosítani tud a gépjárművezetőknek. emblés nálunk is árkorrek­ciót eredményezett. A hasz­nált személygépkocsik . átvé­telekor e naptól kezdve a gyártás alatt levő típusoknál az új fogyasztói árból, míg a már nem gyártott típusok­nál egy kisebb mértékű eme­léssel. de a, korábbi árnál magasabb összegből számít­juk ki a vételárat. Ehhez táblázat nyújt segítséget, amely az egész országban egyformán bírálja el a sze­mélygépkocsikat; évjáratu­kat, avultságukat és futástel­jesítményüket figyelembe vé­ve. Ha a kocsi műszaki ál­lapota jobb. mint amit az évjárat alapján várni lehet­ne, felárat is adunk, ha vi­szont rosszabb, bizonyos szá­zalékot levonunk a vételár­ból. így reális értéken cse­rél gazdát a hozzánk került gépkocsi. Erre a telep udvarán mindjárt példák sokaságát is látni. Pétiteken összesen 26 vásárlóra váró személygép-» kocsit számoltunk össze, eb­ből 10 darab 1200-as. 3 pe­dig 1500-as Lada volt. mel- let-tük 4 Volga, két Wart­burg, s egy-két Moszkvics, Polski Fiat 1500-as kínálta magát. A rendszám nélküli .— tehát vállalattól leadott — Lada 1200-as (az 1974- es évjáratból) 33 700 fo­rintba, az 1978-as. PB rend­számú hasonló típusú kocsi 93 700 forintba kerül. A ZU-s nagy Polskin 84 000 forintos árat mutat a papír, a ZR-es Lada 1200-ast 92 400 forintért vehetik meg. Az 1976-os kiadású, ZG rend­számú Wartburg 81 300 fo­rintot ér, míg az UY-os La­da 1500-as 98 200 forintért vár vevőre. Nem látni vi­szont kiskocsikat — Tra­bantot, 126-os Polskit, Mind­járt szóvá is tesszük ezt Kalmár Lászlónak, aki pe- zignáltan válaszol: Állt a rádióriporter az or­szágút mellett és sorra le- stopolta a teherautókat. Az iránt érdeklődött, hogy mi a rakomány. Közvetítésével le­hangoló képet kaphattunk róla, hogyan értelmezik az üzemanyag-takarékosságot a vállalatok. A pilóták elsöprő többsége ugyanis kénytelen volt elismerni, hogy a gép­kocsi kihasználtsága mind­össze 50 százalékos. Vissza­felé szinte sohasem szállíta­nak árut, így üresjáratban tesznek meg 200—300 kilo­métert is a nehéz, gyakran pótkocsis járművek. Húszéves szakmai gyakor­latom óvatosságra int, nem remélem, hogy a rádióriport úgy hat majd a szállítmá­nyozókra, mint a trombita hangja a huszárlóra, s ez­után sohasem zabálják ha­szontalanul a drága benzint a ZIL-ek, egyebek. Annyit azért örömmel nyugtázhatunk, hogy leg­alább országúti viszonylat­ban pontosan tudjuk, mi a baj, hogyan lehetne takaré­koskodni. Nem akarom rádi­ós kollégám érdemét kiseb­bíteni, de viszonylag köny- nyen állapíthatta meg, hol a bibi: elég volt rápillantania gépkocsiplatókra, azonnal kiderült, hogy üresek. Ö, bár ilyen félreérthetet­lenül leplezné le magát mi>n­— Ezek iránt óriási a ke­reslet, ám a kínálat mini­mális. Naponta 15—20 kocsi találna gazdára, ha lenne belőle. Így meg kell eléged­nünk azzal, hogy átlagosan hat, más típusú Kocsit adunk el 24 óránként. Tulajdon­képpen ez is csúcsteljesít­mény, hiszen korábban a napi átlag 3 kocsi eladása volt. Ez bizonyos mértékig annak is köszönhető, hogy mind több a háromévesnél fiatalabb kocsi. A rendelet megjelenése óta több mint 250 ilyen kocsi ment át ke­zünkön. A tulajdonosok többségének vagy volt má­sik kocsija, vagy éppen ak­kor érkezett az új, így hát kénytelen volt megválni a csaknem újtól. — És a szabadpiaci kon- kurrencia? — vetjük közbe. — Ma már mind kisebb a konkurrencia. Mi érdeklő­déssel figyeljük a szabad­piaci mozgást is, de az utób­bi időben — éppen a csilla­gászati árak miatt — mind kevesebb az üzletkötés az autópiacon. Egy-egy alka­lommal 150—200 kocsit is össze lehet számolni, ám alig 2—3 üzlet jön létre. Vé­leményem szerint meg is kellene szüntetni ezt a for­mát, hiszen egyetlen más tartós fogyasztási cikket sem lehet szabadon árusítani. Az irreális áraknak — szeren­csére — ma már kevesen dőlnek be, de nem is szabad megengednünk az ilyen, rendkívüli haszonnal járó üzleteket. Már csak azért sem, mert egyes kocsik meg­lehetősen kikozmetikázva kerülnek ki oda — néha csillagászati összegekért —, s mert a vevő csak érzékeire bízhatja magát, lényegesen nagyobb a tévedési lehető­ség. Az üzlet megkötése után viszont — főként, ha eltelik egy bizonyos idő — már szinte hiábavaló a reklamá­ció. „ TÓTH ZOLTÁN * (Vasárnap av. autópiacon jártunk. Tapasztalatainkról lapunk holnapi számában írunk.) Üresjárat den üresjárat! — fohászkod­tam a riport elhangzása után. Mert egy ideje belém fészkelte magát a gyanú; egyesek elméje nemcsak vissza, hanem már oda is teljesen üresen közlekedik, évek, esetleg évtizedek óla. Ülnek egy jól, jobban, még jobban fizetett pozícióban, és már kísérletet sem igen tesznek rá, hogy eszükbe jusson valami, ha nem a munkáról, a teendőkről, leg­alább úgy általánosságban az életről. Ezt azért gyaní­tom, mert ha megnyilvánul­nak valahol, sohasem telik tőlük többre, mint néhány „uraságtól levetett’’ köz­helyre. Nem félnek, h^gy lesto- polják őket az első kilomé­terkőnél, s számon kérik raj­tuk a rakomány hiányát? Dehogy félnek! Sőt! Ügy ta­lálom, hogy meglehetősén magabiztosak. Azt hiszik ugyanis, hogy a gondolko­dás, az agyalás, csak bizo­nyos beosztásokban elvárha­tó. ott viszont egyben köte­lező is. A ranglétra bizo­nyos fokán az. ember agyát már nem kell, sőt nem is szabad megterhelni. Az a maximum, amirevál- la-lkoznak, hogy ellenőrzik, Szombaton volt 10 éve, hogy lapunk, a Déli Hírlap első ízben megjelent. Ez al­kalomból a városi pártbizott­ság' ünnepséget rendezett szerkesztőségünk tiszteletére. Kollektívánkat, s a megje­lent vendégeket Drótos László, az MSZMP Miskolc .városi Bizottságának első. tit- ’kára köszöntötte, majd Ko­vács László, a városi pártbi­zottság titkára mondott be­szédet. Városunk, a sokat emlege­tett „ország második legna­gyobb városa” egy országrész politikai, társadalmi, kultu­rális központja — mondotta egyebek között. Tíz éve az objektív szükségszerűség szülte ezt az országban egyet­len, délben megjelenő vidéki napilapot. Ahhoz, hogy poli­ftyája. S ha legalább ezt a feladatot rájuk lehetne bíz­ni, nyugodt lélekkel! Sajna’ nem így van. Ha a rako­mányt nem tekinthetik át könnyen, gyorsan, mert szá­mukra új, szokatlan cikkek utaznak a platón, akkor ezt rossz néven veszik. Nem szeretik továbbá, ha túl nagy, túl nehéz a szállítmány. Va­lahogy ez is gyanús a sze­mükben. Legyen homogén, közepes mennyiségű és mi­nőségű az az áru. olyan, ami­lyet már sokat láttak, meg­szoktak, s amilyet talán egy - szer-kétszer ők is cipeltek, mielőtt még áttértek — szi­gorúan érdemi alapon — a teljes üresjáratra. Ízlésükhöz — kedvenc ki­fejezésükkel: meglátásukhoz — igazodni egyesek szerint legalábbis tanácsos. S ha ez a cikk Önök szerint ellent­mond az óvatosaknak, akkor sietve közlöm, hogy csalóka látszat áldozatai. Nincs mi­től tartanom. Az üresjárat­ban utazó elmék ugyanis nem veszik magukra az él­celődést, kritikát. Már ez is rakomány lenne, ők pedig — mint mondtarr^ — semmivel sem hajlandók megterhelni platójukat (•békés) tikai céljaink megvalósulja­nak, városépítő terveink va­lóra váljanak, szükségünk van a tömegek, a lakosság támogatására, bizalmára. Eb­ben a munkában támaszkod­hatunk mi hű munka- és fegyvertársunkra, szövetsé­gesünkre. a sajtóra: a mis- koici pártfii zötíiíá'g á Déli Hírlapra. Kovács László ezt követően elemezte a lap ft) éves tevé­kenységét, majd azokról a feladatokról szólt, amelyek a szerkesztőség kollektívája előtt állnak. Végezetül arról szólt: sokan már az indulás pillanatában kétségbe von­ták a lap jövőjét, azt, hogy megéri ötödik születésnapját. A tizedik születésnap ékes bizonyítéka- annak, hogy a Déli Hírlap hasznára válik Miskolcnak és a miskolciak­nak, s a hasonló jó munká­hoz kívánt további sikereket. Az ünnepség következő ré­szében Rózsa Kálmán, Mis­kolc megyei város Tanácsá­nak elnöke emlékezett meg lapunk születésnapjáról, ki­hangsúlyozva: a várospoliti­ka, a városépítés alakulásá­ban és alakításában nagy se­gítséget kap a tanács a Déli Hírlaptól. A végrehajtó bi­zottság nevében átnyújtotta a lap főszerkesztőjének azt az oklevelet, amelyben a testü­let elismeri e jelentős mun­A SZOT által Mintaüdülő címmel kitüntetett lillafüre­di Palotaszálló dolgozói is szocialista brigádokba tömö­rülve végzik munkájukat. A műszaki dolgozók például Fazola Henrik nevével mun­kálkodnak, s igen értékes vállalásokat tettek a szocia­lista cím hármas követelmé­nyével kapcsolatban. A sze­mélyenként 10 óra társadalmi munkát a legalapvetőbbnek, sőt minimálisnak tartják. Király József brigád vezető és helyettesé, Héthársi László irányításával a brigádtagok — Kovács László, Gréczi Bé­ta, Oláh Kanoly, Toth-ne Táti­kát. Fiilöp Péter, a KKáZ Miskolc városi Bizottságának első titkára a Fiatalok Ma­kóiéért — Miskolc a fit»r»- lokért mozgalom koordinációs tanácsa elismerő oklevelét és plakettjét adta' át. motel Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkára méltatta a 10 éves Déli Hírlapot, s nyújtotta át az elnökség neveben Brack« Istvánnak, Makai Mártának és Nyikes Imrének a Kiváéó társadalmi munkás kitünte­tést. A Borsod megyei Lap­kiadó Vállalat igazgatója. Veres Mihály, méltatva alap szerepét, Kiváló Dolgozó ki­tüntetést adott át a lap fő­szerkesztőjének. A további­akban köszöntötte a kollektí­vát Wirth Lajos, az Észak- Magyarország főszerkesztője, Kilián Béla, a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat igazga­tója és Koczka Antal, a Mis­kolci Postaigazgatóság igaz­gatója. Az ünnepség végén Drótos László 10 éves pro­pagandamunkáért elismerő oklevelet hyújtott át Békás Dezsőnek, Bohus Jánosnak, Molnár Sándornénak és Rad- ványi Évának. Kollektívánk neveben Csaja László főszerkesztő koszom« meg az elismerő szavakat, s tett ígéretet arra, hogy la­punk a jövőben is Miskolcot, a miskolciakat szolgálja. ja Éva — munkakörükön es munkaidejükön kívül példá­ul rendszeresen törődnek az üdülő környékének gondozá­sával, szőnyegeket tisztíta­nak, külső és belső szépíté­seket végeznek. Ezenkívül: szakmai tanfolyamokat, ve­télkedőket szerveznek, nép­szerűsítik a sportmozgalmat, politikai rendezvényeket tar­tanak. Sokféle vállalásukat természetesen ők is írásban rögzítették, s a Palotaszálló többi szocialista brigádjával együtt versenyezve, izgatol - tan várják a szeptember vé­gét, a III. negyedévi értéke­lést elbírálják, mit szállít, meny­nyit szállít a többiek kopo­Brigád a Palotában

Next

/
Thumbnails
Contents