Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-13 / 215. szám

Nem éppen szívderítő a miskolciaké a szó Első sort soha annak, aki látni is akar! Bár utólag ar. eseményeken változtatni nem lehet, a jövőre nézve talán tanulságos lehet az illetékesek számára az alábbi eset. S talán azok számara is, akik az elkövetkezőkben a sportcsarnok valamilyen pop-rendezvényén kívánnak részt venni, s drága jegyükért netán látni is szeretnének va­lamit. Azt, hogy milyen nehezen nyitották meg a csarnok be­járatait a több ezer jegytulajdonos előtt, már mások is megírták e lap hasábjain. Hogy mily’ gorombák voltak az OUI jegyszedői (egyenesen Budapestről hozták őket!) — hadd ne részletezzem. Azt azonban, hogy a legdrágább je­gyekkel biztosított ülőhelyeinkről még csak látni sem lehe­tett, úgy vélem, nem szabad szó nélkül hagyni. A jobb oldali B-szektor első sorába szóltak jegyeink, da­rabját (jO forintért vettük. Gondoltuk: első sor, közel a pó­diumhoz, jó rálátás, gyönyörű esténk lesz tehát a világ­szerte ismert Omega együttes koncertjén. Ezzel szemben végül is semmit sem láttunk. A pódium előtti térre ugyanis nem tettek széksorokat, csupán állóhelyek voltak ott. S mert az álló vendégek — akik egyébként a 40 forintjukért látlak is (ha láttak!) — állandó mozgásban voltak, mivel még jobban akartak látni, sokan otthagyták a drágább székso­rokat is, hogy áttekinthessenek a fejek fölött. / Ezer szerencse, hogy — ha már a látványtól megfosztot­tak bennünket — a csodálatos zene kárpótlással szolgált. Am nem tudom, mit szólna hozzá a koncertet rendező ŐRI. ha visszakérnénk jegyeink árának a felét. Az első sorok ülőhelyei ugyanis még az állóhelyek árát sem érték meg. (Számomra érthetetlen az is: Miskolcon miért 60 forint a legdrágább jegy? Fővárosunkban ugyanis 50 forintnál drá­gább jegyet az Omega-koncertekre sem adnak ki.) Ügy gondolom, hogy nem ez volt az utolsó, nagy érdek­lődésre számot tartó koncert városunkban, s a sportcsarnok­ban. Tapasztalataimat okulásképpen írtam le. Ha ugyanis nem változik a nézőtér rendje, csak egyet tudok tanácsolni mindazoknak, akik pénzt áldoznak kedvelt együttesük meg­hallgatásáért: első sort soha ne igényeljenek, ha látni is akarnak. Hudák Gyöngyi Miskolc, Szendrey u. 8. sz. írhatták volna szhebben! Három gyermekemmel öt évig voltam GYES-en. A ki­csik. mint az orgonasípok: három-nég.v-öt évesek. Most már mennék vissza dolgozni, ha gyermekeimet el tudnám helyezni. De: bár házunkban van az óvoda. három óvodás korú gyermekemet a Kun Béla utcai iskolában meg­nyílt óvodába vették fel. Otthonunktól ezt az utat csak- gyalog tehetjük meg. A tél közeleg, s el sem tudom képzelni, hogyan tudnám a három csöppséggel az esőben, hóban ezt az utat korán reg­gel megtenni. Jómagam ugyanis a Húskombinátban dolgozom, műszakom reggel 7 órakor kezdődik. Férjem Kazincbarcikára jár dolgoz­ni, nem tud a segítségemre lenni. A döntést természe­tesen megfellebbeztem, már csak azért is, mert a házunk­ban levő óvodába a közeli szomszédságomból jó néhány olyan gyermeket is felvettek, akiknek a szülei gépkocsi­val rendelkeznek, tehát könnyebben elvihetnék tá­volabbra is gyermeküket. Fellebbezésemre a városi tanács művelődésügyi osztá­lyától érkezett válasz, amely­ben értesítenek, hogy a kért óvodába a gyermekemet fé­rőhely hiányában nem tud­ták felvenni. Ugyanakkor közli az osztályvezető: ,.Az elhelyezést elsősorban a többgyermekes családok, il­letve az egyedülálló anyák részére kellett biztosítanom, ezert nem tudom kérését teljesíteni.” Nekem már csupán egyetlen kérdésem van: vajon hány gyermeket vigyek az óvodába, ha a há­rom gyerekem után a mi családunk nem „többgyer­mekes”? Zupic Gyuláné, Miskolc, Vörösmarty u. 13. (Figyelje pénteki lapszá­munkat, a 2. oldalún választ kap kérdésére. S ezt taná­csoljuk mindazoknak — így például Kiss Sándor olva­sónknak is —, akik óvoda­gondjaikkal keresték meg szerkesztőségünket. A szerk.) # Bokatörés.'.. Tengelytörés... Nyaktörés... És ez még nem is a legrosszabb szakasz. Egyáltalán: lehet ilyen út­viszonyok között biztonságos közlekedésről beszélni? L. .1. Miskolc # toy még érdekesebb lenne a belvárosban éktelenkedő hatalmas hirdetés: ..Machbet. rhendezte Rhoman Pholanski '. Beküldte S. R-né miskolci olvasónk. Roston sült hal, meglepetéssel TuplulunaK, egeszsé- ffeotiLpc Lanum a neu- out Készült melenei, e-ert vusui útiam ros­ton sült naiat a '1 nó- . j luCul öÁupeídbi- Ücn. V ÍLÜ6 ÜObL eo 'JÜÜÁ.- idSus KtoultüL, ue nem iyy a ueiseje. ivem ms ) i piepe lese uire, szépén Üöo^eivutjvOyUt.Uio, yU'i t- aosun eiiitLye^at, pci­Hll'OtcUit >>VUl(l7nil> 1(1­latiam benne, toryai- tam. nézegettem, luiui- gattum, mi tértiéi? Meglepetés! — az mar otztos — de mi­lyen; lalun sorsjegy, Uten én vettem meg a nem tudom hányautk, roston sült halat? Tá­lán vásárlási uialvány- nyal leptek meg. hogy meg toob halat vásá­rolják? Nem kis bána­tomra, egyik sem! Ugyanis amatőr kibon­tottam, kiderült a puszta valóság. Kát­rány papír volt. vagy ahhoz a leginkább ha­sonló. több sorosan, kb. 10 centimeter hosszan. Visszavittem a bolt­ba, ahol szépen meg­csodáltuk meg egyszer és úgy döntöttünk, hogy mégis katránypa- pír. A boltvezető el­mondta: aznap — 1979. szeptember 11-én — kaplak az árut a Tokaj étterem hidegkonyhá­járól. Szeretem a roston sült halat, de nem kát­ránypapír körítéssel. Mivel nem tudom, ki készítette el a halat, így neki nem tudom visszaadni. Remélem, a lapon keresztül értesül a konyhaművész: sike­rült a meglepetése! Szabó Pál né Miskolc, Vászonfehérítő u. 66. (A halat rovatunkban „őrizzük”. Corpus de­licti! A szerk.) ♦ Városunk legforgalmasabb csomópontján, a Szemere utca és a Széchenyi út torkolatá­nál „fogja a pillantást” ez a szívderítőnek nem nevezhető utcakép. Nem lehetne takarni valamivel ezeket a ládákat? Vagy legalább eltenni őket szem elől? (A. T. felvétele) Miért fizetünk? Miden háziasszony szereti vásárlásnál előre kikalku­lálni, hogy mennyit fog fi­zetni. Előfordul, hogy néha elszámolja magát, de ez „egy­tételes” vásárlásnál majdnem kizárt. Mondjuk például, hogy egy kiló zsírt vesz — mint ahogy azt én tettem az új diósgyőri Vásárcsarnok húsboltjában. Kereken egy folanttal kellett többet fizet­nem. mint amennyibe kerül a zsír, mivel az eladót meg­kértem, hogy a kívülről is nagyon zsíros csomagot tegye bele egy papírba. Kérésem­nek — készségesnek ugyan nem mondható modort — eleget tett. s ezért megnö­velte a fizetendő összeget. Magyarázata igy hangzott: — Pontosan két deka a papír. Nekünk a papír kilója 45 forintba kerül, a zsírhoz ..nem jár” külön csomagolás, tehát plusz egy forintot ké-, rek. Azt hiszem, másokat is megdöbbent ez az eljárás. Sehol sem kell a csomagolást megfizetni. A Centrum Áru­házban sem számítják fel a nylon reklámszatyor árát. Elgondolkoztató az is. hogy — eszerint — netán 10 deka téliszalámi áráért is csak 8 dekát kapunk a 2 dekás pa­pírban? Mert ha az árut mé­rik, ezt a papírsúlyt soha sem kalkulálják be, mint ahogy az én esetemben. Jó lenne, ha,az illetékesek felfigyelnének erre, s meg­vizsgálnák. hogyan lehetséges ez Miskolc munkáskerületé­ben? Krucsai Józsefné Miskolc, Tátra u. 11. sz. Mikor csippantsunk? Feltűnő eleganciával öltözött két hölgy volt az útitársam a minap az 1-es autóbuszon. Az első két ülést foglalták el, s platinaszőke, illetve lángvörös hajkoronájuk lobogtatásával éppúgy magukra vonták a figyelmet, mint harsány csevegé­sükkel, kacarászásukkal. Néhány megálló után pedig azzal, hogy hirtelen elcsendesedtek. Égy mondat hallatára történt ez: „Kérem a jegyeket, bérleteket ellenőrzésre!" Az egyik hölgy büvészi gyorsasággal vett elő kézitáskájából két jegyet és mivel a lyukasztó éppen előtte volt, csippantolt. Előtte volt azonban az ellenőr is. — Asszonyom, miért csak most csippanlott, amikor engem meglátott? — kérdezte az ellenőr. A nő hebegett: — Én? Én nem is láttam magát! — Ugyan — mosolygott kesernyésen az ellenőr, mint egy szülő, aki hazugságon kapja gyerekét. Aztán: — Nézze, ismerem én már az ilyen trükköket. Jó. most nem csinálok belőle ügyet. De tanulják meg, hogy olyankor kell csippantani, amikor felszállnak ... A szőke nő arca sápadtabb. a vörösé vörösebb Jett a hajá­nál. De hát az élet haladt tovább. Az autóbusz is. És a kö­vetkező megállónál felszállt egy asszony három gyerekkel Persze ők nem látták, nem hallották az előbbi jelenetet. Az ellenőrt sem. És ők sem csippantottak, bár az asszony kezé­ben ott voltak a jegyek. És ez az asszony is meglepődött, amikor a háta mögött megszólalt az ellenőr: — Miért nem tetszik lyukasztani? Válasz helyett a hozzá legközelebb álló gyerekét kezdte rángatni (lehetett vagy 6 éves fiúcska) es arra replikázott: — Hová tetted a jegyeket? A gyerek nagy szemeket meresztett az anyjára és vissza­kiabált: — Hát ott vannak a kezedben! Még mondtad is, amikor felszálltunk, hogy ezt a nyolc forintot meg fogod spórolni!... Nos. ebben az esetben spórolásról nem lehetett szó. Sót. még szülői tekintélyére is ..ráfizetett” az asszony. Az utasok körében pedig néhányan arról kezdtek eszmecseréim, hogy a bliccelők, vagy bliccelni szándékozók ismerik-e a szégyen­érzetet? (r. a.) A főutcán végesteien végig Óvodagond A napfényes nyárutó vagy talán inkább kora ősz egyik délutánján kimentem Tapol­cára. Ismétlésekbe bocsát­koznék, ha újból elmonda­nám. mennyire szeretem Ta­polcát és milyen büszkesé­get érzek, mikor dicséri va­laki, legyen az hazánkfia vagy külföldi vendég. Ezért nem csoda, ha jegyzetfüze­tem tele van olyan kis ész­revételekkel, melyeket Ta­polcán jegyeztem tel. Nem egetverő dolgok. Nem az idegenforgalmi tá­jékoztatókban. választékos stílusban megírt és fényké­pekkel illusztrált természeti szépségekről akarok most dicshimnuszokat zengeni. Fe­lesleges lenne. Csupán olyan kis részletkérdéssel kívánok most foglalkozni, amit velem együtt a nyár folyamán töb­ben is tapasztaltak, sőt nap­jainkban is tapasztalunk, de ezt a témát eddig — tudo­másom szerint — senki sem a MISKOLCIAKÉ A SZÓ RovaívcmO: Radványl Éva Levélcím: Déli Hírlap srerkcszlőségé S5?" Miskolc, Ba.jcsy-Zsllinszkv út 15. Tcleionszám: 15-221 vetette fel. Nevezetesen azt, hogy van Tapolcán két ör­dögkerék, két ravasz szer­kezet. melyek nagyon könv- nyen súlyos balesetet okoz­hatnak, ha idejében nem „hatástalanítják”, illetve nem szerelik le őket. A két forgó kereket - csak én neveztem el ördögkerék­nek, veszélyes mivoltuk mi­att. Hogy hol vannak? A ját­szótér strand felőli bejáratá­nál. Mindkét kerék tulajdon­sága. hogy szétterpesztett, kifeszített lábakkal, karokkal és kifeszített testtel kell fo­rogni a karikákban. Akinek gyenge a kar- vagy lábizma, az fejre — vagy szerencsés esetben orra esik. Meg kell még jegyezni, hogy legalább 13—16 évesnek kell lenni ahhoz, hogy az „ördögkereket" valaki némi biztonsággal használhassa. Mi szükség van hát erre a két balesetveszé­lyes kerékre, mikor a játszó­téren a játszóeszközöket — csaknem kizárólag — 12 éven aluliak használják? Az „ördögkerekek” veszé­lyes voltát nem csökkentik az eléjük helyezett figyel­meztető táblák sem. Talán még jobban csábítják a gye­rekeket a nemegyszer rosz- szul végződő próbálkozások­ra. Horváth Dezső Miskolc, Felszabadítók útja 24. sz. Ördögkerekek

Next

/
Thumbnails
Contents