Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-27 / 227. szám
a miskolciaké a szó Ez reklám? Vásári „élményeim" Rendszeres látogatója vagyok a BNV-knek. így az őszire is eljutottam. Mint a fogyasztási javak kiállítása, méltán számíthat a legnagyobb közönségcrdeklődésrc, ahol a laikustól a szakemberig mindenki megtudhatja, hogy mi újdonságot dobnak piacra a kiállító cégek a közeljövőben. Legalábbis ezt hirdetik újságban, rádióban, tévében. Nem tette ezt teásként a Lehel Hűtőgépgyár sem, amely a kedves látogatónak szakemberei segítőkészségét is felajánlja. Ellenben más volt a valóság. Az emlitett vállalat Ismételten kiállította a már több éve gyártott — mégis hiánycikknek számító — Radal aluminium radiátorait. Csak úgy látszatra egy szakembertől megpróbáltam választ kapni a pillangószelepes Radalok ügyében — ami hatásosan megoldaná az egycsöves fűtési rendszer jelenlegi problematikáját —, de még mondandóm . felénél sem tartottam, a szakember közbevágott. „Prospektust nem tudok adni!” Miután nem arra volt szükségem. mégiscsak kierőszakoltam meghallgatásomat, miszerint: miért nem látjuk ezt a jeles terméket. A válasz: „Ilyen műszaki dolgokban nem tudok felvilágosítást adni!” Ezek után nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy: vagy a hirdetés volt pontatlan, vagy az én szemem csalt, amikor a Lehel megbízottját szakembernek néztem. Más: Az F-pavilon mellett víkendházat fedeztem fel, ami közérdeklődésnek örvendett volna, ha a gazdasági háttere is megfelelően alakul. A házikó, amely 72 négyzetméteres, modul-rendszerre tervezett, paneles építmény, s mint ilyennek, igen gazdaságos a szerelése-építése, ha meg lehet venni. Ne értsenek félre, nem hiánycikk! Bármelyik olajmágnás készpénzzel fizetné az árát, melv kb. 850 ezer forint. Ebben az összegben természetesen nem foglaltatik benne a telek, az alapozás és a szállítás költsége. Kérdezem: ugyan mennyi értékű munkát fektetett ebbe a tervezésbe és a prototípus elkészítésébe a Ráckevei Aranykalász Tsz. és mennyit fizették a vásáron való részvételért azzal az esetleges — szerintem biztos — tudattal, hogy termékük a kutyának sem kell? S ha netán az éves mérleg eredményessége közel egymillióval hibádzik. hát megérdemlik! De miért kell a vásárlátogatókat illetlen kifejezések használatára ingerelni? Más: Minden valamirevaló vállalat kiállító pavilonjában megtalálhatók voltak a legújabb párizsi divat szerint öltözködő hosstesek. vagy hogy is hívjam őket, mert nem tudom, tulajdonképpen mit is csinálnak! Mármint azon kívül, hogy láthatóan rosszalló és méla undorral, de kegyesen eltűrik, hogy az a sok ... mit meg nem mustrálja ölédiségiiket. A mustra közben természetesen féstilködnek vagy könyvet olvasnak —, amit órákig nem lapoznak —, és frissen vasalt szempillájuk mögött regisztrálják szereplésük sikerét. De ne adja az ..úr”, hogy kérdezzünk tőlük valamit, mert a „nem tudom” válasz hangsúlya olyan, amitől a Halászbástya is alapjaiban rendülne meg. Pedig higgyék cl: nem miattuk váltottuk a 15 forintos belépődíjat. Ezek után — vagy még mindig nem közérthető és egyértelmű az a szó. hogy szakember, vagy csák nem ismerjük azt a mondást, miszerint: suszter maradjon a kaptafánál. Illetőleg, megfelelő helyre a megfelelő szakembert! Fekete Péter Miskolc mondja a jogszabály „Ihaj-csuhaj" a buszon... Hétfőn a 19.50 órakor a 101 B-s autóbuszon utazók különös „társaságra” lehettek figyelmesek. A Tanácsház téren felszállt a buszra három fiatal, és a busz hátsó részén „törökös helyzetben” (félig ülve, félig feküdve) helyezkedtek el. Alighogy elhagyta a busz a Tanácsház teret, az egyik fiatal belekezdett egy dalba, amit rövidesen a másik kettő is folytatott. Meg kell hagyni, igazán változatos műsort hallhattunk, mert itt szerepelt a Piramis együttestől a Sweet együttesig szinte valamennyi. A három fiatalról nyugodtan el lehetett volna mondani, hogy az ital áldozatai, mert olyanok voltak, mint három élő szeszreklám. Az utasok a Kilián lakótelepig tűrték ezt a fület bántó ..koncertet”, mert ott az „előadók” leszálltak és a gimnázium felé távoztak. Sajnálom az ott lakókat, mért biztosan nekik is rögtönöztek egy kis előadást, és nekik is végig kellett hallgatni. Jakubik László Miskolc mBm® ♦ Mintha azt olvastam volna valahol, hogy a nyilvános helyeken, közterületeken kifüggesztett falragaszok léte valamiféle engedélyhez kötött. Lapunkban nemrégiben már szóltunk ezekről a hevenyészett „termékekről”, de úgy látszik, semmi foganatja sem volt, legalábbis az illetékesek részéröl. Mert mi történt? Nemrég nyitotta meg mintaboltját a Tanácsköztársaság városrészben a Müszéntermelö és -értékesítő Vállalat. És hogy meg is ismerjék őket, a reklámnak amolyan „miskolci” változatát választották. Pirosas papírra, általános iskolás szinten odavetett szöveggel hívják fel a figyelmet termékeikre. Nem vitás, a lehető legolcsóbb formája a reklámnak, de kérdés: van-e haszna a várost számtalan helyen elcsúfító papirosoknak? Képünk a Vörösmarty utcán, az Avas-dél felé induló autóbuszok megállójában, egy deszkatákolmány falára erősítve örökítette meg arínak reményében, hogy ha a vállalat és „mintaboltja” egy kicsit is ad ■magára, leszedi ezeket a „reklámplakátokat”. (Sólymos László felvétele) Nem tudom kinyitni a táskámat! KIVONTAK A FORGALOMBÓL A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet a jogszabály felhatalmazása során hatósági minőségellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapította. hogy az 1978. évben előmintaként megvizsgált EKS 63 típusú, svéd gyártmányú falimérleg 1979. évtől már nem felel meg a minőségi követelményeknek. A falimérlegek többsége gyártáshibás és ennek következtében a fémszerkezeinek a műanyag házba történő rögzítését biztosító csavarok kiszakadnak. A KER- Ml jogkörében az 1979. évben szállított EKS 63 típusú, svéd import falimérlegek további árusítását megtiltotta. A már értékesített mérlegek reklamációja esetén a vásárlókat — külön KERMI- . vizsgálat nélkül — kártalanítani kell. TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK CSERÉJE Az utóbbi időben néhányszor előfordult, hogy az egyes kereskedelmi szervezetek (boltok) különféle tartós fogyasztási cikkek csereakciójakor a vevőktől a régi készülékeket az eredeti kartondobozokban vették csak «t. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya közleményben hívja fel a figyelmet, hogy ez a gyakorlat helytelen. A vevőktől sem a csereakciók alkalmából, sem más esetekben a tartós fogyasztási cikkek tárolására és szállítására szolgáló dobozokat megkövetelni nem lehet. Dr. Sass Tibor Szép, űj „diplomatatáskát” kaptam tanévkezdéskor. Nem sok időt telt el iskolakezdés óta, szeptember 22-én, szombaton elvesztettem a táska kulcsát, s így az abban levő iskolaszereimet nem tudom belőle kivenni, s azokból órákra készülni. Sajnálom a zárat elrontani, hiszen nem olcsó egy ilyen táska. Ha valaki véletlenül megtalálta a fenti napon — a Tokaj étterem és a Szentpé- teri kapui lakótelep útvonalon —, nagyon nagy örömet szerezne nekem, ha leadná a sajtóház portáján. A táska kulcsa egyébként — ösz- szesen négy darab — egy kis fekete, bőrcipzáras kulcstartóban van. H. Zsuzsanna Miskolc, Szentpéteri kapu A Paprika megérdemelné! Szeles u. 43—47. számú ház lakói panasza: A ház a MIK kezelésében levő épület. A ház pincéjét Hová lett? az Unió Alész használja raktár céljára. Már évekkel ezelőtt leszaggatták az utcai bejárati kaput. Több esetben felhívtuk az Unió Áfész illetékeseit a kapu rendbehozatala végett, sőt, az elnöknek levelet is írtunk ez ügyben. Még arra sem érdemesített bennünket, hogy válaszoljon. Amióta hatályba lepett az a rendelet, hogy az utcán tilos szeszes italt fogyasztani, azóta kocsmává lépett elő. sőt nyilvános vécévé lett a lépcsőházunk. Házmester a házban nincs, és nekünk kell takarítani a lépcsőházat és az udvart. Szemben van velünk — szintén az Unió Áfész — Paprika elnevezésű „presszója” ahonnan a részegek lép- csőházunkba járnak inni és a dolgukat elvégezni. Állandóan tele van az udvarunk üres sörös- és pálinkás üvegekkel, és a részegek piszkával. A Paprika „presszó” forgalma megérdemelné egy illemhely felállítását. Vagy: így spórolnak meg egy takarító személyzetet? így kényelmesebb? Szemben van egy kapu nélküli udvar !... Folyik a víz — csúszós az úttest Többen telefonáltak, tegyük szóvá a következőt: hosszú ideje teszi csúszóssá az úttestet az állandóan folyó víz a Felszabadítók útján, a román emlékmű mellett. Itt ugyanis van egy tűzcsap, amelyről a locsolóautók veszik a vizet. Csakhogy: a vízvétel után nem zárják el jól a csapot, s mint akik jól végezték dolgukat — továbbállnak. Az ott lakók véleménye szerint ezen a helyen megállni sem lenne szabad a kocsiknak. Ez egy másik dolog. De ha már ott „tankolnak”. legyenek figyelmesebbek és ne hagyják elfolyni a drága vizet, s főleg ne teremtsenek balesetveszélyes helyzetet. Gyermeket ütött el az autó? Korábban a Déli Hírlap hasábjain már olvastam, hogy milyen veszélyes a Deák tér és az erdőigazgatóság főbejárata előtt levő gyalogos-átkelőhely. A napokban egy gyermeket ütött el egy autó, ami — függetlenül attól, hogy ki a hibás — sürgős intézkedésre késztetheti az illetékeseket. Gyakori, hogy a gyerekek — felnőttek csakúgy — nem győződhetnek meg, jön-e jármű az egyirányú utcán, ha lelépnek az úttestre, mivel az erdőigazgatóság bejárata előtt és utána, autóbuszok, személykocsik állnak, várakoznak, amely akadályozza a látást a gyalogos részéről. Javaslatom: az erdőigazgatóság autói kis ívben, jobbra kanyarodva nyugodtan várakozhatnak a Tár- kány utca teljes hosszában. Így az erdőigazgatóság ele egy várakozni, megállni tilos táblát kellene kihelyezni. Egy olyan tábla sem ártana. ami arra hívná fel a figyelmet, hogy „gyermekát- kelőhely”, hiszen a Fazekas utcai Általános Iskolából a gyerekek is itt közlekednek. Varga Eszter Miskolc, Tárkány u. 11. sz. Ne mindig a péket!... Néhány hónappal ezelőtt mar foglalkoztam a kenyér témájával, a kenyér szertelen pazarlásával. Akkor többek között rámutattam arra is, hogy nem elsősorban és egyedüli vétkes a fogyasztó, hiszen míg a búzából kenyér lesz, és az asztalra kerül, hosszú az út. Mindig „divat” volt a sütőüzemeket vádolni és szidni, elfeledkezve arról, miijen szép és finom a kenjél, ha frissen, melegen kerül a vásárló kosarába. S ha a/, száraz és kemény, szidjuk a péket — de más helyett... Régi tapasztalatom például, hogy a Petőfi utcai kis szuperettben minden szoniL bat délután az eladó „egy kicsit szikkadtat tudok adni” mondattal adja el a pénteki vagy éppenséggel a reklamálni nem tudó gyermek számára a szerdai kenyeret. (Szeptember 20-án 3 kilogrammot !) Ilyen feltételek mellett tes. sék megnézni azt a fogyasztót, aki hétfőn nem dobja el a három- vagy ötnapos kenyérmaradékot. Biztos vagyok benne, hogy ebben az üzletben is lehetne szombaton szombati kenyeret kapni — mint más he- lyeken —, ha az üzletvezetés ismerné a belkereskedelmi törvény vonatkozó fejezetét. Az ilyen hiányosságok ugyanis kizárólag őket terhelik. Sch. P. Illatos történet ág Eredményhirdetésre haszpált dobogó. Különös ismertető- jegye, hogy legmagasabban Van az 1-es számmal jelzett, valamivel alacsonyabban a 2-es, és legalul a 3-as. Ha nem ette vólna meg a rozsda„ mindhárom szám látszana. Sőt, talán még a vázat befedő fatetözet is. Hogy a fát nem eszi meg a rozsda? Akkor hova lett? Így sajnos, annak a versenyzőnek van a legnagyobb szerencséje, aki nem kerül az első három közé. Tudniillik ö nem eshet a csővázkeret közé, tehát mindenféle balesettől megkímélheti magái. Erdemes-e ezek után hajtani? (A Csorba-tavon fotózta kollégánk, a Vasutas Kupa kajak-kenu versenyen.) (Sólymos László felvétele) A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Ratlványi Éva Levélcím i Deli Rjrlap szerkesztősége isii Miskolc, 8alesv Zsilinszky öt is. TeletonszAm: lft-üül Fejétől bűzlik a hal” — tartja a mondás. De hogy feleségem bevásárlótáskája mitől bűzlik, az csak akkor derült ki, amikor kivette belőle az Arucsarnokban frissen vásárolt, ám olyannak mégsem mondható darált sertéshúst. Ezzel a hússal a család élelmezési gondjait akartuk megoldani, de a hús olyan büdös volt, hogy azonnali riadókészültséget kellett elrendelnem. Sőt, kihirdettem a rendkívüli állapotot is, mert a szomszéd bezárta a felénk néző ablakot. Miután a gyereket elküldtem gázálarcért, első gondolatom az volt, hogy ezzel az áruval tovább gazdagítom a DH élelmiszer-raktárát. De rá kellett jönnöm, hogy ezzel kockáztatom a lap másnapi megjelenését, mert félő volt, hogy a szerkesztőség más épületbe való átköltözése esetleg nehézséget okozhat. Szerencsére rjiáslk. jobb ötletem támadt: családi fényképet csináltatok. Szépen, ünneplőbe öltözve, kiéhezve, csörgő nyálunkat törülgetve, csipesszel az orrunkon bámuljuk a másnapi ebédrevalót. Lelki szemeimmel már láttam, hogy a fénykép bejárja az egész világot — aztán sajnos rájöttem, hogy ez sem megy, mert a fényképész, ha vállalná is, exponálás közben úgyis elájulna. Maradt végül a harmadik, prózai megoldás: feleségem visz- szavitte a húst az Árucsarnokba, hogy ott romoljon tovább! Természetesen (!?) készséggel kicserélték, mivel a hús ugye nem fehérnemű. (Ez már zöld volt.) Ezzel együtt a bűz lassan elpárolgott, csak a méreg és a bosszúság maradt. A szomszéd is kinyitotta a felénk néző ablakot, jelezve ezzel, hogy ismét hajlandó felvenni velünk a diplomáciai kapcsolatot. Történt pedig mindez 1979, szeptember 21-én, 11.30 és 13 óra között. (Végül azért maradt egy javaslatom az illetékes eladók, és ellenőrök felé: nem árt néha jobban beleütni az orrukat oda, ahová kell! Mert úgy látszik, hogy kell1) Pcrsa István Miskok
