Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-24 / 224. szám

mm a miskolciaké a szó Több óvoda lehetne Miskolcon! (?) Rosszemberek A a óvodai helyzetkép című riport, mely a DH szep­tember 14-i szamában jelent meg, olyan problémákat tárt az olvaso elé, amely mellett, úgy vélem, nem mehetünk el szó nélkül, s a lap e rovatában is — mely talán leg­közvetlenebb az olvasóval feltétlenül foglalkozni kell. Néhány gondolat a/, említett cikkből emlékezetfrissítőnek: Mis­kolc .37 óvodájában 6ÜÍJK férőhely van, és erre a keretre a fellebbezések után 8739 gyermeket veitek fel. Így a férőhely kihasználtság 141 szá­zalékos. Érdekes számadat az a '-‘2 kérelem, amelyet a leggondosabb vizsgalatok és bírálatok után is elutasítottak. Persze önmagában csa­lóka lenne csak ezt a számot vizsgálni, hiszen az első menetben tör­tént MOO elutasítás után már csak 720 fellebbezés érkezett. Tehát a nem fellebbezett 680, és a végleg elutasított 22, összesen 702 azoknak a száma, akik végül is nem kaptak óvodai elhelyezést az 1979—80-as oktatási évre. Ezen az sem segít lényegesen, ha a cikkben említett 200 férőhelyes intézmény megkezdi működését az Avason, mint ahogy az elutasítottakon sem az a megállapítás, hogy „alapjában véve jo­gos igényeket kell elutasítani”. Egyébként érdekes gondolatot takar a jogos igény” kifejezés, hiszen azonnal érzékelteti, hogy az óvodai és bölcsődei elhelyezés nem kötelező, hanem a társadalom (jogos) igényeinek lehetőség sze­rinti kielégítése. S ha a lehetőségek elfogytak, az állami (tanácsi) pénztárca kiürült, akkor nem marad más hátra, mint a hivatkozott írás egyik mondata, amely nemcsak óvodaügyben, de bárhol is mottó lehetne: ,,a társadalom, amelynek igényei vannak, gondolkod­jon is.” Hát próbáljuk meg! >, Mindenki előtt köztudomású, hogy az iskola, óvoda és bölcsőde építésére váz-panel szerkezetet használnak, mely az ismertetője sze­rint: gyors, korszerű, olcsó, gazdaságos. Nem kívánom szakmai ér­tekezéssel unalmassá tenni a témát, ezért csak annyit, hogy a szer­kezet, illetőleg a vele épített létesítmény szép, és alkalmas — lenne — arra, hogy a kommunális létesítmények a lakótelepekkel együtt épüljenek. De: Az olcsó jelzőt némi kétkedés övezi. A szerkezetet ismertető — melyre előzőekben hivatkoztam — azt is elárulja (még­pedig 1973. évi árszinten), hogy mibe kerül egy-egy ilyen szco lé- tesítménv: egy iskolai tanterem kb. 1 261 739 forint: egv óvodai fé- röhelv kb 42 964 forint, egy bölcsődei férőhely kb 94 92:; forint. Nyilvánvalóan ezek a számok azóia változtak, különböző intéz­kedések hatására talán még az árszint is kedvezőbb lehet, ennek ellenére alátámasztja, hogv ilyen áron nem tudjuk a még nagyon s/űken értelmezett igényeket sem kielégi.en. iBizonyos bázis létszám elhelyezésére alkalmas, de mi legyen a többivel? Kézenfekvőnek látszik, hogv a megoldást elsősorban a körnve- zetünkben keressük, s ha találunk, elértük célunkat, hiszen minden eredménvben az a nagyszerű, ha egvszerű Ki ne ismerné — ha csak látásból i« — ;« házgyári építési technoló­giát. Mindnyájan tudjuk, hogy mi a fogadós/ínt. hiszen itt helvezik ei a garázsokat, a hőközpontokat s ha végképp nem jó semmire, kiad iák őket bérbe. Pedig ha a válaszfalakat nyílással lá‘n*k el, akkor lenne egv csomó helyiség, ami összenyitható és szétválaszt­ható és sok mindenre használható. — A többi már csak szákipari munka! — ,1,ehetne ott óvoda, bölcsőde, de akár napközis foglalkoz­tató is az iskolások számára. És a többi is csak ötlet dolga. S bi/o- nvo- a/ u. ho?v sz«'mos nyugdíjas óvónő és tanító szívesen vállalna elfoglaltságot ilven helyen. . túlmenően megvalósulna egy régi álom is: a lakóházzá! együtt épülne fel! F p Miskolc Inni kifizetődő Navigare necesse est. vive- re non — vagyis: hajózni szükséges, élni nem. Ennek a régi latin mon­dásnak, a hajózásból élő né­pek alapelveinek emléke kí­sértett legutóbb, amikor többedmagammal betértem egy másodosztályú étterem­be. Csak olyan változatban éreztem vissza a latin mon­datot. hogy inni kifizetődő, enni nem. Az történt ugyan­is, hogy a társaság egyik- tagja vacsorázni akart, a többiek csupán valamit in­ni. Éhes társunk rendelt hát egy rántott szeletet savanyú­val, a többiek ..per kopol­tyú” egy cseresznyét, két konyakot és egy üveg sört fogyasztottak. Fizetésnél jött aztán a döbbenet. Nem a végösszeg miatt, hanem a számla megoszlásának jóvol­tából. Összesen ugyanis csak közel 130 forintot fizettünk ki. ám aki bécsi szeletet evett savanyúval (ami nem éppen az „ételek királya”, ha ízle­tes is), majdnem ötven fo­rintot fizetett, míg a fentebb felsorolt italokért fizettük ki az alig harminc forinttal többet. Pedig a sör drágább osztrák sörök egyike volt (ol­csóbb nem akadt). — Sum­ma summárum. nem mond­hatok mást: inni kifizetődő, enni nem. Az alkoholellenes küzdelem nagyobb dicsősé­gére! A számla kifizetése ázom ban még egy gondolatot szült bennem. Öreg ember lévén, néhány hónappal a hatodik X betöltése előtt, még jól emlékszem ifjúko­romból. arra. hogy voltak drága, középpolgári (a mai másodosztálynak megfelelői és olcsó vendéglők. Sót: meg olcsóbbak is. Vacsorázhatott valaki Pesten (ahol akkor éltem), a Ritz-pincében drá­gán. a Japán kávéházban fe­le áron, de a Dob vagy a Dohány utcában olcsón, el­dugott kis utcában még ol­csóbban. Nem tudom, hogy vendéglátóiparunk miért számol a régi ..kispolgári” vendéglőnek megfelelő má­sodosztályú helyen is úgy, mintha a leggazdagabb em­berek vacsorázóhelye lenne? És miért egyre kevesebb (leg­több helyen semmi) az ol­csó étel? — enni nem? Azt hiszem, él meg egy­ket regi Schwartz bácsi, aki­nek valaha vendéglője volt, kérdezzük meg talán őket. hogyan tudlak olcsó kisven­déglőket eveken.( sőt évtize­deken át fenntartani, sőt ab­ból még egész tűrhetően meg is élni annak idején? Mert tudtak! És ha ők tud­tak saját erejükből, akkor taláh mi is megcsinálhat­nánk — állami hátvéddel. Miskolcon egyesek úgy vé­lik, hogy nálunk nincsenek valódi lokálpatrióták, akik mindent elkövetnek váro­sunk népszerűsítéséért, s őr­ködnek azon. hogy Miskolc szebb, tisztább, csinosabb és idegenforgalmi szempontból gyönyörködtetöbb. vonzóbb legyen. í^n most ezzel a vé­leménnyel nem kívánok vi­tába szállni, holott igen erős meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik ; arra töreked­nek: városunkat nemcsak a lakosság számát tekintve, ha­nem egyeb szempontból is elfogadják az ország máso­dik városának. Akik ezt vall. jak és ennek érdekében tesz­nek is valamit, úgy érzem, valódi lokálpatrióták. Akik viszont ennek a törekvésnek akadályozói, és azon igye­keznek, hogy a meglevő jót, szépet, hasznosat rombolják, azok a város anti-lokálpatri- ótái. Ök ózok, akik a nemzet­közi gyermekév ..tiszteletére” tönkreteszik a játszótereken a nagy költséggel előállított és karbantartott játékszere­ket. Csupán kedvtelésből és „férfias” erőpróbából össze­törik a Népkert padjait. De ök azok is. akik azzal szóra­koznak, hogy — mikor nem látja senki — betörik a ki­rakatokat, ahogy az nemré­giben is megbotránkoztató módon történt a Tanácsköz­társaság lakótelep aluljárója, nak kirakatsorával. De ök bántak e] a Vörös Hadsereg útján felállított nyilvános te­lefonfülke üvegfalával is. Ök lyukasztották ki a taoolcai és a lillafüredi autóbusz­végállomás fedett megállójá­nak hátsó üvegfalait is. s ugyancsak ők dobálták tele a tapalcai távat és a lefolyót flakonokkal, nylonzacskókkal és egyéb szeméttel. És sorolhatnánk tovább garázda lajstromuk. Eze­ket az anti-lokálpatriótákat magamban csak ígv neve­zem : rosszemberek. Egy még mindig játszott film címéből kölcsönöztem. De míg a film szereplői nagyon is is­mertek, addig a miskolci rosszemberek többnyire — sajnos — ismeretlenek! Horváth Dezső Miskolc, Felszabadítok útja M. 1. Bech jól tudják... tl«ei»ir.'Ät»uHiriuA ura és , mattí” c,. euSäiSidmamN 4c ...Brecht nevét a Miskolci Nemzeti Színháznál. ..Mezei” fekete pontot érdemel az, aki leírta. De az is. aki kitette a vitrinbe. Pedig ezzel az irásti'dománnyal nincs mit dicse­kedni.' A mü címében szereplő felesleges névelőről nem is beszélve! Beküldte: S. P. A lánc sem használ Äppll W 4t A Szemere utca és Rudas László utca kereszteződésénél hónapokkal ezelőtt megszűnt a zebra. A gyalogosoknak illett volna tudomásul venni, hogy ott szamukra már tilos az úttesten az átkelés. Fütyültek rá. Rovatunkban olvasóinfc( szóvá tették és javasolták: lánckorláttal zárják el a járdát, hogy végre mindenki észrevegye a változást. És lám. ez sem sokat használ. Vajon mikor tanulunk már meg legalább a saját testi épségünkre vigyázni:’ Jakubik László Miskolc Két kutya a lépcső­házban Egyik a földszinten .,lakik", másik a ki­lencedik emeleten. Mondhatnám úgy is: egyik földszintes ku­tya — tacskó —, má­sik „emeletes' — né­met juhász. Koncert­jük kibírhatatlan. Pici gyermekeink halálra rémülnek tőlük. Egy ilyen ijesztő találko­zás alkalmával — mi­vel kisebbik gyerme­kem idegrohamot ka­pott — azt talaltam mondani az ebre. hogy dög. „Gazdija” — aki egyébként maga is gyermek még r— rcm- szólt: ..Tudja, hogy ki a dög?!” Megpróbáltam a „gazdi” szüleivel szól érteni. Nem sikerült. Telefonáltam a MIK- nek. Nem az ö aszta­luk Forduljak a H. kerületi tanácsi hiva­talhoz. az egészségügyi osztályhoz. Ott olyan nem volt. A hölgy, aki­vel beszéltem. ..meg­nyugtatott”: tarthatnak kutyát a szomszédaim, miért ne tartanának, hadd tartsál;. Kiván­csi voltam rá. kivel beszélek. ..A titkársá­gon. velem.” De név szerint kivel? — for­szíroztam. Megint csak „Velem!’ volt a vá­lasz. Ezenkívül azért adott egy tanácsot: forduljak a III. kerüle­ti tanácsi hivatal egész­ségügyi osztályához. Nem fordulok. Ed­dig úgy tudtam, hogy a közérdekű bejelen­tésekkel és panaszok­kal kapcsolatos tör­vény szerint annak a szervnek kell tovább küldeni a panaszt, amelyikhez — ha té­vesen is — a panaszos fordul. Ebben az eset­ben viszont a pana­szost küldözgetik. Ügy látszik, mindenki hú­zódozik a kutya-ügyek- tól. Pedig egyszer már rendet kellene terem­teni az ebek haza tá­ján. G. T. Miskolc, Bársony J. u. 17. LESZ-E FEDETT AUTÓBUSZVÁRÓ A MAJLÁTHY LAKÓTELEPEN? ..Most egy éve írtam az el-' só levelet e rovatnak, amely­ben a majláthi lakótelepen elök nevében is kertem, hogy épüljön fedett autóbuszváró számunkra is. Akkori leve­lemben hivatkoztam arra, hogy — miután sem óvoda, sem iskola nipcs lakótelepün­kön — a szülök kénytelenek gyermekeiket autóbusszal hordani bölcsödébe, óvodába, iskolába. Olykor tíz perce­ket is kénytelen várni a jár­műre a szabad ég alatt, s ilyenkor a kicsik átázva ér­keznek a gyermekintézmény­be. És nem jó áznunk ne­künk. felnőtteknek sem. Azt is megemlítettem, hogy sok­kal kisebb forgalmú autó­busz-megállóhelyeken mai- régen felépült a fedett vá­ró. (Például a Ságvári, vagy a Táncsics téri.) Arra a le­velemre 1978. október 14-én a III. kerületi Tanács Hiva­talától Mo. — 20 179 79. szám alatt kaptam választ, amely­ben ígérték: a jogos igényt majd idén oldjak meg, mert a területen akkor még park­építés folyt. Addig is szives türelmet kértek az itt. lakok­tól. A parképítés befejező­dött: újra itt az ősz, várha­tóak az esős napok, s a fe­dett autóbuszváró még min­dig nem készült el. Egyálta­lán: lesz?!” — kérdezi ugyancsak a lakótelepiek ne­vében Tasnádi Balázs, Mis­kolc. Hegyalja u. 15. sz. alat­ti olvasónk. A választ a városi tanács közlekedési csoportjától. Ko­vács Elemértől kaptuk: Éven­ként 4—6 fedett váró léte­sítésére futja a város pén­zéből. Idén az avasi lakóte­lepen készítettek ötöt. ígéri: megvizsgálják milyen anyagi lehetőség van arra. hogy a majláthiak is kapjanak fe­dett váT-ót. S ha telik rá. a jövő esztendőre megcsinál­tatják. A dolgot komplikál­ja, hogy a közelmúltban a többi között a fedett várók­kal kapcsolatos intézkedési jogkört, s ezzel együtt a költ­ségkeretet a városi tanács közlekedési csoportja átvette a kerületi tanácsi hivataltól. Ügy tűnik — a fenti válasz legalábbis ezt tanúsítja —. a kerületi hivatal az ígéretet nem tolmácsolta fölöttes „jogutódjának”. Kovács Ele­mér ugyanis a mailáthiak ké­réséről nem tudott. Kérek egy ülőhelyet! Ez a harsány felszólítás 1979. szeptember 20-án. Friderika napjait reggel ti óra 4ö perckor hangzott el a GK 59-36 frsz. autóbusz 33 A viszonytatú járatának Engels úti végállo­másán. A hang tulajdonosa egy öl év torma „fiatalember“ volt, aki a mama és papa kíséretében és segítségével ..fel­szállt'' a járműre. Három felnőtt ész nélkül ugrott fel ülté­ből. az „ötéves aggastyán” pedig letelepedett az egyik ülő­helyre. A kedvés szülök büszkén tekintettek körül, no lám, micsoda karriert fog csinálni a mi fiacskánk, ha felnő?! (Igen am. de ülőhelyüket ebben a különféle kultusszal meg­tűzdelt éleiben még csak-csak átengedik az idősebbek, az iskolatársak, később a munkatársak között már kissé nehe­zebben megy a dolog!) Mi lesz veled, emberke, ha már ötévesen sem tudsz öt percig állni a saját lábadon? Közismert es hiteles tény. hogy tényleges katonai szolgá­latra bevonuló fiataljaink 80 százaléka nem képes végig­futni a 400 méteres távot. Mi lesz gazdasági, kulturális életünkkel, jövőnkkel, ha a íelnötlek kidőlnek a sorból, s ezeknek a mai ötéveseknek kell helytállaniuk? — hallom gyakran a kérdést. Hogy lesz­nek képesek a bányában, mezőgazdaságban, az esztergapad vagy a szövőgép mellett, napi nyolc órán át állni és dol­gozni. vagy a festőállvány előtt ecsettel a kézben, a gránit- LömböP vesével és kalapáccsal szoborrá formálni, vagy. népi hagyományainkat megőrzendő, órákon át táncolni azok, akik már most ülőhelyet követelnek maguknak, holott éppencsak megtanultak járni?! Mint minden felnőtt, egyszer régen én is voltam gyerek. Engem arra neveltek szüleim, hogy ha netalán leültem egy szabad helyre, azt azonnal adjam át. ha egy felnőttet állni látok. A mai tizenévesek merően bámészkodnak ki az abla­kon. mintha éppen most akarnák felfedezni az eléjük táruló városkép szépségeit. De miért is adnák ál ülőhelyeiket, hiszen kicsiny koruk­tól megszokták, hogy nekik ülniük kell! Hiszik vagy sem. nem a méltatlankodás, hanem az .aggo­dalom késztetett ezeknek a soroknak a megírására Nem az én ülőhelyemet foglalta el a szépreményű ifjú ember, hiszen még most, 57 évesen sem ülök le soha az autóbuszon vagy a villamoson. Elsősorban őket féltem. Váradi Pál Miskolc, Elek Tamás u. 20. sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents