Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-24 / 224. szám

Nyolcán főzlek öt vendégre Étlap vagy árlap? Ahogy a legtöbb olvasó a végén kezdi böngészni az új­ságol, valahogy ez a szokás vált általánossá az éllapok böngészése közben is. Inkább a jobb oldalról, az árak letol nézve kezdjük a választást. Az áremelkedéssel jócskán megugrottak H vendéglátóhe­lyek ételeinek árai is. A mis­kolci közönség pedig igen érzékeny, s ez alaposan visz- szavetteite az ételforgal I it. Ebéd- és vaesoraidőben az elitebb helyek konganak az ürességtől. Jószerivel csak iu­ris tacsoportokból. rendezvé­nyekből és előfizetéses étkez­tetésből élnek a vállalatok. turistáknak ajánlják Az év végéig még várható­an 150—200 ezer magyar tu­rista utazik Lengyelországba. A nagy érdeklődés kielégíté­sére az Orbis lengyel utazá­si iroda most külön őszi-téli kínálatot állított össze, ebben 10—15 féle program között választhatnak az érdeklődők. A programkínálatban né­hány újdonság is szerepel: a Varsói ősz rendezvénysorozat keretében különféle koncer­teken vehetnek részt a zene­kedvelők. Novemberben most első alkalommal szerveznek magyar turistáknak tengeri utazást. Gdanskból indul egyhetes leningrádi kirándu­lásra a Báthori István nevű óriás luxushajó, amelyen szauna, úszómedence és sok szórakozási lehetőség várja az utasokat. Űjdonság Kri- nyicában a karácsonyi gyógy - üdülés, amelyet a gyomor- bántalmakban szenvedőknek ajánlanak. Satu ‘79 Vadrózsák és Tölgyfák harca \ Ropogtak a fegyverek, szí­nes íüstköd borította a Csa- nyikvölgyet. s röpködtek a számok a levegőben: 3062, 4164 ... Számháború volt ez a ja­vából. Még fedőnevet is ka­pott: Satu ’79. A csapatok: a város általános iskoláinak út­törői, a Vadrózsák (ők véd­ték a zászlót, sikerrel), s a város nagyüzemeinek KISZ- esei, a Tölgyfák. Volt itt legalább 1500 út­törő, 300 KISZ-es, határőrök, honvédek, tűzoltók, rendőrök1, munkásőrök. tisztek és rang nélküliek. Volt főzőverseny, kutyák ügyességi bemutatója, fegyver- és tűzvédelmi kiál­lítások, egyszóval minden, hogy a gyermekévben a kis­pajtások nagyon jól érezzék magukat. A Satu ’79 haditűra a ta­valyihoz hasonlóan, most is jól sikerült. S akik ezt megszervezték — dicséret érte —: a DIGÉP KISZ-bizottsága. (Kiss József felvételei) Van-e a vendéglátók kony­háján elég ötlet ahhoz, hogy nem ..olcsó fogásokkal”. de mégis olcsó fogásokat, akár vendégcsábitó ételkülönleges­ségeket bevetve visszahódít­sák a közönséget. Különböző rendű, rangú éttermeket ke­restünk fel a városi tanács kereskedelmi osztályának munkatársaival, azt vizsgá­landó. hogy milyen ételekkel próbálják leszorítani a csilla­gászati árakat. , A GYERMEKMENÜ ÁRA A Diófa és a Tokaj címerem­ben jó, lia kct-három asztal fog- lalt ebéd- és vaesoraidőben. Al­kalmanként még az ezer forin­tot sem éri el az ételből szár­mazó napi bevétel. Próbálkoz­nak húspótló ételekkel, naponta kétféle főzeléket tartanak az étlapon. Ami szemetszúró: mind­két helyen általában drágább néhány forinttal a gyermekme­nt!, mint a turista menü. A kis- adagok közül még mindig a drága húsféléből készültek do­minálnak. s így az áruk is 30— 40 forint közölt mozog, holott hat-hét deka hús felhasználásá­val készülnek. A Tokaj étterem specialitása volt a tatár bifsz- tek, amit annak idején 46 Ft-os áron kínáltak, s egy esie 1U— 15 adagot, is felszolgáltak. Az áremelkedés óta jó, ha elkelt összesen négy. Érthető. 101 fo­rint az ára. A Diófában egy hétfői program tervét dédelge­tik. Egy jó szakács kell hozzá, aki levezeti maid a „főzőcskét, de okosan”. Olcsóbb ételeket készítenének a vendegek előtt, s ha megkedvelik, később is az étlapon tartanák. A Tokajban indul a Kóla bár. Am a szülök nem biztos, hogy örömmel veszik, ha a gyerekek ebéd előtt dugig eszik magukat süteménnyel. Habár a bár ürü­gyén elképzelhető, hogy a szü­# Mostanság nemcsak az a fo az is, hogy mennyiért lök ebédelni is az étteremben maradnak. De! Számoljunk na­gyon szerényen! Egy négytagú család ha egy-egy menüt fo­gyaszt. legalább 200 forintot kell otthagyni. Am ha valaki ünne­pibb összeállításra vágyik, an­nak mélyebben kell a pénztár­cájába nyúlni. Mert Rózsa Sán­dor kedvence 76,60, s a korsze­rűnek kikiáltott köret, a pári­zsi 23.00. Az olcsóbbak közül való főzelékek. a sárgaborsó 9,20-ért. a tökfőzelék 10,80:érl, de ezek feltét nélkül értendők. A Tokaj étteremben is próbál­koznak vcmiégcsalogatással Az Úttörőszövetség városi elnöksé­gével szövetkezve gyerekeknek és felnőtteknek rendeznének szakácsversenyt, akik egymást zsűriznék. Az a vasi ifjúsági ér­teremben üzletpolitikai téma az olcsóság. A gyerekeknek mindig a pedagógusokkal megállapodva kéthetes étrendet készítenek. III. osztályú áron. de II. osz­tályú színvonalon kínálják szol­gáltatásaikat. Az étlapról olvas­tuk: a szemesbabfőzelék 6,60. kolbászom feltéttel 12,30. A eu­Színe és Magánvélemény Az utóbbi időben sokan kezdték így a válaszadást, ha úgynevezett rázós témában érdeklődtem: „Amennyiben a magánvéleményemre kíván­csi, akkor azt kell monda­nom, hogy ... „Természete­sen, nem a magánvélemé­nyükre voltam kíváncsi, de az ilyen sokat sejtető beveze­tő után ki állná meg, hogy meg ne hallgassa azt a bizo­nyos magánvélerpényt? így szűrhettem le azt a szomorú tapasztalatot, hogy vannak, akik — biztos, ami biztos! — mindig legalább két véle­ményt hordanak magukkal, s a sajátjuk általában nem egyezik meg a „hivatalossal”. Az utóbbi jól fésült, minden­kinek tetsző, az előbbi vi­szont nemritkán merész, vi­tára késztető — lenne, ha az ilyenkor kötelező diszkréció nem gátolná a nyilvánosság­ra hozatalát. Valamelyest érthető ez a kettősség, hiszen az újságíró­nak, tévé- vagy rádióripor­ternek nyilatkozók többnyire egy testület álláspontját kép­viselik. ezért illik figyelembe venniük azt is, hogyan véle­kednek az adott kérdésről egy emelettel feljebb. Engem mégis idegesít, mert arra utal, hogy egyesek olyasmiről is hajlandók — nagy meg­győző erővél — tájékoztatni a közvéleményt, amivel ma­guk sem értenek egyet. Tévedés lenne azt hinni, hogy miskolci jelenségről van szó. Bizonyára sokan emlé­keznek rá. hogy a minap ar­ról faggatta az illetékeseket a televízió riportere, miért sűrűsödnek erdővé a fővárosi járdák mentén a vas- és be­tonoszlopok. Az egyik nyilat­kozó — szinte cinkosan ösz- szekacsintva a riporterrel és a nézővel — készségesen el­ismerte: szerinte sincs jól ez így, egyazon oszlopra is fel lehetne szerelni a lámpates­tet, a villamos- vagy troli­vezetéket, de még a KRESZ- táblákat is. Néhány másod­perccel később azonban — mintha mi sem történt volna — hangot váltott, s bonyo­lult, ígyis-úgyis érthető mó­don megmagyarázta, miért ütközik szinte legyűrhetetlen nehézségekbe az oszlopállitó vállalatok, intézmények be­ruházásainak összehangolása. Mellesleg: beosztásánál fogva ő lehetne az egyik koordiná­tor! A pedagógusok nem szűn­nek meg arra inteni a szülő­ket, hogy ne vonják kétségbe a gyerekek előtt az iskolában hallottak, tanultak helyessé­gét. így ugyanis összekeve­rednek a kis kobakokban a dolgok, és végül azt sem tud­ják a lurkók, kinek higgye­nek. A nyilvánvaló következ­mény: fenníariássál fogadnak mindent, amit a felnőttek a tejükbe akarnak táplálni. Mi, akik kinőttünk már a gye­rekcipőből. azzal hízelgünk magunknak, hogy eligazo­dunk az információk, véle­mények útvesztőiben. Valójá­ban a mi elménket is meg lehet zavarni, ha nagyon igyekeznek informátoraink. Készséggel elismerem, hogy bármilyen testület tagja is az ember, magánvéleménye rész­ben, vagy teljesen eltérhet a hivatalos rangra emelt állás­ponttól. Ám azt is tapaszta­lom, hogy azokon a fórumo­kon. ahol ezek az álláspontok kialakulnak, a saját nézetük­re oly sokat adók csak hall­gatnak, bólogatnak és lelke­sen — látszólag lelkesen! — magasba lendítik a pracliju- kat, amikor szavazásra kerül sor. Jobbik eset, ha — sűrű bocsánatkérések és tisztelet­körök után — bátortalanul szói emelnek gondolataik vé­delmében. Ha aztán ellenál­lásba ütköznek- gyorsan be­dobják a törülközőt. Tartok a' könnyelmű álta­lánosítástól. mégis megkoc­káztatom: az esetek többsé­gében nem megkínlódott, meg­harcolt igazság tehát az. amit magánvéleményként a tudo­másunkra hoznak. Mindössze annyit akarnak elérni vele, hogy elegánsan elkülönülje­nek a kritizált döntéstől, módszertől. De mit »tegyen, aki orosz­lánként harcolt helyes javas­latáért: mégis alulmaradt? Mit tegyen, ha éppen őrá há­rul a „volt jobb” megoldás népszerűsítése? Legyen kö­vetkezetes. gerinces és tagad­ja meg a hamis igék hirde­tését ! Utóirat: javaslatom tökéle­tesen megegyezik a hivatalos állásponttal. Aki a magánvé­leményemre is kíváncsi, an­nak állok rendelkezésére. De csak négyszemközt! (békés) ntos, mi fö a lábasban, hanem (Kerényi László felvétele) korborsó-főzelék 6.70. tükörto­jás-feltéttel Jö,20. Mivel van egy kis kapacitás az ebédelni és va­csorázni betérő vendegek foga­dására is. általában :»0 forint alatti ételekét kínálnak. AHOL NEM TEMETNEK Az Avas éttermében nem temették el a vendéglátást. Vallják, hogy élővé tudják tenni, s van még ebben a gárdában erre energia. A Hungar Hotels más egységei­be látogatnak majd el, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Decembertől minden hétfőn a presszóban hidegkonyhai és cukrászati bemutatóval egy­bekötött vásárt rendeznek! Mivel van munkaerő, és ke­vesebb a vendég, az úgyne­vezett „módosabb” ételek he­lyett az olcsóbb nyersanyagú, de a babramunkával járó kü­lönlegességeket is az étlapra tudják tűzni. Egy közel no úti­ban készült felmérés szeri-m 19 egység közül kínálatban és választékban az előkelő har­madik helyet foglalják el. L osztályon 35 forintért, II. osz­tályon 26,50-ért kínálják a menüt. Bővítették a zónaéte­lek és a kisadagos ételek kí­nálatát. Mindent az étlapra írnak, ami ráfér: a zúzapör­költtől kezdve a lecsóig. Az Aranycsillag éttermé­ben vasárnap nyolcán főztek öt vendégre. Az önkiszolgáló étteremben azonban sokkal nagyobb a forgalom. „Magad uram” alapon jó néhány fo­rintot lehet spórolni. Az üz­letvezető-helyettes véleménye szerint ha valami különle­gességgel, egyedivel próbál­koznának, észre sem vennék a vendégek. Nincs törzsgár­da. Próbálkoztak egy akció­val: Ne főzzön otthon, vigye el a vacsorát! Nem volt si­kere. Az üzletvezető a saját feleségét sem tudja meggyőz­ni: jobban jönne ki, mintha főzne. A GYORS GYORS VOLT A Gyors étteremben gondos statisztikát vezetnek arról, hogy a napi kínálatból mennyi a ia- valyihoz mért árak emelke lesé­nek átlaga. Kezdetben 34 száza­lékos volt. s időbe telt, míg megtanulták és leszorított tk M —23 százalékra. Az étlap c..yze- állítása most nem egy fél órát, hanem kettőt is igénybe cos . A dupláját főzik a főzelékednek és a tésztaléléknek. És az el­ső hónapos megtorpanás urán visszajöttek a vendégek. Az üz­letigazgató azt tartja: csak nyug­díjas korára lesz szüksége az íróasztalra. Addig ebédidőben a vendégeket kell figyelni, s min­den észrevételükre reagálni. Még azt is meg kelj fogni, aki egy dióst észt áért tér be hozzájuk. S lett ennek az árrendezés­nek egy pozitív oldal« is: két­ségtelenül jó hatással van a vendéglátói munkafegyelemre. A legtöbb „jobb” helyen a régi svatlaju főutak viselkedését idé­zik a mai pincérek. A forma megvan, csak a tartalom után kelj még kutatni, hogy ne ár­lapot lássunk az étlapban. OLÁH ERZSI

Next

/
Thumbnails
Contents