Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-22 / 223. szám
/ Volt egyszer egy cipővásár... IIh a cipóm beszélni tudna, elmondhatná, hogy egy nyári lezon végi vásáron tettem rá szert. Megláttuk egymást, s legszereltük. Legvonzóbb tulajdonságának én azt tartot- tm. hogy a korábbi áránál lényegesen olcsóbban adták. Nos, az idei nyári vásáron hasonló élményben és cipőben em volt részem. A lábbeliket nem vonták be a kedvezmé- yes áron kínált portékák körébe. A vásárlók furcsállották i a dolgot, s a cipöboltokban — noha kétségkívül élénkült forgalom — az eladók magyarázkodtak. Jobb híján nem udtak mást mondani, mint amit egy „föilletékes" a rádió agy nyilvánossága előtt jelentett ki: a cipőket a bőráruk irának emelése miatt nem adják olcsóbban. Ltóiag persze könnyű okosnak lenni. Azt ugyan már ko- ábban is tudtuk, hogy a hazai gyálrmányú lábbelik több nüanyagot tartalmaznak, mint bőrt, de azt csak később tidluk meg. hogy a nyilatkozatokkal ellentétben mégis lesz •ipővásár. A kereskedők a megmondhatói, hogy a negyven zúzalékkal olcsóbban kínált lábbelik iránt óriási a kereslet. \ Centrumban még soha nem adtak el ennyi cipőt. Az ember csak hümmög. s találgatja a forgalmazás és a eárazás vargabetűinek okát. A nyári vásár idején, egy füst ilatt. kevesebbe került volna a mostani cípővásár. Ha viszont nincs ez az akció — s a kereskedők, ezt. csak nem hivatalosan hajlandók bevallani —, akkor a készlethalmozó- tlás olyan gondot okoz. amelyet a jövő évi cipőválaszték »ínylett volna meg. A mégis-lett-vásárnak örül a lakosság, s kedvére való a kereskedelemnek is. A „főillelékes” nyilatkozatára pedig már csak azok emlékeznek, akiknek jó a memóriája, s rossz a cipője ... B. I. II \mfogászati ellátásért kazincbarcikaira is rátérne' A/, elmúlt hónapban Salgótarjánban tartották meg országunk első logpótlástani vándorgyűlését, amelyen mintegy 400 fogorvos, illetve fogtechnikus vett részt. — A vándorgyűlést követően együttműködési szerződést kötöttünk a fogtechnikai laboratóriumokkal a jövőbeli feladatok jobb elvégzésére, a fogpótlások elkészítési határidejének lerövidítésére — újságolta dr. Majoros Katalin, a Magyar Fogorvosok Egyesülete északmagyarországi decentrumá- nak titkára, megyénk . pro- tetikus főorvosnője (Borsodon kívül még csupán Zalában és Somogybán neveztek ki protetikus főorvost, hiszen a protetikus társulat is csak tavaly alakult meg hazánkban). — Miskolcon jól felszerelt fogtechnikai laboratórium van — hangzott a válasz.— Ózdon a korszerűtlen, elmaradott laboratóriumot felszámolják. most bővítik. A ugyanez... Mindezen kívül meg számos olyan munkaszervezésre is szükség van. amellyel a meglevő gondok ellenére mégiscsak tudják növelni a megyei fogászati ellátás színvonalát. — Az országos átlaghoz viszonyítva ugyanis Borsod megyében sajnálatosan sok a rossz fogú felnőtt és gyermek. Havonta ezrekben számolják a foghúzásokat, s az ezt követő fogpótlásokat —. s mint dr. Majoros Katalin mondotta: ugyancsak bőven van tehát munkája megyénk 128 fogorvosának és a kezük alá dolgozó fogtechnikusoknak. Együttműködésük közös megjavítása sok ezer ember hasznára 'válhat. S hogy egv év alatt mennyire válik azzá? Erről számolnak majd be a második országos vándorgyűlésen, amelyet a jövő év augusztusában Miskolcon rendeznek meg. (ruttkav) Villantó Horgászás pergetve A beköszöntött őszi időjárás horgászó módszereinket is megváltoztatja. Egyre gyakrabban látni — főleg tavaink partján — pergetés- sel próbálkozó horgászokat. Ez, ha bizonyos szakértelemmel és megfelelő (elszereléssel csináljuk, szép, s maradandó élményt nyújt minden horgász számára. Milyen felszerelést használjunk? Botunk legyen könnyű. 200—2.30 centiméteres. ragasztót! nád. vagy műanyag. Orsónak a jelenleg forgalomban levő peremiutók közül bármelyik megfelel. Zsinórnak lehetőleg nagy teherbírású. 0.25—0,.35-ö.st javaslunk. A villantó megválasztása már kissé nehezebb, mert van olyan horgász, aki a drága külföldiekre, s van olyan, aki a saját maga barkácsolja esküszik. Természetesen mindig az a legjobb. amelyikkel halat tudunk fogni! Részünkről univerzálisnak tartjuk az önsúlyú. körforgás -vi Hantot, amelynek kanálmérete a következő: 40 milliméter hosz- szú. 20—25 milliméter széles. A villantó méretéhez kell a horgot is megválasztani. ■ lehetőleg úgy. hogy a horog két hegye ' közötti távolság 2—3 milliméterrel haladja meg a kanál szélességét. A horgászhely megválasztásánál keressük a bedőlt fák. kőhányások, nádszige- tek helyét, ahol a ragadozó halak kitűnő, rejtőzködésre alkalmas helyet találnak maguknak. Villantónkkal egv helyről 10—15 dobást tegyünk, amivel az előttünk levő vizte- rületet le tudjuk tapogatni. Próbálkozzunk a víz felszínéhez közel, a felszín és a lenék között, és közvetlenül a fenék felett is. Pergetés közben legyünk csendben, figyeljük a halak járását, rablását Ne törekedjünk távdobási rekordokra, hanem inkábbá vízre eső villantónkra fordítsunk na'gy figyelmet. A villantót egv-két sikertelen sorozatdobás után ne cserélgessük. inkább türe'emmel és kitartással igyekezzünk jó fogási eredményeket elérni. Szabó Ervin Vetélkedő nemzet vagyunk, ez köztudott. A különböző témájú vetélkedőkből sokat tudunk profitálni nézők, játékosok egyaránt. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezte munkavédelmi vetélkedöso- rozat értéke is abban van: valamennyi résztvevő el kell, hogy mélyüljön nemcsak saját, de valamennyi építőipari szakma munkavédelmi előírásaiban. A vetélkedősorozatot meg az év elején írta ki a minisztérium. első ízben brigádok számára. A vállalatoknál valamennyi brigád részvételét kötelezővé tették. így azután nem sikkadt el az egyébként sok helyütt „feledésbe merült” munka- védelem egyik vállalatnál sem. A vállalatok legjobbjai — külön a műszaki és külön a fizikai brigádok — a területi döntőbe jutottak. A nyolc területi döntő egyikét tegnap Miskolcon, az Észak- magyarországi Állami Építőipari Vállalat Lorántffy utcai munkásszállóján rendezték. A hét műszaki és tíz fizikai brigád négy-négy tagja hosszú órákon át vetélkedett azért, hogy eldöntsék. melyikük a legjobb, s melyik brigád juthat az országos döntőbe. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Hajdú, a Heves, a Nógrad és a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. valamint az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat egy-egy csapatot indított műszaki es fizikai brigádjaiból, s a kiírás értelmében a 4000 dolgozónál többet foglalkoztató SZÁÉV, BÁÉV és Hajdú megyei ÁÉV még egv-egy munkáscsapatot indíthatott. Az első. meglepetés akkor érte a játékosokat, amikor kiderült: nem elsősorban a csapatmunka döntött! Valamennyi csapattagnak ugyanis — a „szétszórásról” a zsűri gondoskodott — szellemi totót kellett kitölteni, tesztkérdésekre kellett válaszolni. különböző munkavédelmi védőeszközöket kellett felismerni, s fényképeken rámutatni a munkavédelmi hiányosságokra. Amikor kora délután a vetélkedő helyszínén jártunk, igencsak izgatott volt a hangulat, hiszen ekkor már minden egyes pont döntő jelentőségű volt a végelszámoláshoz. Meglepetéssel tapasztaltuk. ,hogy a sok. férfiakból álló -négytagú csapat között az "egvTk'ben * „noúralóm” volt. Három nő és egv férfi alkotta a Hajdú megyei ÁÉV műszaki kollektíváját. Zen- tai Istvánná meo-osztályve- zető elmondotta: valamen.v- nvien minőségellenőrök, s a helyi vetélkedőn magasan verték a többieket. A területi döntőről úgy vélekedett: nehéz feladatokat kaptak, sokirányú ismeretanyagra van szükség az eredményes helytálláshoz. Ennek ellenére bizakodva tekintettek a befejező két forduló elé. s abban reménykedtek, hogy bár csapatukban többségben van a gyengébb nem. mégis ők lesznek az erősebbek ... Az ÉÁÉV munkásbrigádja — Bajzath László hegesztő. Poczeknyik Gyula lakatos. Juhász József és Kiss Pál csőszerelők éppen azon tanakodtak: milyen jó. hogy nem osztották fel egymás között a különböző szakmák munkavédelmi előírásait. A vállalati döntőben ugyanis csapatmunka volt. itt viszont mindenkit egyénileg értékeltek, s a négy résztvevő összteljesítménye adta a csapateredményt. A befejező forduló előtt még a második helyen álltak, fokozatosan dolgoztág le az első feladatoknál szerzett hátrányukat a hajdúságiakkal szemben. • • Egy másodpercnyi szünetben kértük Regolics Istvánt, az ÉVM osztályvezető-helyettesét. a zsűri elnökét, értékelje az eddigieket. Így vélekedett: — Az utóbbi években tapasztaltuk. hogy a munka- védelmi oktatás, a szükséges ismeretanyag elsajátítása terén gondok mutatkoznak vállalatainknál. Ezért is határozta el az ÉvKí. valamint az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezete. hogy olyan vetélkedőt hirdet meg. amely a gyakorlatban is előnyösen hasznosítható. Aki ugyanis a vetélkedőre való készüléskor az elméleti ismeretanyagot alaposan áttanulmányozza, az a mindennapi munkában sem feledkezhet meg a követelményekről. A tapasztaltatok azt, bizonyítják, hasznos volt e kezdeményezés, a felkészülés nagyon jól sikerült, s a résztvevők száma is minden elképzelésünket felülmúlt. A vetélkedő haszna nem abban van. „hogyan mondják fel a verset” a résztvevők, sokkal inkább a gyakorlatban kamatozódik majd . . . Késő délután volt, amikor az utolsó feladaton az elsősegélynyújtási ismeretanyagon is túljutottak a versenyzők. Lázas számolgatás kezdődött. majd a zsűri eredményt hirdetett. A műszaki brigádok kategóriájában az első helyezést — s ezzel a jogot az országos döntőben való részvételre — a Hajdú megyei ÁÉV — három nőből és egy férfiból álló — csapata szerezte meg. A fizikai dolgozók kategóriájában is a hajdúságiak bizonyultak a legjobbnak. így kettős sikert arattak a területi döntőn, s lehetnek ott az országoson. Szűkebb pátriánk brigádjai közül a műszakiaknál a BÁÉV a második. az ÉÁÉV a 4. lett. míg a fizikaiaknál az ÉÁÉV szerezte meg a második, a BÁÉV I. a 4., a BÁÉV II. az 5. helyet. A zsűri döntésének ismertetése után Regolics István, a zsűri elnöke adta át a díszes tárgyjutalmakat, amelyből minden részt vevő versenyző maga választhatta ki, melyik tetszik neki a leginkább. Ez is azt bizonyítja: nem elsősorban a díjakén folyt a küzdelem, sokkal in kabb azért, hogy minél ke vesebb legyen — ezen is meretanyag birtokában — a . építőiparban a baleset. TÓTH ZOLTÁN ÍNőknck japán szabású Párizsban lila a divat Ai o külföldi, aki a legújabb párizsi divatnak kikiáltott öltözékben — azaz a térdet alig takaró, szűk szoknyában, válltöméses kabátban, netán derék alatt bőre hagyott, térdig érő nadrágban — lejt végig a franciák fővárosán, nem forognak utána; keveset törődnek a legbohó- kásabb szerelésekkel is. A divatlapokban közölt öltözékek ugyanis a divat fővárosában sem egyeznek meg az utcán hordott ruházattal. De nézzük: egy párizsi divatlevél szerint mi jellemzi a divatházak kínálatát. A női ruha alaptípusa japán szabású, az ujj bőségét a vállon saját anyagából készült szalag fogja össze. A ruhák szoknyái már nem túl bővek. Az. anyagok közül a jó kezelhetőségük miatt a kevert típusúak a legkeresettebbek. Divatszín a lila. A petúnia minden árnyalatában. az erős lilásrózsaszíntől a füstszín szürkéslilán át a mély gyufaliláig. Párizsban a nagyobb üzletek és áruházak egész ..lila szimfóniákat" állítottak elő a kirakatokban. Jól kombinálhatok ugyanis az ezt megelőző divatszínnel, homokszin árnyalataival. s a választást meg is indokolják a következőképpen: amíg a drapp kevés nőnek állt jól. addig a lilák árnyalataiból — a kékeslilák 3 szőkéknek, vöröseknek, a rózsaszínesek a barnáknak és a feketéknek — mindenki tetszés szerint választhat. A francia nők nagyon ötletesek. Otthon festenek, szabnak, varrnak. Néha egy-egy művirág vagy öv segítségével újjávarázsolnak öltözékeket. Jól ismerik saját egyéniségüket. aszerint bánnak a színekkel, aszerint válogatnak az anyagok között. És nem hagyják magukat befolyásolni. Még saját divat- diktátoraiktól sem! Az itt látható modellünk, habár nem Párizsból való. de ott is nyugodtan viselhető. I * Beszéljük meg — fejtörő közösen (Kerényi László felvétele) / A haszna a gyakorlatban karnatozódik Építők vetélkedtek munkavédelemből
