Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-01 / 205. szám

lh CM,

Szemle az acélműben

(CIKK A 3. OLDALON)

Szabályozzák a Szinvát

(KEPES RIPORT A 3. OLDALON)

XI. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1979. SZEFT. 1., SZOMBAT

H»= uo HB1NT

jfc Egy évtized hosszú idő, sok minden megváltozik. Csak ez a kép változatlan. Mielőtt déli tizenkettőt ül az óra, megindul a rotációs gép, perceken belül újsághalmok várnak az elszállításra; tíz év alatt minden hétköznapon elkészült, és megjelent a Déli Hírlap. Munkatársaink, a nyomdászok segítségével, egy naponta megismétlődő, izgalmas folyamat eredményeként lesz újság a kéziratból. (Riport a 2. oldalon.)

SZULETESiinPim

IRTA: DRÓTOS LÁSZLÓ, AZ MSZMP MISKOLC VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ TITKÁRA

fiz újságpapír idővel megsárgul. Elszíne- aödött már a Déli Hírlap első — tíz esztendővel ezelőtt megjelent — példánya is. Most mégis izgalommal és szeretettel terítjük magunk elé ezt a tükröt, melynek készítői annak idején arra tettek kísérletet, hogy megmutassák önmagunkat. Vagyis egy nagy-város, „a legnagyobb jövőjű magyar váró?” — ahogy Móricz Zsigmond írta — mtndewnapi életét.

Miskolc gyorsuló fejlődése, a lakosság növekvő információéhsége, a helyi események, gondok és eredmények iránti fokozódó érdeklődése vetette fel az új napilap megindításának gondolatát. Az MSZMP Miskolc városi Bizottsága abból a tapasztalatból kiindulva, hogy politikai rendszerünk alapvető érdeke a valósághű, nyílt, őszinte tájékoztatás — mely egyben a szocialista demokrácia elengedhetetlen feltétele, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének eszköze — támogatta és valóra váltotta a Miskolcról Miskolcért többet tudni és tenni akarók igényét. Ennek megfelelően a jövendő olvasóközönséggel együtt azt várta, hogy a Déli Hírlap a maga eszközeivel úgy segítse a párt politikájának helyi végrehajtását, hogy közben hasábjain hangsúlyozottan kidomborodjék Miskolc és környéke sajátossága, foglalkozzék a lap a várospolitika legszélesebb értelemben vett kérdéseivel, a munkásváros dolgozóinak véleményét megismertetve hasznosítsa azokat városfejlesztő törekvéseink megvalósítása érdekében.

A lap új formájával, még inkább hangvételével, egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Az eltelt 10 esztendő tapasztalata meggyőz bennünket arról, hogy az említett igényeket egyre javuló színvonalon, lehetőségeit mindjobban kihasználva, küldetését fokozódó eredményességgel betöltve teljesítette, teljesíti.

Mint minden sajtótermék, így a Déli Hírlap is az őt életre hívó közösség tükrözője és alakítója. Érzékeny műszer, amely jelzi a társadalmi tudat változásait, formálja és ábrázolja a politikai közgondolkodást, terjeszti a műveltséget, ápolja és fejleszti szocialista városunk hagyományait, éleszti a szűkebb haza iránti felelősségtudatot.

Lapozva a Déli Hírlap 10 évvel ezelőtti sárguló oldalait, az azóta megjelent számait, önnön életünk egy kis darabja, örömeink és sikereink, keserűségeink és kudarcaink, megvalósult elképzeléseink és tévedéseink sok-sok eseménye filmszerűen pereg le előttünk. Saját dolgainkról, életünkről szóló cikkei közt tallózva vegyes érzéseket kelthet ma egy-egy tíz évvel ezelőtti hír.

Az első szám első oldaláról négy mosolygós úttörőkislány (azóta már felnőtt hölgyek) „hírül adja”: megépült a város legkorszerűbb általános iskolája, a Szentpéteri kapui. Ugyanitt találjuk a hírt és a képet a DVTK—ETO labdarúgó-mérkőzésről „Pontrablás Diósgyőrben” . címmel. Az első szám második oldalán „Színjátszó, versmondó kerestetik”. A harmadik oldalon ifjúsági parlament rendezéséről, a Ki minek mestere LKM-vetélkedőről kapunk hírt és arról is, hogy a Béke étteremben „Egy évig húzza még a zenekar”... Megváltozik ugyan» a

Kossuth és Széchenyi utca sarka is. Az étterem helyére 15—20 emeletes ... „felhőkarcoló épül”. Itt kaptunk hírt arról, hogy 1970-ben megkezdődik a Tanácsház tér beépítése 4—7 emeletes üzletházakkal, „ahol ma még csak zászlósor lobog ünnepeinken ..Arról is olvashattunk, hogy új Centrum Áruház, sportcsarnok épül majd,- hogy foglalkoznak egy műjégpálya tanulmánytervének elkészítésével, hogy milyen gondjai vannak a városnak a tömegközlekedéssel, és még sok-sok egyébről is.

Az első számban „útravalót”. tanácsokat is kapott a lap. A szakma tapasztalt tagja így nyilatkozik: „Miskolcot a munkások hordozzák a tenyerükön.” S ifjú kollégáit figyelmezteti: „A fények és árnyékok soha ne csalják meg az újságírót.”

Mit mondhatunk az első információkról ma, tíz év távlatából? Szégyenkeznünk kell-e a megvalósítatlan elképzelések miatt, vagy a jól végzett munka őszinte megelégedésével nyugtázzuk: szeretett városunk történetének minden korábbi időszakánál és a 10—15 évvel ezelőtti reális célkitűzéseknél is többet, lényegesen többet fejlődött valamennyi területen. Ez az utóbbi a színigazság.

A termelőmunkánk hagyományos ipari ágazataiban (kohászat, bányászat, gépipar) hatalmas korszerűsítő rekonstrukciót hajtottunk végre, a kor színvonalán álló építő- és építőanyagipar, élelmiszeripar jött létre, a szolgáltatások széles köre alapozódott meg és fejlődött tovább. Mintegy 25 milliárd forintot fordítottunk e célra, a magunk mögött hagyott két ötéves tervben. A városi kommunális jellegű fejlesztésekre, mindenekelőtt a lakásépítésre négyszerte többet költöttünk ez idő alatt, mint a korábbi két ötéves terv során.

Sokat változott az elmúlt tíz évben városunk közgondolkodása, közvéleménye és közérzete is. Ráébredt e város önértékeire. Egyre inkább kezdjük becsülni múltunkat, elért eredményeinket, mind többen kezdenek érdeklődni Miskolc jelene, jövője iránt. Egyre többen féltő aggódással, jobbító szándékkal figyelik dolgainkat; növekszik azok tábora, akik javaslatokkal, s cselekvő közreműködéssel vállalnak részt városunk értékeinek feltárásában, életének gazdagításában. Ügy fejlődött e város, hogy nagyon sok elmaradását behozta, hogy felzárkózott más magyar városokhoz, sőt egyes területeken (pl. orvosi ellátásban, foglalkoztatásban) megelőzte azokat. Ügy fejlődött a város, hogy immár kimerítette, megvalósította a 10 évvel ezelőtt kormányunk által elfogadott fejlesztési terveit. Nem önelégültség és nem valamiféle „helyzetünkbe belenyug- vó” álláspont mondatja ezt velünk, hanem a tények.

Emellett tudatában vagyunk annak is, hogy eredményesebben is munkálkodhattunk volna. Ezt a szükségleteink is indokolták és a lehetőségeink is többre adtak volna módot. Hogy nem így történt, ezért önmagunknak tehetünk jogos szemrehányást. Nem a felhőkarcoló és a Tanácsház tér építésének elmaradásáról van szó — mert azok tervét szerencsére a józan ész és a közvélemény

nyomása még idejében levetette a napirendről —, de őszintén kell beszélnünk a megvalósított tervek egyikének-másikának kifogásolható minőségéről, a megvalósulás időbeni elhúzódásáról, a költségei: túllépéséről, amiért esetenként joggal háborogtunk és há- borgunk. Szót kell ejtenünk a szolgáltatások színvonal-növekedésének, kulturális életünk fejlődésének szubjektív okokból ' is fakadó megtorpanásáról, emberi kapcsolataink fonákságairól.

Ezt a tükröt tartja elénk naponként és ezt igyekszik „csiszolni tovább” immár 10 esztendeje a Déli Hírlap. Lehet egy-egy cikkét vitatni, különféle jelzőkkel, minősítésekkel illetni, tény azonban, hogy a lap törekvésében, egész tevékenységével, témaválasztásával, frisseségével és hangvételével a miskolci emberek érzéseit, kívánságait, törekvéseit fejezi ki, a párt politikáját városunk ban eredményesen szolgálja.

Formálta a lap a város életét, s közben a város is formálta a lapot, illetve annak munkatársait.

Az elmúlt 10 évben egyre több lett a köz- érdeklődésre számot tartó írások száma, egészségesebb arányban jelentek meg a „szenzációt” tálaló cikkek. E folyamat jegyében születtek az olyan — a Déli Hírlap és az olvasók közös gondolkodását kezdeményező, serkentő, megújító — rovatok, mint pl. a „Várospolitikai fórum”, a „Színe és fonákja”, a kedvelt „DH itt-ott”, vagy az épülő kombinált acélműről szóló sokoldalú összeállítás, s a jóleső érzéssel olvasott „Hírünk az országban”. A folyvást terebélyesedő „levelezési rovat” azt bizonyítja, és ezt a sikeres olvasói ankétok is igazolják, hogy a Déli Hírlap és a lakosság kapcsolata mind elevenebbé válik.

A Déli Hírlap munkatársai jól tudják: a lap akkor teljesíti feladatát, ha az országos, vagy nemzetközi eseményeket a helyi olvasó szemszögéből is elemzi úgy, hogy világossá váljanak az összefüggések, a helyi történések és a nagyvilágban zajló folyamatok között.

A lap olvasottsága, az előfizetők számának növekedése azt mutatja, hogy az ország egyetlen déli lapjának minden más kommunikációs eszköznél nagyobb lehetősége van a miskolci közösség továbbíormálására, aktivizálására. Tapasztalataink azonban azt is mutatják, hogy ezt a lehetőséget csak akkor használja ki helyesen a lap, ha írásai középpontjába mindig a dolgozó embert, a szocialista emberideált, a valóságos életünket állítja.

Mai helyzetünk közismerten bonyolultabb a 10 évvel ezelőttinél. Az ország gazdasági helyzete várhatóan a város további anyagi fejlődésében is ütem-mérséklődést kíván. Ez a körülmény viszont minden eddiginél jobban megköveteli, hogy eszközeinket, lehetőségeinket mind a termelő- és alkotómunkában, mind a lakossági ellátás terén gondosabban, takarékosabban, hatékonyabban használjuk fel. Ez korszerűbb gondolkozást, nagyobb előrelátást, bölcsebb döntéseket és fegyelmezettebb, szakszerűbb végrehajtást igényel a kétkezi dolgozóktól éppen úgy,

mint a szellemi élet munkásaitól, beosztottaktól és vezetőktől. Megteremteni elért élet- színvonalunk biztonságos anyagi alapjait, majd a továbbhaladás szükséges eszközeit és ezeket a jelenleginél célszerűbben felhasználni életünk boldogabbá, teljesebbé tétele érdekében, ez az elkövetkezendő évek nagy, nemzeti feladata, amelyből Miskolc- nak megkülönböztetett szerep jut.

A Déli Hírlapnak ahhoz, hogy feladatának továbbra is megfeleljen, ehhez a programhoz kell segítséget nyújtania.

Ismerjük meg jobban, sokoldalúbban azokat a dolgozókat, akik fáradságot nem kímélve, ha kell, áldozatot is vállalva, becsülettel, eredményesen végzik munkájukat. Tegye közzé a lap munkánk tanulságos tapasztalatait. Népszerűsítse a városért, a közösségért feladatot vállalók seregét. Szólaltassa meg mind nagyobb számban a Miskolc múltjában búvárkodókat, jelenét alakítókat, jövőjét megálmodókat. Vállalkozzék továbbra is bátran a hibák feltárására, az értő. elemző kritikára. Hassa át a bírálatokat a marxista osztályszemlélet és értékrend, de a kritika legyen elvtársias. segítőkész és humánus. Ne csak kifogásoljon, mutasson utat, adjon tanácsot is.

A döntések szélesebb körű megalapozásában nagy segítséget adhatnak a vitafórumok. Szólaljanak meg ezekben a nyílt vitákban mind nagyobb számban a munkáskollektívák, kapjanak fórumot az érintett terület szakemberei.

Egy mondattal kifejezve: továbbra is felelősségteljes, a vá os iránt őszinte tisztelettől és kötelességérzettől áthatott újságírói munkát várunk és kérünk a szerkesztőség dolgozóitól. Mindehhez ma már rendelkezik a szerkesztőség a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel. A mostani évfordulón, amikor a szerkesztőség kollektiv munkáját megköszönjük, külön is elismeréssel emlékezünk azokról, akik a lap alapításától az olvasók jc ismerősei, mint: Békés Dezső, Bohus János. Csala László, Horváth Kálmán, Molnár Sándorné, Nyikes Imre. Radványi Éva és Ágotha Tibor.

A szerkesztőség további munkájához muníciót ad pártunk politikája. „Miskolc hosszútávú fejlesztési programja”, mely a közeljövőben kerül a városi testületek elé, a Déli Hírlapról készülő városi párt-vb-érté- kelés és nem utolsósorban a közelgő városi pártértekezlet.

Ma 10 éve, 1969. szeptember 1-én vehette kezébe a város olvasóközönsége az új helyi napilapot. Születésnapján az MSZMP Miskolc városi Bizottsága és az olvasótábor nevében köszöntőm a Déli Hírlap munkatársait, s mindazokat, akik azért dolgoznak, hogy naponként megjelenjen az a városi orgánum, mely az egész magyar sajtóban ismertté lett és rangot vívott ki magának. Kívánom, hogy tevékenységükkel továbbra is sikeresen járuljanak hozzá szeretett városunk, Miskolc és környéke fejlődéséhez. Kötelezzen ez a tizedik születésnap, az eddig végzett becsületes munka szerkesztőket, közreműködőket, olvasókat, mindnyájunkat egyaránt az elkövetkezendő évek feladatainak felelősségteljes közös megoldására.