Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-18 / 194. szám

Emberként keil kigondolni Hátország, számokhoz Mostanában gyakran leír­juk, hogy egyik vagy másik üzemünk kollektívája a párt XII. kongresszusa és hazánk leiszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozó munkaverseny kereté­ben vállalja ... A vállalatnevek után kö­vetkeznek a fentebb három ponttal jelzett vállalások, de kevesebb szó esik ezek hát­országáról. Az olvasó akár el is tévedhet a számokban, és azt. hiheti, hogy a mérhe­tetlen gazdagság birodalmá­ban jár, hiszen repkednek a százalékok és a megtakarít­ható milliók. — Könnyű-e vállalni? — kérdeztem a Cementipari Gépjavító Vállalat két bri­gádvezetőjétől. Nem mond­ták, nevették inkább a ne­met, mert csak kívülálló kérdezhet ilyet. Az üzem — a többi között — a veszte­ségidők csökkentését, a tel­jesítmény további egyszáza­lékos növelését ajánlotta fel. Ehhez határidő előtt egy hónappal feldolgozták a mű­szakiak a jövő évi tervet, emellett segítik a bélapát­falvi beruházást. Mennyi ré­sze van ebben két brigád­nak, alig két tucatnyi laka­tosnak ? • • Kazai István, a Május 1. szocialista brigád vezetője: — Azt kérdezi, hogyan szü­letik egy vállalás? Hát úgv, hogy elfogadjuk. A gyűlés óta, majd’ egy hete már be­szélgettünk. hogy mi, tizen.- hárrnan mit és hogyan csi­nálhatnánk jobban? Nekem könnyű dolgom van, a bri­gádban sok a régi ember, akik „érezzük” is ezt az üze­met. Négyszeres aranykoszo­rús, vállalati kiváló brigád ez. és azt hiszem, túl is lá­tunk egy kicsit a műhely fa­lán, Van egy nagy munkánk: egy MAKRUM lörőberende- zéshez javítunk alkatrészt. Kitart az idén. Nos, ennek az elkészítését hoztuk előbb­re másfél héttel. Ek így nem sok. de adott esetben egy­millió forintot is jelenthet, hiszen a gép a régi alkat­résszel már alig. megy, s akármelyik percben leáll. Persze van más vállalásunk* is, de ez a legkeményebb ... — Ezt ki kellett találni? —i Nem egészen. Ezt „át kellett beszélni” nekünk többször is, a művezetőktől a gyárvezetőkig mindenki­vel ... Rajz János, a Rajk László ifjúsági brigád vezetője: — Mi két elevátorlánc- szakaszt készítünk el két héttel korábban. Ez a legna­gyobb munkánk, ezért ebben is gondolkodunk. Az, ■ hogy jövőre korábban lesz mű­szaki terv, itt a műhelyben is jobb lesz. Messzebbre lá­tunk. — A vállalás nagyság­rendje? — Értse meg: ez nem nagyságrend dolga. A látszó­lagos dolgoknak nincs értel­me. Ez a láncszakasz az iparnak fontos. A brigádunk különben januárban alakult* de idén az első fél évben már a legjobbak voltunk, igaz, sok törzsökös régi em­berrel. Nekünk próba ez a vállalás... — Mi kell a teljesítéshez? Miskolci Ferenc művezető: — Nagyon pontosan meg­beszéljük ezt is. Üzemben, feladatokban kell gondolkod­ni. Vannak nullára kopott gépek, kicsi a forgácsolóka­pacitásunk. viszont az ered­mény kulcsa, hogy a legfon­tosabb, valóban a legfonto­sabb legyen akkor is. ami­kor anvagot és eszközt adunk. Mondhatnám úgv is, hogy az ipar számára leg­fontosabb feladatok, az ezzel kapcsolatos vállalások vala­r Uj óvoda Leninvárosban A gyermekév tiszteletére a Tiszai Vegyikombinát, a Ti­szai Kőolajipari Vállalat és a Tiszai Erőmű Vállalat anyagi hozzájárulásával, szo­cialista együttműködés kere­tében készült el Leninváros­ban a 6-os számú napközi otthonos óvoda. Az új létesít­ményt ma délelőtt adták át. ♦ Veszprémben második alkalommal rendezték meg az or­szágos népművészeti vásárt. Az ország különböző helyeiről negyvenöt fazekas és harminc kékfestő, fafaragó, szijjártó, rézműves és népiszövő kínálta portékáját. A kerámiaüzemek és a népművészeti szövetkezetek is felvonultatták termékei­ket. A vásárra mintegy ötvenezer hazai és külföldi turista látogatott el. • (Vida András felvétele) miféle soronkívüliséget je­lentenek. Akkor dolgozunk jól, ha a brigádok munka- szei veréséhez a maximális segítséget adjuk. Kazai István: — Egy ilyen vállalás mö­gött mindig emberek van­nak. az van. hogy tudjuk egymásról, ki mit szeret, mihez étt a legjobban. Ép­pen a rossz gépek, szűk hely miatt lelemény is kell. A le­lemény viszont kedv dolga is. A munkát lehet úgy szer­vezni, hogy minden felesle­ges mozdulatot megtakarít­sunk, de úgy jó szervezni, hogy minden kedv-elrontó bosszúságot is elkerüljünk ... Rajz János: — Nekünk ez erőpróba volt. Talán az is kiderül, hogy az összeszokásban is vannak még tartalékaink. Én nem azt mondom, hogy vállalni valamit könnyű, de vállalni jó. mert nagyon ösz- s etartja ez az embereket. • • Vallom: egyik brigádveze- t-" sem feledékenységbőí nem beszélt arról, hogy a na­gyobb teljesítmény több munka. Annyit mondtak el. hogy nagyobb emberi tar­tás. A munkára rákérdeztem. Azt mondták, hogy a mun­ka lényegében nem több, csak okosabb és jobb. Tudom: önmagában egyik vállalás sem érné meg, mert ehhez az egész üzem háttere kell. Az üzem vállalása, az ezernyi apró jobb. amelyhez a maga módján ad ez a két brigád. BARTHA GÁBOR # A kiállítás magas rangú vendégei a műjégpályán felállított színpadon tekintettek meg a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat divatbemutatóját. Jó úton járnak — mondotta a miniszter Megalakult a reklámszövetség megyei szervezete (Folytatás az 1. oldalról.) Egyetlen negatív meg­jegyzésem nem a vásár szervezőit, hanem a külkeres. kedelem és a belkereskede­lem szakembereit érinti: ré­szükről lényegesen nagyobb érdeklődést vártam. erre biztatnék, ugyanis a Magyar Kereskedelmi Kamarán kívül egyetlen exportőrt, kereske. Jó ízek magazinja Szeretek jókat enni, s szeretem a szép újságokat. Éppen ezért vettem meg 29 forintért a Magyar konyha című gaszt­ronómiai magazin III. évfolyamának 3. számát. Kedvemre való ízekről olvashattam, s kedvemre való szí­nes képek és színes cikkek között válogathattam. Tudom, hogy élni és étkezni egyre drágább, de abban is bizonyos vagyok, hogy egy fölséges ebédnél, egy parádés vacsoránál nincsen jobb. Krúdy írta jó ötven évvel ezelőtt: .......ha tör­pe-erdő mellett vitt el az útja, nyomban a fácánokra gon­dolt, amelyek szeretnek az alacsony, terebélyes fákon ta­nyázni, és gesztenyével szokták őket megtölteni, hogy finom Ízhez jusson a pecsenyéjük: a kapor mezőkön, amelyeket már megjelölt jeges kezével a tél, a gyulákat látta futká- rozni, amelyeknek különösen a gerincük omlatag (gombóccal és megfelelő, savanyítás szósszal), ha kellő számú napig fa­gyott odakünn a szabadlevegőn. Ha Miskolc nevét látta a konduktorban, dehogyis a pislogó kocsonyára gondolt, mint ez a vicces emberek szokása, hanem arra a savanyú malac- becsináltra, amelynek apró csontjaiból, fogaiból mindig tar­togat egyet emlékben (és szerencse várás céljából) a pénzes- erszényében." Szép és jóízű szavak ezek. Kedvcsinálók, étvágy teremtük. Krúdy a jó étkek szépszavú krónikása volt. adná az ég, hogy hajlamait, alázatos szeretetét örökölték volna az étter­mek főszakácsai is. Mert most, hol van ugyan az a híres ma­gyar konyha? Étteremben általában nem kap jó levest a vendég. Most nemcsak az üzemi konyhák hideg'tevéire gon­dolok, hanem a jobb, vagy jobbnak vélt intézményeic stem olcsó füztjeire is. Föl sem tételezem, hogy az alapanyag hi­ányzik. Az ellenőrzés szigorú; a szakács belefüz mindent, amit a norma előír, de kihagyja belőle a szivét... Mint minden munkát, ezt is csak szívvel, tökéletesen le­het és szabad végezni. A jó szakácsnak hajdan arannyal fizettek az_uralkodók, s egy jó háziasszonynak aligha kellett félnie attól, hogy csődbe megy a házassága. Azért is örülök a 29 forintért árusított gasztronómiai ma­gazinnak, mert mostanában nem tapasztalt íz-világba ka­lauzol el. azzal a be nem vallott szándékkal, hogy visszasze­rezze hír ét-név ét a magyar konyhának. Mert a. napi vendég­látói gyakorlat nem kínál új recepteket. Sót, uniformizál; megreked a rántott húsnál, a paprikás csirkénél. A háziasz- szonynak kevés az ideje, s talán kedve, ötlete sincs. Nem igaz az, hogy csak sok pénzből lehet jó konyhát vinni. Példa erre a már emlegetett ínyenc-újdonság: padlizsánból, uborkából, túróból is lehet fejedelmi étket tálalni, csak ér­teni kell a fogásokat. Es meg kell próbálni! B. I. delmj vállalat képviselőjét sem láttam! Pedig nagyon sok olyan terméket vonultat­nak fel a kiállítók, amelyek gondjaink enyhítésében sze­repet játszhatnak, amelyekre oda kell figyelni! Nem mi­nősítésnek szánom, mindössze aktualitása miatt emelem ki: a ruházati ipar számos pél- uát vonultat fel a bérmunka és a saját alapanyagú feldol­gozásra. Külön is kiemelném a December 4. Drótművek Korai-kábelét, amely rendkí­vül korszerű, s energiameg­takarítást is eredményező tér. mék, amely minden bizony­nyal a hazai piac mellett külföldön is keresett lesz. Nagyon tetszett a vegyipar, a bútoripar és a Miskolci Üveggyár kiállítása. Minősé­gi szempontból élre kívánkoz­nak a Miskolci Szűcsipari Szövetkezet, az Avas Bútor­gyár és a Szerencsi Bútor­ipari Szövetkezet termékei. Nagyon értékes anyagot ho­zott a tejipar, a húsipar, a söripar; ezek ízre, zamatra kiváló minősítést érdemelnek. Érdekes és hasznos kezdemé­nyezéssel találkoztunk, ami­kor az ipari kerámiák gyár­tásáról tájékozódtunk, hiszen komoly importot takarítha­tunk meg ezáltal. Külön ki­emelném a szövetkezetek ki­segítő- és ipari tevékenysé­gét, sok hasznos példát mutat erre a kiállítás. Számomra rendkívül jóleső érzés, hogy egy nagyvállalat, mint a Bor. sodi Vegyikombinát, nem zár­kózik be falai közé, hanem azon gondolkodva, hogyan tudna nagyobb előnyt szerez­ni magának, s egész népgaz­daságunknak, kilép szűk kö­réből. A BVK az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodájával, a DÉLKER-rel, a Kecskemét Szikrai Állami Gazdasággal társulást alapí­tott gyümölcslevek, dzsúzok kiszerelésére. Közös tőkét hoztak létre, s a haszonból a tőkebefektetés arányában osz­toznak. szikraiak rövid idő alatt felépítettek egy üzemet, ide — mert ez a gazdaságo­sabb — a BVK pvc-port szállít, ebből készülnek a mű­anyag palackok, amelyekbe a technológiai sor végén már az üdítő kerül. A korábbi görög importot helyettesítve ma már ott tartanak, hogy az állam a BVK jóvoltából pvc-vel, illetve hasonló cso­magolású alma- és egyéb ha­zai alapanyagú gyümölcsle­vekkel fizethet a görögöknek a citrusalapú üdítőkért. — Végezetül: a vásár nem. fellengzős, azt mutatja, ami­re vállalkozott, Észak-Ma- gyarország iparának fejlődé­sét. Nagyon jól áttekinthető, rendkívül kellemes környe­zetet nyújt a városi sport- csarnok e jelentős rendez­vénynek. Örömömre szolgál, hogy ez alkalommal találkoz­hattam Borsod, Heves és Nógrád megyék vezetőivel, mert ez nem udvariasság, hanem azt mutatja: tájéko­zódnak egymás munkájáról, jó az együttműködés a szom­szédos megyék között ÉS'zák- Magyarországon. Jó benyo­mást tettek rám a kiállításon jelenlevő vállalatvezetők, akik igen tájékozottak, s ma már eljutottunk oda. hogy nemcsak a termelési adato­kat, annak feltételeit „fúj­ják”, de a. ^ázdasági feltéte­lekről, a szocialista és tőkés importról sem feledkeznek meg. Van újabb elképzelésük a technológiai váltásokra, az újra, a választék további bő­vítésére törekszenek. Azt szeretném, ha ez a vásár is megerősítené az ilyen alkotó kedvű vezetőket, kollektívá­kat abban: jó úton járnak: A vásár nyitónapján tartot­ta alakuló ülését a sportcsar­nokban a Magyar Reklám- szövetség Borsod megyei Szervezete. A megjelenteket Lelik János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője köszöntötte, majd dr. Sándor Imre kandidátus, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem docense, a Magyar Reklámszövetség alelnöke A reklám helye és szerepe nép­gazdaságunkban, a szövetség célja és feladatai címmel tartott előadást. Ezt követő­en választották meg a me­gyei szervezet tisztségviselő­it. Elnökké Mátyás Lajost, a Miskolci Élelmiszerkiskeres- kedelmi Vállalat igazgatóját, titkárrá dr. Tornyos Saroltát, a Borsodi Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat marke­ting osztályvezetőjét válasz­tották. TÓTH ZOLTÁN AU G U US 17-ÉN MEGNYÍLT! Vili. miskolci ipari kiállítás és vásár A MISKOLCI SPORTCSARNOKBAN NYITVA: AUGUSZTUS 18-26-IG 10-20 ÓRÁIG 7l íz muu i

Next

/
Thumbnails
Contents