Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-16 / 192. szám

a miskolciaké a szó Olajveszély Tapolcán A napokban olajszennyeződés áldozata lettem. Természe­tesen nem valami újabb olajszállító tankhajó katasztrófájáról van szó, és a színhely sem a tengerpart vagy valami sziget volt, hanem városunk gyöngyszeme, Tapolca. Most bárki méltán felteheti a kérdést, hogy mi köze lehet Tapolcának az olajszennyeződéshez? Csupán annyi köze van híres üdülő­helyünknek az olajhoz, illetve annak bizonyos fajtájához, hogy túl sok van belőle. Ezt bizonyítja az, hogy még az em­ber ruhájára is jut belőle bőségesen. Nem szükséges hogy az OPEC erre felfigyeljen, mert a tapolcai olajbőség — sajnos — egyáltalán nem befolyásolja az energiahordozó olaj válságának alakulását. Tapolcán ugyanis nem ilyen olaj van bőviben, hanem a biológiai ener­giához szükséges étkezési olaj, olyannyira, hogy az étkezési szükségleteken túlmenően még a padok ülődeszkájára, és ezáltal a pádon ülők ruhájára is jut belőle. Én is igy lettem az olajszennyeződés áldozata. Gyanútla­nul leültem az egyik padra. Még szerencse, hogy sötét nad­rág volt rajiam, így az olajpecsct nem volt túlságosan fel­tűnő, csupán úgy hatott, mintha a szövet a sok üléstől túl­ságosan kifényesedett volna. Gondolom azonban. hogy a nyáron viselt — többnyire világosabb színű — nadrágokon, szoknyákon kellemetlenebb foltokat hagy a padok ülőkéjén szétkent olaj. Na de hogyan kerül a padokra olajszennyeződés? Aki Ta­polcán járatos, könnyen megértheti. Az eset velem az ár­nyas fák alatti sétány egyik padján történt, amelyik a ta­polcai park strand melletti, úgynevezett szolgáltató pavilon­sora előtt van. Ezen a pavilonsoron található az ajándékbolt, a „Tiszavirág" halásztanya, üdítőital- és sörelárusító-hely, a lángossütó, kolbászstitö és borkóstoló, utána pedig a strand- vendéglő. A frissen sült lángosok ínycsiklandó illata bizony sok sé­tálgató! csalogat, és legtöbbször hosszú sorokban állnak a lángosra áhítozók a lángossütő ablaka előtt. Amíg a sorbán- álló áldozat a lángosra várakozik, a család többi tagja vala­melyik árnyas fa alatti pádon hüsöl. A lángossütő — előírás szerint — vékony fehér papírba csomagolva adja ki a lán- gost a vásárlónak. Az elfogyasztását is megkönnyíti a lán- gossülö-pavilon előtt levő állóasztal. Ha a lángosozók csak ezt vennék igénybe minden esetben, vagy mindenki a kezé­ben tartott lángost majszolná, nem is lenne semmi baj. De a legtöbb vásárló megsózza a lángosokat, aztán viszi a fák árnyékában húsölő családtagokhoz. Mivel a frissen sült Ián gos meleg és süti a kezét, igyekszik mielőbb letenni vala­hova, erre pedig mi sem alkalmasabb, mint a pad ülésdesz­kája. Az olaj — természeténél fogva — azonnal átüt a vé­kony papíron és — különösen, ha öt-hat lángosról v^n szó — egész kis tócsát képez a pádon. Természetesen vannak lel­kiismeretesebbek is. akik újságpapírt tesznek a padra, mi­előtt a lángosokat rápakolnák. Ilyen azonban kevés akad. Az sem használ, ha valaki az olajfoltot igyekszik eltüntetni az amúgy is olajos vékony papírral. Az ilyen csak jobban szétmázolja a pádon a szennyező olajat. Én az egész esetből három tanulságot vontam le: 1. A fe­lesleges olaj is okozhat „olajválságot”. 2. Nézzük meg job­ban. hova ülünk le. 3. Törődjünk többet embertársainkkal. Talán az utóbbit lenne a leghasznosabb megszívlelnünk, Horváth Dezső Miskolc, Felszabadítók útja 21. sz. LESZ-E AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPÉN TŰZIJÁTÉK AZ AVASON? Az alkotmány ünnepi tűzi­játék évről évre nagy kö­zönséget vonz a fővárosba, ahol százezrek gyönyörköd­nek a Duna-parton a Gellért­hegyi parádéban. Debrecenben a hagyomá­nyos alkotmány ünnepi vi­rágkarnevált is az elmarad­hatatlan tűzijáték zárja. Miskolc — hasonlóan a fővároshoz —. az Avas révén kitűnő lehetőségekkel ren­delkezik. Valamikor — ré- ges-régen — volt is tűzijáték az Avas-tetőről, s abban nemcsak a miskolciak, hanem a környező falvak lakosai is gyönyörködhettek. Ez azon­ban, mint mondottam: réges- regen volt. Szeretném megérdeklődni az .illetékesektől e fórumon keresztül,’ lesz-e idén az al­kotmány ünnepén tűzijáték az Avason? Ha nem,, akkor szednék választ kapni ar­ra. hogy a városvezetés mi­ért nem iktatja programba? Hiszen nagy közönséget von- zana, nagy érdeklődésre tart­hatna szamot messze környé­ken, s nem csekély mérték­ben növelné az ünnepi ren­dezvény színvonalát — írta levelében Koronái Béla mis­kolci olvasónk. A válasz egyértelmű, amit Szuchy Róberttól, a Hazafias Népfront városi titkárától mint az ünnepséget előkészí­tő operatív bizottság tagjá­tól kaptunk: idén sem lesz Miskolcon tűzijáték. (Nyil­ván nem véletlen, hogy en­nek a gondolata az operatív bizottság ülésén fel sem ve­tődött. A legszerényebb tűzi­játék előkészítése, a hozzá szükséges eszközök és anya­gok is tetemes összegeket emésztenek fel. A jelenlegi gazdasági helyzetben a vá­rosnak nem telik erre. S bármennyire impozáns szín­foltja lehetne alkotmánynapi ünnepségünknek, nyilván megérti városunk lakossága: a takarékosság időszakában félre kell tenni minden túlzó igényünket.) Mi lesz télen? Még mondják, hogy nincs nálunk állampolgári fegye­lem, fizetési készség! Hiszen, ha szükséges, sorba is ál­lunk, csakhogy fizethessünk. Aki nem hiszi, tekintse meg a délelőtti órákban az ÉMÁSZ Hunyadi u. 2. sz. alatti áramdíjbefizető he­lyet. (Tanúság rá a mellé­kelt fotó is!) Ide azok zarán­dokolnak — s töltik idejü­ket —, akik vagy nem tud­ják kiszámítani, hogy mikor érkezik lakásukra a díjbe­szedő. vagy képtelenek ott­hon tartózkodni kéthavonta egyszer azért, hogy fogad­hassák. A látogatáskor ter­mészetesen megkapják az értesítést, a szíves invitálás­sal: ekkor és ekkor keressék fel a díjbefizető helyet. Az aprócska ügyfélszolgálati iro­da 10.30 órakor rtyit, addig­ra többnyire már hosszú sor áll a fizetnivágyókból. S ha végre megnyílik az ajtó, ak­kor is igencsak lassan fogy-, nak el az utcáról az embe­rek. noha bent szorgos, rend­kívül igyekvő hölgy fogadja az ügyfeleket. Csakhogy az irodába négynél több ügyfel egvszerre nem fér be. Ezért a többiek kénytelenek az ut­cán sorukra várni. Nyáron meg csak hagyján (bár tud­ja a csuda, a tűző napsütés­ben sem valami kellemes ez), de mi lesz télen? Vajon a íarkasorditó hidegben is ez a sors vár ránk? Ügy vé­lem, hogy addig is, míg jobb megoldást nem talál az ÉMÁSZ, a „csúcsforgalom" idejére legalább két ügyinté­zőt kellene beállítani. Eset­leg növelhetnék e szükség­iroda „ügyfélterét” is azzal, hogy kirakják belőle a he­lyet foglaló fotelokat. Meg­győződésem. hogy úgysem ül le senki a fizetésre várók közül. Sz. Gy. Miskolc Dicstelen panoráma Sz&rkeszfw T»:üzeti&tek I Takács Józsefné. Miskolc, Kun Béla m 2, sz. Kis türelmet kérünk, panaszát a MIK központjában kivizsgál­ják. Simon Ernöné, Miskolc, Chlep- kó E. u. 31. sz.: Kapcsolatot teremtünk a Gyó­gyászati Segédeszközök Gyárá­val. Panaszát a válaszukkal együtt közöljük. Partizán Károly, Miskolc: Javaslatával foglalkozunk, meg­próbálunk segíteni. Meissner Alfrédné, Miskolc, Ku­ruc u. 75. sz.: Levelét a KISOSZ-hoz továb­bítjuk. Koppány Teréz, Miskolc, Kö­zépszer u. 88. sz.: Nem értünk egyet. Alkalomad­tán kifejtjük véleményünket részletesebben is. Bedö Istvánné, Miskolc, Sze­Minden város féltve őrzi műemlékeit, s igyekszik kö­röttük megfelelő környezetet biztosítani. Miskolc sajnos, ebben is különbözik más városoktól. Köztudott, hogy igen kevés műemléképülettel büszkél­kedhetünk. A kevesek között is egyik legértékesebb és leg­ismertebb a 900 éves avasi templom, mellette a harang­toronnyal. Mondhatnánk azt: ez a műemlékattrakció a vá­ros igazi emblémáját képvi­seli. Fényképezik, filmezik is a városba érkező turisták. Nekünk, városunkat szere­tő miskolciaknak mégis szé­gyenkeznünk kell. Szégyen­keznünk azért, mert a fel- szabadulásunk óta eltelt 35 esztendő alatt sem voltunk képesek megfelelő környeze­tet teremteni e szép müem- 1 ékkettősnek. A harangtorony alatt — az uszoda mellett — sártócsák fogadják az érkező turista­buszokat, s ahogy kiszáll az idegen az autóbuszból, ütött- kopott viskókat, vigasztalan külsejű kunyhókat talál a harangtorony alatt. A közelmúltban részt vet­tem egy olyan előadáson, ahol városunk főépítésze diavetí- téses előadás keretében mu­tatta be — elrettentő példa­ként — azokat az ízléstelen víkendházakat, amelyek csú­fítják a Lyukóvölgyet, vagy Tapolcát. Szívesebben vettem volna, ha ehelyett diaképe­ken mutatja be városunk dicstelen, a fent említett avasi harangtorony alatti, le­bontásra régen megérett ház­sorát. Jó volna, ha végre e pati­nás műemlékkettős rangjához méltó környezetben fogad­hatná az idegeneket... Kovács Pál Miskolc Ezt mondja a jogszabálv jg Egyes nyugdíjas dolgozók foglalkoztatása az egészségügyben A MISKOLCIAKÉ A SZŐ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajesy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 rhenyi út 55. sz.: Rövidesen megkeressük. Molnár Györgyné, Miskolc, Kossuth u. 12. sz.: A gazdátlan - táska jelenleg is a postahivatalban van. Üres, csu­pán egy plakát van benne, ezert nem tudják kinek visszajuttatni. Egyébként azokat a talált tár­gyakat. amelyekért gazdáik nem jelentkeznek, összegyűjtik, s ha­vonként leiküldik Budapestre. A közelmúltban az Egész­ségügyi Minisztérium közle­ményt adott ki, amelyben azt közli, hogy az egészségügyi területen levő munkaerőgon­dok enyhítése érdekében a SZOT TBFÖIS engedélyezte egyes munkakörökben a nyugdíjas egészségügyi dol­gozók korlátozás nélküli fog­lalkoztatását. Melyek azok a munkakörök, amelyekben a nyugdíjas egészségügyi dol­gozó a nyugdíj korlátozása nélkül teljes munkaidőben foglalkoztatható ? A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságának en­gedélye alapján teljes mun­kaidőben foglalkoztathatók: — a folyamatosan működő egészségügyi és szociális in­tézményeknél az ápolói, az ápolónői, a gyermekápolónői (szülésznő, műtős, altató), a csecsemő- és gyermekgondo­zónői, a műtősegédi, a be­teghordozói, a konyhai es mosodai fizikai dolgozó; — a bölcsődékben a cse­cse mő- és gyermekgondozó­itól; — a körzeti ápolónői; — a körzeti (területi) vé­dőnői ; — a területi házi szociális gondozónői; — a rendelőintézeti asz­szisztensi, valamint — a gyógyszertári hálózat­ban gyógyszertári assziszten­si munkakörökben foglal­koztatottak. Ez azt jelenti, hogy a fel­sorolt munkakörökben 1979. január 1-től 1979. december 31-ig végzett tevékenység mentes a foglalkoztatási kor­látozás alól, ezért a „Nyug­díjas nyilvántartó” lapra az engedély számát fel kell je­gyezni. Nem vonatkozik az enge­dély a korengedményes nyug­ellátásban részesülő és a nyugdíjkorhatárt még be nem töltött szentélyekre, va­lamint azokra, akik 1979 január 1. napját követően mentek .nyugdíjba. Dr. Sass Tibor „Eltérített” tábla # A tapolcai strandon nem éppen a megfelelő helyre került (valószínűleg pajkos gyerekek jóvoltából) ez a jelzőtábla. Nem hisszük, hogy az illetékesek tették volna oda — a jó vicc kedvéért! — írja P. L. olvasónk. „Aranykulcsocska”, avagy mi a megoldás? A dolog ügy kezdődött, hogy a Semmelweis kórház orvosszállója felépült. Ügy folytatódott, hogy a szállót a kórháztól egy kerítéssel el­választották. A kerítés épü­let felé eső részén hagytak egy kaput, ami kulccsal zá­ródott. Ezt a kulcsot minden szállólakó megkapta. Telt- múlt az idő. A kapu leg­többször nyitva volt, így ott bárki bemehetett a kórház területére. Az igazgatóság úgy döntött, hogy megszün­teti a hátsó bejárót. Behe­gesztették hát a kaput, a kulcsot meghagyták a la­kóknál. Aki be akart jutni otthonába — vagyunk vagy ötvenen — nagy kerülőre kényszerült a Semmelweis utcától a Csabai kapuig. A dolog ilyetén fejlemé­nye egyikünknek sem tet­szett, ezért levélben fordul­tunk az igazgatósághoz: nyis­sak meg újból az átjárót, hogy fél kilométer helyett száz méter út után munka­helyünkön lehessünk. Nem késett a válasz: hivatalosan értesítettek bennünket, hogy mi, lakok vagyunk hibásak, mert nem zártuk be a ka­put. (Ebben persze sok igaz­ság van!) Nem nyitják meg, hogy illetéktelenek ne tud­janak bejutni. Kitaláltunk egy „művész­bejárót” az ápolónöszálló Semmelweis utca felőli ré­szén, ahol a kerítés résén egy ember átbújhatott. Hasz­náltuk vagy két hónapig, mígnem az igazgatóság ezt is felfedezte. A hegesztés nem késett. Napjainkban a következő a helyzet: a légtornász haj­lammal megáldottak kerítést másznak. Az illetéktelenek viszont éppúgy csúszkálnak a kórház területén, mint ed­dig. (Ha nem többen!) Meg­értjük, hogy hibásak vol­tunk, de valahol máshol is hiba lehet, ha az ajtó és a kerítés lezárása az illetékte­len látogatóktól nem óvta meg a kórházat. Kérdezzük: eldobhatjuk-e a kapott kulcsot vagy vár­hatunk valami más megol­dást is? (Aláírás helyeit le­tétbe helyezzük az „arany- kulcsocskál”.) Többen!

Next

/
Thumbnails
Contents