Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1979-08-13 / 189. szám
Külöuvonattal a Tiszairól *í Elutaztak az építőtáborba A hangosbeszélő tegnap 7 órától többször is bemondta a Tiszai pályaudvaron: „Különvonat indul Budapest Keleti pályaudvarra a harmadik vágányról.’’ ♦ ♦ — Es onnan merre tovább? — Békésre. — Boglárlellére. Ami után kiderült, hogy Békés tulajdonképpen Békéscsaba, az ottani konzervgyár várja a fiatalokat, Bogláríel- lén pedig az Állami Gazdaság számít munkájukra. Brigádonként, iskolánként várakoztak poggyászaikkal az előcsarnbkban és a pályaudvar előtt, szemükben a következő két hét izgalmával. — Tudjátok, mi lesz a dolgotok? — léptem oda egy hangosan beszélő, nevetgélő, menetrendet \ tanulmányozó csoporthoz. Kazincbarcikáról jöttek, a Ságváriból. — Majd megmondják — így az egyik. — Biztosan valami gyümölcsöt szedünk — tette hozzá a másik. — Csak jó időnk legyen! — zárta le a témát a harmadik. Ha együtt volt a csapat, lassan megindultak az aluljárón át a vonathoz. Gimnazisták mellé szegődtem — a Földesből jöttek. Mit csinálnak majd szabad idejükben? — Már itthon készültünk a a fórumra és a vetélkedőre. — Nem most» vagyunk először együtt — vette át a szót egy másik —. ez a harmadik nyarunk. Mindig találtunk valami értelmes programot. — Azért a Balaton az más lesz — mondták többen is —, ott még nem voltunk. A vonat mellett már többen álltak: szülők, eg.y-kél tanár, udvarlók, s nem késtek a jó tanácsok, a kérések és a kívánságok sem. — Aztán írjál, ahogy megérkeztél ! — Nehogy beússz a mélybe! — Szeretsz? Erre a kérdésre „kézzel fogható” válasz jött. A leány leugrott a lépcsőről, és rövid puszinek aligha nevezhetővel adta tudtul, igen. A fiú — úgy látszik — megnyugodott. 7 óra 46: a Borsod megyei, a miskolci fiatalokkal kigördült a különvonat.... ... kigördült. Bogy a vonaton utazók is tagjai legyenek az építőtáborok 1979. évi utolsó turnusának. Ma már több mint tízezren álltak munkába. hogy segítsék az ipart, a mezőgazdaságot. Elődjeik — mintegy ötvenezren — jó példát mutatlak. A terveket a legtöbb helyen teljesítették. Ezért nem marad el a jutalom Sem. A tervek szerint 3550-en üdülhetnek majd ingyen a Velencei-tó partján és Balatonszemesen. Es hogy közöltük hány lesz a. Borsod megyei, az két hét múlva kiderül. <d. tóth) # A barcikaiak többsége még első táborozó, ezért az első kocsit választották. És ugye, az sem véletlen, hogy őket kisérték ki az induláshoz legtöbben. Öle integetnek (felső kép). A két hét nem sok idő, de mégis búcsúzni kell. . . (alsó kép). (Kerényi László felvételei) Hajtás és hajtóanyag Nem akarom — hiába is akarnám—kisajátítani a Minisztertanács jogát, ezért nem .rendelhetem el, csupán tisztelettel kérhetem a sebesség- korlátozás kiterjesztését. Mielőtt részletesen ismertetném tervezetemet, egy kis epizód: a múlt hét péntekén, Lőrinc napján, zenekari próbára gyülekeztek a Noé bárkája című gyermekopera szereplői, a Molnár Bála Ifjúsági Házban. Aki ismeri Miskolc útjait, tudja, hogy az ifjúsági háznál levő villamosmegállók szigetei olyan keskenyek, hogy ha elzúdul mellettük egy csuklós busz, akkor szinte súrolja a megállóban várakozókat, sőt attól kell tartaniuk, hogy elsodorja őket a szele. Nos, az egyik járdaszigeten néhány kis muzsikus kapaszkodott kétségbeesetten a hangszerébe, várva, hogy elhaladjon — elszáguldjon! — előtte a hosszú kocsisor. Közben — túl a már említett forgószélen — zúdult nyakukba az áldás. Lőrinc napján ugyanis kiadós eső hullott, és ilyenkor a miskolci utak mindig iszaptengerré változnak. Mire odaértek a próbára, úgy néztek ki a pöttöm muzsikusok, mint akik lemaradtak a Noé bárkájáról. Nem hiszem, hogy a konvoj egyetlen hivatásos, avagy úrvezetője sem vette észre a sáros létől ázó, kiszolgáltatott gyereksereget. Mégsem lassított közülük egy sem. Pedig — megfigyelhettem, hogy — az egyik személyautó hátsó ülésén két kisgyerek is ült, azaz, apa volt az úrvezető. Ügy látszik, a szülői érzelmek nem mindig terjednek túl a műbőrüléses kis birodalom határain! De nemcsak ezt az egy — keserves — tapasztalatot szereztem az utóbbi hetekben arról, hogy a gépkocsivezetők, különösen a saját zsebükre autózók, furcsán értelmezik az üzemanyag-takáré- kosságot. Kétségkívül kevesebbet fogyaszt a jármű, h? nem stopolnak le a zebrák előtt, és nem lassítanak akkor sem, ha — mint az ifjúsági ház előtt — gyermekek és felnőttek sokaság;) kap a nyakába „spriccet”. Lehet, hogy-közben nem lépik túl a városban megenge. dett sebességet, lehet, hogy nem ütközik semmiféle K^tESZ-szabályba, aki több tucat ember ruháját hozza olyan állapotba, amit már a Patyolat is sokall. És mégis, azt bátorkodom javasolni, hogy csökkentsék a sebességet. a kritikus szakaszokon. Csökkentsék akkor is, ha így néhány literrel több lesz az évi benzinfogyasztásuk. A gyalogosok nevében szólok — mint megrögzött talpas —, de készséggel elismerem: a járművezetők élete sem könnyű Miskolcon. Az utak állapotáról már szóltam. Még nagyobb baj azonban, hogy egy köznapi észszel fel nem fogható útépítési koncepció következményeként, ma már annyi a kereszteződés a belvárosban, mint égen a csillag. Aki vállalja a négy keréken közlekedés anyagi konzekvenciáit, ate legalább szeretne haladni. Elhiszem, hogy belülről, a széjvédő mögül nézve, bosszantó látványt nyújt a gyalogos, amint — a haladás élő gátjaként — téblábol a zebrán. (Időnként a zebrák között is, de ez más kérdés.) Nagy nehezen átvergődve két- három, ritmuszavarral küszködő jelzőlámpa-rendszeren (ez a „hullám” minden, csak nem „zöld”), a gépkocsivezető beletapos a gázpedálba, noha éppen egy zebra következik. Mi gyalogosok félre- ugrunk, ha tudunk, ám ezek a szöcske-szökkenések nem kevés energiát emésztenek. Az energia pótlása pedig — az „üzemanyag”-árak rendezése miatt — nekfink is többe kerül valamicskével, mint korábban. No, persze nem akarom én eltúlozni a dolgot, az a ka- . -kaó. amit reggelente feltan- j kotok, olcsóbb, mint az. amit : egy 1500-as fogyaszt. De azt 1 el kell ismerniük kedves pi- j lóták, hogy napjainkban ne- i künk, gyalogosoknak is, gaz- | daságosan kell felhasznál- | nunk az üzemanyagot, külö- . nősen, ha extra szuper, azaz í sertéskaraj, vagy téliszalámi | mozgat bennünket. Karosszé- ' riánk is roppant sérülékeny, ’ és a koccanásokat nem úsz- szuk meg kis dukkózással. Jobban össze kell tehát * hangolnunk mozgásunkat, sebességünket, tisztelt gépkocsitulajdonosok, akár esik, akár i Véradónapok A Lenin Kohászati Művek III. számú hivatalházában augusztus ló-én, 16-án és 17-én véradóriapokat tartanak. Ezeken a napokon reggel 7 órától 15 óráig várják az önkéntes véradókat. Rendes ember, csak... „A jelölt személyével voltaképpen mindenki egyetért, ké» pességeit elismerik, hibájául egyedül azt róják tel, hogy nent tud káromkodni'-. Szó szerint ezeket a szavakat hallottam a minap egy tanácskozáson. amely arra volt hivatott, hogy hozzájárulását adja a szóban levő személy magasabb beosztásához. Nem akartam hinni a fülemnek. S ahogy körbenéztem, láttam, más se. Végtére is, sohasem volt feltétele egy pozíció betöltésének az, hogy tud-e valaki káromkodni. Ma már nemcsak a „kádernevelők” tudják, a közvélemény éppoly jól .ismeri a vezetői tisztség hármas kritériumát: feleljen meg a kiszemelt a szakmai, politikai és az emberi magatartás elvárandó követelményeinek. A kúromkodós, goromba vezetőt senki sem szereti, ellenszenves viselkedésével nemhogy vonzaná. ellenkezőleg: taszítja magától a beosztottait. Ettől a fontos gazdasági beosztásba javasolt embertől vajon miért kívánja a közvélemény, hogy Jegyen afféle ká- romkodós fenegyerek? A jelölés szándéka — amint az már lenni szokott — a kinevezés előtt kiszivárgott, mindenki tudott róla, amit csak erősített a „szondázás”, vagyis a puhatolózás, vajon ki miként vélekedik X előléptetéséről. ..Rendes ember, jó szakember, politikailag semmi kifogás ellene, köztiszteletben áll ... csak. csak éppen lehetne egy kicsit ká- romkodósabb természetű ...” Miféle közösségi elvárás ez? Sehogy se ment a fejembe. Biztosan nem is fejtettein volna meg a rejtélyt, ha a hozzájárulást megadó testület a vita során nem tisztázza a dolgokat. A jelölt olyan munkahelyre kerül? ahoj a hármas követelmény emberi vonatkozásában nem a „jó ember”, hanem az erős kezű ember szükségelletik. Ez a munkaterület kulcsszerepet játszik az egész vállalatnál, s ha ez baktat, a többi csak cammog. Tisztában van ezzel mindenki, aki ennél a gazdasági egységnél dolgozik. És szó sincs arról, hogy ká- romkodós vezetőt kívánnának maguknak! A kifejezés csak a lényeg fontosságát’ érzékelteti. Mintha azt mondták volna: tudjon az asztalra csapni, ha kell! A közösségi gondolkodás fején találta a szöget. A vezetők zöme — ezekben az években már — jó szakember, politikailag képzett, helyes érzékkel ítéli meg. mit és miért kell tennie. A harmadik feltétel, bár tisztázott elvileg, a gyakorlatban nem mindig úgy érvényesül, ahogy , arra szükség volna. Kétségtelen, bármilyen beosztású vezető rászorul az irányítottak' szimpátiájára, ennek hiányában nem tud vezetni. De! Nagyon is lényeges dolog.#hogv mivel vívja ki magának a szimpátiái! Káromkodva, gorombáskodva nyilván sehogv. Ámde puhányan. önmagával és mindenkivel megalkudva igen? így se. A dolgozó kollektívák idegenkednek az egyiktől is, a másiktól is. A ma dolgozó embere, aki megértette gazdasági életűn* nehézségeit, s tudja azt is. melyek az adott lehetőségek — vagy amelyeket meg kell teremteni! — ahhoz, hogy többéi keressünk, tisztában van azzal is. mennyiben függ' az ő sorsa‘a vezetőjétől. Várni mindenkitől lehet. De elvárni csak attól, aki következetes és éppen úgy megköveteli a szigorú fegyelmet, lelkiismeretes munkát, pontosságot másoktól *í. ahogy magától. És bizony, ismerjük el, éhhez néha rá kell csapni az asztalra is. Tudni kell keményen is szólni. Vajon ellenkezik ez a demokratizmussal? Nem. Az az antidemokratikus, ha valaki nem tud megkövetelni. Lehet ezt káromkodás, gefi ombáskodás nélkül is. Sőt, csak úgy lehet igazán. 'A szigor rendet jelent s nem magatartási formát, kicifrázott szómodort. A vezető nem hajcsárja a beosztottjának, hanem vele együtt dolgozó társa — csak egy kicsit több felelősséggel. A szünetben, miután a jelölt kinevezését jóváhagyta a testület, valaki viccesen megjegyezte: Ha csak az volt vele szemben a kifogás, hogy nem tud káromkodni, no majd ott megtanul. Mire egy másvalaki: Attól a pillanattól kezdve nem lehelne többé elismert vezető. Ez az igazság ... CSAL A LÄSZM» _________________________________! ______________ A gólyák lakáshivatala Országos felmérést végeznek az idén nem. Már úgy értem: jólesik, akár nem. akár dtekes) Az UNESCO fennhatósága alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Tanács Euró- pa-szerte figyelemmel kíséri a gólyaállomány alakulását. Ehhez nyújt segítséget hazánkban á Madártani Intézet azzal, hogy ötévenként általános számlálást tart. Az országos felmérések során összegyűjtött és feldolgozott valamennyi adatot taroló országos' gólyakataszternek, valamint a felmérésekkel kapcsolatos tudományos monográfiáknak a szegedi Somogyi- könyvtár adott otthont, ott van a házai gólyaállomány ellenőrzésének szervező központja. VILLANYOSZLOPOKRA FÉSZKELNEK A nyilvántartásba • vett adaték sok érdekességgel és tanulsággal szolgálnak". Amíg 1953-ban még csaknem nyolcezer gólyapár fészkelt hazánkban, 1974-ben ennek már csak a fele. Az okokat vizsgálva kiderült: a legfonlo- &tbb leendő a hasznos madarak letelepedési gondjainak megoldása. A falusi életforma változásával szinte eltűntek a házak nádtetői, az oldalnyílású kéményeket átépítették, a kiszáradt, öreg fákat kivágták. Mindezzel megfogyatkoztak a fészkelesi lehetőségek. Ezek után létkérdéssé vált az új lakóhelyek felkutatása. Az élelmes madarak a civilizáció egyik vívmányát szemelték ki maguknak. A magasfeszültségű villanyvezetékeket tartó oszlopokra fészkellek. Ezzel azonban az áramszolgáltató vállalatoknak okoztak gondot, a bizonytalan helyen levő fészkeket egy-egy nagyobb vihar szét- cibálta, s megtörtént a baj: rövidzárlat keletkezett, a íé- szeklakókat pedig áramütés érte. Sok helyen megpróbálkoztak a fészkek leverésével. Ez — a magasság miatt — nem volt egyszerű dolog, de annál inkább hiábavaló, mert a kilakoltatott madarak újból és újból visszatértek. Végül is sikerült megoldást tálalni. Az áramszolgáltató vállalatok villanyszerelői a póznák tetejére vasból készült tartó- szerkezetet rögzítettek. Ezekre, mint erős fundamentumokra építették a madarak lakásait. Így már nem szakadtak rá a vezetékekre a fészkek, nem potyogtak ki a fiókák belőlük. Országszerte száz és száz ilyen „üzembiztos”' gólyalak díszíti a villanyoszlopokat. Az ember segítségének köszönhető, hogy az 1977. évi felmérés szerint, ha nem is gyarapodott a gólyaállomány, de a sajnálatos méreteket öltött csökkenést sikerült megállítani. BORSODOT KEDVELIK A szegedi gólyakataszlerbct megtudhatjuk azt is, hogy a hosszú csőrű madarak kény- szerűségből hidroglóbuszokra, templomtornyokra és emlékművekre is fészket raknak, de csak olyan helyen, ahol viszonylag csendes a táj, háborítatlanul nevelhetik fiókáikat. Egyébként a csapadékban bővelkedő, sok vízfolyással, csatornával rendelkező országrészekben, főleg az északkeleti megyékben: Borsod, Hajdú és Szabolcs megyében a legsűrűbb az állomány. Az idén az egész országra kiterjedő felmérés kezdődött az erdészeti, dolgozók, a vadásztársaságok, a biológia- szakkorös diákok, a postai kézbesítők részvételével. Ezzel egyidejűleg az áramszolgáltató vállalatok dolgozói is egyre inkább bekapcsolódnak a tudományos ellenőrzést segítő tevékenységbe, mert a fészkeknek több mint egy- harmada villa ny póznákon van. T. *. I »
