Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-29 / 202. szám

A MÁV Előre és m PMSC Lesz-e harmadszor is 1:1? ♦ Aranyosi a legbiztosabb pontszerző lehet az NB I őszi fordulójában. (Szabó István felvétele) Felkészült a MENTE Edzőpartnerek: a válogatottak A szurkolók kellemes meglepetésre számíthat oak... Ma a második, szombaton pedig már a harmadik for­dulóra kerül sor az alig négy napja elkezdődött labdarúgó NB I-ben. A DVTK tegnap útra kelt, s szombat estig — vagy éjszakáig — nem is tér haza, hiszen ma Székesfehér­várott a MÁV Előrével, szombaton pedig Pécsett, a PMSC-vel mérkőznek. Egy nehéz hazai rajt után két­szer idegenben — nem a leg­szerencsésebb kezdés, még akkor sem, ha az ellenfelek nem tartoznak az élcsapatok közé. Mindegyik veszélyes otthonában, náluk senki sem mehet biztosra. A DVTK mérlege a MÁV Előréénél jobb, az eddigi két mérkőzé­sük ott l:l-re végződött. Pé­csett 1975-ben a DVTK nyert 1:0-ra, de az elmúlt bajnok­ságban kikapott 2:l-re. 13+1 A négynapos, majd ezer kilo­méteres utazás előtt kedden tartotta utolsó hazai edzését a DVTK gárdája. 13-f-l — mondtuk, miután szemlét tartottunk a pá­lya felett, s ennek koránt sincs köze a totóhoz. Tizenhármán ed­zettek ugyanis, a 14. játékos, Oláh Feri mindezt — igaz, beöl­tözve — a partvonal mellől néz­te. Szombaton húzódást kapott a combjába, s célszerű volt a kedd délelőtti erőltetést elkerülni an­nak érdekében, hogy szerdán, azaz ma esetleg pályára léphes­sen. Egy időre Kutasi is kivált a gyakorlatozok sorából, fáradtan a földre ereszkedett, s igen keser­ves arcot vágott. Nagyon fáradt, s nem is az edzéstől — tudtuk meg. Amikor hazatértek Spa­nyolországból, megfázott, gyógy­szereket kellett szednie, s úgy tűnik, annak mellékhatásai a vártnál intenzívebben jelentkez­tek. KI LŐ TÖBBET? Szabó Géza a többieknek — a szombatival egyező „keret­nek” — átmozgatást vezé­nyelt, futás, gimnasztika, fu­tás, gimnasztika — majd az újabb vezényszó: csinálja mindenki a speciális gyakor­latokat, ami posztjának meg­felel. Csinálták, de nem túl­ságosan frissen, bár elég jó hangulatban. Érdekes volt megfigyelni ugyanakkor, hogy az egymást foglalkozta­tó két kapus egyike, Veréb mennyivel pontosabban lő kapura, mint... Nos, nem mint Szabó, hanem — mint a csatárok! Ami egyébként nem véletlen, hiszen a kapu­sok edzése sok ilyen gyakor­latból áll, s az a paradox helyzet, hogy ők az edzések egészében gyakorlatilag töb­bet lőnek kapura, mint a tá­madók. Ami azonban nem törvényszerű ... (Természete­sen nem úgy értve, hogy a kapusok lőjenek kevesebbet!) Az „előírt gyakorlatok” befe­jeződtek, Szabó Géza „bevo­nult”, s a fiúk — gyakorolni kezdték a szögletek hárítá­sát.. J KÉRDŐJELEK Szabó Géza vezető edzővel eközben már szót válthattunk. Először is a már várható össze­állításról. G is Oláht említette elsőként, s mondta: ha nem játszhat, Görgei lesz a helyette­se. A másik „kérdőjel” elől, kö­zépen található. A középcsatár posztjánál. Magyar vagy Tcodo- ru II? így is közölte a csapatot, kérdőjellel ... Miért vagy-vagy? — kérdeztük. Mert a kis Teodo- rut idegenben még nem próbál­ták ki. Nem egészen értettem, miért gond ez, hiszen Teodoru II. sok­sok mérkőzést játszott már ide­genben, még az „egyben” is — például Jugoszláviában. De el­képzelhető, hogy az NB I., a bajnokság másként hat a já­tékosokra, s ez reálissá teheti a kérdést. Némileg ... Igen, mert ma nem a Dózsa, hanem az Előre lesz az idegenbeli ellenfél, s jogos a kérdés: mikor, ha most sem? Azt, hogy Szabó meditál, azért lehet mégis elfogadni, mert Vaszilisz mindössze harmadikos gimnazista, s így — iskolai kö­telezettségei miatt — nehezen le­het rá folyamatosan építeni a bajnoki év során. (Pedig nagy szükség volna rá — vagy más­ra —, s nem is azért, mert a szurkolók elégedetlenek Magyar kétségtelenül kevéssé eredmé­nyes játékával; hanem azért, mert a most nősült fiatal kö­zépcsatár rövidesen bevonul ka­tonának.) 1-1 PONT? Szerdán Fehérvár, szomba­ton Pécs. Mit vár az edző? A szombatinál jobb játékot, s legalább két pontot — a két mérkőzésből. Ami nem irre­ális igény — több is lehetne —, csak az a kérdés, hogy „melyik DVTK-t” látja majd játszani az Előre és a PMSC közönsége!? A „szombati” csak küszködve szerezhetne két pontot, a „tavaszi” szá­mára a négy sem jelenthet­ne túlzott gondot. Természe­tesen jó lenne az 1—1 is, hi­szen amelyik csapat — több­ször is leírtuk már — ide­genben „ikszelni”, s otthon rendre győzni tud, attól még a bajnoki címet is nehéz el­venni. A harmadik helyet pe­dig szinte lehetetlen. S ez az, amiért ma — de „hosszú tá­von is” — az alábbi 11 indul harcba (a 11, ami ezúttal a vagylagos változattal 13!): Szabó — Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi — Oláh (Gör­gei), Tatár, Fükő — Boros­tyán. Magyar (Teodoru II.), Fekete. 'Az elmúlt hét végén ncmcsiik a futóvadlövök és a szurkolóik sorában, hanem szélesebb kör­ben is osztatlan örömet keltett, hogy a sportág magyar műve­lőinek legjobbjai a Linzben megrendezett világbajnokságon nem vart sikert értek el 17 or­szág 63 versenyzője között. A szerdán és csütörtökön lebo­nyolított 20—30 lassú, illetve gyors lövésből álló versenyen négytagú csapatunk a finnek „sarkában” a második helyen végzett. A győztes csapat 1534 körrel új világcsúcsot lőve fe- ' jezte be a küzdelmet, s a mi­eink mindössze 1-gyel kevesebb körrel végeztek mögöttük. Jobb eredménnyel, mint a régi vi­lágcsúcs. Az ezüstérmes együttes tagja volt a kétszeres olim­pikon Szabó Gyula, az MHSZ Miskolci Erdész Lövészklub­jának versenyzője, aki már számos nemzetközi versenyen, közöttük világbajnokságon is, bizonyította kiváló képessé­geit. A pénteki egyéni verseny során —, amikor az előző kétnapi küzdelem eredmé­nyeit is számításba vették — 10—10 lövés után még na­gyobb magyar siker született. ■ A budapesti Zalka SE két versenyzője, a 24 éves Bod­nár Tibor (aki a szovjet spar- takiádon is első lett) és a 19 esztendős Doleschall András lett a győztes, illetve a má­sodik helyezett. Az arany- és a két ezüst­érem is bizonyította volna hazánk futóvadlövőinek fel- készültségét, szombaton azon­ban kiderült, hogy még több­Magyarországot már jó né­hány éve megkülönböztetett fi. gyelemmel nézi az asztalite­nisz-világ. Különösen azóta, hogy Ázsiából a férficsapat* bajnoki aranyat (állítólag a leginkább fénylőt) Európába, Magyarországra hozták. Nekünk miskolciaknak külön öröm, hogy a legjobbak, az első osz­tályúak versenyében évente többször láthattuk Miskolcon — és a magyar nemzetközi baj­nokságon láthatjuk — a válo­gatottakat. £s még inkább az, hogy köztük helyet kapott a MÉMTE-s Báthory is. „ — Hagyomány már, hogy a legjobban szereplő ifjúsági versenyzőt beválogatják a nagyok közé, a válogatottba — mondotta Dubéczi Zoltán, a MÉMTE edzője. — Itt a felkészülése lényegesen haté­konyabb lehet, mint a klub­társai között, hiszen edzésen nem kisebbekkel játszhat, mint Gergely, Klampár, Jó­nyer ... A követelményt Bér­ezik Zoitán, a válogatott «fi­re képesek. És éppen a J2. évében járó olimpikonunk helytállása révén. Akkor ren­dezték meg ugyanis a ve­gyeslövésekből álló — a leg­nehezebb — versenyszámot, amelyben úgy kell a futó­vadlövőnek 20—20 gyors és lassú lövést leadnia a vad­disznófigurára, hogy nem is­meri az utóbbi gyors, avagy lassú mozgásának a sorrend­jét. (2,5, illetve 5 másodperc alatt halad át a 10 méteres „nyiladékon”.) Énnek a számnak régóta a mestere Szabó Gyula, s a kvalitását eredménye is igazolja. Két szovjet verseny­ző, Gasov és Szokolov mö­gött, a harmadik helyen vég­zett, 385 körével csupán 2-vel maradt el a győztes, s 1-gyel a második helyezett eredmé­nyétől. A magyar csapat ösz- szesen 1514 kört lőtt, s ezzel a második helyre került az 1533 körrel világcsúcsot be­állító szovjet együttes mö­gött. A harmadik helyezett a svéd (1508), a negyedik a másik számban világbajnok­ságot nyert finn csapat (1506) lett. Egy arany-, három ezüst­ös egy bronzérem a futóvad­lövők világbajnokságán! Ilyen magyar siker hasonló verse­nyen még nem született a sportág történetében. S hogy egy miskolci versenyző is a siker egyik „kovácsa”, ez számunkra külön öröm. T. I. zője mindig úgy állapítja faieg, hogy az ne csak a vá­logatott egészének érdekeit, eredményességét szolgálja, hanem a kluboknak is meg­feleljen. Miskolcról jó a vé­leménye a Magyar Asztali- tenisz Szövetségnek, az itte­ni követelmények nagyjából azonosak a válogatottakéval. — Lapunkbam megjelent az NB I B-csoportjának őszi programja. Van-e változás ahhoz képest? — Lényegében nincs. A szeptember 2-i, Kaposvár el­leni mérkőzés időpontja ha­lasztódott el mindössze. — Sajnos, gyakori volt, hogy az utolsó mérkőzéseken mindig a kiesés ellen kelleti küzdeni. Vajon így lesz ez az őszi fordulóban is? — Szerencsére nincs benn­maradást gondunk. Az erő­viszonyokat ismerve, győzel­mi reményekkel léphetünk pályára a Kaposvár, a Medi­cor, a BSE ellen. Talán lesz keresnivalónk a Postás SE- vel szemben is, és tisztes eredményt várok a DÉLÉP elleni találkozón. — Kikkel készült az őszi fordulóra? — Kezdjük Báthoryval. Ná­la a tenyeres pörgetés fej­lesztését tűztük ki célul. Ara­nyosi sokat fejlődött, remél­jük, a legbiztonságosabb pontszerző lehet. Tósa ismét önmagára talált. Óriási ed­zésmunka áll mögötte. Tehet­sége, szorgalma, bizonyára meghozza az eredményt, ami önbizalmát is visszahozza, illetve megerősíti. Szabónál a rutin lehet a perdöntő. De­rékfájással küszködött, na­ponta egyszer edzett. Neve- lits azt hozta eddig, amit vártunk tőle, rendszeresen készült, és reméljük, az őszi fordulóban is hozza megszo­kott formáját. Bartha mun­kahelyi elfoglaltsága miatt kevesebbet edzett, de bizal­munk továbbra is áll. Fróna lehet talán az első tartalék. Fejlődött, de többet várunk tőle, elsősorban a sportágért és egyesületéért több áldoza­tot. — Hogyan srkeriHt a fel­készülés? — Talán sohasem ilyen jól, rhint most. A ceglédiek­kel két hétig, a BSE-vel kö­zösen egy hétig edzettünk. Azt hiszem, mondanom áem kell, hogy az azonos osztály­ban szereplők közös edzésé­nek lényegesen jobb a hatás­foka, mintha csak saját já­tékosok edzenének egymás ellen. Ezért bízom abban, hogy valóban a teljes csa­pattal és teljes intenzitással felkészülve várjuk az őszi szezont, és a szurkolókat örvendetes eredményekké’ lepjük meg... Reméljük. D. TÓTH BfT 'V h. k. Szabó Gyula helytállása •• Ot éremmel tértek haza a világbajnokságról A paprika vitaminjai A paprika, mint köztudott, C-vitaminban igen gazdag: 100 g nyers paprikában 150— 180 mg van. A zöld színű paprikafajták C-vitaminban általában gazdagabbak, mint a fehérek. A legnagyobb C- vitamintartalma az érett, pi­ros paprikabogyónak van. (A csecsemő napi C-vitamin- szükséglete 20. a gyermeké 25, a felnőtté 50—75 mg, sőt optimálisnak 125 mg tekint­hető.) A paprika a C-vitaminon kívül tartalmaz még A-, B-, P-vitamint, rutint, kapszai- cint, illő olajat, zsírosolajat, színanyagokat, ásványi sókat stb. A paprika csípősségét a kapszaicin nevű vegyület okozza, amely elsősorban a termés válaszfalain levő hó- lyagocskákban, „erekben” ta­lálható. A kapszaicin javítja az étvágyat, kedvezően hat az emésztésre. Kés és kanál Régészeti leletek fába, csontba fog­lalt késpengéket hoztak felszínre: a késpenge félhold alakú volt. A fémek felfedezése után ezek sorra szerephez ju­tottak az evőeszköz készítésénél: vasból, később bronzból ké­szültek a pengék, melyek hosszabbak- ká váltak. Az i. e. 7. században már ed­zett vaspengét is használtak. Az ókorban a gö­rögök és rómaiak félig fekvő helyzet­ben étkeztek, a kést a szilárdabb ételek, húsok feldarabolásá­ra használták. Ez a munka a scissor vagy comptor fel­adata volt. (Ez ter­mészetesen csak a vagyonosoknál, a vezető rétegnél volt így, a köznép ön­magát szolgálta ki, ha volt mivel. . .) A levágott húsdarabo­kat kézbe vették, a folyadékokat pedig csészékből itták. A kanál valószínű­leg a késsel egyidő- ben, vagy nem sok­kal később vált is­mertlé. Eleinte kagy­lóhéjat használtak, később a könnyebb kezelhetőség érdeké­ben a kagylóhéjat fanyélhez erősítet­ték. Sok helyen hoztak az ásatások felszínre ilyen kanál­maradványokat. Ezek kör alakúak voltak, csak később vettek fel hosszúkás for­mát. Időszámításunk előtt 5000 évvel Egyiptomban a ka­nalat fából vagy kő­ből készítették, az asszírok vörösrézből. Svájcban újabb kő- korszakbeli, jól kon­zervált fakanalakat találtak. Hazánkban az őskorból szárma­zó, agyagból való, rö­vid nyelű kanalakat leltek a régészek. A kanalak és más evő­eszközök díszítése kezdettől fogva di­vatos volt. Az egyip­tomiak a faanyagba emberi és állati ala­kokat véstek. A gö­rögöknél már arany­ból is készítettek kanalat. A luxuska­nalak, kések a fran­cia és flamand ud­varokban terjedtek el. ötvösök, zomán­cozok, elefántcsont- faragók valóságos remekműveket ké­szítettek. A 17. szá­zadtól terjedtek e! Európában az eny­hén hajlított nyelű, lapát alakú kanalak. Mióta van töltőtoll? Tévednek, akik azt hiszik, hogy a töltőtoll az újabb kor találmánya. A regi kézirato­kat őrző jereváni intézetben, a Matendarsmban a 15 000 fóliáns egyikén, egy 1166-ból származó kéziraton látható egy másoló rajza, akinek a kezében „töltőtoll” van, ami nem más, mint egy középen végig kifúrt bambuszvesz- sző. A jelenlegi töltőtoll ősé­nek ábrázolásával 1173., 1211 és 1219. évi kéziratokban is találkozhatunk. Karóratervek (Mező István rajza) Fegyverrel nem tanácsos Felszólították a római ta- előzménye az volt, hogy .rácsosokat, hogy a jövőben nemrégiben az egyik város­fegyvertelenül jelenjenek atya ®®y izgalmas vita során ,. , J , pisztollyal fenyegette meg meg a tanácsú,weiten. Ennek egyik kollégáját

Next

/
Thumbnails
Contents