Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-18 / 167. szám

I Jól sejtettük! Sőt... Salakmotorosaink a szovjetek mögött jutottak tovább Hétfői számunkban hírül ad­tuk, hogy a magyar saiakmo- toros válogatott sikeresen sze­repelt Pardubicében. a csapat­világbajnokság európai elődön­tőjében. A Borsodi Volán ver­senyzőiből — és egy debreceni tartalékból — álló magyar garda salaksporlunk történeté­nek második Európa-döntös szereplését harcolta ki, s részt vehet a július 28-i, tvroclawi Europa* doni oben. Akkor azon­ban csupán ennyi volt a hír, s azt sem tudtuk, bogy csapa­tunk a lehetséges két hely me­lyikén jutott tovább, s kikkel együtt. Jeleztük, azonban, hogy feltehetően a szovjet válogatot­tal együtt jutott tovább válo­gatottunk, hiszen a salaksport- han is csak ritkán vannak cso­dák, s a szovjetektől a mis­kolci középdöntőben is kikap­tunk. Jól sejtettük! Sőt... A szovjet válogatott — a miskolcival azonos összeállí­tásban — ezúttal olyan fö­lényes biztonsággal győzött, amire VB-versenyeken rit­kán akad példa. A 16 fu­tam mindegyikét csak azért nem nyerték meg, mert az egyikben Kuznyecov elvétet­te a rajtot, motorja felágas­kodott. s úgy vetette !e nyergéből lovasát, hogy az a futam feladására kénysze­rült. A lehetséges 48-ból a szovjet válogatott tehát 45 pontot szerzett, s így 24 pon­tot vert rá a mögötte vég­zett magyar együttesre. Válogatottunk számára — derült ki a helyszínen — tsak a hollandok jelentettek riválist, hiszen az osztrákok ezúttal gyengén muzsikáltak, bár legerősebb csapatukkal jöttek el ők is. A hollandok legjobbjuk. Kroeze nélkül versenyeztek, s ez már eleve jelentős előny volt számunk­ra. Így is meg kellett azon­ban velük küzdeni, hiszen a szupergyors — a mieinknél jobb — Weslake-kel motorozó Rudi Muts sok borsot, tört az orrunk alá. A tulipános legények szerencsére sokat kockáztattak, ez három al­kalommal bukásukkal végző­dött, s ez elegendő is volt ahhoz, hogy megelőzzük őket Pedig minden lehetségest „be­dobtak”, hiszen Muts takti­kai emberként szerepelt, de ez is kevés volt. így csak az utolsó futamban dőlt el a to­vábbjutás kérdésé, s ekkor a magyar együttes előnye 3 pont volt. Következett volna Sziráczki, Muts, Sztarosztyin és az osztrák Szerecz. Adva volt a lehetőség, ha Muts nyer, Sziráczki pedig utolsó, akkor a hollandok befogják csapatunkat. Node Muts csak akkor szerezhetett volna 3 pontot, ha megveri az egyéni világbajnoki döntőbe jutott Sztarosztyint, s erre pedig annyi esélye volt, mint... Szóval semmi, és akkor jött a megdöbbentő mozzanat: Sztarosztyin helyett a ko­rántsem legyőzhetetlen tar­talék, Kakszimov kezdett ké­szülődni. A magyarok kérdő­jellé görbültek, a szovjet ed­ző egy kicsit még gondolko­zott, aztán mégiscsak beküld­te Sztarosztyint, akit a kis létszámú magyar tábor azon­nal biztatni kezdett: feltét­lenül nyerje meg a futamot, mert akkor Mutsnak már csak két pont juthat, s ez ko­rántsem elég. Muts mindent egy lapra tett fel. minden­áron meg akarta verni Szta­rosztyint — ő volt a máso­dik, Sziráczki a harmadik —, de nagy igyekezetében bu­kott egy óriásit, s így végleg eldőlt, hogy a magyar csa­pat öt pont előnnyel verte a hollandokat, s bekerült az EB-döntőbe. Wroclawba így eljutottunk, s ott — mint mondottuk, cso­dák nincsenek — „megnéz­hetjük”. egészen közelről, ho­gyan dönti el egymás között a három európai nagyság, hogy közülük melyik kettő jut a világbajnokság döntő­jébe. (Elsősorban szovjet— csehszlovák párharcot vá­runk, mert feltehető, hogy a lengyelek hazai pályán ki­harcolják a továbbjutást.) Nekünk — reálisan szemlél­ve a dolgokat — itt még ak­kor sem lenne sok keresni­valónk. ha teljes csapattal állhatnánk ki, Mészáros azon­ban műtét előtt áll, s a par- dubicei első futamban meg­sérült Jakab se igen jöhet rendbe a 28-i versenyig. „Fél csapattal” pedig még pontot szerezni is nehéz lesz, itt szá­munkra már csak a tapasz­talatszerzés marad elérhető célként.. A pardubicei Európa-elő- döntő végeredménye tehát: 1. Szovjetunió 45 (Sztarosz­tyin, Hlinovszki. V. Gorde- jev. Kuznyecov, Makszimov), 2. Magyarország 21 (Mészá­ros 7, Szőke 6, Sziráczki 5, Jakab 2. Támcsu 1), 3. Hol­landia 16 (Muts, Koppe. Koe­nig, Steman), 4. Ausztria 14 (Szerecz. Funk. Grubmüller, Fischpacher, Eder). A július 29-i, lengyelorszá­gi (Wroclaw) Európa-döntő- be az első kettő jutott, az ott kiemelten induló — ta­valyi VB-döntős — Csehszlo­vákia és Lengyelország mel­lé. Az EB-döntőből szintén az első kettő jut tovább — már a világbajnoki döntőbe. HORVÁTH KÁLMÁN # „Tökéletes” védekezés. És hogy mégis gól lett belőle? Hiányzik a harmadik védő, aki a kezét is lefogná. .. (Pil­lanatkép az LKM-tömegsportnapról.) (Szabó István felvétele) Nagyszerű új országos csúccsal kezdődött meg teg­nap a Sportcsarnokban a Pannónia Kupa ’79 nemzet­közi súlyemelő verseny, amely egyben az országos felnőttbajnokság is. Lepke­súlyban 17-en léptek dobo­góra, közöttük 8 külföldi. Az elsőséget a nagy formában levő tatabányai Oláh Béla sze­rezte meg. aki szakításban 107,5, lökésben 132,5 kg-ot teljesített, s ezzel túlszár­nyalta a leninvárosi Hornyák márciusban felállított össze­tett országos csúcsát. Az új csúcs 240 kg. Az Olefin SC versenyzője csak 230 kg-ig jutott, s ezzel az országos bajnokság ezüstérmese lett. (A Pannónia Kupában csak egy-egy magyar versenyző eredménye számít!) Nem ment jobban a légsúly úak között Kőszeginek sem. a Bp. Honvéd versenyzője, Ste- fanovics 247,5, az Olefin SC sportolója viszont csak 232,5 kg-ot teljesített, s így ezüst­érmes lett. A DVTK-s La­katos viszont kitett magáért, 217,5 kg-mal bronzérmet szerzett! Mindig többet. Á legidősebb lövész i Most vizsgázott, 230-as Merce­des, i személyes, új állapotban levő sátor eladó. Miskolc, Csaba vezér 127 sz. Gyakorlattal rendelkező autó­szerelőt, karosszérialakatost és autófényezőt sürgősen felveszek. Miskolc, Csaba vezér 127, Eladó könyvszekrény, vitrin, komód, dupla rekamié, asztal, heverő, két klubfotel és egyéb hasznán bútorok. Miskolc, Kos­suth u. 13. A munkanapok reggelein hatkor ül buszra Kistokaj- ban, s 40 perc múlva van a munkahelyén, az LKM ke­reskedelmi osztályán, ahol ügyiratkezelőként dolgozik. Délután fél négykor, négy­kor érkezik haza. a család­jához, de nem mindig. Nem­egyszer előfordul, hogy nyolckor, fél kilenckor. Ilyen­kor Szirmától 2,5 kilométert még gyalogol is, mivel on­nan akkor már nem jár, csak éjfél felé indul ismét egy busz. Túlóráznia kell talán az osztályon, s ez az oka gya­kori késői hazaérkezésének? Szó sincs róla. Orbán Ká­roly a honvédelmi szövet­ségben vállalt feladatai mi­att toldja meg többször a munkaidejét. Hosszú évek óta. Miután 1953 őszén nép­hadseregünkből hadnagyként leszerelt, s a nagyüzembe ke­rült, azóta a mozgalmi tevé­kenységet kenyérkeresS mun­kája szerves kiegészítőjeként tekinti. Nem tud meglenni nélküle. A vérévé vált min­dig többet tenni társadal­munkért, amely neki is —a nincstelen kiskunhalasi tég­lagyári munkás fiának, aki gyermekkorától a felszaba­dulásig, sőt egy-két évig még az után is, nagygazdák cselédjeként kereshette meg a kenyerét — emberhez mél­tó életet biztosított. Először a KISZ-ben hasz­nosította tapasztalatait, tu­dását és lelkesedését, majd „eljegyezte magát” az MHSZ- szel. Az LKM lövészklubjai egyikének titkáraként végez­te eleinte a társadalmi mun­káját. A vasgyári két általá­nos iskola lövész szakköreit is patronálta, ezek tagjai közül választotta ki a technikai sportág művelői utánpótlá­sának egy részét. Nem hi­ányzott a tartalékosok utó­képzéséről sem, sőt, abban — négy év óta. már mint tartalékos főhadnagy — elő­adóként is részt yett. Három éve létrejött az A-típusú Di­ósgyőri Vasas MHSZ Lö­vészklub, s azóta ennek is egyik edzője, a mintegy negy­ven pisztolyos versenyzővel foglalkozik. S ez év tavaszán ő készítette fel versenyükre a Zrínyi Gimnázium ifjúgár­dista lövészeit. Orbán Károly nemcsak át­adja tudását a nála jóval fiatalabb sportolóknak, ha­nem maga is versenyez. Nem is akárhogyan. Hét éve tagja lett a tar­talékosok lövészei megyei válogatottjának, s egy év múlva, az országos bajnok­ságon hadipisztollyal har­madmagával ugyanannyit lőtt mint a győztes. (Utóbbi a jobb szórásképpel előzte meg őket.) Az idei országos bajnokságon a négytagú bor­sodi együttes pisztolylövés­ben a harmadik, összetett­ben a negyedik helyen vég­zett. Ha ketten a géppisz­tollyal legalább úgy lőnek, ahogy az edzéseiken, elsők is lehettek volna. (Tavaly má­sodikak voltak). A csapatban ő szerepelt a legjobban. Az elszalasztott lehetőségről csupán ennyit mondott: „Kihagyás minden­kinél előfordulhat. Két éve én rontottam, egy nullát is lőttem, majdnem elsírtam magam”. — Mikor hagyja abba a versenyzést? — Néhány év óta többször éreztem kísértést, hogy ab­bahagyom. Ha azonban hív­nak, és eddig mindig hív­tak, nem tudok ellenállni. Hiszen már gyermekkorom­ban is érdekelt, persze, ak­kor hasztalan, a lövészet. Meg aztán a munkahelyem vezetői minden segítséget megadnak nekem és a tár­saimnak. Tehát bíznak ben­nünk. A bizalmat pedig nem szabad félreállással viszo­Kérdésemet egyébként azért tettem fel neki, éppen a legjobbak egyikének, mert ő a megyei válogatott leg­idősebb tagja. Július 5-én töltötte be az 52. évét. Há­romszor is megkérdeztem az életkorát, mert legfeljebb negyvenévesnek néztem. Azt hiszem, a folytonos feladatvállalással őrizte meg fiatalosságát. TARJÁN ISTVÁN Egy és más az ernyőről Az ernyő megszokott dolog. Pótolhatatlan, ősrégi alkalma, tosság. De valóban olyan régi? Valóban. A régi Kínában már háromezer évvel ezelőtt is használták. A régmúltból ránk maradt egyiptomi féldomborműveken a fáraók fölött díszernyők láthatóak. A burmai király egyik címe: „A nagy ernyő uralkodója” volt: ugyanis csak neki lehetett fehér színá ernyője, valamennyi alattvalójának más színűvel kel­lett beérnie — az ernyő színárnyalata társadalmi rangjukra utalt. Mindez igaz. Ez a „pótolhatatlan és ősrégi” kellék azonban csak a XVIII. században került Európába. Amikor Jonas Hanway utazó ernyővel jelent meg London utcáin, egysze­rűen ... kigúnyolták. Amerikában még csúfabbal bántak el egy kereskedővel, aki szintén új ernyőtulajdonos volt. Az ijesztő alkalmatosság láttán a lovak felágaskodtak, a höl­gyek sikoltozni kezdtek és elájultak, a kisfiúk és az eröslelkű felnőttek pedig legott „tüzet nyitottak” az ernyőhordozóra — közáport zúdítottak rá. Mindez 1772-ben történt. Egy szó mint száz — az ernyő története meglehetősen változatos. Es igen sok kalandon esett át, míg eljutott ko­runkig és szert tett jelenlegi, megszokott alakjára. Kötény, köpeny; kötelező Az élelmiszerpiac a Szovjetunióban jelen­tős szerepet játszik a lakosság élelmiszer- ellátásában. A piaco­kat ugyan kolhoz - piacoknak nevezik, bár ez a kifejezés ma már kissé elavult es nem tükrözi telje­sen a dolgok lénye­gét. Nemcsak a kol­hozoknak, és a kol- hoztagoknak, hanem az állami gazdasá­gok (szovhozok) dol­gozóinak, a perem­városok lakóinak (függetlenül attól, hogy hol dolgoznak), a nyugdíjasoknak és háziasszonyoknak is joguk van ahhoz, hogy bármely város piacára elvigyék sa­ját mezőgazdasági termékeiket — virá­gokat, vadon termő gyümölcsöket, gom­bát, bogyókat, elfog­laljanak egy szabad helyet a standon és árujukat korlátlan mennyiségben és korlátlan ideig, a maguk megszabta áron árusítsák. A vadász az elej­tett vadat, a ha­lász a kifogott halat árulhatja, természe­tesen csak akkor, ha nem sértette meg a halászati és a vadá­szati rendszabályo­kat; az iparengedély- lyel rendelkező kis­iparos pedig az ipar­cikkeit árusíthatja. A korlátozás kevés és alaposan megindo­kolt: A piacon nem árul­hatnak kiskorúak (pedagógiai okokból). Tilos a háztartási cikkek, például ru­hák, edények, búto­rok eladása, még ha kezdetleges módon készültek is, továbbá könyvek, festmények árusítása — ehhez megvannak a bizo­mányi boltok. Tilos az üzérkedés, azaz a vásárolt áru viszont- eladása, magasabb áron. Az őstermelő nem árusíthat ipari­lag feldolgozott me­zőgazdasági termé­keket, például gyári konzervet, kolbászt vagy sajtot. Viszont „házilag készített” kolbászt vagy sajtot annyit adhat el, amennyit akar. Tilos borral kereskedni (ez állami monopólium), sózott vagy marmí- rozou (túszeres, ece­tes, sós leben pácolt) gombát árusítani (az egészségügyi ellenőr­zés itt gyakorlatilag lehetetlen), valamint vadon termő virágo­kat eladni az ország olyan területein, ahol a természetes launa állami védelmet el­vez, mint például Moszkva környékén. A standon egy hely egesz napi bérleti di­ja csekély, 20 kopej­ka (kb. 3,20 Ft), a merleg és a súlyok, a berendezések, az eladók számára köte­lező kötény vagy fe­hér köpeny kölcsön- - zési díja szintén ala­csony. Semmiféle adót vagy illetéket nem keli fizetni. Az el nem adott árut át lehet adni tárolásra. A raktározási díj a piac legfőbb bevételi forrása, az ebből be­folyó összegekből történik a piac bőví­tése, berendezéseinek tökéletesítése. Sok városban működnek, vagy épülnek fedett, fűthető piacok. Elaludt... (Benkő Imre felvétele) A cégér történetéből A hajdani cégértáblák szí­nekben dúskáltak. Rendelői] nem sajnálták a pénzt és ne vés művészekkel dolgoztat tak. Szorultságában Barabá Miklós és Than Mór is festet cégért. Haspnló céllal, híre szobrászokat is foglalkoztat tak. A cégérnek azonban nem­csak a hírverésben jutott szerep. A céhkorszakban csak az akaszthatta cégérét az ut- :ára, aki segédből mester ett. A legsúlyosabb büntetés iszont az volt, ha a céh a nesterrel bevonatta cégérét. A köznyelvben azonban ér­dekes módon a „cégéres” ki­fejezés ellentétes értelmet kapott: „cégéres hazugság”, „cégéres bitang”. Oláh Béla országos csúcsával Megkezdődött a Pannónia Kupa

Next

/
Thumbnails
Contents