Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-12 / 162. szám
a miskolciaké a szó Gyanús mozdulatok Ésszerűen és jogszerűen — a lakásfenntartó szövetkezetekről Bizonyára széles körű érdeklődés kísérte az elmúlt napokban megjelent írásokat, melyek témája a lakásszövetkezetek voltak. Bizonyos mértékig jó, hogy felvetődött ez a téma városunkban, hiszen nem problémamentes a szövetkezetek működése. Ugyanakkor — a megjelent írások is bizonyítják — a tagok sem ismerik a szövetkezetek működését szabályozó rendeleteket. az ezekből fakadó lehetőségeket, s talán a szövetkezetük sajátosságait sem. Mindezek együttesen késztettek arra, hogy a felvetett problémákra reagáljak. Mindenekelőtt azonban szeretném leszögezni, hogy mondanivalómat konkrét — és rejtett — cím nélkül adom elő! Elsősorban nem árt tudni, hogy a szövetkezetek működési rendjét a sző vei kezetekről szóló 19<1. évi III. törvény, a végrehajtására kiadott 30.1971. (X. 2.) Korín, számú rendelet, az ezeket módosító jogszabályok, valamint a lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 20 1977. (V. 12.) tVAi-PÄi sz. rendelet szabályozza. Ezek a szabályok meghatározzák a szövetkezetek jogállását is, melyeit alapján a lakásszövetkezet önálló jogalanyisággal rendelkező szocialista szervezet. Ez felhatalmazza, hogy saját nevében jogOKat szerezzen, kötelezettségeket vállaljon; felperesként és alperesként perben állhat, feladatkörében önállóan gazdálkodik, vagyonával a jogszabályoknak megfelelően rendelkezik, kötelezettségei teljesítéséért a rábízott vagyonnal felel. Nem kétséges azonban, hogy szövetkezet és szövetkezet között az tesz különbségét, hogy működésé során mennyire használja ki a jog adia lehetőségeket, milyen a gazdálkodási szervezettsége, menynyire lelkiismeretes az igazgatóság és a tagság. Valóban vannak jobban és rosszabbul működő — sőt! — rosszul működő szövetkezetek. A miértre még visszatérek, de előtte a konkrét kifogásokról. Mindkét előző cikk írója kifogásolta a fizetési letiltást mint jogsértő cselekményt. Sajnos, egyik írásbój sem derül ki perdöntő bizonyossággal, hogy miért is kellett volna fizetnie, és milyen eljárások előzték meg a letiltás kiküldését. Ezért pro és kontra nélkül hivatkozni kívánok a törvényerejű rendeletre, mely szerint a lakásszövetkezeti tagság egyik előfeltétele az is, hogy a tag írásbeli nyilatkozatban vállalja: a fizetési kötelezettség nem teljesítése esetére a tartozásának illetményéből való letiltásához hozzájárul. Ez az a bizonyos engedményezési nyilatkozat. Ezen nyilatkozat végrehajtható okirat. Előzőekben már utaltam rá, hogy a lakásszövetkezet a tartozásaiért a vagyontárgyaival és a pénzeszközeivel felel. Ha ezek a tartozás rendezésére nem elegendők, a közgyűlés (küldöttgyűlés) a tagokat és a nem tag tulajdonosokat pótbefizetésre kötelezheti. Az engedményezési nyilatkozat alapján ez is letiltható. Itt talán szükséges megjegyezni, hogy a pótbefizetés mértékét a tagságnak előzetesen vagy tagértekezleten vagy küldöttgyűlésen kell megszavazni. Fentiek alapján kell megvizsgálni Bonta György Dankó P. u. 23. sz. alatti lakos panaszát is, ugyanis a jogszbályok megkérdőjelezik a hivatkozott idézetet a Legfelsőbb Bíróság óvásból. Jóllehet, hogy csak hasonló, de alapjaiban más esetre született az állásfoglalás. <fgy igaz Bonta György nem szövetkezeti tag. bár lakástulajdonos. A Legfelsőbb Bíróság óvása az ö perére vonatkozik. Ezt Bonla György sajnos elfelejtette megírni! A szerk.) Senkinek sem mindegy, hogy mennyi a kiadása a lakásra, ám a gazdálkodás számonkérése a tagság joga, sőt, a tagság joga az igazgatóság megválasztása is. Élünk-e ezzel a jogunkkal? - És a többivel?! Vagy netán könnyebb a kibic pozíciójából csak kritizálni? Fekete Péter Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky üt Maradék üdítő— Capri cuki módra Ügy látszik, a Miskolci Vendéglátó Vállalat némely egységében is kezd divatba jönni a maradék „hasznosítása”. Az erre szolgáló trükköt a magam szemével láttam. A napokban feleségemmel egy kólára tértünk be a Capri cukiba. Egyéb üdítő nem lévén. feketeribiszke-szörp- pel kellett megelégednünk. Míg kortyolgattuk, furcsa események zajlottak körülöttünk. Mondtam is az asszonyomnak: figyelj, ha Kék fénybe illő dolgot akarsz látni! A szomszéd asztalokról ugyanis összeszedték a félig ürült poharakat és palackokat, majd a tálcát a pultra rakta a felszolgáló. Az edénymosogató innen a belső helyiségbe vitte a kiürült poharakat, a maradékokat viszont a pulton hagyta. Most már csak ezeket figyeltük. Vajon mi lesz a sorsuk? A pult mögött a presszósnő mellé beállt a cukrászdavezető, valamit beszélgettek. S közben eltűntek a pultról a félig telt poharak, s üvegek. Eltűnt a presszós- nő is a pult mögül. Abból sejtettem, hogy mégis ott van valahol, hogy a vezetőnő továbbra is beszélt hozzá. Magam is a pult mögé léptem, s legnagyobb megrökönyödésemre a következő látvány tárult elém: a presszósnő a pult mögött guggol, s a poharakból a palackokba töltögeti vissza a maradék üdítőt. — Mit csinál maga, kislány? —> szóltam rá. — Nem gondolja, hogy ez aljasság? Kértem a panaszkönyvet — azaz a Vásárlók vagy Vendégek könyvét —, mire a vezetőnő leemelte a falra akasztott füzetet, s elvitte magával az irodába. Egy ideig vártam, hogy visszahozza, majd szóltam a felszolgálónak, aki bement érte az irodába. Ám üres kézzel tért meg, egy üzenettel: a vezetőnő kéri, hogy menjek be hozzá. Erre persze nem voltam hajlandó, s miután végre megkaptam a könyvecskét, beleírtam felháborító tapasztalatomat. Ezzel még nincs vége. Miután nem tudtam, hogy ‘melyik példányt téphetem ki a panaszkönyvből, bementem a vezetőnőhöz megkérdezni. Válasza: „Amelyiket akarja!” Aztán még megkérdezte tőlem: „A maga üdítőjét maga előtt bontották ki?” Mondtam, hogy igen. „Akkor meg miért érdekli más?” Mit mondjak? Tartok tőle, hogy nem hinné el ez a vezetőnő: azért érdekel, mert az ilyen ,maradékhasznosi- tás” a közegészségre veszélyes. S félek: legközelebb netán én is ilyet kaphatok. S. István Miskolc, Vasvári u. Utcai szemétládákat kérnek Lehet, hogy vannak miskolciak, akik számára már unalmas a szemét-téma. Nekünk nem. Bennünket ugyanis nap mint nap „felráz”. Évek óta. Amióta itt lakunk a város új lakótelepén, az Avas-délen. Itt ugyanis kevés az utcai szemétláda. Ezért aztán nemcsak a házak tövében, hanem a járdákon, sót, az úttesten is csúnya, Erről- jut eszembe... En csak rossz viccnek tartottam. Azt hittem, hogy egyedi eset. Ám az e rovatban július 9-én megjelent cikk meggyőzött az ellenkezőjéről. Nevezetesen a pony- vafjarázsoh körüli fur- csaságokról vpii szó- januárban kaptam egy, csupán a vezetéknevemre szóló felszólítást a Piac felügyelőségtől. hogy vagy bontsam le a ponyvagarázst, vagy kérjek helyfo'glalási engedélyt rá — 4 Ft m- egységáron —, ellenkező esetben 5000 forint büntetést rónak ki rám, esetleg a testvéremre, mivel öt is úgy hívják mint engem. (Keresztnév —, mint mondottam — nem volt a levélen, s azóta sem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk kapla a felszólítást!) Eddig még rendben van a dolog. Az egészben csak az a vicc, hogy nincs és nem is volt garázsunk, bar nekem szándékomban van venni egyet.. . Azóta is törjük rajta a fejünket, hogy a fent nevezett szerv vajon miből jósolja meg. hogy a város területén, ki, mikor és hol szándékozik ponyvagarázst felállítani? Ám, ha ilyen jóslássál nem foglalkozik, akkor legaláb.b vegye magának a fáradságot, hogy ■ a tulajdonostól kérdezze meg. van-e garázsa, vagy sem. Mert blöffölni csak a pókerben lehet. Az 5000 forintról szóló büntetések szankciójánál nem. Egy majdnem megbüntetett, majdani ponyvagarázs tulajdonosa V. József Miskolc, Hoffmann Ottó u. Történetem helyszíne: a 910. sz. ABÜ-áruház (Marx Károly u. 94. sz.) Idő: június 29., 14—15 óra között. Két doboz patront akartam venni, ám ezenkívül jó néhány apróságra támadt kedvem, s mire a pénztárhoz kerültem, csaknem 70 forintra kerekedett a számlám. Fizettem, ám alig fordultam el a pénztártól, amikor mellém lépett az egyik figyelő-eladó: Mutassam a táskám, mert neki az egyik vevő azt mondta, hogy ■ egy doboz konzervet, eldugtam. Nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni, szó nélkül kipakoltam a táskámat.. — Csak ez az ócska kis kefe van benne? — fitymálta szaszonkeférnél az eladó. S mert megkérdeztem, vajon melyik vásárló rágalmazott meg, kissé zavartan magyarázgatta. hogy egy kek- runás, de már elment. Én is elmentem,. másnap azonban csak visszamenteni az üzletbe, hiszen annyira bántott a história, hogy jószerével aludni sem tudtam A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztőségé 3537 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-331 Átkelés — nemcsak turistáknak rothadó és egészségtelen „csendéleteket” láthatunk. Nem valami jó fényt vetnek izek telepünkre, amely előtt a budapesti főúton vagy Ta- íolca felé ugyancsak nagy a turistaforgalom. Kérjük az illetékeseket, hogy nézzenek szét mifelénk és segítsenek ezen a gondunkon is. A Testvérvárosok útja lakói miatta. Ekkor az áruház helyettes vezetőjével együtt beszélgettünk a figyelö-eladó- yal. Kérdezem: vajon úgy nézek én ki, mint aki képes az áruházban lopni? „Megnyugtatlak”: nem látszik az meg senkin, hogy mire képes! S elmeséltek egy sztorit egy sportvezetőről, aki állítólag 50 ezer forintot keres, s mégis elvitt tőlük két doboz cigarettát, fizetés nélkül. Egyébként is — magyarázták — a • vevők sokszor olyan gyanús mozdulatokat tesznek, mintha ... Mit lehet erre mondani? Megígértem, hogy a jövőben külön koreográfiát dolgozok ki ahhoz, hogy eljöjjek ebbe a boltba vásárolni! — panaszolta egyik Stadion utcai olvasónk, akinek nevét — bár szerkesztőségünknek rendelkezésére áll — érthető okoknál fogva nem közöljük. (A panasz Laczó József fotóriportert megihlette. Va- Icfioprjffiäy képzeli el a minden gyanún felül álló vevő Vásárlásának koreográfiáját.) Vándorlás egy tölcsér fagylaltért A Tanácsház tértől a Testvériség utcáig terjedő városrész köztudottan zárt beépítésű, és több lakótelepet foglal magában. (Vologda lakótelep. Győri kapu-dél és -észak. Glósz stb.). Vajon tudják-e az illetékesek, hogy az ezen a területen élő több tízezer gyermek csupán egyetlen helyre vándorolhat egy tölcsér fagylaltért? Éspedig a Tokaj étterem oldalához. Itt egyetlen "kis teljesítményű fagylaltgép (egyetlen kiszolgálóval) igyekszik kielégíteni a végtelen hosszú sorban türelmesen várakozó gyerekek fagylaltéhséget. Mert legközelebb csak a Szökőkút vagy az Éva presszóban juthatnak egy-egy tölcsér fagyihoz az említett városrészben lakó gyermekek. És aki úgy dönt, hogy inkább ott vásárol, bizonyosan hamarabb hozzájut, mint a Tokajnál. Amikor minden területen igyekszünk a sorbaállást felszámolni. miért kárhoztatjuk erre — bizony sokszor a tűző napon — a Szökőkút presszó és az Éva presszó között élő sok tízezer kisgyereket? Óhatatlanul el kell gondolkozzam azon, hogy ezen a területen viszont igen kön.v- nyű szeszes italhoz jutni. És azt is meg kell állapítanom, hogy a Prtzma presszó is csak az ivóhelyek számát szaporítja. Nem tudom, miért nevezik presszónak, és miért nem italboltnak, hiszen csak szeszes ital és kávé kapható ott. Sütemény és fagylalt miért nem? Hiszen az is elképzelhető, hogy a lakótelepi halandó megkíván egy szelet süteményt vagy esetleg vasárnap a család részére szeretne süteményt vásárolni. Miért kell neki ezért a városba utazni, ha már százezreket (milliókat?) költöttek egy ilyen „reprezentatív” létesítményre, mint a Prizma ? Handa Imréné Miskolc, Ságvári u. 2. sz. A parkok védelmében Városunk a különféle bevételekből több millió forintot áldoz tereinkre és parkjainkra. Ezeket a milliókat nem szabad őrizetlenül hagyni. A rendeltetés szerinti használatot meg kell követelni, nem szabad, hogy parkjaink zöld gyepét futballpá- lyának, a frissen elültetett fiatal fácskákat, ülőpadokat futballkapunak vagy az akadályverseny technikai eszközének tekintsék a rendeletét nem ismerő gyerekek, a gyermekeik csínytevéseit elnéző kedves szülők, és a magukról megfeledkező felnőttek. A munkánk gyümölcsét, közös alkotásunk eredményét és városunk szépségét féltő emberek edégedetten néznék, ha parkjainkat parkőrök őriznék, és természetesen időközönként a rendőr- járőr is segíthetne. Ha naponta csak egy-egy alkalommal figyelmeztetnének és urab bocsá’, szabálysértési díjat szednének, a rakoncát- lankodók biztosan megszelídülnének. Ma még a lakók közül kevesen figyelmeztetik a közvagyon megbecsülésére a rendet nem szeretőket, mert azok a legjobb esetben is papírra nem illő szóval küldik el azt, aki rájuk szól. Ám. ha egy-egy bírság, szabálysértési eljárás is támogatná a figyelmeztetőket, a parkok védelme közüggyé válnék. Görzsöny József Miskolc, Kuruc u. 41. VIII 1. ♦ Kis túlzás, hogy Miskolcon egyik oldalról a másikra csak hátizsákosán, tűi istafelszereléssel lehet közlekedni. Azt hiszem, nagyon sok miskolci lakos vállalna hasonló kényelmetlenséget, ha minél több úton — a korszerűsítés miatt — átmenetileg ilyen nehézségekkel kellene a gyalogosoknak „megküzdeniük". (Szabados György felvétele) És a busz megállt... A vezetőfülke ajtaját kinyitni tilos... A vezetővel beszélgetni tilos... A megállón kívül megállni tilos ... ! Ezeket a tilalmakat jól ismerik és helyeslik is azok, akik rendszeresen utaznak a városi autóbuszokon. Hiszen valóban felborulna a közlekedés rendje, ha megszegnék az ilyen tilalmakat. Adódhat azonban néha rendkívüli eset, amikor... De hadd mondjuk el a példát: Július 7-én, szombaton este háromnegyed 7 körül csupán néhány utasa volt az 1D jelzésű (GF 30-05 rendszámú) autóbusznak. A Marx tér után, a kohászat felé kanyarodva, az egyik utas — középkorú, egyszerűen öltözött asszony — aggódó arckifejezéssel, láthatóan nyugtalanul álldogált a vezetőfülke mellett. Aztán kissé félszegen bekopogott a vezetőhöz, s így szólt: — Ne haragudjon, de szeretném egy szívességre megkérni ... A vezető kíváncsian nézett rá. — Nem állna meg a tizes kapunál? ... — és magyarázatképpen így folytatta: — Annyi baj van otthon... Már ellcéstem a gyárból és ha még a megállótól visszagyalogolok ... Az autóbusz éppen a tizes kapunál levő kanyarhoz ért. A vezető nem szólt, s a busz megállt, az asszony leszállt. A kinyíló és újra csapódó ajtóra az utasok fel sem figyeltek. Néhány másodperces jelenet volt. Az asszony nyilván több idol nyert vele. S müszakkezdés előtt lecsillapította zaklatott idegeit. Lehet, hogy ..hivatalosan" nem dicsérnék meg a történtekért a gépkocsivezetőt. Humanitásból azonban mindenképpen jelesre vizsgázott. S néha-néha talán lehet ennyit oldani a merev szabályokon. R. A. >