Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-09 / 159. szám

# Két jelenet a sorsdöntő mérkőzésről. Mindkettő az MVSC-t dicséri, hiszen a sötétebb mezben játszó miskolci lányok jobban sáncolnak (bal oldali kép) és jobban is ütnek — — ezúttal Szlovák. (Szabó István felvételei) Röplabda NB I Bent maradt az MVSC Kétszáz perc izgalom Múlt szerdai számunkban a baj­noki tárna aiiásanak segítségévé] latolgattuk az MVSC női röpiab- dacsapatanak bennmaradási esé­lyeit. Mint ismeretes, a hazai csapatnak a hét végen az „alsó- ház ; listavezetőjével, az Almás­füzitővel kellett megmérkőznie. A tét nagy, hiszen az itthon leját­szott két mérkőzés közül leg­alább az egyiket meg kellett nyerni ahhoz, hogy a kiesés „ré­me” eltűnjön. Ilyen előzmények után kezdődött szombaton az első összecsapás. A vasutascsapat Urbánné, Szlo­vák, Bodolaine, Pázmandi, Pere- csi, Puszta, Molnár, Laib, Homo­la (edző: Homola György) ösz- szeállítású csapatából Szlovák, Bodolainé, Pázmándi. Molnár, Puszta és Perecsi kezdték a já­tékot. A vendégek kezdtek job­ban, már 5:0-ig húztak el, ami­kor sikerült a hazaiaknak erősí­teni, és játszmalabdával nyerni. 1:0. A második játszma ritkán látott, bravúros nyitássorozattal kezdődött. Perecsi ragyogóan he­lyezett labdáival egymás után 8 pontot szerzett. A roham folyta­tódott, egészen H :1-ig húztak el. Itt némi megtorpanás követke­zett, melyet sajnos már néhány­szor volt alkalmunk látni az elő­ző mérkőzések során is. Nehezen ugyan, de 16:14 arányban sike­rült ezt a játszmát is megmen­teni. 2:0. A harmadik játékrész hozta talán a legszorosabb küz- i delmet. Mindkét csapat sokat mozgott, sőt, a hazaiak három- 1 szór is megszerezték a vezetést, de a fáradtság jelei egyre job­ban kiütköztek a vasutaslányo­kon. Végül a vendégek nyertek. 2:l. A következő játszma egyértel­műen a vendégeké volt, bár két­szer sikerült egyenlíteni, de több­re nem futotta, és az eredmény 10:15, azaz 2:2. A mérkőzés utol­só játszmáját „feladták” a ha­zaiak. Hiába volt a csere, hiába buzdították a lányokat az igen szép számban jelen levő szurko­lók, a döntő játszmát is az al- másíüzitőiek nyerték, ezzel a mérkőzést is 2:2 arányban. A mérkőzést a Huszti—Békési já­tékvezető páros vezette. * Vasárnap délelőttre maradt a végleges döntés. Kérdés volt, hogy a szombati 112 (!) percig tartó játékból mennyi erő ma­radt a lányokban. A Csokonai utcai tornacsarnok nyüzsgő méh­kashoz hasonlított. A mérkőzés kezdete előtt egy órávai már az esélyek latolgatása folyt. Homola György edző igyekezett meg­nyugtatni a lányokat, de hát ilyenkor ez elég nehéz. Bocs—Huszti játékvezetői sípje­lére az MVSC előző napi csapa­tából Szlovák, Perecsi, Puszta, Pázmándi, Bodolainé és Laib lép­tek pályára. Felhangzott a „haj­rá Vasút!” buzdítás, és elkezdő­dött a küzdelem. A mieink kezd­tek erősebben. Sorra ültek a le­ülések, bejöttek az ejtések. Főleg Bodolainé volt az, aki rengeteget dolgozott. A legjobb segítőtársá­nak Perecsi bizonyult. Szinte minden labdán rajta volt a hazai gárda, mintha egy „kicserélt” csapatot láttunk volna az első játszmában. Az eredmény: 15:11 arányú játszma, és 1:0. A máso­dik játszma a vendégeknek ked­vezett, egyenlítettek: 1:1. Hatalmas hajrába kezdtek a vasutaslányok. Zúgott a nézőtér, amikor Perecsi három ragyogó nyitása után a Vasút vette át a vezetést, és ez egyre biztosabb lett. Jól sáncoltak, és a sáncról lepattanó labdák megszerzésében is igen eredményesen tevékeny­kedtek. A nagy hajrá hazai nyert játszmát eredményezett. 2:1. A fergeteges iramú mérkő­zés a vendégek erősítésével foly­tatódott. Bár az MVSC kezdte jobban a játékot, később bizony­talanná váltak, a vendégek fel­jöttek, és 15:10 arányú játszma- nyeréssel egyenlítettek, 2:2. A végleges döntés így a mérkőzés ötödik (helyesebben a két mér­kőzés tizedik!) játszmájára ma­radt. A vasutaslányok mindent feltettek erre a játszmára. Talán röviden úgy lehetne játékukat jellemezni, hogy mindent fogtak és mindent ütöttek. Elhúztak 7:3- ig, majd az almásiüzitoiek jöttek fel 9:8-ig. Az ellenfél még egy­szer átvette a vezetést is, de már látszott, hogy a hazai hengert nem bírják megállítani. Jellemző a mérkőzés hangulatára, hogy amikor a jegyzőkönyvet vezető és eredményjelző táblát kezelő a nagy izgalomban véletlenül az ellenfélnek „adott” a táblán — egy — a hazaiaknak ítélt pon­tot. szinte robbant a nézőtér. Szerencsére a tévedést hamar korrigálták, a játék pedig ismét hazai vezetéssel folytatódott. Elő­ször Molnár, majd Perecsi, ille­tőleg Bodolainé ütése „ült” az ellenfélnél, ez pedig a 15:12 ará­nyú játszraanyérést, a mérkőzés 3:2 arányú megnyerését, és ami a legfontosabb és legértékesebb: a bennmaradást jelentette. A két mérkőzés során mintegy 200 percig szurkoltunk együtt a játékosokkal. Most eldőlt a kér­dés: városunk egyetlen NB I-es röplabdacsapata a következő baj­nokságban is az első osztályban szerepelhet. Homola György edző a mérkőzést követően, csak eny- nyit tudott mondani örömében: „Idegtépő, hatalmas küzdelmet vívtunk a bennmaradásért, és ez végre sikerült. A lányok, ha néha fáradtan is, de mindent megtettek a győzelemért, sőt a látottak alapján néha olyat is produkáltak, amit eddig igen rit­kán láthattunk tőlük.” Valóban így történt, dicséret a csapatnak a lelkes játékért, és most kivé­telesen engedtessék meg, hogy a jók felsorolását mellőzzük, hiszen együtt harcolták ki a bennmara­dást jelentő győzelmet. GAJDOS IMRE Az „alsó-ház” végeredménye: 7. BVSC 84 pont 8. Közgáz 83 117:56 9. Almásfüzitő 83 140:61 10. BSE 67 78:97 11. MVSC b7 79^99 12. Lehel SC 67 78:102 13. Ü. PEAC 36 14. Harisnyagyár 49 Tehát kiesett a röplabda NB I-bőI: a Bp. Harisnyagyár, az Ü. PEAC és a Jászberényi Lehel S€. „Örökbe fogadják’'’ a sárkányrepülőket Sakk Országos vidék­bajnokság Öt fordulón jutottak túl Tatán az országos vidéki sakkbajnokság döntőjén részt vevők. A több mint 60 in­duló közül Kádas Gábor, a miskolci MEDICOR verseny­zője öt mérkőzésből ötöt megnyert. Második helyen négy pontjával az ugyancsak MEDICOR-os Tóth József áll. A miskolci versenyzők további pontjai: Kovács La­jos 3,5 (Miskolci Spartacus), Szabó József 3 pont (ME­DICOR), Bellér Gyula 3 pont (Miskolci Spartaews}. Öt nemzet — Csehszlová- kai, Lengyelország, az NSZK, a Szovjetunió és Magyaror­szág .— több mint 80 ver­senyzőjének részvételével tartott egy hétig Egerben, a harmadik nemzetközi sár­kányrepülő-találkozó. A befejező ünnepségen megjelent Rónai Rudolf, a Magyar Repülő Szövetség elnöke is, aki beszédében méltatta ennek a fiatal, de máris igen népszerű sport­ágnak a jelentőségét. Bejelentették, hogy július 16-án az MHSZ vezetése or­szágos sárkányrepülő-anké- tot hív össze, ahol hivatalo­san is „örökbe fogadják” a repülősport eme ágát. E tényt már megerősítette az is, hogy az MHSZ főtitkára a versenyek megszervezésév ért, a sárkányrepülés ma­gyar úttörőinek, azaz a Bu­dapesti Műszaki Egyetem sárkányrepülő klubjának az ünnepségen különdíjat ado­mányozott. Ami az eredményeket il­leti : hurokrepülésben az el­ső helyezést Peter Skyba csehszlovák versenyző érte el. A magassági rekord első helyezettje, 800 méterrel Václav Slava, ugyancsak csehszlovák repülő lett. Az időtartam-repülésben Jozef Korol lengyel sárkányrepü­lő bizonyult a legjobbnak- És végül az új, eddig nem szerepelt a versenyszámban, a slalom-repülésben a ver­senybíróság Václav Slava csehszlovák repülőt «eite a legjobbnak!, Autók a monoki mezon Bár a ralli az igazi, de azért a „cross” se kutya! — állapí­tották meg a nézők vasárnap délelőtt a Monok melletti ré­ten. Lelkesedésük ugyan az idő múltával alaposan lelo­hadt, mert egyre jobban esni kezdett, a versenybíróság és a versenyzők azonban végig kitartottak. „Kellemesen csúszós”, te­hát viszonylag jól, illetve technikásán autózható pályán kezdődött el a Miskolci AFIT terepverseny-sorozatának má­sodik fordulója, de a befeje­zés már nagy csúszkálások közepette történt meg. Már az enyhe eső is alapos pró­bára tette az autósokat, az utána következő zápor azon­ban némelyek számára szin­te megoldhatatlan problémát jelentett az ároknál, amibe bemenni még csak lehetett, de kijönni ez idő tájt már csak emberi segítséggel. Az ügyesebbje így is kivágta magát, de amíg a kétfutamos verseny első felében 2.10—2.30 mp körüli időket mentek a versenyzők — körönként, ad­dig a második nekirugaszko­dásnál egy-egy csúszkálós kör megtétele bizony négy perc­be is beletellett. A rendezők a mezőny második felének futásakor már-már a félbe­szakítás mellett döntöttek, a terepen kitűnően szlalomozó vezetők azonban végig állták a sarat — ekkor már a szó szoros értelmében. Az autók védelme ellenére is elázott versenybíróság sikeresen ki­számolta a végeredményeket, s ezek azt bizonyították, hogy még ilyen pályán, s ilyen idő­ben is a Trabantnak áll a vi­lág. Az abszolút értékelésben ugyanis három kisautós vég­zett az első helyeken, s a nagyobb — bár ilyen helyen nehezebben mozgó, de mégis csak erősebb — autók mögé­jük szorultak—.beleértve az ugyancsak fronthajtású Wart­burgokat is. Ezen a verse­nyen óriási szerepet kapott a technika, hiszen a kanyargós, hepehupás pályán a nyomvo­nalon tartani a kocsikat bra­vúrt igénylő feladat volt. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy amíg a verseny tartott, egy érdekes ötlet is elhang­zott ott levő szakemberek körében. A „hétköznapi” autók számára terepverseny- , zésre igen alkalmas monoki rét felső részén, a domb mö­gött ugyanis van egy elha­gyott homokbánya, amelyben már most is kitűzhető volna egy valódi autó-cross pálya. Némi területalakítással pedig akár nemzetközi rangú ver­senyre is alkalmas pályát le­hetne itt építeni, s mindez már önmagában hordja az ötletet: meg kellene próbál­kozni a rallizásnál lényege­sen olcsóbb cross-versenyek helyi meghonosításával. A környezet kitűnő, a megköze­lítés könnyű, és a nagyszámú nézőközönség is könnyen el­helyezhető volna a tr&omoH halárban levő területen, s ez valóban megfontolandó ei- gondolás. Az AFIT Terepkupa II. for­dulójában egyébként 26 kocsi állt rajthoz, s mindössze hár­man voltak olyanok, akik nem értek el értékelhető eredményt. Külön öröm volt a rendezők számára, hogy négy hölgyversenyző is megpróbál­kozott a nem mindennapi feladattal, s közülük ketten kitűnően végigállták mind­két futamot. Érdemes odafi­gyelni Bereczk Józsefné ide­jére, aki Trabantjával a fér­fiak abszolút értékelésében >s a harmadik helyen végzett volna. Eredmények: 600 kem-ig: 1. Bereewk .(«twseí 9:48.4. 2. Morvái Tamas 40:13:4. 3. Farkas Gyula 10:31.3. 4. Csont» László 12:08.5, 5. Bagi LáKííó 12:31.1, 6. Lipták Lajos nü:-SF.4 (valamennyi Trabant). 600—1500 kém: 1. Józsa Gtiém#/ 11:25.7 (Lada 1200), 2. Horvath J&- nos 11:27.5 (S 100). 3. Neiwes András 11:30.0 <W 353). 4. Mada- csi Sándor 13:32.2 (S 12»). 5. Wall Sándor 15:29.7 <P. FJAT 150»). &. Padher Béter Fi: 1‘1.9 fLa«te ja*») (»2 Induló).. Hölgyek: 1. Borénak JOWseieié 10:19.6 (Trabant 60-1). 2, Takács Lászlőné 18:56.3 (W 39»), FÉ*r«8r Judit (Lada MM) és VJ>gh Mag­dolna (T í»*) a verseny sára kén.js&zerótt. Az A'Frr Kupa 1eepp»*ee9«*4n)r- nefc harmadik fordulóját nefcnm hét múlva rendezik meg, csak a monokli nééen. K. .*. MMe 0© A % A 8Ő étoce „tew***f&tpd” a korthtem.. (’rf t W F1 A jénai „tornaatya” Az SC MOTOR JF1VA sportcsarnokában minden szerdán találkozik két nagy­papa. Két órán át az övék a tornacsarnok. Ketten összesen ül évesek — valóban nem tartoznak a legfiatalabb tor­nászok közé. Lelkes sport­szer ételük azonban nem egy fiatalt túlszárnyalt. „Heinrich, vigyázz a tábtactá- sodra” — hangzik a csarnok­ban. A 80 éves Josef Miosga. a jénaiak ismert „tornaatyja” szakszerűen irányítja 9 év­vel fiatalabb társa, Heinrich Blatt korlátgyakorlatát. Nem akármilyen sportsikerekre törnek: évente részt vesznek a Freiburgban megrendezés­re kerülő tornásztalálkozón. A TB- é*en feWBtek teonosz»­lyáca kiírt kategóriában ta­valy Miosga megnyerte az első díjat. A „tornaatya” valóban szí­nes sportmúltra tekinthet vissza: volt atléta, ökölvívó, birkózó, tornász és teniszjá­tékos. Edzőként sok száz gyer­meket tanított meg a torna szeretetére. Volt versenybíró, sportvezető. Ma is reggelen­ként fél órát fut a parkban. Naponta kerékpározik, télen pedig lakásában felfüggesztett gyűrűn folytat gyakorlatokat. Miosga állandó sportolásának tulajdonítja, hogy 50 éve nem volt beteg. Megjegyzi azon­ban, hogy más életelixíreket sem vet meg: ma is megisz- sza naponta a korsó sörét és elszív egy jó vastag szivart. «. L HOT r «ST döntetlen Ismét kettős hazai bajoofci. mér­kőzést játszottak a vízilabda OB II-ben. Az M‘VSG szombaton a Budapesti Híradástechnikát fo­gadta, vasárnap pedi-g a GSMSK-t A HITE KA, az OB H/A jeien- Icjgi vezetője igencsak küzdelmes mérkőzést vívott a hazaiakká!. Három negyeden keresztül a mis­kolciak teljesen egyenrangú fél­nek látszottak, és csak a harma­dik negyed volt a budapestieké. M V SC—HITEK A 4:8 <0:1, Ijtt, 0:3. 3:3). A miskolciak góljai kfö- zül kettet Nagy és kettőt »owtes lőtt. ♦ A vasébejaapi mérkőzésen FPcWl: Eiemér edző a következő hét Já­tékost küldte vízbe a CSMSK ei­len : Denk. Nag.y, Orbán, Báthori, Éder, Brinza, Kovács. Csere: Ja­kab, VaTga, VisBOkai. Csordás—Puskás sípjeléi« Bder rajtolt a labda felé, de az elfcen- íei erte el hamaraob. Mindössze egy percet kellett várni, hogy eui bérelőnybe kerüljön a vas­utascsapat. Kovács elhamarko­dottan lölévágta a labdát, de ak­cióból góit szerzett a center he­lyéről, úgy, hogy a füle mögött aobta hátra a labdat. 1:0. Ebben a negyedben volt még egy ember­előny, de ez is kihasználatlanul maradt. Ezútta Nagy késett le egy húzásra dobott labdáról. Fordulás után emberhátrány­nyal kezdett az MVSC. de sike­rült megúszni gól nélkül, és vég­re: Orbán a harmadik emberelő­nyös helyzetet góllal fejezte be. 1:0 (2:0). Nem sokáig örülhettek a vezetésnek, mert egy távoli lö­vés Denk hona alatt becsorog a hálóba. l:i (2:1). A mérkőzés legszebb gólja is ebben a ne­gyedben esett. Kovács nevéhez lüződik, aki csodálatos ejtéssel vette be az ellenfél kapuját. Ej­tésre ejtés volt a válasz, így a negyed 2:2-vel zárult. (3:2*. Mind a hazai csapat, mind el­lenfele igencsak elfáradt a har­madik negyedre. Amíg az első kettőben rengeteget úsztak, ad­dig a harmadikban alig tudtak vissza-visszaevickélni saját kapu­juk előterébe. Ez a gólok szá­mán is meglátszott, Jakab ejte? sére egy volt a válasz. (4:3). A negyedik negyedet jobb len­ne elfelejteni, nemcsak azért, mert a játékosok álltak a víz­ben, hanem egy bírói döntés mi­att is. Az MVSC kapujának elő­terében egy szabálytalanság után a játékvezetők a miskolciak sap­kaszínét mutatták be zászlójuk­kal, és mégis az ellenfél dobott, sőt gól is lett belőle. 4:4 —- s .ez a végeredmény. A teljes igazsághoz hozzátarto­zik, hogy nem ezen az egy góloo múlott a mérkőzés sorsa. A mis­kolciak ötször voltak emberelő­nyös helyzetben, amiből csak egyet használtak ki. Ez túl nagy luxus. A hazaiak közül Denk es Kovács játéka tetszett. M\*S€—CÖMSK 4 :4 (»1:0, 2».“« » 4* Ö-H. g 9- V. J*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents