Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-05 / 156. szám

V a miskolciaké a szó A lakásfenntartó szövetkezet nem hatóság! Fizetési letiltás — sértő stílusban címmel, ma egy hete cikk jelent meg e rovatban, amelynek szeizoje tiltakozott az ellen, hogy az Al­kotmány Lakás- és Garázsieiintarió Szövetkezet fizetési letiltást küldött munkahelyére, s még több mint 170 szövetkezeti tag mun­kahelyére. Az első sorokat olvasva, többen azt hittük, hogy a Bel­városi Lakásfenntartóról lesz szó. Ugyanis mi is ilyen „cipőben’» járunk. / Nem akarom az említett cikkben leírtakat ismételni: a szövetkezeti törvény értelmét, a fenntartó működését és hatáskörét, a határozat­képessege», a tagság döntési-szavazási jogát, a tagság kötelezhető­ségét, vagy nem kötelezhetőségét. Nem akarom boncolgatni a lakás­fenntartók által követelt összegek jogosságát és elszámolásait. Mondanivalóm ezzel kapcsolatban ennyi: „A munkabér letiltása bí­rósági, Illetve hatósági (végrehajtói) intézkedés, erre a lakásfenn­tartó szövetkezetét nem lehet feljogosítani.” „A szövetkezet nem jo­gosult a ténylegesen felmerült költségek felosztása helyett, mint egy járadékot kiszabni és beszedni.” A fent leírt két moudal a Miskolci járási — és a Megyei Bíróság ítclete ellen hangzott el a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvásá­ban, ez év áprilisban. A fent írtak szerint tehát nincs jogi alapja egyetlen lakasienntariónak sem arra, hogy fizetési letiltásokat kül­dözzön bármilyen hangnemben, bárki munkahelyére, s ezzel kínos magyarázkodásokra kenyszeritse a szövetkezet tagjait. Nem érthe­tőn* tehat egyet azzal, hogy a lakásfenntartók és karbantartók ilyen fizetési-letiltási módszerekkel biztosítsák magukat, s a tisztázatlan es egyéb kiadásaikat a tulajdonosok terhére számolják el. Az sem ártana már, ha a lakásfenntartók vezetői különbséget tudnának tenni a lakásszövetkezet és a lakásfenntartó szövetkezet között. A félreértések elkerülése végett jó volna, ha a lakástulaj­donosok is tisztában volnának vele. A lakásfenntartók ugyanis elő­szeretettel sorolják magukat a lakásszövetkezet csoportjába, s az azokra vonatkozó rendeleteket, törvényeket próbáljak alkalmazni, bar rendeltetésük egészen más. Ez utóbbi ugyanis tulajdonképpen szolgáltató intézmény, ha úgy tetszik: vállalat. Csak olyan pénz­összeget kérhetnének számon, amiért szolgáltatnak is. Ez azonban évek óta nincs tisztázva, itt csak pénzt követelnek, de hogy egyálta­lán mit tartanak fenn, illetve karban, ezideig rejtély, pedig evente ott is elköltik a millió forintokat, ahol a lakások újak, s garan­ciális Időn belül voltak, vagy vannak. Elgondolkoztató az is, hogy mekkora különbségek vannak a la- kasienntariók között. Véleményem szerint az Alkotmány es a Bel­városi Lakásfenntartó Szövetkezet vezetősége elmehetne némi tapasz­talatcserére az Avas-déliekhez, ahol a benzetett összegekből meg megtakarítás is van, s a zárókozgyiilés után vissza is tudnak térí­tem a tulajdonosoknak. Egy ugyanolyan lakásért, mint az enyém, az Avas-deten például csuk 269 forintot fizetnek navonta Uzeniciés- lenniariás-felújiiás címen, míg én jelenleg 310 forintot adok ki ilyen célra. A tények azt igazolják, hogy az Avas-déliek ismerik a lakás- fenntartó szövetkezeire vonatkozó törvényeket. Csak a megszavazott es jóváhagyott összegből sáfárkodnak és nem a lakástulajdonosok zsebére rendezik a túlzott és indokolatlan kiadásokat. S nincsenek ráutalva arra, hogy más szövetkezet törvényeire hivatkozva, azzal fedve magukat, fizetési letiltásokkal próbáljak helyrebillenteni költ­ségvetésüket, elszámolásukat. Tökéletesen egyet kell tehát érteni az e rovatban megjelent cikk szerzőjével. A mi helyzetünkben nem lehet másként beszélni a !a- kásfenntartókról, mint keserű szájízzel, csalódással és nem utolsó sorban, haraggal. Mert elgondolkoztató az is, hogy a lakásfenntar­tóknál öt vezetőségi tag, három belső ellenőr, egy főkönyvelő, egy gondnok, egy ügyintéző, és egy jogtanácsos működik. Tíz lakás- fenntartónál tulajdonképpen 120 ember. Ilyen létszámú vezetőség ntég egy tízezer fős vállalatnál sem működik. Úgy vélem tehát, célszerűbb és gazdaságosabb lenne — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy évente tíz-ötvenezer forint összegeket vesznek fel fejenként honorárium, jutalék, fizetés, különülj sió. címén —, ha egyetlen vállalat oldaná meg lakásaink fenntartását és karbantartását, már csak azért is, mert a most működő lakásfenn­tartók azt megoldani nem tudják. Az évi 13—20 millió forint egy helyre kerülne, egységesebben cs biztonságosabban gazdálkodnának tehát belőle. Nagyobb javításokat és felújításokat egyébként is ide­gen kivitelezővel csináltatnak, s ezért sem gazdaságos, hogy egyet­len városban 10—15 lakásfenntartó működjön. A mezőgazdaságban is összevonnak 3—4 tsz-t, ha némelyik gyengébb adottságú, s ezért nem képes gazdaságosad üzemelni. Itt is célszerű volna hát egy köz­ponti vállalatra bízni ezeknek a lakásoknak a karbantartását. S ak­kor nem lenne szükség 120 tagú vezetőségi garnitúrára, amely az évenkénti kiadásoknál tetemes tételekben jelentkezik. Bonta György Miskolc, Dankó Pista u. 23. sz. Július legyen balesetmentes hónap! A szokásosnál vastagabb borítékot kaptak kézhez 28- án Miskolcon a Volán 3. sz. Vállalat dolgozói. Igaz, ezút­tal nem a fizetés volt több, hanem egy körlevelet tar­talmazott még a boríték. Ebben a vállalat vezetősé­ge a következő felhívást in­tézte dolgozóihoz, elsősor­ban gépjárművezetőihez: ..Le­gyen a július balesetmentes hónap!” A mozgalmat a leninvárosi ,.dr. Csanádi György” autó- buszvezető szocialista brigád kezdeményezte, s ehhez csatlakozott a Volán Válla­lat többi szocialista brigádja is. Nem csekély az, amit az egyre rosszabb baleseti sta­tisztika javítása érdekében tehetnek, hiszen a Volán a legnagyobb közúti szállítási vállalat. Szándékosan esett júliusra a választás, mivel ez a hó­nap látszik közlekedési szem­pontból az egyik legveszé­lyesebbnek; a nyári kániku­la. a vidámság, a szórakozás, az önfeledten vakációzó gye­rekek figyelmetlensége, a ke­rékpárosok és motorosok száma e hónapban tetőzik. Es nem lehet elfeledkezni a mi közlekedési rendünket, városunkat, útjainkat kevés­bé vagy egyáltalán nem is­merő külföldiekről sem, akik újabban már csoportosan, konvojokban közlekednek. Mindez fokozott figyelmet követel az országút vándo­raitól, a gépjárművezetőktől. Csakis közös akarattal, kel­lően összpontosított figye­lemmel tudnak eleget tenni a jelszóban foglaltaknak! E mozgalom jelentőségét szükségletén hangsúlyozni. Ezért inkább befejezésül idézzük a felhívás zárómon­datát: „Becsülettel az embe­rek életéért, egészségéért, tes­ti épségéért és a társadalmi tulajdon védelméért!” Persa István Miskolc Kórházi betegek köszöneté a GELKA-nak A miskolci Semmel- iceis Kórházban is szá­mos televízió van már a különféle osztályo­kon. A betegek szinte „gyógyászati segédesz­köznek” tartják már a tévét, amelynek adása eltereli figyelmüket bajaikról, fájdalmaik- rol. A sok használat következtében azonban sajnos elég gyakran visznek a kórházból te. levíziót a GELKA-hoz, javítani. Legutóbb pél­dául a bőrosztályról került egy Gold Sztár­típusú készülék a Búza téri tv-szervizbe. A be­tegek elég bánatosan vették tudomásul, hogy a hét végét valószínű­leg tv nélkül kell töl­teniük ... A GELKA- szerviz dolgozói azon­ban soron kívül megja­vították a kórház ké­szülékét, amelyet pén­teken már vissza is szállítottak a börosz- tályra. A betegek szerkesz­tőségünket kérték meg, hogy tolmácsoljuk kö- szönetüket a GELKA dolgozóinak. Egyikük így fogalmazott: „Az ilyen, humanitásból fa-, kadó soronkívüliséget csak dicsérni lehet...” A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Tcleíonszám: 18-221 Rejtvény! ♦ E rejtvény „szerkesztője” az, aki a Tanácsköztársaság la­kótelepen levő Cooptourist iroda portálját feliratozta. Fejtök — a járókelők. Mindenesetre szembántó. Hisszük, hogy nem marad így. T,. ,T. ■' Miskolc Vándorló padok Asztalos László, Miskolc, AKó­papífgvár: Tudomásunk szerint biztató ígéretet kapott a Miskolci Víz­művek főmérnökétől., aki ne­künk is elmondta: a lakók, a gyár és a vízmüvek képviselő­jének kell megbeszélni a hely­zetet, s megkeresni a megoldás lehetőségét. Bízik benne, hogy találnak megoldást. Szőke József, Miskolc, Szent- péteri kapu 79. sz.: Még egy kis türelmet. Csak ma kapunk részletes választ. Kun Pál, Miskolc, Dorottya u. 1. sz.: örülnénk, ha felkeresne ben­nünket. Legutóbbi levelének té­májáról szeretnénk részleteseb­ben tájékozódni. Szakáll József, Miskolc, Szabó Lajos u. 48. sz.: Tudomásunk szerint Miskolcon csak kisiparos állít elő szikvi­zet. Tanácsoljuk: velük egyez­kedjen. „Egy Stadion utcai lakos”-nak: Sokkal eredményesebben fog­lalkozhatnánk panaszával, ha megírná a nevét is. „Kuitúremberek” az Avas-délen # A Népkert sétányain új padokat helyeztek el. Ám ezeket — miután yem rögzítették őket — azóta parkszerte meg le­het találni, csak éppen a sétányokon nem. Eső után bizony körülményes megközelíteni őket. Nem lehetne valami mó­don rögzíteni az ülőalkalmatosságokat az eredeti helyükön? Jakubik László Miskolc AZ ÉPÜLET MELYIK OLDALÁN KELL KERÍTÉST ÉPÍTENI? F. L,. miskolci olvasónk dilemmája: ha házát körül­keríti, az épülethék vájőn melyik oldalát kell neki. s melyiket a szomszédjának bekeríteni ? Jogtanácsosunk válasza: Kerítést nem kötelező épí­teni, csak akkor, ha a ta­nács építési szakigazgatási szerve ezt előírja. Ám ha er­re kötelezi az ingatlantulaj­donost, akkor előírja azt is, hogy milyen anyagból, mi­lyen építési móddal, kivite­lezéssel stb. kell ezt végre­hajtani. A kerítést egyébként az építési telek tulajdonosa (kezelője), használója a telek homlokvonalán, továbbá a közútról nézve a jobboldali telekhatáron és a hátsó te­lekhatárnak ettől az oldal­határtól mért fele _ hosszán köteles megépíteni és fenn­tartani. A két közút között fekvő építési telket a jobb oldal meghatározása szem­pontjából olyannak kell te­kinteni, mintha az a két köz­út között — a szomszédos te­lekhez igazodóan — meg volna osztva. Az oldalhatá­ron álló épület esetében a tulajdonos (kezelő, használó) az oldalkerítést azon a te­lekhatáron köteles megépí­teni és fenntartani, amelyen az épület áll. Saroktelek ese­tében az építési telek hom­lokvonalaival szemben fekvő mindegyik telekhatár oldal­határnak számít. Ha az épí­tési telek oldalhatara a szom­szédos építési teleknek egy­úttal hátsó határa, arra a hátsó telekhatár szabályát kell alkalmazni. Nyúlványos építési telek esetében a nyúlványos telek és a visz- szamaradó telek között — az utcavonallal párhuzamos — közös telekhatáron álló ke­rítés megépítésének és fenn­tartásának kötelezettsége a visszamaradó telek tulajdo­nosát (kezelője, használója) terheli. Ha az építési telek tulajdonosa a telek olyan határán, vagy a határ olyan részén is létesít kerítést, amelyre nézve kötelezettsége nem volt, a kerítésnek ezt a részét is csak a saját telkén helyezheti el és az így léte­sített kerítést bármikor megszüntetheti. Amennyiben az országos építésügyi szabá­lyok alapján egyértelműen nem állapítható meg, hogy valamely építési telek kerí­tése megépítésének és fenn­tartásának kötelezettsége kit terhel, a kötelezhető sze­mélyt és mértékét a helyi körülmények figyelembevé­telével a helyi tanács építési szakigazgatási szerve állapít­ja meg. Négy éve lakom az Avas­délen és van alkalmam meg­figyelni, hogy a kulturált környezetben, szép házak­ban formálódik-e eléggé az emberek ízlése, javul-e a közösségi magatartás, a kul­turáltság? Nos, tapasztala­tom szerint, elég nehezen. Egyesek pedig kifejezetten lerontják az átlagszínvona­lat. Most csak néhány ne­gatív példát írok: a lépcső­házakat évek óta változat­lanül teleszórják csikkekkel, a liftekbe beleköpnek, sót — sajnos nem ritka dolog — mást is csinálnak ... Elő­fordult továbbá már olyan eset is a házunkban, hogy az egyik lakó kihánvt a nyolcadik emeleti ablakból, s ezzel végigpiszkolta az egész házfalat. Szerintem az ilyen „kultúremberek” szi­gorú büntetést érdemelné­nek. De ha már ez nem tör­ténik meg. javaslom, hogy a nyilvánosság erejével, név szerint szégyenítsük meg őket, ha esetleg ez hat még rájuk... Egy lakó a Középszer u. 6t>. számú házból Spanyol cipő Elegáns, világszínvonalú. Néhány pánt, de a fazon, az igen! Rögtön feltűnt. Az is, hogy az említett remek nem hölgy- ismerösöm lábán, hanem a kezében volt. De ott is szép volt. Mint egy álom. Mondta is ismerősöm: — Alom az egész! Most jövök a Sajó cipöszakboltból. Reklamáció utáni állapotban vagyok. (Ez nem nagyon lát­szott rajta, mert csak a szája remegett.) — Alig 850 forintba került a cipő, viszont majdnem há­romszor fel tudtam venni. Egész pontosan két és félszer, mert az utolsó felhúzás után a színházba még elment, vissza azonban már nem bírt az esőtől. — Valószínű, nem vízhatlan spanyol kígyót utánoztak a kikészítök — játszottam meg az értőt, pedig köztudott, hogy a spanyol kígyóknál csak a spanyol bikák vízállóbbak. — Igen, a boltban mondták is, hogy ez nem Felsözsolcára való lábbeli, és főleg megázni nem ebben kell, hanem gu­micsizmában. — Nem teljes a tájákoztatás — világosítottam fel —, mert kiválóan alkalmas még megázásra a holland fapapucs, a bir- gelli csizma, a natúr kapca, a kohók mellett használatos bőr. bakancs (ez le is rúgható, mert tilos bekötni), valamint a nehézbúvár vascipö, amit Haitiben használnak. Ha iti, ha nem, ez így van. .Ezek némelyike olcsóbb is, bár nem egé­szen olyan színvonalú, mint a javított kigyóbör topánkák. Először ugyanis kijavították. Megöccölték, egy jó nagy szög­gel (az ácskapocs ugyanis nem ment bele) és altg szétfolyós ragasztóval (forvájz, vagy huber spricc) stabilizálták. Ezt ismerősöm nem fogadta el, ezért vették fel a jegyzőkönyvet, és küldik a KERMI-nek. — Minek küldik oda? — kérdeztem tovább —. Hiszen leg­feljebb egy kígyóbűvölö tudna részletesebb tájékoztatást ad­ni a cipő állagáról... Sokkal célszerűbb lenne rászerelni a nem vízálló kígyók bőréből utánzóit importclpökre egy északtiroli esökorlátozó automatát, vagy elemmel működő, belga víztaszító berende­zést. A használati utasításban pedig meg kell jelölni azokat a területeket, ahol ezek az igényes cipők lakáson kívül is vi­selhetők. Az általam javasolt módszereket égpsz addig lehet­ne alkalmazni, amíg az importőrök olyan lábbeliket hoznak be, amik 850-ért a vízzel való közvetlen érintkezés termé­szeti katasztrófájának is ellenállnak. Addig a kigyóbör után- zalú lábbelibe bújtatott lábú fogyasztó sziszeg, a forgalmazó megmondja, hogy miben kell megázni, a KERMI pedig... Tényleg, mit mond majd? Bérezés Jössef

Next

/
Thumbnails
Contents