Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-23 / 171. szám
♦ Az Egyetemváros felé néző lejtőn újabb — 76 tantermes — általános iskola épiil az Avas-délen Teljesíthető-e a lakásépítési terv? A városfejlesztők első félévi számvetése A terv szerint az idén 2108 lakást építenek Miskolcon. Június végéig 1162 új otthon műszaki átadása zajlott le és 828-ba be is költözhettek a lakók. Az 57 százalékos tervteljesítés azzal biztat, hogy az év végéig maradéktalanul végrehajtják építőink a programot. Összehasonlításul: tavaly hasonló idő alatt 960 lakás készült el és 44,3 százalékos teljesítéssel zárták az első fél évet. A biztató prognózist annak ellenére adta a városi tanács tervosztálya, hogy a lakások üzembe helyezése némi késedelmet szenvedett az ütemtervhez viszonyítva. Az okok: •a tervezettnél lassabban ha- ladt^ a közművesítés és az útépítés. Az avasi lakótelepen három iskola épül párhuzamosan. A keleti lejtőn, a húsz- tantermes általános iskolán a szigetelő és befejező munkákat végzik, illetve a külső közműveket építik. A 16 tantermes iskolának a tornatermi szárnyát mtfst szerelik össze. A. 24 tantermes szakmunkásképző intézet kollégiumának az alsó szintjét építették meg addig, s hozzáláttak a műheivek és a tornaterem alapozásához. A 200 gyermek befogadására alkalmas óvodának még csak az alapjai készültek el, a 120 férőhelyes bölcsődét viszont már szerelik. t A közelmúltban beszámoltunk róla. hogy átadták az UNIÓ Áfész új élelmiszer ABC-üzletét. A papír- és háztartási bolt épületében jelenleg a szakiparosok dolgoznak. Az említett cikkben arról is szóltunk, hogy amíg el nem készül ez az üzlet, az eddig élelmiszerek árusítására használt faépületben vásárolhatnak majd papírt és háztartási cikket a lakótelepen élők. A 2000 adagos báziskonyha látja majd el a lakótelep gyermekintézményeit. Jól halad ez a beruházás is: jelenleg a belső szakipari és burkolómunkákat végzik, iHet* KERVAZ-ból épül az Avas-déli kétezer adagos báziskonyha. Az éttermi részben, nálunk újszerű módon, nem építenek álmennyezetet, hanem megfelelően kialakított szín- harmóniával — az uralkodó színek: sötétkék, narancssárga, fehér — teszik barátságosabbá a hatalmas helyiséget. Ott- jártunkkor már a légtechnikai berendezések és a konyha szerelése folyt. ve szerelik a gépeket, berendezéseket. A Búza téri aluljáró építéséről többször hírt adtunk az utóbbi időben. Ezért most csak ennyit: elkészült az út betonszerkezete, hozzáláttak az aszfaltozáshoz, és folyamatban van a járdaépítés. Magában az aluljáróban a burkolómunkákat végzik. Továbbra is a földmunka- gépek uralják a terepet az (Kiss József felvételei) északi tehermentesítő út építésén. Az út-tükör kiemelésével és a rézsű kialakításával párhuzamosan építik az ivóvíz gerincvezetékét, zárt szelvénybe helyezik a Pece-pa- takot és kiváltják a közműveket. A napi 70 ezer köbméter szennyvíz tisztítására tervezett telep két ütemben épül. Jelenleg az első ütem második szakaszának építési és szerelési munkáit végzik. Nemzetközi Tisza-túra Tizenkettedik alkalommal szállt vízre tegnap Csenger- nél a nemzetközi Tisza-túra mezőnye. A magyarokon kívül az NDK-ból, Jugoszláviából és az NSZK-ból érkezett természetbarátok csaknem 200-an vállalkoztak az 550 kilométeres hosszú vízi túra egyes szakaszainak megtételére. Tokajban és Szolnokon újabbak csatlakoznak majd hozzájuk. A szabolcsi szakaszt követően Borsod, Hajdú. Szolnok, majd Csong- rád megyén át folytatják útjukat a túra végcéljáig, Szegedig. Kiskertek növényvédelme A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ nyugdíjasklubjában ma este 6 órakor Szolnoki Jenő előadását hallgathatják meg az érdeklődők, a házi kiskertek nyári növényvédelmi feladatairól. Építőtáborozók kommunista Az én érdekem szombatja Kommunista műszakot tartottak szombaton Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nemzetközi építőtáborában. Az egri tanárjelöltekkel együtt részt vettek a munkában a budapesti, a miskolci, a szegedi, a pécsi, a gödöllői egyetemisták, a kecskeméti óvónőképzősük, valamint a velük együtt táborozó bolgár, csehszlovák. NDK-beli és szovjet diákok. A tábor mintegy 90 fiatalja szombaton 6 órán at Eger északi városrészének építkezésein dolgozott. A nemzetközi építőtábor lakói a kommunista szombat munkabérét az Egri Gyermekváros részére ajánlották fel. fiz Li legjobb szocialista brigádjainál A szocialista brigádverseny legjobbjainak anyagi jutalmazására a Lenin Kohászati Müvekben az idén nem kevesebb, mint 1 millió 750 ezer forintot biztosítottak. Ezt a keretösszeget a szocialista cím arany, ezüst és bronz fokozatát kiérdemlő brigádok között osztják szét. Bezárt a pécsi ipari vásár Tegnap bezárta kapuit a 7. pécsi ipari vásár. Az utolsó napon Németh Lajos, a városi tanács elnökhelyettese ünnepélyesen átadta a .kiállítóknak, a látogatok szavazatai alapján odaítélt közönségdijakat, a Zsolnay gyárban készült gyönyörű dísztárgyakat. Az üzleti élet élénkségére jellemző, hogy a hazai vállalatok több száz millió forint értékű áru szállítására írtak alá szerződést, s jelentős kötések születtek a magyar és a jugoszláv külkereskedelmi szervek között is. a mi érdekünk? Ne tűnjék szójátéknak, ha a címben szereplő kérdésnek fordítottját is megfogalmazzuk: a mi'érdekünk az én érdekem? Merf mindkét formában jogos a kérdés, s a válasz egyaránt: igen. Csakhogy, az érdekviszonyok bonyolult szövevényt alkotnak. Nehéz eligazgatni a szálakat; az enyém, a mienk, az enyém, a miénk . . . ám ha nehéz is. meg kell telnünk. Csak így válik világossá, hogy legtöbbször a ' közös és az egyéni érdekeltség azonos úion jár, azonos célok fele terel. , Bátortalan próbaként a textilipar néhány nagyvállalatánál mintegy másfél esztendeje bevezették azt a bérezési gyakorlatot. amely lő helyre állította a technológiai előírások szigorú betartását, a fonástól a kikészítésig, a termékminőséget. A próbálkozásnak nagy visszhangja támadt. Voltak, akik tiltakoztak. mások helyesellek. Nem nehéz eldönteni, kik miként vélekedtek, hiszen akik kiváló minőségű árut tudtak előállítani.'azt mondták, na végre; akik beérték a mindig közepessel, a gyakran gyengével, azok azt hajtogatták, mivégre az egész?! S mért az eltelt idő azt bizonyította, hogy igenis jól ptvözhetők a közös és az egyéni érdekek — az első osztályú áruk arányának növekedése egy-egy vállalatnál három—ötmillió forinttal gyarapította az árbevételt, ugyanakkor az egyéni keresetek a kiválóan dolgozóknál — a bátortalan próbálkozásból most már a kollektív szerződésbe bevett bérezési rend lett. Jól járt az egyén, a vállalat, a népgazdaság. Igaz. akadtak olyanok is. akik rosszul jártak; a minőségi előírásokat nem teljesítők keresete csökkent. Túlzás lenne egyetlen iparcsoport néhány vállalatának kezdeményezését rendkívüli horderejűnek feltüntetni. Mégis, a történtekben benne rejlik a változtatás lehetősége, de az is: mennyire szokatlan, ha az értékesebb munkát az átlagodnál sokkal magasabb bérrel ismerik el. Azt még úgy-ahogy elfogadják a közepes teljesítménnyel — vagy még annál is kevesebbel — tisztes javadalmazást élérők. hogy néhány munkatársuknak két-háromszáz forinttal többje van. Ám akkor, ha ..megugranak" a keresetek.. s a különbség túljut az ötszáz tijrinton. bizony megszólal a kórus, korlátozott szárnál hangerővel pótolva. Az ugyanis kétségtelen: ebben a kórusban a kisebbség szerepel. A többség szívesen vállalja a próbát, képességei folyamatos tanúsítását, ha: érdemes ezt tennie! Túl sok tapasztalat figyelmeztet most már arra, hogy a kiemelkedő munkát értékénél kisebbre, a közepes és annál is gyengébb teljesítményt viszont valós hasznánál jóval nagyobbra értékeljük, s így is javadalmazna a társadalom ösztönző- és intézményrendszere. Amikor tehát választ keresünk a kérdésre — hogy az én érdekem a mi érdekünk-e —. akkor azt kell mondanunk: igen. de ez olykor nem derül ki félreérthetetlenül. Amiből pedig logikusan következik, hogy a mi érdekünket az én érdekemmé sem mindig úgy teszik, amint kellene: hatásosan, megfoghatóan. erkölcsileg, anyagilag érezhetően. .Márpedig az érdekeltség nem egyszerűen bglátás. a jószívűség függvénye, hiszen a társadalmi termelés folyamatában objektíve jön létre, de ha érvényesülésének nem teremtjük meg a feltételeit, akkor — érdektelenség lesz belőle! Való igaz: az én érdekem, a mi érdekünk, hiszen a több kereset, a nagyobb megbecsültség fejében nyújtott kiváló minőség, a hatékony, gazdaságos mennyiségi teljesítmény a társadalom bevételeit is gyarapítja. S helytálló az is. hpgy a mi érdekünk az én érdekeni. hiszen a közös célokban egyéni céljaink is benne foglaltatnak. Egy valami mégis hiányzik: a cselekedeteknek, intézkedéseknek, ösztönzéseknek és kényszerítéseknek az a szorosan összefüggő rendszere, amely a szavakat átülteti a gyakorlatba. Próbálkozások vannak ugyan, de ezek elszórtak, bátortalanok. S így az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár szeretnénk, éppen önmagunk nem tesszük értékes, jó munkánkat kellően elismertté. MÉSZÁROS OTTÓ Színe és „Keresztapák” Egy boltvezetőről beszélgettünk, akinek az üzletében ismételten tetemes hiánnyal zárult a leltározás. Híre járt, hogy szereti a szerencsejátékokat, különösen a snób- lit. Aki nem tudná, e tőleg kocsmák környékén űzött játéknak az a lényege, hogy ki kell találni, mennyi pénzt rejteget markában a partner. Forintos alapon is tetemes összeget lehet veszíteni, vagy nyerni, viszonylag rövid idő alatt, ám a szóban forgó kereskedő egy-egy Körben 500 forintot is kockáztatott, olyan magasak voltak a tétek. Ügyében még be sem fejeződött az eljárás, de beszélgető partnereim szerint most is boltvezető, valamelyik Miskolchoz • közeli településen. „ Elcsodálkoztam ezen az információn, ők azonban — a beavatottak fölényével — megmagyarázták: ,,Ja, kérem, akinek jó keresztapja van!...” Természetesen nem olyan keresztapára gondoltak, aki a templomi ceremónián, avagy a névadó ünnepségen barátságból betölti ezt a tisztet. Azokat jelöli így a népnyelv, akik összeköttetéseik révén egyengethetik az útját „rokonaiknak”. No, persze nem humanitárius okok vezérlik őket. A jú szolgalatért hasonló jár cserébe, de általában nem forintban kérik a honoráriumot. Nem, ennél sokkal okosabbak. Aki ugyanis pénzt fogad el, az könnyen lebukhat és különben is: egy elkötelezett, hálás ember többhasznot hajthat a „keresztapának”, mint nehány ezer forint. Még ha csak boltvezető is az illető. Gondoljanak csak arra, hogy van ?árga banán is, zöld banán is, férges alma is, makulátlan is, mócsingos hús is, színhús is, és van például velős csont, aminek a hozzam hasonló halandó színét sem látja évek óta. Pedig amíg marha van, addig velős csontnak is kellene lennie és csodák csodája, még sincs. Már úgy értem, azok számára nincs, akik csak a rendes árat tudnák megfizetni érte. Az igazán menő „keresztapáknak” természetesen nemcsak egy dédelgetett „gyermekük” van. Eggyel ugyanis nem sokra mennének. „Rokoni” kapcsolataik behálózzák a különböző hivatalokat, intézményeket, vállalatokat, és a szívességet annyi áttételen keresztül gyakorolják, hogy szinte kideríthetetlen, hol székelnek.-És tudják, mi a l’egszomo- rúbb? Az, hogy az ilyen „jótékonykodás”-! cinkos kacsintással ugyan, de tudomásul veszik, elfogadják azok is, akik nincsenek érdekelve az ügyben. Bocsánatos bűn a „keresztapaság". Olyan ember is akad, aki méltányolja kollegája, felettese mások iránt tanúsított jóságát. Közben eszébe sem jut, hogy az illető azt adja, abból gálánt, ami nem is az övé, amit viszont cserében kap, az csakis az ő hasznát szolgálja. Mert haszon az is, ha teszem azt, nem kell sorba állnia valahol, vagy pénzért bár, de hozzájut — ugyancsak mindenkit megelőzve — egy kurrens cikkhez. Mellesleg: a maffiák főnökeit is „keresztapának” becézik, de távol áll tőlem, hogy párhuzamot vonjak. No, nem azért, mintha attól tartanék, hogy olyan sorsra jutok, mint akik ujjat húznak a maffiózókkal. A mi „keresztapáink” sohasem alkalmaznak brutális erőszakot. Azt, pedig igazán el lehet viselni, hogy nekünk, a „rokonságokhoz” nem tartozóknak sokszor a zöld banán. ütődött alma jut és csak hírből ismerjük a velős csontot.
